Központ
2018. október 17. szerda, Hedvig

A Barcaság legjelentősebb templomerődje

Nagy-Bodó Tibor április 5, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Prázsmár Brassótól szűk húsz kilométerre, északkeletre fekszik. Először egy 1235-ből származó oklevél 1270-es másolatában Prasmar néven, 1240-ben Tartilleri néven, majd 1329-ben németül, Torthlewként említik. Német neve a Tatrang folyó német nevéből való, magyar és román nevének eredete bizonytalan. Szász lakossággal települt a Barcaság szélére. 1441-ben elfoglalták a törökök, de Hunyadi János kiűzte őket. A század végén a bodolai Béldiek házasság révén megszerezték a Teel család gerébházát. 1508-ban Béldi Péter határjárás közben a piacon kijelentette, hogy odáig terjed az ő birodalma, mire egy prázsmári kerékgyártó mester fejszével lefejezte. Az erdélyi vajda vizsgálatot folytatott le az ügyben, majd pénzbírságot rótt ki a városra. 1515-ben itt táborozott Szapolyai János és megerősítette védőművét. 1612-ben itt verték szét a székelyek a brassóiak Géczi András vezette zsoldosseregét. 1661-ben Ali pasa nyolcvan prázsmárit hurcolt el. 1678-ban Ahmed pasa, majd 1690-ben Thököly Imre táborozott benne, és innen szólította fel csatlakozásra a székelyeket. 1704-ben a kurucok bevették, és hatvan lakosát elhurcolták. Nemsokára a császáriak fosztották ki az erődtemplomot. 1767-ben pusztította történetének legnagyobb tűzvésze, melyben kétszáz ház égett le. 1848. december ötödikén a háromszékiek harc nélkül foglalták el, majd december tizenharmadikán, a felsőrákosi csata után ide hívták össze a megszállt szász falvak küldötteit és jószomszédsági szerződést kötöttek velük.

A templomerőd

Prázsmár evangélikus temploma a Barcaság legjelentősebb templomerődje. Az első templomot talán 1218-ban kezdték építeni, majd az 1240-es években a kerci apátság folytatta az építkezést, jellegzetes ciszterci stílusban.
A XV. században a megközelítőleg egyenlő szárú kereszt alaprajzú templom fölé tornyot, a szentély északi és déli falához egy-egy kápolnát emeltek.

Az oltár háta mögött dombormívű sírkő található, rajta szakállas angyalok. 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltára az egyik legrégebbi Erdélyben. Egyik harangját 1471-ben öntötték.
A templom köré hármas védőfalrendszert építettek. A külső védőfal a várost vette körül, a toronyból szétnézve még ma is fölismerhetőek az egykori város határai, amelyen belül a telkek és a házak is kisebbek voltak.
A külső falgyűrűből semmi sem maradt, a középsőnek azonban még állnak részletei és a templom közelében két egykori védőtornya.
A belsőváron belül, a templomudvar és az előudvar falában alakították ki azt a kétszázhetvenöt úgynevezett szalonnakamrát – családonként egyet –, amelyek ostrom idején menedéket adtak a lakóknak, békeidőben pedig húskészítményeiket tárolták bennük. A több szinten egymás fölé épített kamrákat fa állványzaton lehet megközelíteni.
A két udvart alagút köti össze, amelyet a védők öt helyen tudtak elzárni kapukkal és ráccsal.
A barbakánban működött a városháza. A belsővárat vizesárok vette körül, amelybe a környező források vizét vezették. Az oszlopsoros bejárati szárnyat a XIX. század elején építették, helyén korábban felvonóhíd működött.
Délnyugati oldalán, a barbakán és a belső falgyűrű közé a XVIII. században építettek alacsonyabb védőfalat. E mögött működött a sütöde, ahol a várban őrzött lisztből sütöttek kenyeret.

Az eltűnt felvonóhíd

A XIII. századi eredetű, többszörösen átépített, gótikus, keletelt templom közepét a négyzet alakú vierung foglalja el.
Ennek mindegyik szögletén egy-egy hatalmas pillér tartja a négyszögletű tornyot. A templom főbejárata a nyugati oldalon, míg mellékkapuja az északi kereszthajó záródásának középső részén található.
A templomot megközelítően kör alaprajzú kettős védőfal övezi. Külső védőfala nagyrészt megsemmisült, és csak az alapfalainak egy része maradt meg.

Bejárata a déli oldalon van, melyet egy sokszögű, kiugró tornyos, és egy védőpártázattal ellátott elővédőmű erősített.
Ehhez csak az övező mély és széles vizesárkon átvezető cölöphídon lehetett eljutni, melynek végén felvonóhíd volt.
A vizesárokba a környező források vizeit vezették. A felvonóhíd az árkokkal együtt már eltűnt, helyét a XIX. században épített oszlopcsarnokos folyosó foglalja el.
A ma is meglévő nagyméretű kapubástya alatt megvan az alagútrendszer folyosója, melynek közepe táján a leereszthető védőrács eredeti helyén látható.

A kamrák ma is teljes épségükben állnak

A templomerődön belül az elő- és a belső vár védőfalához két-három emelet magasságban összesen kétszázhetvenöt kamra épült, az ezek előtt végigfutó, fából készült nyílt folyosókkal, a hozzájuk felvezető karfás lépcsőkkel.
Ezekben a kamrákban nemcsak tulajdonosaik találtak menedéket, hanem itt helyezték el értékeiket és élelmiszereiket is.
A kamrák ma is teljes épségükben állnak. Magát a települést is fal vette körül, melynek öt kapuja volt.

Prázsmár 1454-ben lesz mezőváros

Ahogyan azt a felvezetőnkben röviden már említettük, a település szász neve Tartlan. Helyét 1211-ben és 1222-ben így határozták meg: ubi Tartelowe cadit in Alt.

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy I. Lajos király 1377-ben kelt oklevelében még Tortalen, Zsigmond 1395-i adományában már Prázsmár néven szerepel.


Első ismert birtokosa Prázsmári Theel fia Ditricus, akinek IV. Béla adományozta a települést 1235-ben, a szomszédos falvakkal együtt.
Pázsmár 1454-ben lett mezőváros, így szerepel Mátyás király 1471. március tizedikén kelt adománylevelében is.

A templomot védőfallal veszik körül

Írott dokumentumokból derül ki az, hogy a templomot a török terjeszkedésének hatására a XV. században vették körül védőfallal, és erősítették meg bástyákkal.


A „Tevarikh-i-al-i-Oszman” (Az Oszmán ház története) című krónika szerint II. Murád szultán „Sehábeddin pasa beglerbéget küldte el, aki Oláhországon keresztül beütött Magyarországba. De a piszkos Jankó – Hunyadi János, akit a szerbek neveztek el Szibinyanin Jankónak, és e nevet a törökök is átvették – megrohanta, s így a muszulmánok vereséget szenvedtek. A hidsre 846. évében történt (1441. május 12. – 1442. május 11.)”.

A várat a lakosság védi meg

A megrongált templomerődöt 1515-ben Szapolyai János, ekkor még mint Erdély vajdája javíttatta ki.
Szintén Kiss Gábor tud arról, hogy 1529-ben István vajda, majd Rareș Péter moldvai vajda vette ostrom alá, és gyújtotta fel a várost.

1552-ben: „…a moldvai Illés, annak a Péternek a fia (Rareș Péter), akit országából elűztek, de János király segítségével visszakerült a trónjára – írja Istvánffy –, nagy hálátlansággal, az Ojtozi-szoroson át, mely Moldva és a Székelyföld között fekszik, hatalmas csapataival és török csapatokkal Erdélybe tört… Hermány és Prázsmár szász városok, miután betörésük alkalmával tüzet vetettek rájuk, kigyulladtak és leégtek…”.
Ekkor az erődben levő német őrség Brassóba vonult, és a várat a lakosság védte meg.

A vajda katonái felégetik a várost

Mihály vajda 1599. október tizenhetedikén vonult be Erdélybe, és második táborhelye Prázsmáron volt. Ide hívatta Brassó elöljáróit, hogy a várost meghódoltassa.

A szászok élelmiszereket és egyéb ajándékokat hoztak a vajdának, azonban katonái mégis felégették a várost, és tovább vonultak.
1600. május ötödikén Ungrád Dávid császári tanácsos azt írta I. Rudolf királynek, hogy: „…Mihály vajda felkerekedett Brassóból s egy jó napi marssal Prázsmárig ment seregével. A hadat magát Székely Mózes, a dandárt Barcsai András vezeti, a vajd és fia gehen servirt hátráb…”.

1848-ban a háromszéki székelyek foglalják el a várost

A vajda legyőzése után a várost 1602-ben Basta hadai dúlták fel, 1612-ben itt verték szét a székelyek a brassóiak Giczi András által vezetett zsoldos seregét, 1661-ben Ali pasa, 1678-ban pedig az Apafi támogatására bejött Ahmed pasa táborozott itt.
1678-ban Apafi a Béldi Páltól elvett birtokot hatszáz tallérért a brassói Hermann Mihálynak adta el.

1690-ben Thököly Imre ex castris ad Praázsmár keltezi levelét alsó-torjai Apor Istvánnak, melyben a gyulafehérvári országgyűlésre hívta meg.
1704-ben a kurucok pusztították el a templomerődöt, és hatvan lakost magukkal hurcoltak.
Az 1767. évi tűzvészben a város kétszáz háza égett le.
1848. december ötödikén a császári csapatok által megszállt Prázsmárt a háromszéki székelyek foglalták el harc nélkül, mert közeledtükre az osztrákok elmenekültek.

Befejezés

A Világörökség részét képező, szinte bevehetetlennek épített vártemplom a történelem viharos századaiban a környék lakosainak védelméül szolgált. Napjainkban teljesen helyreállítva, nyitott kapuval várja a látogatók hadát.
A műemlék jelenlegi állapotáról a fényképeink tanúskodnak.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1037

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.