Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Hétfő
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

A templom, mely Kalotaszeg legteljesebb berendezését rejti

Nagy-Bodó Tibor november 10, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Szilágy megyei Farnas Bánffyhunyadtól északkeletre, a vasútvonalhoz közel fekszik. A település nevét a XII. századi tizedjegyzék már említi. 1272-ben Fornos, 1391-ben Farnos, 1441-ben Farnas, 1666-ban Fárnas, 1839-ben és 1863-ban Szferas, 1873-ban Szferázs néven találjuk. Árpád-kori település, a XII. századig Adorján vár területe volt, majd királyi birtok, a Váradelőhegyi Prépostság, majd a Szent Jób-apátság tulajdona volt. A XII. századig Bihar vármegyéhez tartozott. XIII. századi Bécsi Kódex szerint már Mater Ecclesia, önálló egyháza volt. Eredeti lakói katolikusok voltak, akik a reformáció óta reformátusok. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegyéhez tartozott.

A lerombolt vár köveiből épült istenháza

Farnas református templomát valószínűleg a tatárjáráskor, az 1241-ben lerombolt Almásmonostor várának köveiből építettek a XV. században, gótikus stílusban.
Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban megrongálódott épületet csak 1750-ben hozták helyre.
Ajtókereteit reneszánsz faragványok díszítik. A templomhajó és a nyolcszögletű szentély mennyezetét Gyalui Asztalos János és Umling Lőrinc fakazettái – kétfejű sas, pelikán, nap, bűnbeesés – díszítik, szószékét ugyancsak Umling készítette 1750-ben (a későbbiekben erre még visszatérünk).
A falba épített, 1510-ből való sírkő a Mátyás király elleni felkelés egyik vezéralakjának, Farnasi Veress Jánosnak állít emléket. A templom melletti harangláb két harangja közül a nagyobbik 1745-ből való.
És ugyanitt, röviden még azt is meg kell említsük, hogy a faluban található még a Szent-Iványi család XIX. század eleji kastélya, melyet öregek otthonává alakítanak.

Farnas történelme a farnasi Veres családnával fonódik össze

Farnas község Kalotaszeg meglehetősen félreeső pontján fekszik az Almás patak völgyében, a Bánffyhunyad–Almásszentmihály műútról Alsófüld után jobbra letérő földút mentén.
1260 és 1270 között a falut ifjabb István király Szilitelekkel együtt Fülpös fia Mikola ispánnak adományozza, és a váradi káptalannal elvégezteti az iktatást.
Miclausné Király Erzsébet ír arról, hogy Farnas történelme a középkorban a farnasi Veres családéval fonódott össze.
E család is abból a rokoni közösségből származik, amelyik a tatárjárás előtt élt Fülpös fia Mikola comestől eredezteti magát.
1262 táján, amikor a Mikola rokonság az okleveles forrásokban feltűnik, a későbbi Veres és Tamásfalvi családok felmenőit már farnasi birtokosokként említik.
Kétségtelen, hogy a család legkiemelkedőbb tagja Veres Dénes volt, aki elkobzott birtokai visszanyerését követően 1442 őszétől fogva részt vett Hunyadi János törökellenes küzdelmeiben.

XVI. században kihal a farnasi Veres család

A hagyomány szerint az 1453-ban már épülőfélben levő templomot a régi farnasi egyház romjaiból emelték.
1467. november másodikán Segesváron a Mátyás király-ellenes lázadás miatt hűtlenségbe esett Veres Benedeket és testvérét, Jánost viszont elsők között fosztották meg birtokaiktól.

Ugyancsak a fent említett szerző tud arról, hogy Mátyás Farnast a többi kalotaszegi törzsbirtokkal együtt Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta.
A lengyelországi száműzetésből 1449-ben visszatért Veres Jánosnak végül 1505-ben Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda ítélte meg kalotaszegi birtokrészeit, melyek 1518-ban fia, Márton tulajdonát képezték.
Farnast a család a Veres Jánosnak a Bekes Gáspár-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1575-ben elveszti.
A farnasi Veres család a XVI. században kihalt, ezt követően a települést a Valkai, Kemény, Gyerőffy, Vitéz, Bánffy, Zichy, majd a Keczeli családok birtokolták.

A XVIII. század beomlik a szentély boltozata, és ezt kazettás mennyezetre cserélik fel
A kisméretű, egyhajós, sokszögű szentéllyel ellátott, torony nélküli templom Kalotaszeg egyik legteljesebb templomi berendezését rejti.
A döntően XVIII. század derekáról származó bútorzat java része Umling Lőrinc műhelyének munkája.
A cinterem kerítéséhez simulva fa harangláb áll, a kerítésbe illesztett kiskapura – vélhetőleg a haranglábat is datáló – 1748-as évszámot faragtak.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a kuruc háborúk idején – a templom mennyezetének felirata szerint – a templomot feldúlják, és újjáépítését csak 1750-ben fejezik be.
Ugyanekkor készül a templom jelenleg is jó állapotban lévő festett faberendezése is. Valószínűleg szintén a XVIII. század elején omlott be a szentély boltozata is, melyet kazettás mennyezetre cseréltek.

A kurucok az egyházközség klenódiumait is széthordják

1748-ban a templom szétrombolt kőfala helyett fakerítést készítettek, „1748. Deus providebit” feliratú bejárati ajtaja a múlt században hosszú ideig a papilak templom felőli bejáratául szolgált. A kurucok támadásai alkalmával széthordták az egyházközség klenódiumait is.
Egy 1721 körüli összeírásból tudjuk meg, hogy a farnasi harang a magyarbikaliak tulajdonát képezte, viszont csak rövid ideig, mivel egy későbbi, szintén magyarbikali feljegyzésből kiderül, hogy „…a farnosiak visszavették magokhoz a magok eddig itt állott harangjokat…”.

A sírbolt csontokat, koponyákat és művészi beccsel bíró faragványokat őrzött

Mihály Melinda munkájából tudjuk meg, hogy 1859-ben, az akkori lelkész ásatásokat végzett a hajótól északra feltételezett középkori kripta lokalizálása végett.
Ekkor egy sírboltra és mintegy tucatnyi csontra és koponyára leltek, valamint „…művészi beccsel bíró faragványokat, faragott épületköveket és egy keresztelőmedencét találtak…”. Mindezeknek sajnos nyomuk veszett.
1936-ban a farnasi egyházközség és az akkori tanító, Antal Béla kérésére Kós Károly két változatban elkészítette a templom portikusza helyére építendő torony tervrajzát, tervét viszont – valószínűleg a tanító hirtelen halála miatt – sohasem valósították meg.

A reneszánsz kapuzatot a farnasi Veres család címere díszíti

A templom téglalap alaprajzú hajójához keleten sokszögzáródású szentély, délen egy kisméretű, téglából falazott portikusz csatlakozik.
Az épület háromszögű oromzattal záródó nyugati homlokzatának sarkait átlósan elhelyezett, kőlapokkal fedett kétlépcsős támpillérek erősítik.
A homlokzat középtengelyében három élszedett, másodlagosan felhasznált kőhasábból kialakított egyenes szemöldökű kapuzat látható.
Egyszerű, ácsolt ajtószárnyán a XVIII. századi, festett architektonikus keretbe foglalt olaszkorsós motívumnak már csak nyomai láthatók.
A templom portikuszából nyíló déli, kőből faragott, reneszánsz kapuzatát a farnasi Veres család címere díszíti.

A párkánytöredék jelenleg a hajóban található

Feltételezhetően ennek a kapuzatnak volt alkotórésze az a XVI. század eleji reneszánsz díszítőelemeket mutató, a szárkövekével megegyező profilú párkánytöredék, mely jelenleg a hajóban található.
A töredék reneszánsz kapitálissal vésett felirata a következő:
„[…]e vs(?) Maria”.
A déli kapu két táblára osztott, keretbetétes ajtószárnyán az 1790-es fiatalabb Umling-féle átfestés alatt kirajzolódik apja, idősebb Umling Lőrinc olaszkorsós kompozíciójának néhány motívuma.
Külső oldallapján jelenleg olaszkorsós kompozíciók, tulipánból, szegfűből és ötszirmú virágokból kialakított füzérek láthatók, festett felirata az alábbi: „Eszt az Ajtott Renovaltatta Isten Di/tsőségére Őreg Kudor Márton: 1790 / 3 dik(…) Juli.”.

A kazettás mennyezet és a karzatmellvéd

A templom mindkét terét festett kazettás mennyezet fedi. A szentély lefaragott gyámkőcsonkjai és a hajóban elhelyezett kör alakú, díszítetlen zárókő bizonyítéka annak, hogy eredetileg boltozva volt, a hajóban viszont nincsenek boltozásra utaló nyomok.
Az 56 + 12 kazettából álló mennyezetet, amint azt felirata is tanúsítja, 1750-ben készítette a szászkézdi származású id. Umling Lőrinc:
Ezek(ne)k idejekben épült ez / templum, Asztalos Lőrincz / által 1750 diebus / julii augusty & septembr(y). A mennyezet másik feliratos táblája bibliai idézetet tartalmaz.
Szintén 1750-ben készítette id. Umling a hat táblából álló nyugati karzatmellvédet.
A két szélső kazettán egy-egy csigavonalszerűen hajlított indákból kialakított ornamentális kompozíció látható, a második és ötödik kazettán egy-egy körbe komponált, akantuszvirágos motívum foglal helyet.

A szószék és az úrasztala

A templom berendezésének egyik legnívósabb darabja az 1750-ben készült nyolcszögű alaprajzú, deszkalapokból ácsolt szószék.
Bár évszám nélküli, a pontos rajzstílus, a felületek kipontozása és a reneszánsz motívumok sokasága elárulják, hogy készítőmestere id. Umling Lőrinc lehet.

1750-ben készítette id. Umling Lőrincz a templom úrasztalát, a ritkaságszámba menő perselyt és zsoltármutató táblát. Mindegyik darab felirata az 1790-es ifj. Umling-féle felújításról emlékezik meg.

Mindössze a felirat nélküli úrasztala képez kivételt, mely megőrizte a felső lapját díszítő eredeti, egyszerű tulipános festést.
A zsoltármutatón a következő felirat látható:
„Ditséret / Isten Ditsőségére / Renovaltatta Eszt a / Pulpitust Andor(?) István Anno 1790.”.
A templom padmellvédein ifj. Umling Lőrincz átveszi ugyan az apja által oly kedvelt olaszkorsós motívumot, viszont sokkal egyszerűbb felfogásban.

A sírkőfelirat

Farnosi Veres Jánosnak az 1510-ben faragott és eredetileg a templom padlójába illesztett sírkövét utóbb a diadalív padlójába falazták.
A kőfaragómester a szokásos típustól eltérően három részre osztotta a kőlap belső mezejét, melyet felül dekoratív szerepű gótikus karéjok, középen egy címerpajzs, alul pedig egy reneszánsz rozetta díszít.

Az ívelt pajzsba foglalt Veres címert furcsa sisakdísz koronázza. A címerábrázolás nélküli pajzs valószínű, hogy eredetileg festett lehetett, és minden bizonnyal egy szarvast ábrázolhatott, mivel a Mikola-nemzetségből leszármazott összes család címerpajzsában egy-egy szarvas látható.

A gótikus elemeket is megjelenítő, leegyszerűsített kompozíciójú sírkő faragója egy vidéki, esetleg helybeli mester lehetett.
A keretszegély reneszánsz kapitálissal vésett felirata:
„H(a)ec est / tumb(a) egregii viri Johan(n)is Veres cui / anima residet in c(o)elis 1510. (E sírkő a tiszteletreméltó Veres Jánosé, kinek lelke az egekben nyugszik 1510).”.

Az erősen megkopott sírkő évszámát Bunyitay Vincze 1500-nak, Balogh Jolán 1510-nek olvasta. A kopás ellenére az utóbbi olvasat a helyes, annak ellenére, hogy 1513. április húszadikán Veres János neve felbukkan az oklevelekben, ugyanis ez az adat feltételezhetően az elhunyt fiára vonatkozik.

 


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Csedő Attila a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1135

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.