Központ
2019. szeptember 17. kedd, Zsófia

A művészettörténeti irodalomban legtöbbet emlegetett udvarhelyszéki templom

Nagy-Bodó Tibor május 17, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás a 7. lapszámunkból)

Székelyderzset először az 1334. évi pápai tizedjegyzék említi „Thomas sacerdos de Ers slovit II. banales antiquos” alakban. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely a tatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek a falunak kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került át lakosságcserével, eszerint a templomot eredetileg szászok építették, akik Darócra költöztek át. A falu a Petky család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt. A vártemplom az egyetlen olyan romániai magyar műemlék, amely az UNESCO-világörökség része.

Emlékeztető

A vártemplom három egységből áll: torony, várkerítés és a templom. A monumentális építészeti látvány mellett a vártemplom különlegességeihez tartozik a világon egyedülálló élő örökség, a rovásírásos emlék és a XV. századból származó falképek, köztük Szent László királyunk legendaábrázolása.
A várfalhoz képest a torony ferde elhelyezkedéséből feltételezhető, hogy egykor egy görbe alaprajzú védőfal vehette körbe a templomot.
A torony magassága ma harmincnyolc méter. Eredeti magasságát 1866-ban emelték meg tíz méterrel.

A kétszáz éves hagyomány

A várfal belső oldalán egykor körfolyosó – gyilokjáró – futott körbe, amelyeken közlekedve védeni lehetett az erődöt a támadókkal szemben. Ezeket 1788-ban bontották le, mert a templom elveszítette a védelmi jellegét (a későbbiekben erre még visszatérünk).
Félnyeregtetős színeket építettek, ahová a falu lakói elhelyezhették ingóságaikat – kelengyésláda, szerszámok –, a beköltöztetett hombárokban, szuszékokban gabonakészletét tarthatta. A bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására tették alkalmassá.
A több mint kétszáz éves hagyományt a falu lakossága ma is élő örökségként őrzi. Élő hagyományként a köré épülő szokásrenddel egyedülálló látványosság. Gabonamérő vékások (húsz liter), félvékások (tíz liter), negyedvékások (öt liter) láthatóak magyar királyi pecséttel hitelesítve.

A torony fala középkori eredetű

A templomot téglalap alaprajzú sarokbástyás erőd övezi, amelynek magassága öt méter. A déli oldalon, a délkeleti védőtoronytól alig három méterre a kaputorony található.
A torony fala megközelítőleg tizenegy méter magasságig középkori eredetű, az övpárkányon felüli hangablakos részt a múlt század második felében építették.
A délkeleti saroktorony földszintjén és első emeletén lappancsos lőrések találhatók, felső emeletének falait pedig többnyire fordított kulcslyuk alakúak törik át.

A védőfolyosókat lebontják

A keleti falszakaszon az egykori védőfolyosó magasságában lappancsos lőrések és szuroköntők váltogatják egymást. A fülkék homlokzatát egy-egy fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át.
A keleti oldalon, a délkeleti védőtorony közelében egy újabb ajtónyílás és egy vaspántokkal erősített ajtó kapott helyet. Ez utóbbi három darab hat centiméter vastag, függőlegesen egymáshoz illesztett tölgyfadeszkából áll, amelyet csapok tartanak össze, belső oldalát pedig két heveder erősíti.
A szuroköntők homlokfala egy-egy, a falazat síkjából kiemelkedő kőre nehezedik, két gyám közét pedig nem boltív, hanem szemöldökkő hidalja át.

Akárcsak a torony ajtaja, ez is felül bilincsben, alul pedig csapokon fordul. Kívülről ezt az ajtót is vízszintes elhelyezésű pántok erősítik.
Figyelmet érdemel az ajtót záró igen régi lakat, melyet csak több biztonsági lappancs elmozdítása után lehet kinyitni.
Ugyanakkor itt még meg kell jegyezzük, hogy a védőfolyosókat 1788-ban bontották le. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a „kastély” a közösség ingóságainak őrzésére szolgált.

Székelyderzs, 2008. október 17.
Terményes hombárok. Az erdélyi Hargita megyei Székelyderzs XIV. században épült és a XVI. században öt bástyával és lőréses várfallal megerősített temploma a világörökség részeként számontartott kiemelt műemlék. A falu unitárius közössége az erődítés eredeti funkcióját őrizve ma is a cinterem félereszes tároló helyeiben, hombárokban őrzi gabonáját, tárgyi ingóságai egy részét és a bástyákban a szalonnát. Szokás szerint a kulcsokat a harangozó őrzi és a hét szerdai napján engedi be a tulajdonosokat a tároló helyekbe.
MTI Fotó: Oláh Tibor

A szemöldök­gerendával ellátott elfalazott ajtónyílás

Az északkeleti sarokra épült a legnagyobb befogadóképességű, földszintre és két emeletre tagolt védőtorony.
Ennek lőrései kivétel nélkül lappancsosak, legfelső emeletén északkelet- és északnyugat irányába egy-egy csapokkal összeerősített kerettel és legömbölyített osztóléccel ellátott ablak nyílik.
Gyöngössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy ugyancsak a felső emeleten, a délkeleti oldalon egy elfalazott ablak- vagy szuroköntőnyílás látható.
Az északi falszakaszon lappancsos lőrések és szuroköntők sorakoznak.
A falhossz közepe táján, az előbbieknél szélesebb szemöldökgerendával ellátott, elfalazott ajtónyílás található.
A keleti oldal vaspántos ajtaja eredetileg ezen a helyen állott, ugyanis ezt az 1789. évi egyházvizsgálat jegyzőkönyve két ízben is az északi oldalon említi.

Amit egy javítási emléktábla felirata igazol

Az északnyugati védőtorony ugyancsak földszintre és két emeletre tagolt, legfelső emeletének északkeleti oldalán kisméretű ablak nyílik, csapokkal összeerősített kerettel és legömbölyített osztólécekkel.
A torony nyugati sarkát egy utólag épített támpillér erősíti, amelyen javítási emléktábla olvasható:
„JAVÍTTATTA A R.N.K. KORMÁNYA 1952-BEN ORBÁN DÉNES MESTERREL.”.

Egy szegletkő 1622-ből származó tanúsága

A nyugati falszakasz közepe táján egy újabb keletű védőtorony áll, amelyet a rajta lévő bevésett évszám szerint 1834-ben építtettek.
A nyugati falszakasz lényegesen különbözik a többitől, ugyanis az említett toronytól balra négy-, jobbra három kulcslyuk alakú lőrés látható, melyek minden bizonnyal az 1834-beli helyreállítás során készültek, amikor a nyugati falszakaszt is részlegesen újjáépítették.
A délnyugati saroktorony a többihez hasonlóan három szintre tagolt, lappancsos lőrésekkel, felső emeletének északnyugatra és délnyugatra néző oldalán pedig egy-egy kisméretű ablak nyílik. A torony nyugati sarkán egy szegletkő látszik, amelyet nem fed vakolat.
Ennek északnyugatra néző oldalán felirat: A.D.I./1622, (délnyugati oldalán pedig M.I.) monogram olvasható.
A délnyugati saroktoronytól a harangtoronyig terjedő falszakaszon lappancsos lőrések sorakoznak. A toronytól balra számított harmadik rés egy szuroköntő maradványának látszik, mutatkozik.

Egy töredékes felirat 1788-ból származó olvasata

Szintén Gyöngyössy ír arról, hogy a védőtornyok földszinti és emeleti helyiségeibe mindenütt külön ajtó nyílik. Hozzájuk fából ácsolt grádicsok vezetnek.
Az egykori védőfolyosó a tornyok felső emeletének magasságában állott. A délnyugati védőtorony első emeletén az udvar felé egy négyzet keresztmetszetű osztóléces ablak nyílik. Jóval díszesebb ennél az északkeleti torony első emeletének udvar felé néző ablaka.

A tornyok emeleti ajtajai újabb keletűek. Az északkeleti sarokbástya udvar felé néző részén az eresz alatt az alábbi töredékes felirat olvasható:
TEGITUR LATERIBUS 1788 SUMPTU HUIATIS (…) ECCLESIAE (…) UNITARIAE.
A védőfalak peremétől az udvaron sorakozó pillérekre félnyeregtető ereszkedik alá, ennek védelme alatt sorakoznak a gabonatartó szuszékok.
A pillérek között orsós kiképzésű faoszlopok is láthatók. Egyiken a nyugati oldalon vésett felirat áll:
IMRE/MIHÁLY/CSINÁL/TA 1886.

Az egyik falszakaszon jól kivehető a védőfolyosó egykori szerkezete

A védőfalakon belül az egykori gyilokjáró magasságában egy keskeny párkány húzódik, ezen nyugodott a konzolos tartószerkezet egyik hosszanti gerendája.
Az északi és keleti falszakaszon különben jól kivehető a védőfolyosó egykori szerkezete: a falba süllyesztett, vízszintes tartógerendákat rálapolt és csapokkal rögzített gyámok támasztják alá. Ez utóbbiak egy-egy függőleges, a falra fölfekvő oszlopok támaszkodnak, amely oszlop a vízszintes tartógerendához csapokkal ízesül (keresztkötés).
A déli oldalon, a fából kiálló gerendavégeket lefűrészelték, fennmaradtak azonban a párkány mentén végigfutó hosszanti gerendák.

A rovásírásos emlékek, avagy: ahonnan következő lapszámunkban folytatjuk…

A rovásírásos emlékekről:
1938-ban a diadalív falában, egy befalazott kis gótikus ablakocskából került elő a székely rovásírás egyik becses emléke, a rovásírásos tégla, amely Balázs András unitárus esperes által vált ismertté.
Ez a székely rovásírás ma ismert legrégebbi emléke 1431-ből való.

(befejező rész a következő lapszámunkban)

* A rendelkezésünkre bocsá­tott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, és gyűjtemé­nyéből küldte be a szerkesztő­ségünkbe. További képek: Magyari Hunor fotográfus.

Share Button
Ennyien olvasták: 1753

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.