Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

A Mezőség egykori gyöngyszeme: a Rákóczi-Bánffy-kastély

Nagy-Bodó Tibor január 12, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Mezőörményes Maros megyében, a Szászrégent Kolozsvárral összekötő műút mellett található. A XIV. század elején már létező település 1638-ban I. Rákóczi György tulajdonába került, aki miután ezt az örményesi–kóródszentmártoni uradalom központjává tette, új korszerű udvarház építését határozta el. Az új, emeletes épület egy korábbi, sövényből font, tapasztott falú, tornácos, földszintes udvarház helyén épült 1639–1641 között. Ezen a héten befejezésül még erről a kastélyról írunk a Központ olvasóinak.

A munkálatok nagyrészt 1641-re fejeződnek be

Korabeli források szerint az épület téglából, kőalapokra épült, földszintjét az emelettel egy kőből készült oszlopos lépcső kapcsolta össze. A földszint szobái boltozottak voltak, az emelet szobái síkmennyezetet kaptak.
Az udvarház alsó ablakait vasrácsokkal látták el, az épületet pedig fecskefarkas cserepezéssel födték be. A munkálatok 1641-re nagyrészt befejeződtek, a későbbi források már csak különböző javításokról, melléképületeken folyó munkálatokról tesznek említést.

A kastély XVII. századi különlegessége

A mezőörményesi Rákóczi-Bánffy-kastély az uradalom belsőségén, sok gazdasági épület szomszédságában állott.
Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint az épületet a XVII. században már nem a szokásos négyszögletes elrendezéssel és sarokbástyákkal építették, hanem 42.00 x 12.50 méteres téglalap alaprajzú formában, árkádíves homlokzatával a déli irányba. Földszint és egyemeletes kiképzéssel és részben bolthajtásos pillérekkel épült, vastag tégla- (kő) falakkal.

A kastély eredeti berendezése, illetve a díszítése részleteiben sem maradt fenn

A tégla alaprajzú, kelet-nyugat tájolású, emeletes, északi, hosszanti oldalával az utcára néző, előkertes elrendezésű, kontyolt tetős épület a település központjában, a református templom szomszédságában található.
Udvar felőli, tizenegy tengelyes déli homlokzatát mindkét szinten egy-egy egymás fölé helyezett, egyenes záródású ablakkal közrezárt kilenc tengelyes, kosáríves árkádsor teszi mozgalmassá.
Az árkádsorok mögött hevederekkel tagolt, cseh­süveg boltozattal fedett folyosó nyílik, ahonnan a középtengelyben található kétfordulós, kőlépcsős, dongaboltozatos lépcsőházba, illetve a folyosóról nyíló szobákba lehet jutni.
A földszinten kilenc kereszt- és fiókos dongaboltozatos, az emeleten nyolc síkmennyezetű helyiség található.
Az épület belseje meglehetősen egyszerű kiképzésű, jelenleg üresen, elhanyagolt állapotban található, az eredeti berendezés illetve díszítés részleteiben sem maradt fenn…
Az Adatbank közlése szerint a kastély homlokzatai azonos kialakításúak, a műkőburkolattal fedett magas lábazati párkány, a vakolatból kialakított, a földszintet az emelettől elválasztó övpárkány és a többszörösen profilozott koronázópárkány az épület egészén körbefut, a sarkokat pedig armírozás díszíti.
Függőlegesen a homlokzatokat szabályos rendben elhelyezett, egyenes záródású, barokk jellegű, egyszerű illetve füles kőkeretet imitáló vakolatdíszítéssel keretelt ablakok, illetve az ezeket közrefogó lizénák tagolják.
Ez utóbbiak a kastély északi, utca felőli homlokfalát tizenöt, a két rövidebb homlokfalát pedig négy mezőre osztják.

A falakon körülfutó párkányok tették díszesebbé a termeket

Az objektum, alaprajzilag szimmetrikus elrendezésű, az épület hosszában árkádnyílásos fedett tornáccal mindkét szinten.
Az épület tengelyében kőből faragott díszes kétkarú lépcső vezetett fel az emeleti, ugyancsak árkádíves tornácra, melynek mellvédjei téglával falazottak.
A tornácról nyílnak a lépcsőtől jobbra és balra az 1-3 és 4-5-nek felsorolt ,,házak”, míg a tornácot az épület mindkét végében egy-egy kisebb helyiség zárja le.
A földszint alaprajzi elrendezése hasonló, mennyezetei boltosak. Az emeleti ,,palaták” síkmennyezetűek, a falakon körülfutó párkányok tették díszesebbé a termeket.

A mennyezeti egykori díszítőfestés nyomai ma már nem láthatók

Szintén a fent említett szerző, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában tesz említést arról, hogy a mennyezeteken az egykori díszítőfestés nyomai a helyreállítási munkák alkalmával még láthatóak voltak.
A kastély ablakszerkezetei gazdagon profilozottak béléses ajtói táblásan kivitelezettek. A homlokzatokat fő- és oszloppárkány, valamint az ablaknyílások keretezése és a kőből faragott könyöklő párkányok díszítették. Az árkádíveket tartó zömök pilléreknél habarcsból húzott profil futott körül, és a könyöklők ott is kőből faragva készültek.
A északi és a két rövid homlokzatot függőlegesen, és a sarkokon mindkét szint magasságában rovatkázva tagolták.
Valamennyi díszt a barokk jegyében alkalmazták.

Az omladozó vakolat alól számos, a téglafalba beépített faragott kő tűnik elő

Az épület alatt húzódó pincét dongaboltozat fedi. A kastély keleti homlokfalának északi tengelyében nyílik a pincelejárat.
A faragott részletek közül meg kell említenünk az emeleti ablakok könyöklőpárkányait, és az emeleti folyósón, a lépcsőház jobb oldalán található másodlagos elhelyezésű, befalazott reneszánsz kőkeretet.
Az omladozó vakolat alól számos, a téglafalba beépített faragott kő tűnik elő.
Ugyancsak kőből készült a téglaépület alapozása, a déli oldal főtengelyében nyíló főbejárat kőlépcsője és az árkádok pilléreinek lábazati része is.

Következtetés szerint a kastélyt kétemeletesnek tervezték

A pincelejárat külső lépcsője fölé faragott gerendákból ácsolt kétsíkú tetőt állítottak. Az épület lábazatát faragott, vastag mészkőlapokkal burkolták; tetőzete négysíkú.
Keresztes Gyula, a már említett közlésében külön hangsúlyozza azt, hogy az emeletről a padlásra vezető lépcső kiképzése azonos a földszintről az emeletre vezető lépcsővel, hasonlóképpen a padlástérben lévő gyűjtőkémények falazata arra enged következtetni, hogy a kastélyt kétemeletesnek tervezték, de a második emelet megépítése valamilyen oknál fogva elmaradt.
A múlt heti lapszámunkban említett leltár szövege szerint a kastély udvarát falazott kerítés zárta körül. Az udvaron gazdasági épületek álltak, és a kertből a filegóriák sem maradtak el.

A kastélyt és ennek parkját teljesen tönkreteszik…

Az államosítás után a kastély és a hozzá tartozó épületek mezőgazdasági egység használatába kerültek, és azokat alaposan tönkretették; a parkot és ennek növényzetét teljesen eltüntették.
Kiemelten fontos tudni azt, hogy a Magyar Autonóm Tartomány létezésekor a község a tartományhoz tartozott, és 1962-1967 között a kastély helyreállítási munkáit Keresztes Gyula vezette.
Sajnos a munkálatokat nem fejezték be.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek;
(fotó: Adatbank, Kastély Erdélyben, Internet)

Share Button
Ennyien olvasták: 3600

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.