Központ
2018. július 16. hétfő, Valter

A dévai református templom és a Vármegyeháza

Nagy-Bodó Tibor május 3, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Déva városának története szorosan összefonódik a város északi határában található várral, melynek első írásos említése 1269-ből származik. A középkorban a vár az erdélyi vajda egyik fő szálláshelyeként szolgált, melynek következtében az alatta elterülő település viszonylag gyors fejlődésnek indult. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben már mezővárosként említik, és a várral együtt az erdélyi vajda birtokaként tartották számon. I. Ulászló megszüntette az erdélyi vajdának az uradalom fölötti birtokjogát, és a várat a mezővárossal együtt Hunyadi Jánosnak és utódainak adományozta. Az uradalom jelentőségéből kifolyólag valószínűleg rendelkezett plébániatemplommal, melynek az írásos említése az 1332-es pápai tizedjegyzékben szerepelt először.

Az egykori katolikus templom a református gyülekezethez kerül

A régi templom jóval kisebb volt, építése még a tizenharmadik században kezdődött el, tornya a Hunyadiak idején épült meg.
A reformáció nyomán az addig katolikus templom – Déva legrégebbi temploma – a református gyülekezethez került.
Az idő múlásával azonban állapota jelentősen romlott. 1898-ban a repedések már oly méretűek voltak, hogy halaszthatatlanná vált a templom kijavítása. Szőcs Sándor lelkipásztor, aki 1905-ig szolgált Déván, gyűjtést is szervezett, mely során Jókai Mór is adakozott, csakhogy a templom már annyira az összeomlás szélén volt, hogy kijavítása reménytelenné vált.

Az új templom felszentelése

Az utolsó istentiszteletet 1904-ben tartották, ezután életveszélyessé vált. 1905-ben kénytelenek voltak lebontani az akkor már több mint ötszáz éves templomot.
Chirmiciu András ír arról, hogy Bitai Béla lelkipásztor (szolgált 1905 és 1931 között) idején indult el a jelenleg is álló – parányi elődjénél jóval tágasabb és világosabb – templom építése. Pontosabban az előkészületek, mert a szabadkai cég, amely az építkezési terveket elkészítette, közben csődbe jutott.
Ezért a tulajdonképpeni munka csak 1908-ban indult, méghozzá Bitai Dezső építészmérnök – az akkori lelkipásztor fia – tervei szerint.
Az építkezés két évig tartott, és 1910. október huszonharmadikán szentelték fel.
A mai templom majdnem ugyanazon a helyen állt, mint elődje, néhány méternyi különbséggel. A méreten kívül a legjelentősebb eltérés az, hogy a régi templom tornya a déli, a hegyek felöli oldalon volt, míg a mostanié az északin, a város felé néző oldalon.

A dévai új református templom. – Dobovszky József István tervei szerint épült.

A középkori templomot XIII. századinak vélik

Pontosan nem lehet tudni, hogy az erdélyi reformáció idején mikor vált a templom reformátussá, azonban az első ismert lelkésze Tordai Sándor András – a szobra a templom bejárata előtt áll – volt, aki feltehetően 1564-ben kezdte meg dévai szolgálatát.
A középkori templomot Entz Géza megállapítása alapján, XIII. századinak vélik, melyet a történelem folyamán többször is átépíttettek.
Az első jelentős módosításra a XIV. század végén kerülhetett sor, mikor a románkori szentély helyére sokszögzáródású gótikus szentélyt építenek, melynek szélessége a templomhajó szélességével megegyezett.
A románkori templomhajó egyszerű síkfödémmel fedett építmény volt, a déli oldalát fülkék szegélyezték.
A főhomlokzatát vaskos harangtorony uralta, melynek felső szintjén a XVI. század közepétől toronyóra működött.
A toronysisak 1868-ban nyerte el végleges formáját, ami egy fából készült kilátóra támaszkodó, zsindellyel fedett sisak volt.

A templom alapkövébe vésett névsor

Az új templom a régi templom helyétől tizenöt méterre levő Felszeg-téren épült. Imecs–Magdó Eszter közléséből tudjuk meg, hogy az építkezést ünnepélyes alapkőletétellel kezdték, 1908 májusában, Pünkösd másodnapján.
A dévai gyülekezet történetének igen jelentős időszaka volt ez, hiszen a ráfordított anyagi áldozatok, az adományok, a pótadó, a kölcsönök törlesztése mind-mind a gyülekezet összefogásáról tanúskodnak.
Nem véletlen, hogy az építendő templom alapkövébe belevésték az akkor élő egyháztagok névsorát, mivel az építkezés anyagi terhe túlnyomó részt rájuk hárult.

A mai templomtérbe a középkori templom néhány jelentős emlékét is átmentették

Az épület neoromán stílusa a XIX. században felvirágzó historizmus irányzatának gyűjtőfogalmába tartozik. A külső kiképzés festői csoportosítással és egyes discrét decoratiokkal tervezett, azon nemes egyszerűséggel, mely a református templomokat általában jellemzi. – Dobovszky József ezzel a mondattal zárja épületének külső leírását, megindokolva a választott stílust – a neorománt –, mely véleménye szerint a református szellemiségnek leginkább megfelel.
A mai templomtérbe a középkori templom néhány jelentős emlékét is átmentették. A szentély északi oldalába falazták be Tordai Sándor András sírkövét, fölé a középkori szentély egykori zárókövét helyezték, mely a Szapolyai címert ábrázolja.
Ezzel átellenben, hasonló elrendezésben látható a Jagelló címeres zárókő, illetve Sulyok Zsófia síremléke.
A mellékhajó északi szárnyában Bajomi Katalin sírköve áll.

A dévai vármegyeház

eklektikus stílusban, Alpár Ignác tervei alapján épült, századfordulós műemléképület. Ma a Hunyad megyei Tanács és Prefektúra székhelye.
A XIX. század utolsó évtizedeiben egyre szűkebbnek bizonyult a Hunyad megyei vármegyeházként szolgáló dévai Bethlen kastély, a Magna Curia épülete.


Ebben az időben osztották fel Zaránd vármegyét, így a Hunyadra tartozó tetemes levéltárnak is helyet kellett találni.
E kettős indok kapcsán Pogány György, Hunyad megye főispánja és Barcsay Kálmán alispán, a Megyei Tanács testületével karöltve többször is kérvényezi egy korszerű székház felépítését a minisztériumnál. Utóbbi azonban csupán 1885 júliusában ad engedélyt ennek megépítésére.

Az építkezés 1889-ben kezdődik el

A díszítő és belsőépítészeti munkákat kolozsvári és budapesti szakemberekre bízzák. Az építkezés 1889 tavaszán kezdődik és 1890 őszén zárul.
Az eredetileg tervezett 20 ezer forintos költségvetés szűknek bizonyult. Az épület ennek ellenére, kisebb díszítőelemek nélkülözésével elkészült, és úgy építészeti szempontból, mint funkcionalitását tekintve ma is remekműnek mondható.

Az eredeti bútorzatot a vasgárdisták prédálják el

Az 1890-es átadását követően Trianonig vármegyeházként működött. Ezt követően a román közigazgatás különböző intézményei, illetve a kommunista párt megyei bizottsága kapott helyet az épületben.
A kommunizmus éveiben vaskos falú boltíves pincehelyiségét a Securitate kihallgatásokra használta.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a műemléképület eredeti bútorzatát a helyi szájhagyomány szerint a vasgárdisták prédálták el.
Az 1989-es fordulatot követően rövid ideig városházaként működött, majd a megye prefektúrai hivatalának székhelye lett.
2007-től a megyei tanács intézménye is itt kapott helyet. Ekkor kezdik el a XX. századot rendkívül jó állapotban átvészelő épület felújítását is.

A millenniumi emléktáblának nyoma vész

A késő eklektikus stílusú épület tompaszögű V alakban helyezkedik el, a dévai várhegy lábánál, szemben a városi parkkal. Központi tengelyéhez viszonyítva az épület teljesen szimmetrikus. A várra néző főbejáratához árkádos loggián vezet az út.
A központi épülettömbből jobbra és balra nyíló, a tágas belső udvarra néző ablakokkal ellátott folyosók az épület két oldalsó tömbjéig futnak.
Az első szinten hajdan a szolgák és hivatalnokok szobái, irodái kaptak helyet. Ma számos irodahelyiség található itt.
A második szintre díszes márványlépcső vezet fel. A lépcsőházban a millenniumi ünnepség alkalmával fekete márványtáblát helyeztek el a következő felirattal:
„A magyar állam ezeréves fennállásának örömünnepén I. Ferencz József apostoli királynak dicső uralkodása idején Zágoni báró Szentkereszty György főispán elnökletén Kishalmágyi Hollaky Artur alispán tisztsége idején Hunyad megye törvényhatósági bizottsága által 1896. évi május hó 14-én tartott díszközgyűlésének emlékére.”.
A táblának nyoma veszett.

A kovácsoltvas csilláron eredetileg százharminc gyertya világított

Az emeleten, szemközt a díszes márványlépcsővel a több mint 200 négyzetméteres, neoreneszánsz és barokk díszítésű gyűlésterem nyílik.
A terem eredetileg is gyűlésteremként szolgált, ám a századfordulón gyakran adott helyet jótékonysági báloknak, hangversenyeknek is. Ekkor váltak igazán funkcionálissá a terem három falán kialakított díszes karzatok.
A kilenc méter magas termet kazettás mennyezet fedi, amelyből két hatalmas kovácsoltvas csillár ereszkedik alá. Hajdanán mindegyiken százharminc gyertya világított.
A terem díszítésében meghatározók a neoreneszánsz motívumok, a karzatot, illetve faragott ajtókereteket pedig a Hunyadiak hollós címere díszíti. Sokáig ebben a teremben volt kiállítva Pataki Lajos, Hunyadi János és serege Nándorfehérvárra való vonulását ábrázoló festménye melyet 2009-ben restauráltak Szombathelyen, és napjainkban Magna Curia épületében van kiállítva

Ahova magyar szentek és királyok szobrait akarták elhelyezni

A terem, főhomlokzat felőli falán hármas ajtó vezet a bejárat feletti tágas erkélyre. Innen nagyszerű kilátás nyílik a várra, a vármegyeház előtti térre, és közelről szemügyre vehetők a teljes homlokzatot díszítő elemek: a Corvin címer és a barokk illetve manierista épületdíszek.
Itt tűnik fel leginkább az épület homlokzatán kialakított szobormélyedések üressége.
Az eredeti terv alapján ezekbe magyar szentek és királyok szobrai kerültek volna, ám a szűkös költségvetés miatt ezek soha nem készültek el.

A vármegyeház megépítésével indul meg Déva város fejlődése

A dévai vármegyeház, műemlék jellegén és nagyszerű funkcionalitásán túl, kettős szempontból is mérföldkőnek nevezhető.
Egyrészt tervezője, Alpár Ignác számára e nagyszerű munkája nyomán nyílik meg az út számos közvetlen megbízatás felé, amelyek ma is csodálatra méltó iskola-, bank- és közigazgatási épületeket eredményeznek.
Másrészt a vármegyeház megépítésével indul meg Déva város fejlődése, és két évtizeden belül kiépül a ma is álló városközpont: Királyi Főreálgimnázium, a honvédlaktanya – a mai sportiskola épülete –, az igazságügyi palota – mai törvényszék –, mögötte a börtön, a városháza, és végül az új református templom illetve a szecessziós stílusú városi színház. Ezzel Déva felzárkózik a fejlődő erdélyi városok sorába.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 1197

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.