Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

A Bethlen család egykori kedvenc tartózkodási helye

Nagy-Bodó Tibor január 27, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Szászbonyha kisközség Maros megyében, Dicsőszentmártontól keletre, a Szovátára vezető úton, a Kis-Küküllő folyóhoz közel fekszik. A faluban áll a XVI. századi eredetű, többször is átalakított, téglalap alaprajzú egyemeletes, sarkain egy-egy hengeres bástyával megerősített várkastély. A XVIII. század végén emelték a homlokzat elé az oszlopos tornácot és a kettős manzárdtetőt, barokk homlokdísszel. A kisméretű várkastély bástyáinak kőkeretes ablakai valószínűleg a XVII. század elején készültek. Mai alakját 1860 körül nyerte el. Ezen a héten, befejezésül még erről az erődítményről és a település középkori templomáról írunk a Központ olvasóinak.

Ahol Tinódi Lantos Sebestyén is megfordult

Bonyha a Bethlen család kedvenc tartózkodási helye volt, melynek teljes átalakítása 1545-ben Bethlen Farkas nevéhez fűződik.
Miután a várkastély már a korábbi időben is állt, Kővárynak az a véleménye, hogy miszerint Bethlen Farkas, Izabella királyné tanácsosa tette le 1545-ben a kastély alapkövét, téves.
Tinódi Lantos Sebestyén 1551 körül fordult meg itt. Írott dokumentumokból derül ki, hogy a gazdatisztek barátságtalanul bántak vele, hiszen mint mondja: ,,…nem úr hírével büdös bort adának…”. Ebben az időben a bonyhai birodalom a Bethlen Antal birtoka volt.

Az egyetlen hadi esemény, ami a várkastély falain belül történt

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy az 1673. július tizenkettedikén megtartott osztálykor ,,…Tekintetes nemzetes Bethlen Sámuel uramnak őkegyelmének” egyebek között a ,,Küküllő vármegyében bonyhai, bernáldi, szászszentlászlói, szászcsávási egész porciót… jövendőbeli osztás szerint birodalmában engedtettek…”.
1679-ben már Bethlen Elek birtoka, aki kisebb javításokat és bővítéseket végeztetett a várkastélyon.
Egyetlen hadi esemény történt az erődítmény falai között. 1709-ben Acton császári ezredes menekült ide a kurucok elől. A várkastélyt ugyan megerősítették, de végül kénytelen volt ezt feladni.
Az ostrom során megsérült falakat Bethlen Elek építtette újjá.
A várkastély homlokzati része, kaputornya és a védőfalai 1944 után erősen omladozni kezdtek, mire a falu vezetőségének engedélyével a lakosság a nagy részét lebontotta, és az így szerzett építőanyagból házakat épített magának.
Az államosítás után a kastélyt az akkori Néptanács, majd a posta használta, és ott működött a falusi könyvtár és klub – művelődési ház -, de sok helyiséget a mezőgazdasági vállalat bérelt.

Az épület homlokzatáról a család kettős címere sem hiányzott

B. Nagy Margit Stílusok, művek, mesterek című könyve 117. számú fényképmelléklete – K. Sebestyén József rajzának reprodukciója – az átalakított kastély gótizáló homlokzatát mutatja be, valamint az ahhoz csatlakozóan épített kocsiáthajtós összekötő részt és a különálló kupolás lefedésű épületet.
A romantikusnak mondható timpanonos középső részt, a két sarkot kis kiülésű pillér, a főpárkány magasságában ívsoros fríz, valamint félköríves ablakok – a középső mérműves kiképzésű – keretei díszítik.
Nem hiányzott a timpanonos homlokzatról a család kettős címere sem.
A főhomlokzat elé, az épület tengelyébe, árkádívekre helyezett emeleti terasz az 1930-as években készülhetett.

A földszinti kőtábla Bethlen Farkas nevét, és az alapkőletétel idejét örökíti

Keresztes Gyula, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében többek között még arról is ír, hogy a száz-százhúsz centiméter vastag téglafalú kastély pince- és földszinti helyiségei változatos téglaboltozatúak, és az emeletiek síkmennyezetűek.
A reprezentációs termek ajtóinak és ablakainak bélés és peremborításai, valamint betétei már a barokk je­gyében készültek.
A kétkarú impozáns lépcsőt szép és nehéz kovácsoltvas korlátjával az épületbelsőben, a hallban helyezték el.
A földszinti nagyterem ajtója fölötti kőtábla Bethlen Farkas, Izabella királynő tanácsosa nevét és a kastély alapkőletételének idejét – 1545 – örökíti meg.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy ebben a kastélyban született Bethlen Kata írónő, Árva Bethlen Kata.

Számlákból lehet arra következtethetni, hogy a kastély 1850-ben már készen lehetett

A XIX. századi átalakítások tehát a politikusként is ismert Bethlen Farkasnak köszönhetőek, akit az 1848-as forradalmat követően politikai tevékenysége miatt perbe fogtak, majd bonyhai birtokára húzódott vissza. Ekkor kezdhetett neki kastélya átalakításához.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár közlése szerint ezt igazolják a család levéltárában fennmaradt számlái is, melyek közül három köthető az építkezésekhez.


Egy 1850. június 27-i kolozsvári számla zsalugáterek kifizetéséről szól, egy 1854. áprilisi elismervény szerint gyümölcsfákat és növénykülönlegességeket vásárolt Bethlen Farkas, míg ugyan ezen év végén berendezési tárgyak kifizetéséről értesülhetünk.
E számlák tartalma arra enged következtetni, hogy 1850-ben már a kastély készen lehetett, valamint 1854 folyamán a kastélyt berendezik, és annak környezetét kezdi kialakítani a kiváló pomológus hírében álló Bethlen Farkas.

Az emeleti ajtó felett a Bethlen és a Teleki család címere volt látható

Az ő építkezései során jött létre a ma is látható kastély, melynek legjellemzőbb részletei a reneszánsz formavilágából inspirálódó romantikus építészeti irányzatot követik.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az átalakítások csak magára a lakóépületre terjedtek ki, a várfalat nem érintették. A homlokzat jóval díszesebb volt, mint ma.
A rizalit oromzatának párkánya alatt neogótikus stílusú csúcsíves, vakmérműves fríz futott végig. Szintén neogótikus stílusú asztalosmunkával volt ellátva az emeleti ajtó, mely felett a Bethlen és a Teleki család címere volt látható.


Az Adatbank ír arról, hogy a kastély előtt valamikor intim kert húzódott, parkkal és üvegházzal rendelkezett.
Egy XIX. századi archív felvétel és a Cserna Károly-féle rajzról derül ki, hogy a mai kastély előtt látható erkély későbbi hozzáadás, valamikor 1899 előtt építhették. Ekkor alakították át az emeleti nagy ablakot ajtóvá, azonban ennek gótizáló díszítését megőrizték.

A szakkönyvek a lebontott kastély képét közlik

Keresztes Gyula külön megjegyzi azt, hogy az új kastélyt lebontották ugyan, de a szakkönyvek mégis előszeretettel közlik annak a fényképét, de a kép alatti szöveg nem nevezi meg pontosan, hogy a két bonyhai kastély közül melyiket ábrázolja.
A fent említett szerző pont ezért közöl az új kastélyról is néhány mondatot: Európában a XVII. században vezető szerepet játszó francia szellemi áramlat térhódítása Erdélybe is eljutott, és a főurak több francia barokk, négy saroktornyos kastélyt építettek. Így Maros megye területén Ózdon és Bonyhán épült hasonló megoldású kastély.


Az 1679-ben épített bonyhai kastélyon Bethlen Elek a XVIII. század közepén végzett átalakításokat, és építette a homlokzat elé a kiugró árkádos-pilléres tornácot és a barokk vonalas oromfalat.
Ez a kastély, a régivel szemben lévő helyen az országút jobb oldalán állt. Sajnos, az Első Világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben a családnak nem állt módjában Bonyhán mindkét kastélyt fenntartani, és ezért került sor az új kastély lebontására.

A középkori templomot a tatárjárás után a Bethlenek ősei emelték

Bonyha már a középkorban önálló egyházközség volt, István nevű plébánosa 1332-ben, nyolcvan dénárt fizetett pápai tized fejében (Stephanus sacerdos de Vahnya solvit LXXX denarios).
Amint azt már részben említettük, a falu nevét egy 1291-ben keltezett oklevél Bahna, míg egy 1319-es Bohna formában jegyzi. A templomot a Bethlenek ősei emelték a tatárjárás után.


Építészeti kialakítása a román és a gótikus stílus átmeneti korszakára vall. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. 1480-tól kezdve parochiális egyházként gyűjtötte híveit.


Keresztes szakvéleményezése szerint, az egyhajós templom és a hozzá kapcsolódó sokszögű szentély falait támpillérekkel erősítették meg. A boltívek gótikus gyámkövekre támaszkodnak. Szentségtartó fülkéje is gótikus jellegű, béletes kőkeretes ajtaja egyenes záródású.
A nyugati oromfal előtti háromszintes torony félköríves ablakaival, valamint alacsony toronysisakjával a román korra enged következtetni, akkor is, ha utólag magasították egy csonka és egy gúla idomú csúcsos résszel.


A reformációt követően a templom a lutheránusok használatába került, majd a többségben lévő reformátusoké lett.
Befejezésül még megjegyzendő, hogy 1962-ben Keresztes Gyula a helyszínen talált egy faragott kőkeret-, vagy élborda töredéket, amelyen vésett írásjelek – mesterjegyek – voltak.


A szerző kérte meg az akkori tiszteletest, hogy őrizze meg és értesítse a múzeum szakértőit.
A talált felíratok kiegészítése, érthetővé tétele – nevek, a tízparancsolat töredékes szövege – további templomtörténeti adatokat szolgáltathat, ám ez már muzeológusi munkát feltételez.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért köszönet Keresztes Pál mérnöknek és Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek. A régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre.

Share Button
Ennyien olvasták: 1611

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.