Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

A gyalui Rákóczi-Bánffy várkastély

Nagy-Bodó Tibor augusztus 17, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

A gyalui vár reneszánsz stílusú várkastély Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre nyugatra található. Gyaluban a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum munkatársai ásatásokat végeztek, hogy Gelu román vajda várát megtalálják, ám nem jártak sikerrel, helyette római kor előtti település nyomaira bukkantak, csiszolt kőkorszak és a bronzkor idejében élt népesség településnyomait találták meg. A mai gyalui várkastély építését a XV. századra teszik, várnagyát 1439-ből származó dokumentum említi először. A várbirtok kezdetben a váradi, majd az erdélyi püspökséghez tartozott. 1556-ban a vár a kamara tulajdonába került.

Emlékeztető

A várkastély a XV. század vége felé a Kendi család birtokolja. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem itt végeztette ki Kendi Ferenc és Bornemissza János törökpárti főurakat.
1599-ben Vitéz Mihály vajda – több más településsel együtt – Gyalut is elpusztította. 1605-ben Bocskai István vette be a várat. 1660-ban II. Rákóczi György Szászfenes, Gyalu és Kapus között ütközött meg a törökökkel, miután bele is halt sérüléseibe.
Báthory Zsigmond az erdélyi püspökség visszaállítását követően Gyalu várát Naprágyi Demeter püspöknek adományozza. Naprágyi 1601-es száműzetését követően Kamuthi Farkas szerezte meg a várat Báthory Gábortól.

A tűzvész pusztítása

Gróf Losonczi Bánffy Dénes dobokai főispán lett az új tulajdonos. 1702-ben gróf Bánffy György erdélyi kormányzó itt tartotta lánya fényes esküvőjét.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok sokáig ostromolták és csak a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választását követően sikerült bevenni.
Az idők folyamán megrongálódott kastély második emeletét 1836-ban lebontották, 1861-ben pedig tűzvész pusztította el a tetejét.
A tűzvész után a várárkokat betemették és parkot alakítottak ki az épület körül.

A magánbirtok

Az uradalom 1633-1643 között a kincstár tulajdona volt, azonban I. Rákóczi György fejedelem (1630-1648) azt magánbirtokként kezelte, és 1643-ban Zsigmond nevű fiának zálogosította el.
Az utóbbi 1649-ben az időközben hozzá csatolt jószágokkal együtt Rákóczi Ferencnek, II. Rákóczi György fejedelem (1648-1660) fiának engedte át.
A kolozsmonostori birtokokkal egybeolvasztott gyalui uradalom a fejedelemnek 1660-ban bekövetkezett haláláig a családja birtokában maradt.

I. Rákóczi György elrendeli a várkastély átalakítását

A Rákóczi család idejében a vár jelentős változáson ment át. I. Rákóczi György a középkori várnak díszes fejedelmi rezidenciává való átalakítását rendelte el. A munkálatok 1638-1652 között zajlottak.
Az építkezések megkezdése előtt ennek erődítmény jellege volt, a saroktornyokkal megerősített várfalon belül az épületek nagy része annak udvarán állott, ugyanis védelmi okokból a várfalat szabadon hagyták.
A várfalon lőrések voltak, az ablaktalan saroktornyok belsejében hadifelszerelést őriztek.
Az átalakítást megelőzően a birtokosok a keleti szárny emeletén, a főkapu közelében levő lakószobát, ebédlőt, kápolnát és „aranyosházat” használták.

Az építkezéssel kapcsolatos utasítások

I. Rákóczi György idejében ötven pontban foglalták össze a nagyszabású építkezéssel kapcsolatos utasításokat a gyalui provisor részére.
Ebben szó esik a fejedelemasszony szobáiról, a padlásra vezető lépcsőről, a toronyra készítendő óráról, a boltozott szobákról, a bástyák földszinti részén építendő fegyverszobáról, az udvar, a felvonóhíd és a kapu rendbehozataláról, a vár árkának kitisztításáról, mélyítéséről és a szobák, termek díszítéséről.
Ekkor építették ki a három, kör alaprajzú sarokbástyát, a homlokzati rész szobáit és a gazdasági célokra használt épületszárnyat is.
Mára feltehetően részben ez az elrendezés őrződött meg.

1706-ban a kurucok elfoglalják a várat

A vár 1660. június hetedikéig Rákóczi birtok, amikor a fejedelem a vesztett szászfenesi ütközetben kapott sebeibe Váradon belehalt.
I. Apafi Mihály a gyalui uradalmat 1662 májusában 50 ezer forintért zálogba adta Zólyomi Miklósnak, akit kis idő múlva hűtlenség vádjával Fogaras várába zártak és birtokait elvették.


Gyalu várát 1663-ban „…tekintetes nemes Losonczy Dénesnek inscribáltá…”-k 25 ezer forintért, mely összeg később 35 ezer forintra emelkedett.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1703-ban a császáriak tartották kezükben Gyalut, melyet a fejedelem vezérei, gróf Pekry Lőrinc és gróf Mikes Mihály 1704. június húszadikán eredménytelenül ostromoltak.


A kurucoknak csak 1706-ban sikerült elfoglalniuk a várat, amit a fejedelem 1707. április huszonötödikén látogatott meg.

A kastély újra a Bánffyak bortokába kerül

Az ostromok során a vár egyes részei romba dőltek, és csak a déli szárny maradt meg lakható állapotban. Miután Gyalut Rabutin császári tábornok visszafoglalta, ismét a Bánffyak birtokába került.


A Bánffy György gróf birtokában levő várról egy 1727-ben készített leltárban így írnak:
„…Gyalai el hanyott Vár. Mely vagyon az Város mellett napnyugat felöl egy Szép prospectus Dombon: idejében igen jelens Fejedelmi lako helly volt; az közeleb sopialtatott Revolutioban hányattatott el; a Vár négy szögletű mindenik Szegletin bástya, az bástyák és az külső Falak igen elrontottak: a belső falainak három része fen álló: napkelet felöl valo részének edgy darabja omlott le, melly Vár is állott promiscue hatvan öt házakbol, az belső falán levő ablakok és ajtok kövei meg vannak: másutt is emit amott még vadnak…”.

A fej nélküli csontvázak

Amikor 1738-ban Gyalu Bánffy György gubernátor fiának, Dénesnek birtokába került, a romokban heverő belső várat a régi alapjain építtette ujjá.
A külső sáncfalat megszüntették, csak a nyugati szárny erdő felé néző része maradt meg, melynek közel három méter vastagságú fala emlékeztet az eredeti, erős várra.

Az istálló alapjainak 1839-ben történt kiásásakor egy boltívet találtak, és benne egy koporsót, melyből két fej nélküli csontvázat emeltek ki, kezükön-lábukon lánccal.
E szerint nem megfojtással, hanem lefejezéssel végezték ki 1595. szeptember tizenkettedikén Kendi Ferencet és Bornemissza Jánost.

A kastély újra gazdát cserél

Szintén a fent említett szerző közléséből tudjuk meg, hogy a Bánffy család fiúágának kihalta után a birtokot 1851-ben leányágon Komáromy Györgyné Csáky Rozália grófnő örökölte, aki a Járásbíróság, és az Adóhivatal részére bérbe adta.


Amint az már jeleztük, a várkastélyt 1861-ben nagy tűzvész pusztította el. Romos állapotban vette meg 1874-ben Komáromy Györgynétől, Rosenberg Bernát nagybirtokos, aki a második emeletet leszedette, és a magmaradt első emeletet zsindelytetővel fedette be.
Rosenberg 1909-ben meghalt, örökösei pedig 1911-ben Barcsay Tamásné gróf Bánffy Katának adták el.
E család birtokában maradt egészen a második világháború végéig.

A második világháború után a várkastély eredeti berendezése teljesen elpusztul…

Az 1850 után többször is gazdát cserélt várbirtokot a Bánffyak tehát visszaszerezték és 1911-ben jelentős átalakításokat végeztek az épületen.
A mai kastély négyszög alakú, melyhez három kör és egy sokszög alaprajzú torony tartozik.
1948-ig a Barcsay család birtokolt a várat. Barcsay Tamás Bánffy Katinkát vette el feleségül, így került a kastély a Barcsayak birtokába.
A második világháború után az eredeti berendezése teljesen elpusztult.

A templomok…

Lestyán Ferenc leírása szerint Gyalunak 1304-ben már van temploma, ugyanis ebben az évben papja, Miklós egy oklevél szerint birtokot vásárol.
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint Mihály plébános húsz garast és két pensa dénárt fizet, 1334-ben is fizet, de az összeg nincs feltüntetve, 1335-ben tizenkét garast, 1336-ban hetven dénárt és tíz garast.


1355-ben János plébános az erdélyi püspököt képviseli a váradi káptalan előtt és 1446-ban Benedek plébános a gyalui kerület esperese.
Egy 1466. augusztus 19-én kelt oklevél arról értesít, hogy Miklós püspök (Zápolya) parochiális templomot alapít Szent Miklós püspök és vértanú tiszteletére.


Ez a templom a második nemzedéket jelenti, mert az első, amelynek papja már 1304-ben szerepel, sokkal korábbi volt és román kori alapítású.
Valószínűleg tatárjárás előtti, mert egy 1246. évi oklevél szerint a tatárjárás annyira elpusztítja, hogy a püspök kérésére IV. Béla kedvezményeket biztosít mindazok számára, akik Gyaluba óhajtanak letelepülni.


A második középkori templom sem marad meg, átadja helyét az 1827-ben épített új templomnak.
A gyalui püspöki várban kápolna volt, mely az 1437. évi parasztlázadás után épült. 1861. április tizenegyedikén tűzvész pusztította.
1520-ban egy másik Gyalun kívül álló kápolnáról is van adat, amelynek Várday Ferenc püspök végrendeletileg ötven forintot hagyományoz 1524 körül: „sacello Beatae Virginis extra Gyalu”.

Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz. Valószínű, hogy véglegesen akkor fejeződik be az áttérés, amikor az utolsó püspök Náprágyi Demeter, aki itt lakott, de 1601-ben eltávozik Erdélyből.


A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. A katolikusok a legújabb korban kapnak templomot.1

 


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 1330

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.