Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Borús
Csütörtök
Borús

A középkori várépítészet utolsó tündöklése

Nagy-Bodó Tibor szeptember 21, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból – befejező rész)

Az Arad megyei Solymos és a vele majdnem szemközt fekvő Lippa kapuként fogták közre az Alföld irányába hömpölygő Marost, amely búcsút véve Erdélytől, itt szabadul ki az Erdélyi Érchegység szorításából. Ebben a festői környezetben, a havasok Maros menti utolsó magaslatán helyezkedik el Solymos vára. Keletre Erdély hegyei, nyugatra az Alföld végtelen horizontja nyújt feledhetetlen élményű kilátást a várból. A Maros alsó folyásának vidéke már az Árpád-korban különös jelentőségűnek számított, elsősorban a folyón történő sószállítás miatt. Szent István éppen e kereskedelmi útvonal stratégiai fontossága miatt ragaszkodott a megszerzéséhez, amiről az Ajtony vezérrel folytatott harc tanúskodik.

A műemlékeitől megfosztott vidék

A műemlékeitől ma már szinte teljes mértékben megfosztott vidék a Magyar Királyság egyik legfejlettebb és leggazdagabb területévé vált. A Maros mentének bizonyos szakaszai egészen korán magántulajdonba kerültek.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár közléséből tudjuk meg, hogy ilyen birtokos volt az a Pál szörényi bán (1272-1275), aki a tatárjárást követő évtizedekben várat emelt Solymoson, közvetlenül a Ma­ros mellett.

Pál kétségtelenül a magyar társadalom legfelső rétegének szűk köréhez tartozott. Erre utal báni méltósága, de azt is tudjuk róla, hogy az egyik tordai sóakna jövedelmével rendelkezett, illetve kegyura volt a Maros menti Hodosmonostorának.
Solymos vára fontos helyszíne volt az 1514-es Székely (Dózsa) György vezette lázadásnak

Az 1514. évi parasztfelkelés idején Dózsa György serege ellen Prantner György alvárnagy védte a várat – akkor már mint Brandenburgi György őrgróf birtokát. A magyarul nem tudó német alvárnagynak összesen tizennégy fizetett magyar zsoldosa volt.

A keresztesek többszöri felszólítása után az őrség fellázadt, és nem volt hajlandó vezérük parancsainak engedelmeskedni.
Végül is Künisch Mátyás káplán, Prantner leghatározottabb ellenkezesét figyelmen kívül hagyva feladta a várat, az őrség pedig felesküdött Dózsa hűségére.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy az elfogott alvárnagyot felnyársalással fenyegették meg, mire a káplán Dózsához fordult segítségért, akinek június huszonegyedikei parancsára a foglyot szabadon engedték. Dózsa szavatartásáról később ellenfelei is megemlékeztek.

Báthori István vezére erdélyi hadakkal foglalja vissza a várat

A törökök többszöri ostrom után 1552-ben foglalta el.
Erről írja Dselálzádé Musztafa török történetíró:
„…ehhez (ti. Lippához) közel a Szolmisz (Solymos) nevű vára is rakva volt feslett erkölcsű gyaurokkal, melynek lakói harcba ereszkedtek az oroszlánszívű sereggel, de Allah kegyelméből az a vár is elfoglaltatott…”.
A törököktől 1595-ben Báthori István vezére, Borbély György az erdélyi hadakkal foglalta vissza.
A fejedelem 1597-ben Jósika István alkancellárnak adományozta, akitől azonban összeesküvésben való részvétel miatt, hűtlenség címen elvették.

Báthori Zsigmond börtönből való szabadulása után elfoglalja a fejedelmi széket

Basta idegen uralmával szemben a Székely Mózes vezetése alatt álló, függetlenséget akaró csoport ismét Báthori Zsigmondot tette meg fejedelemnek, aki 1601-ben börtönéből kiszabadulva elfoglalta a királyi széket, és Székelyt nevezte ki a seregének élére.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy 1602. július másodikán azonban Tövisnél Székely vereséget szenvedett a császári csapatoktól, és innen menekülve Solymos várában keresett menedéket, amit a fejedelemnek adott 14 ezer forint ellenében tartott zálogban.
Mivel a várat nem találta biztonságosnak, a magyar származású Bektás – vagy Bakta – nevű pasával megegyezett, hogy török őrséget enged be Solymos falai közé mindaddig, amíg visszatérhet.
Írott dokumentumok tanúskodnak arról, hogy Bektás cserébe Kladova várát engedte át Székelynek, aki azonban családjával Temesvárra ment.

Solymos vára 1688-ban szabadul fel véglegesen a török uralom alól

A török uralom alatt levő várat 1660-ban Evlija Cselebi kereste fel, és az alábbiakat írta le:
„…a lippai szándsák földjén s a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka, katonasága, ágyúja és hadiszertára van. Kissé nyugatra néző egyetlen kapuja, harminc háza s vágott sziklából várszerű mély árka van… Benne egy mély kút van, melyet kősziklába ástak…”.

Solymos vára csak 1688-ban szabadult fel véglegesen a török uralom alól.
Az ostrom során súlyosan megsérült várat már nem állították helyre, így pusztulásnak indult.
Állagmegóvása érdekében azóta sem történt komolyabb intézkedés.

A máriaradnai kegytemplom

A máriaradnai templom a magyar Mária-kultusz egyik kiemelkedő helyszíne, a Dél-Alföld legfontosabb Mária-kegyhelye.
Máriaradna Lippa város településrésze.


A ma látható templom barokk alkotás háromhajós kialakítással, két magas toronnyal. Mivel nem keletelt az épület, hozzá délnyugatról csatlakozik a kolostor zárt belső udvaros négyszöge.

A történelmi Magyarország egyik legfontosabb Mária-kegyhelye tehát a Maros völgyében fekvő kegytemplom.

A ferences rendi templom a Maros mente, a Bánság és a szegedi nagytáj központi búcsújáró temploma, amely nemcsak a táj festői szépségével vonz számos hívőt, de a környékbeliek szerint csodák helyszíne is a régmúlt idők óta.

Az adományozott kép

Bár a mai épület XVIII. századi alkotás, a kegyhely története a XVI. századba nyúlik vissza.
1520-ban emeltetett kápolnát egy özvegyasszony a mai együttes helyén. Ezt a XVII. század első harmadában felújították, 1668-ban Georg Vričonosa egy olaszországi nyomdából származó képet adományozott a kápolnát szolgáló szerzeteseknek, amely Máriát ábrázolta a kisdeddel.
1695-ben, a lippai vár ostromakor a törökök felgyújtották a kápolnát, ám a kép sértetlen maradt – ekkor kezdődött el a kegyhely története…

A legenda

A legenda szerint egy hívő bosnyák kereskedő 1668-ban angyali sugallatra ajándékozta a radnai ferenceseknek a papírból készült kegyképet, mely Máriát ábrázolja a kisded Jézussal.


1695-ben a török felgyújtotta a templomot, de amint azt már a fentiekben röviden említettük, a kép sértetlen marad, a kápolna tetejéről lehulló tüzes cserepek pedig a rémült gyújtogatók fejére zuhantak.

A kegyképnek köszönhetően sokan nyerték vissza egészségüket

A gyóntatófolyosón és a templom egyéb részein elhelyezett képek mind-mind a Szűzanya segítségét köszönik meg bajos ügyeik rendezésében.
Nagy számban jönnek a magyarok mellett cseh, bolgár, horvát és román hívek is, akik szintén magukénak érzik a kultikus helyet.


A közhit szerint a kegyképnek köszönhetően sokan nyerték vissza egészségüket, és hálából a meggyógyult testrészeket ábrázoló ezüst tárgyakat ajándékoztak a templomnak, melyeket az oltár mögötti falon kétoldalt helyeztek el.


A templom főoltáránál elhelyezett szentkép rokokó foglalatát Mária Terézia utasítására készítette a bécsi udvari ötvös.

Rudnay Sándor esztergomi prímás formalinba helyezett szívét tartó ezüstszelence látható a kép közelében, jelezve az egyházi méltóság ragaszkodását szeretett templomához.

Évente százezer zarándok keresi fel a kegytemplomot

A boldoggá avatott II. János Pál 2,4 méter magas szobra is a templomhajóban kapott helyett a hívők hálájának jeléül.

Napjainkban mintegy százezer zarándok keresi fel évente a máriaradnai kegytemplomot, ez a szám a felújítás után várhatóan jelentősen megemelkedik.


A templomban évente háromszor tartanak búcsút, pünkösdkor, Nagyboldogasszony napján – augusztus tizenötödikén – és a legnagyobb méretűt Mária születésének napján, Kisboldogasszony ünnepekor, szeptember nyolcadikán.

A kegyhely nem csupán a templomból és a kolostorból áll. Az azt övező parkban keresztút és kis kápolnák, szakrális kisemlékek – keresztek, szobrok – is találhatók.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1311

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.