Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Szombat
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső
Hétfő
Eső

A Körös-völgy várkastélya

Nagy-Bodó Tibor május 25, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

A borosjenő várkastély építését a XIII. századra teszik, és sokáig Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott. 1596 után – miután Borbély György visszahódította a törököktől – a vár védelmére lovassági és gyalogos katonákat telepítettek ide, akiket nemesi szabadságjogokkal ruháztak fel. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen induló budai pasa támadása során a gyökértelen telepesek sorra megfutamodtak, a megmaradt kevés védő szabad elvonulást kapott. A fejedelem a vár feladóit, közöttük Újlaky László alispánt, Diószegi Kristóf alkapitányt és Pataki Istvánt Nagyvárad piacán kivégeztette. A vár ezután egészen 1683-ig török kézen maradt. 1849-ben Vécsey Károly tábornok serege itt rakta le a fegyverét – emléktábláját a helyi református parókia folyosóján lehet megtekinteni –, 1885 környékén pedig honvédkaszárnyának használták.

Michail Valachei Transalpina’ vajvoda….. 1599. Mihály vajda parancsa az erdélyi káptalanhoz, hogy Borbély Györgyöt, az erdélyi összes hadak fővezérét, aki Facsetet, Borosjenőt, Lippát, Világost, Arad vármegyét s a környék palánkjait visszavette a töröktől, iktassa be három falu, a lippai nemesi udvarház és a Maroson levő két malom tulajdonába.

A dicső múltú város

Arad megyében kevés helységnek van annyira gazdag és dicső múltja, mint Borosjenőnek, amelyet északon és nyugaton az Alföld, keleten az Erdélyi-szigethegység, délen pedig az Erdélyi-érchegység határol.
A rómaiak idejében a Körös-völgy kulcsának tekintették, Valens császár erődítményt, Marcus Aurelius várat építtetett ide, Hadrianus uralkodása alatt fürdőket létesítettek a területén, Probus korában pedig szőlővel ültették be vulkanikus dombját. Kr. u. kétszázhetvenben azonban a gótok kiszorították innen a rómaiakat, majd a hunok, az avarok és a szlávok hatalmaskodtak a régió felett, így jó ideig ellenőrizhették a Körös melléki vidéket.

Borosjenő várának a 18 században készült alaprajza

A településre vonatkozó legrégibb ismert írott magyar adat 1191-ból való

Márki Sándor történész szerint a helységet kezdetben Brodnak – azaz révnek – hívták, a Jenő elnevezés változatai: a Nadinew, Ienopolis, Ienopoea, Jamen és a Jenew csak a XIV. században kezdtek feltűnni a dokumentumokban, a boros jelző viszont még ennél is később, a tizenhatodikban, vagyis az ezerötszázas években vált használatossá.
Gurzó K. Enikő, a Művelődés című Kolozsváron megjelenő folyóiratban arról ír, hogy a településre vonatkozó legrégibb ismert írott magyar adat 1191-ból való, és Imre király egyik oklevelében őrződött meg, a következő utalást pedig 1214-ben keltezték.

Boros Jenő vázlatos településtérképe néhány épület helyszínrajzi ábrázolásával, 1750

Az első vár vagy vármag megjelenését mégis a késői 1293-as évszámmal hozzák összefüggésbe a kutatók, mert szerintük egy ennél korábbi erődítmény létét semmi sem igazolja.

A vár parancsnokai nem tudják megtartani a fegyelmet

Ami a vár történetét illeti, kiemelten fontos tudni azt, hogy a törökök 1658. augusztus huszonnyolcadikán körülvették, majd ostrom alá vették az erősséget, melyet Diószegi Kristróf alkapitány és Újlaky László alispán vezetett.
A történelem azt igazolja, hogy fegyelmet azonban egyikőjük sem tudott tartani, az őrség szökdösni kezdett, így a létszám hamarosan háromszázötven főre olvadt. A török megadásra szólították fel a védőket, és miután választ nem kaptak, erősebben kezdték el ágyúzni a falakat.

A vár és a mecset Borosjenő évi 1791.évi úrbéri térképén.

„… Ő miattuk romol Erdély…”

Az ötödik napon a védők szabad elvonulás feltétele mellett feladták a várat, és 1658. szeptember másodikán elvonultak Nagyszalontára.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy itt, Nagyszalontán a fejedelem a tiszteket elfogatta, Újlakyt szeptember hetedikén kivégeztette, Diószegit és a melléje rendelt német hadnagyot pedig Várad piacán fejeztette le.
Közölnünk kell még azt is, hogy a fejedelem csak Tury Mihálynak kegyelmezett meg, aki a vár feladását ellenezte.
Az egyik Debrecen felé menekülő porkolábot, Pataky Istvánt csak hetekkel később sikerült elfogatnia, és irgalom nélkül felakasztatta.
Mondván:

„… Tanúljon más is! Az lenne híre, ha nem öletnők az árulókat, mi akaratunkból lett Jenő feladása. Ő miattuk romol Erdély, romlunk mi, romol e darab föld s magyar nemzet az áruló ebek miatt…”.

A mecset északnyugati, bejárati oldala, 1920-as évek

Evlija Cselebi meglátása 1660-ból

Jenő várának elfoglalása után, 1660-ban Evlija Cselebi is megfordult az erődítmény falai között. Őt idézve:

„… A Körös folyó partján négyszögalakú vár; kicsiny kőbástyái vannak… mindegyikbe ezer ember fér el… Déli oldalra néző, egy kapuja van… Árkában a Körös folyó folyik… E váron belül az Újvár van. Csinos kis váracska… négyszögletén deszkatetejű, négy erős torony van, melynek falának szélessége húsz láb. E belső várnak egy nyugatra néző kapuja van. Ennek az árka is tele fan folyóvízzel… A Körös folyónak jobb- és balpartján egy nagy város van, melynek kerülete körülbelül négyezernyolcszáz lépés; jelenleg fejlődésnek indult palánka. Összesen nyolc bástyája és három kapuja van: a Temesvári-kapu délre, a Gyulai-kapu nyugatra, a Váradi-kapu keletre, s mind fakapu. Ennek árkát is a Körös folyó tölti meg…”.

Az erődítmény végre magyar kézre kerül

Befejezésül, ami még a jenői várat illeti, még tudni kell, hogy Veterani tábornok német katonákkal 1693 áprilisában foglalta vissza, a török őrségnek szabad elvonulást adva.

A vár és a már romos mecset, 1933

Az 1848-as szabadságharc idejében e vár is a magyarok kezére került.
A császáriak által történt visszafoglalása után, 1849. augusztus huszonegyedikén itt tette le a fegyvert Vécsey tábornok Rüdiger orosz tábornok serege előtt.


Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy az itteni katolikus templomban temették el az aradi vértanúk egyikét, Leiningen-Westerburg károly tábornokot.

1693 június 13. Haditudósítás Jenő várában talált török fegyverekről (Ordentliche wochentliche Post-Zeitungen, 1693)

A ma látható átalakított, négy saroktornyos várkastélyt 1870-ben Atzél Péter főispán javíttatta, melyben 1900 körül még katonaság is tartózkodott.

A XVI-XVII. századi Erdélyben az erődökkel körülvett templomokat gyakran kastélynak nevezték

Jenőnek már az államalapítást követő évszázadban, 1199-ben volt egy temploma és egy kolostora, a kora újkorban pedig jelentős erdélyi családoknak nyújtott reprezentatív életteret, többé-kevésbé védhető lakóhelyet.

Szintén a fent említett szerző, Gurzó K. Enikő közléséből derül ki az is, hogy mint mindenik várkastélynak, úgy a jenőinek a kifejlődésében is mind a késő középkori hadviselő vár, mind pedig a lakóigényeket kielégítő és gazdasági funkciót betöltő, birtokközpontnak számító udvarház szerepet játszott, mondhatnók: a kettő ötvözésének, összeolvadásának lett a végeredménye, következésképp egyfajta átmenetet jelöl.

17.századi járda és utburkolat a belső vár udvarán. Az útburkolat másodlagosan felhasznált köveinek nagyrésze a borosjenői ferences kolostorból és Dienesnonostorról származhat.

A műszót egyébként Jókai Mórnak köszönhetjük, hisz ő alkotta meg, így eléggé fiatal, előtte nem volt használatos.
Rajtunk múlik tehát, mit nevezünk várnak, mit kastélynak, és mit várkastélynak, a műfaji besorolás sokszor eléggé megdolgoztathatja az agytekervényeinket, főként, ha figyelembe vesszük, hogy az eleganciára törő barokk korban az erődített lakhelyek feladták védelmi szerepüket, és hogy a XVI-XVII. századi Erdélyben az erődökkel körülvett templomokat gyakran kastélynak nevezték.


A mai szóhasználatunk tehát a korábbinál, a réginél sokkal szűkebb tartalmat jelöl. Ma már templomerődről vagy templomvárról beszélünk, a korabeli leírásokból pedig kibetűztük: néha a kastélyoknak is volt védőfaluk, a lőrésekkel ellátott kőfalgyűrűk bástyái pedig szuroköntőket viseltek.

Előfordult, hogy a falak körül vízárkot is ástak, a bejárat védelmét pedig felvonókapu szolgálta, és a kapuközökben fegyveres őrség teljesített szolgálatot.

A belső vár ma befalazott nyugati kapuja.

A kastélyok urai ekként a jobbágynép féken tartására is felkészültek, nemcsak az ellenség támadásaira.
A felsorolt, zordnak és haszontalannak minősített védelmi berendezéseket többnyire a fásító, parkosító, elkényelmesedő XVIII. században számolták fel, bontották le, vagy egyszerűen csak veszni hagyták.
Ezen hóbortnak a török kiűzése után Jenő is alávetette magát.

A falkutatások során feltárt, nagy valószínűséggel Dienesmonostorról származó románkori oszlopfejezet.

A külső védőfalnak napjainkban csupán egy bozóttal benőtt három méter magas és húsz méter széles ötszögű csonkja tekint szomorúan a Körösre, és úgy tűnik, szívesen mesélne annak, aki meghallgatná.

Befejezés, avagy amit még tudni kell

1870 körül a belső várat neoklasszicista stílusban újították fel. A második világháborút követően kisegítő iskola működött a falai között. 1970–1972-ben nagyjavításra és korszerűsítésre került sor.
1998-ban az iskolát elköltöztették, és a vár Borosjenő városának a tulajdonába került.


A város anyagi források hiányában csak a minimális állagmegőrzési munkákat végeztette el. 2008–2009-ben Gyula városával együttműködve próbáltak forrásokat szerezni a vár turisztikai hasznosítása érdekében, de a pályázatot 2010. augusztusban elutasították.


A jelenlegi állapotról azonban hadd tanúskodjanak a fényképeink…


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Roșu Mária és Demján László műemlékvédő építész gyűjteményéből küldte be szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 763

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.