Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

A temető, ahol Marosvásárhely történelme él (1. rész)

Nagy-Bodó Tibor augusztus 6, 2015 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

SIRKO 3

A marosvásárhelyi református temető négyszáz éves múltra tekint vissza. Több mint 6800 sírt rejt magában, és itt található Erdély legrégebbi ravatalozója.  A XVII. századi polgármesterek, világhírű matematikusok, akadémikusok, iskola- és kórházalapítók nyugszanak itt. Ezen a héten ezt a sírkertet mutatjuk be.

SIRKO 2

Az eltűnt sírkertek

A város első írásos említése az 1300-as esztendőből származik. Amint az köztudott, akkor Forum Siculorom volt a település neve.
Abban az időben volt egy temető a várbeli templom körül, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum alatt, ahol a feltételezések szerint templom is állt, illetve az egykori Klastrom (jelenlegi Mihai Viteazul) utcában.
Amint azonban elkezdett terjeszkedni a város, ezek a sírkertek eltűntek. Sokáig nagy kérdés volt az, hogy mi történt a sírokkal…

A történészek viszont kötve hiszik azt, hogy már akkor léteztek volna kőből készült sírkövek. És ha ez tényleg így van, úgy minden bizonnyal az idő vasfoga tette őket tönkre.

SIRKO 1

Az 1617-ből származó kőkoporsó

A volt Temető (jelenlegi Krizantém) utcában lévő református temető története 1617-re vezethető vissza, vagyis egy fél évvel azutánra, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szabad királyi város címet adományozott Marosvásárhelynek.

Sorina Bota A város meséi című könyvében tesz említést arról, hogy írásos dokumentumok megcáfolhatatlanul igazolják, hogy 1617 januárjában Nagy Szabó Ferenc krónikaíró rendelt Kolozsvárról egy kőkoporsót elhunyt gyermekének, akit a család kertjében temettek el.

Közben a város temetőt akart létesíteni, és éppen a kert szomszédságában vett területet ehhez. A krónikaíró lebontotta a kerítést és így egyesítették a két földtulajdont.

gerenda
A temető egykori „tulajdonosa”

A temető tehát a Bernády György tértől délkeletre fenyőkkel és más díszfákkal beültetett területen fekszik.

A Marosvásárehelyi útikalauz című adatgyűjtés szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád ismeretei szerint is a telket Nagy Szabó Ferenc vásárolta meg a családja számára, amit később a városi köztemetőnek adományozott. Később azonban a szóban forgó terület a református egyház tulajdonába került.

A fent említett szerzők még azt is tudják, hogy 1643-ban Batíz Jánosné, született Homonnay Zsófia is adományozott egy telekrészt, majd 1753-ban a jezsuitáktól, 1769-ben Fodor Jánostól vásárolt területekkel, végül 1808-ban Nemes György főbíró adományával bővítették a temetőt.

Veér Judit asszony adománya

A ravatalozó 1698-ban – régebb temetőszínnek, sőt cinteremnek is emlegették – erős cserefából készült Széki Teleki Mihály, Apafi fejedelem első tanácsosának özvegye Veér Judit adományaképpen.

Az épületet az eredeti terv szerint 1942-ben teljesen újjáépítették – korábbi lapszámunkban erről már írtunk –, felhasználva az eredeti, feliratos mestergerendát is, ahol az alábbi felirat olvasható:

„ISTENÜNK DICSŐSÉGÉRE TISZTELETIRE AZ NÉHAI NAGY, ÉS BOLDOG EMLÉKEZETŰ MÉLTÓSÁGOS ÚR T:N; SZÉKI TELEKI MIHÁLY UR ÖZVEGYE T:N; VÉR JUDIT ASSZONY ECCLESIANKHOZ CONFERALT BENEFICIUMÁBÓL ÉPÍTTETETt, TISZTELETES HALMÁGYI MIHÁLY URAM BIROSÁGÁBAN 1698.AIDILES GEORGIUS TÖKE, & JOHANNES GOMBKÖTÖ ARCHI JOH, TOHt, GAS. PAtonházi, GEOR KEnyeres”.

Vásárhely volt polgármesterének sírköve

A ravatalozó mellett van egy sírkőmúzeum. Ennek a legrégebbi darabja 1627-ből származik és Nagy Szabó Ferenc krónikaíró egyik rokonáé, Nagy Szabó Mihályé, aki 1616-ban, vagyis a szabad királyi városi rang adományozásának évében a település polgármestere volt.

Kiemelten fontos megjegyezni azt, hogy az ő idejében épült a Vár egyik része, és sírján ma is látható a város címere, illetve egy latin nyelvű szöveg, amelyből kiderül, hogy több éven át vezette a várost, illetve az is, hogy mesterségét tekintve szabó volt (a későbbiekben erre még visszatérünk).

Ugyanebben a sírkőmúzeumban van még egy másik emlék. Ez a sírkő 1636-ból származik, és egy bizonyos Polgár Bálint két gyermekéé volt.

Felső részét angyalszárnyas motívum díszíti, felirata pedig az alábbi:

„ItfekzikPolgar Balint uramnak ketszep kedves giermeke. Balint deak es idvitazoni.kiknekadgion Isten az ieovendeodvczvsegnekelvetelebeboldoh fel tamadast”.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból sajnos nem derül ki az, hogy voltaképp ki is volt a fent említett Polgár Bálint, az viszont tény, hogy ez a legrégebbi magyar feliratú sírkő a vásárhelyi temetőben.

Egy sírfelirat emléke

Napvilágot látott dokumentumokból derül ki, hogy a XVII. századból számszerűen nyolc sírkő maradt fent, ebből kettő latin nyelvű, hat pedig magyar.

Faragásukat tekintve pedig javarészt ereszes sírkövek. Egyeseket virágmotívumok, geometriai formák és a kor nyomtatványaiban és sírjain megjelenő szokásos elemek, illetve címerek díszítenek.

A legrégebbi emlékmű latin nyelvű, és az említett Nagy Szabó Ferenc rokonáé, Nagy Szabó Mihályé, aki 1627-ben hunyt el.

Amint arról már szóltunk, 1616-ban, amikor Bethlen Gábor Marosvásárhelyt szabad királyi várossá nyilvánította, ő volt a város főbírája. A XIX. században lejegyzett, de mára megsemmisült sírfeliratának fordítása pedig az alábbi:

„E síremléket a jeles és kiváló Nagy Szabó Mihály bíró úrnak és polgárnak Marosvásárhely városát számos éven át vezető primáriusának emelte méltóságos felesége és elárvult fia 1627. május 24-én születése 63-ik évében. Az irigy halál, örökre feldúlta övéinek szabad világát s rabigába szorította és sírjába zárta Mihály szabómester dolgos kezeit, aki egykor egyháza támasza, az iskola… Mondjatok egy imát, hogy e földbe csendesen nyugodjék.”.

A templom, amely sírkőből készült

A XIX. század elején a régi sírkövek egy részét sajnos felhasználták az egykori Gecse – jelenleg Ștefan cel Mare – utcai református templom alapjának letételekor.
Abban az időben ugyanis nem tulajdonítottak különösebb értéket a síremlékeknek, és ha csak a leszármazottak nem ragaszkodtak ezekhez, úgy felhasználták őket, amire csak lehetett, ugyanis az építőanyagok nagyon drágák, költségesek voltak.

Személyiségek nyughelye
Reformatus Temeto 17

A református temetőben nyugszik Marosvásárhely számos illusztris személyisége.

Itt helyezték nyugalomra a XVIII. és a XIX. században élt több református püspököt, köztük Antal Jánost vagy Zágoni Bodola Sámuelt, továbbá olyan képzőművészeket, mint például Barabás Irén, Nagy Pál, Nyilka Róbert vagy Sükösd Ferenc, ugyanakkor Zoltán Aladár zeneszerzőt vagy Tőkés Anna színésznőt.

De ugyanitt nyugszik Antalffy Endre orientalista, Zágoni Aranka György, Dósa Elek publicista, jogtudós, Mentovich Ferenc, a XIX. század egyik neves erdélyi filozófusa és Metz Albert, a marosvásárhelyi Zeneiskola megalapítója is.

(befejező rész a következő lapszámunkban)


Régi és mai képek: Madaras József, Nagy-Bodó, Szilárd, Szász Attila


 

Share Button
Ennyien olvasták: 3252

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.