Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Havazás
Vasárnap
Havazás
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptája

Nagy-Bodó Tibor szeptember 3, 2015 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Kripta-projekt pár évvel ezelőtt indult el annak kapcsán, hogy a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesületet több örmény nevet fedezett fel a templom alatti térben.  Amint azt az egyesület elnökétől, dr. Puskás Attilától megtudtuk, minderről eddig kevés tudomása volt a marosvásárhelyi közösségnek és lakosságnak. Ezen a héten előzetesként erről a projektről, és a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptájáról írunk.

Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptája 1

A marosvásárhelyi örmények

Marosvásárhely életében az örmények mint kereskedők tűntek fel. Jelenlétükről a XVII. századból találunk feljegyzéseket. Termékeiket itt is a helyi, elsősorban országos vásárokon értékesítették, majd tovább­­mentek, újabb piacok, vásárok után kutatva.
Ahogyan azt dr. Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület elnöke lapunknak elmondta, a vándorkereskedők mellett azonban élt néhány örmény család is a városban. Az első név szerint Marosvásárhelyen élő örmény kereskedő Örmény (Eórmeni) Gergely, aki 1633-ban városi polgárjogot kapott, egy másik, Örmény (Eörménj) János 1645-ben teszi le a város elöljárói előtt a polgáresküt.

Az örmények részt kapnak a helyi kereskedelmi életben is

Az örmények legnagyobb „gazdasági” ellenfelei a nagyszebeni Görög Compániához tartozó görög kereskedők voltak, akik a helyi tanácsnál elérték az örmények kereskedésének korlátozását.

Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptája 2

Az akadályok leküzdése érdekében a helyi örmények is, Erdély más településeihez hasonlóan elsősorban a bécsi udvarhoz és az erdélyi Főkormányszékhez folyamodnak. Mivel az örmény compania jelentős összeggel támogatta az udvart, a Guberniumot és a gyulafehérvári püspököt is, segítségükkel elérték, hogy részt kapjanak a helyi kereskedelmi életben is.

A marosvásárhelyi örmények többsége erzsébetvárosi volt, de találunk közöttük a csíki, gyergyószentmiklósiak és szamosújvári companiához tartozókat is.

Az első név szerint ismert és szabad kereskedési joggal rendelkező örmény Marosvásárhelyen az erzsébetvárosi Patrubán Lukács volt, de nemsokára további erzsébetvárosi kereskedők érkezéséről is beszámolnak az írások.

Így Csíki Márton, Csíki István, Patrubán Lukács és id. Görög Demeter folytathatják kereskedői tevékenységüket Marosvásárhelyen, és a XVIII. század végére a polgárjoggal rendelkező örmény kereskedők száma tízre emelkedik.

Jelentős vásárhelyi örmény családok

Marosvásárhely kereskedelmi életében a XVIII. század első felében változás történik: amíg korábban a görögök uralják a kereskedelmet, ekkorra az örmény kereskedők befolyása annyira megnő, hogy kiváltja a városi elöljáróság aggodalmát is.

1817-ben például amiatt tiltakoznak, hogy Csíki Márton örmény kereskedő a Maros túlsó partján vásárokat kezdett tartani. A 48-as forradalom előtt a huszonöt adófizető kereskedő család jelentős része örmény. Vásárhelyi örmény családok a Csíkiak, Dragománok, Emanuek, Istvánfiak, Jakabffiak, Novákok, Petráskók, Szenkovitsok, Dobálok, Issekutzok, viszont a legjobb anyagi helyzetben a Csíki család tagjai, Márton, majd Gergely vannak. Csíki Gergelyről az adatok alapján állítható, hogy 1842-ben a város legtöbb adóját fizető polgára volt. A Csiky család jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptája, ahol több, a családhoz tartozó személy van eltemetve.

Megnyílnak a társadalmi érvényesülés kapui

Puskás Attilától még azt is megtudtuk, hogy a kereskedők mellett később megjelennek más mesterséget űző örmények is. Kézműves csak elvétve akadt közöttük, de találunk szabót és szűcsöt is. Ahogy a társadalmi érvényesülés lehetőségei megnyíltak előttük, sokan főként az egészségügyi és a jogi pályán választottak szakmát.

Erre az adott lehetőséget, hogy a városban élő örmények jelentős része városi polgárrá vált, sőt, a módosabb örmény kereskedők egy része nemességet is szerzett.

Vallásilag az örmény-katolikus vallást követték, hiszen egyházjogi értelemben ott, ahol nem létezett örmény plébánia, a legközelebbi katolikus rítus egyházközségéhez tartozva gyakorolhatták hitüket.

Tanúskodó monumentális síremlékek

Gyerekeiket az itteni plébániatemplomban kereszteltették, házasságot is itt kötöttek, és halottaikat a katolikus temetőbe, római katolikus szertartás szerint temették el. Erről tanúskodnak a temető bejáratánál található monumentális örmény síremlékek.

Keresztelő Szent János plébániatemplom kriptája 3

Kereskedő mivoltukból adódóan hamar elsajátították a magyar nyelvet, és idővel ez lett anyanyelvük. Örmény identitásukat otthonaikban ápolták, állandó élő kapcsolatban élve Erdély más, örmények lakta településeinek tagjaival.

Egy projekt margójára. Kezdeményezők és támogatók

Dr. Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesületet elnöke lapunknak még azt is elmondta, hogy a Barabás Kisanna művészettörténész segítségével a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. C római katolikus teológia osztályának diákjaival (2008-2012-es évfolyam) a latin feliratokat magyar nyelvre fordították.

Továbbá kiemelten fontos ismerni azt a tényt is, hogy Oláh Dénes főesperes úr támogatta az ötletet és a tevékenységet, mivel ezzel fény derül a katolikus közösség sokak által mindeddig ismeretlen történetére, és arra, hogy a városba telepedett örménység aktív része volt a város polgári közösségének.

Azonban még azt is tudni kell, hogy a sírfeliratokat ugyancsak latinból dr. Puskás Attila, Székely Szilárd János, dr. Kálmán Attila fordította.

Ami az örmények adakozó szellemét igazolja

Érdekes tény az is, hogy a templomban Világosító Szent Gergely, az örmények apostolának üvegablakát is felfedezték, ami bizonyítja az örmények adakozó szellemét, és azt, hogy a közösség a város tehetős katolikus részéhez tartoztak, akik nem csak kereskedtek, hanem támogatták egyházukat.

A projekt keretében 2015. október 16-18 között, az Örmény napok keretében kerül sor a táblák kihelyezésére. A későbbiekben erre még visszatérünk.

Numquid vitandam mors canit – Nemde az élőket a halál énekli el

Ahogyan azt Barabás Kis­anna művészettörténész a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület még meg nem jelent kiadványában leírja, a jezsuita rend által épített Keresztelő Szent János templom alapkövét 1728. augusztus 8-án tették le Marosvásárhelyen.

A templom bizonyára Valentinus Scherzer jezsuita szerzetes tervei alapján épült.

Kivitelező mestere a Schwalbachból származó kolozsvári kőművespallér, Conrad Hammer, aki a kolozsvári jezsuiták templomának munkálatait is irányította.
(befejező rész a következő lapszámunkban)


A képek a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület tulajdonát képezik.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 1615

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.