Központ
2018. december 09. vasárnap, Natália

A fejedelmi várkastély

Nagy-Bodó Tibor április 26, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Déva a Maros bal partján terül el száznyolcvanhét méteres tengerszint feletti magasságban. Régészeti ásatások igazolták, hogy már a csiszolt kőkorszak idején (i.e.5500-2500) is lakták e vidéket, ám a településnek írásos nyoma csupán 1269-ből maradt fenn. A várat, a város fölött száznyolcvannégy méterrel magasodó dombra építették a magyar fejedelmek, valószínűleg 1240-1250 között. Végvárként, a XIII-XVI században védelmi szerepet játszott. 1687-ig a vár lakói voltak a Hunyady János, Báthory István, Szapolyai János, Dobó István, Geszty Ferencz, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György, Barcsay Ákos. A vár falait többször is megtámadták a jobbágyok. A vár 1817-es felújítása I. Ferenc császár nevéhez fűződik. A vár alatt, a Várhegy keleti lejtőjén építette 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem várkastélyát, a Magna Curiát. Mai alakja 1630-ban alakult ki, de kétségtelen, hogy már 1542-ben is állt itt egy udvarház, melyben Izabella királyné 1546-ban és 1549-ben megszállt.

A Magna Curia első említése

A dévai udvarház középkori előzményeiről nem szólnak a források, ennek ellenére, egyes vélemények szerint már a vár kiépítését megelőzően, a XIII. század közepe előtt, lehetett egy királyi udvar a várhegy lábánál.

A Magna Curia első említésével a XVI. század végén találkozunk: Geszti Ferenc dévai várkapitány (1581–1595) anyjának, az 1590-ben elhunyt Sulyok Máriának, a református templomban fennmaradt síremléke feliratában esik szó arról, hogy ő Déva mezővárosában, fiának, Ferencnek a vár alatt fekvő udvarházában halt meg.

A műemlék XVI. századi kinézetéről nincsenek adataink

A kúria létesítése így valószínűleg Geszti Ferenc nevéhez kapcsolódik, aki ezzel váltotta fel a nehezen megközelíthető, kényelmetlen, várbeli székhelyét.
Az épület XVI. századi kinézéséről nincsenek adataink, a napjainkban álló, helyiségeinek számát tekintve – harmincnál több – inkább kastélynak nevezhető, épület ugyanis a XVII–XVIII. századi átalakítások során nyert alakját őrzi.


P. Kovács Klára közléséből tudjuk meg, hogy 1608-ban Báthory Gábor az akkori hunyadvármegyei főispánnak, a későbbi fejedelemnek (1613–1629), Bethlen Gábornak, adományozta a Magna Curiát, aki jelentős javításokat, bővítéseket eszközölt az épületen.
1609-ben az udvart védő kaput és az épület sövénykerítését javíttatta, elkészíttette a kúria reprezentatív nagytermének a téglapadlóját, továbbá Kolozsváron vásárolt csempék felhasználásával új kályhákat rakatott.


Bethlen Gábor, fejedelemmé választása után is gondoskodott a feleségére, Károlyi Zsuzsannára (1588–1622), hárult kastély építkezéseiről.
1618-ban nyolc szekér faragott követ, valószínűleg ablak- és ajtókereteket, szállítottak Dévára Kolozsvárról.


1621-ben készült el a Magna Curia külső kapuja, amelyet a fejedelem címere és a címeit felsoroló felirat, valamint a 121. zsoltárból vett magyar nyelvű idézet díszített:

„G(abriel) REX HVNG(ariae) D(almatiae) C(roatiae) PR(inceps) TR(ansilvaniae) ET SIC(ulorum) C(omes) / AZ VR MEGEORIZZE AZ TE BEMENETELEDET ES KIMENETELEDET MOSTANTVL FOGVA MINDEOROKKE A(nno) D(omini) 1621.”.

A kaput és a hozzá kapcsolódó, részben pártázatos kőkerítést a XIX. század végén lebontották.
A kastélyudvart egykor két kapu előzte meg.

Az udvarház barokk kori átalakításának az eredményeit rögzíti a város 1751-ben készült felmérése, valamint a Magna Curia 1756-os leltára.
A felmérés szerint a kúria a gazdasági épületek által övezett telek keleti szélén állt, tőle keletre szabályos szerkezetű kastélypark húzódott, nyugatra pedig a jóval kisebb veteményes kert.


A kastélyudvart egykor két kapu előzte meg.
A külső, a Bethlen Gábor által állíttatott építmény kocsibehajtójának félköríves nyíláskeretét címerpajzs alakú zárókő ékesítette, amely a fejedelem címerét és címeit tartalmazta.


Koronázópárkánya fölött háromszögű oromzat emelkedett, amelynek központi fülkéjében egykor szobor állhatott.
Szintén P. Kovács Klára tud arról, hogy a leírt kaput 1897-ben lebontották, néhány darabját a múzeumban őrzik.


A kapuk környékén volt a tömlöc és a strázsaházak, az előudvar oldalaihoz ragasztva pedig a konyha, serfőzőház, mosóház, szalonnásház, sütőház, két istálló, gabonás és a birtokot kiszolgáló, alacsonyabb rangú tisztségviselők lakásai sorakoztak.

Díszített szökőkutak és reprezentatív helyiségek

Az előudvar és a kastélypark közepén az egykori tulajdonosok címerében szereplő állatalakokkal – a Danielek hattyújával és a Hallerek oroszlánjával – díszített szökőkutak álltak.
A kastély földszintjén tágas előcsarnokon keresztül érkezett a látogató a díszlépcsőhöz, amely az emeleti reprezentatív helyiségekbe és a lakószobákba vezetett.
A XVIII. század közepén a kastély emeletén az erkélyes nagy palota, Haller János gróf dolgozószobája, Daniel Zsófia hálószobája és a kisasszonyok „házai” sorakoztak, a ház urának lakosztálya, továbbá a „legények”, illetve a vendégek számára fenntartott szobák nyíltak.

A mai állapot

Bethlen Gábor reneszánsz fejedelmi várkastélya – amely a XVIII. századi Erdély híres szépségének, a Murányi Vénusznak is otthona volt –, a 2008-ban befejeződött felújítás után újra a régi pompájában látható.
1882-ben a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat rendezte be múzeumnak régészeti gyűjteménye számára.
1938-tól Hunyad megyei Múzeumként működött.
2008-ban befejezték nagyszabású felújítását és harminc teremben A Dák és Római Civilizáció Múzeuma néven nyílt meg ismét.

A mai állapotról a fényképeink is tanúskodnak.


Dévai Ferences Rendház

A Dévai Ferences Rendházat a XVIII. század elején az ott letelepült ferences szerzetesek, valamint a velük együtt érkezett emigráns családok tagjai alapították.

E rendház története szorosan összefügg a bolgár katolicizmus történetét is meghatározó 1688-as csiproveci felkeléshez.
Az 1688 után új hazát kereső bolgárok a ferences szerzetesek által jól ismert területeken találtak menedéket.


A bolgár nemzeti függetlenségért kitört felkelés vérbefojtása után a törökök által megfélemlített lakosság életben maradt része menekülésre kényszerült. A kis csoportokba verődött menekülők lelkipásztoraikkal együtt Havasalföldön, Erdélyben és Bánátban kerestek menedéket.

Az összeesküvés

Útjuk először Havasalföldre vezetett, ahová korábban is, 1646-ban, amikor a bolgár nép felszabadítása érdekében létrejött összeesküvés vezetői Matei Basarab fejedelemhez fordultak segítségért.


Ez a terület korántsem volt ismeretlen számukra, ugyanis a XVII. század elején két forrásból is értesülhettek az itteni állapotokról: egyrészt a csiproveci kereskedők révén, akik jelentős kapcsolatokat építettek ki a fejedelemséggel, másrészt a Bolgár Ferences Provincia szerzetesei által, akiknek Tirgovisteben, Craiován, Rimnicen és Bukarestben voltak rendházaik. Az 1688 után új hazát kereső bolgárok a ferences szerzetesek által jól ismert területeken találtak menedéket.

A bolgárok letelepedése veszélyeket hozhat az erdélyi egyházra

A bolgár szerzetesek megjelenése Erdélyben, illetve kolostoraik felépítése kezdettől fogva akadályokba ütközött az erdélyi stefanita ferencesek részéről.

A Dévára érkezett szerzetesek éles konfliktusba kerültek a vajdahunyadi és szászvárosi stefanitákkal, akik Antalfi János, erdélyi generalis vicarius támogatásával ellenezték letelepedésüket.

Antalfi vádakat emelt ellenük, és a kancelláriához, valamint a parancsnokhoz beadott kérvényével egyidejűleg a bécsi nunciatúrához is eljuttatta jelentését, melyben részletezi azokat a veszélyeket, amelyeket a bolgárok letelepedése hozhat az erdélyi egyházra.

A fennálló templom születése

A bolgárok csak 1712 tavaszán kezdhették el templomuk, elemi iskolájuk – schola trivialis – és házaik felépítését.
Elsőként a Kitripercsin alias Bibics és Frankovich háza készült el, amelyeket a vármegye később örökáron laktanyának vett meg.

A bolgár hívek kezdetben egy ideiglenes templomot építettek, amely 1723-ban szűknek bizonyult a hívek befogadására, ezért lebontották és helyébe a máig fennálló templomot építették.

1728-ban Antonius Gigenonich atya befejezhette az emeletes kolostorépület keleti és déli szárnyait, melyeket Georgius Frankovich atya a nyugati szárny megépítésével kibővített 1735-ben. Bonaventura Lenich házfőnök vezetése alatt 1764-ben hosszú időre lezárult az építkezés.
1948-ban az épületet államosították és a szerzeteseket elűzték.

Az 1970-es árvíz teljesen tönkretette az épületet.
Jelenleg a Böjte Csaba testvér által létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a magyar tannyelvű Dévai Római Katolikus Líceum székhelye.

A Csaba testvér által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány 1992-ben költözött be a kolostorba, ám az ingatlant hivatalosan csak 1999-ben kapta vissza a római katolikus egyház.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1257

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.