(folytatás előző lapszámunkból – befejező rész)
A kerci monostort 1202-ben Imre király (1196-1204) alapította Erdélyben, Fogarasföldön és azt a Boldogságos Szűz Máriáról nevezték el. A király a monostort a Csanád vármegyei egresi monostorból népesítette be, birtokai a Kerc-patak és Árpás patak között az Olttól a Fogarasi-havasokig terjedtek, és a fennmaradt adatok szerint már 1206-ban működött. Ez volt a ciszterciek legkeletibb és egyben Erdély és Fogarasföld legjelentősebb kolostora, melyben hiteleshely is működött. Az oklevelekben a monostorról 1211-ből való adatok szerint apátja ekkor III. Honoriusz pápa megbízásából békéltető volt a király és a Német Lovagrend között, majd egy újabb oklevél adatai szerint 1223-ban II. András káplánja, Gocelinus magister, a király jóváhagyásával a monostornak adományozta a kisdisznódi templomot és birtokait, majd egy 1240-ben kelt újabb oklevél szerint a Barcaságban megkapta Barcaszentpéter, Botfalu, Földvár és Prázsmár plébániáit is. 1241-ben a tatárok ezt is feldúlták, de 1247-ben sikerült újra életre kelteni.
A kezdetben fa, majd kőtemplomot 1230 környékén kerítőfallal vették körül a Franciahonból idekerült szerzetesek. Az eredetileg román stílusú épületet a tatárjárás után a román és a gótikus közötti átmeneti stílusban építették újjá.
Emlékeztető
1205 és 1206 között tizenhárom szerzetes érkezett Kercre a Temes megyei Egres ciszterci monostorból, hogy igét hirdessen és templomot építsen. Ez utóbbi, a jelenlegi Románia területének első ciszterci monostora melyet 1179-ben hoztak létre.
Franciaországi kőművesmesterek segítségével hamarosan felépült Szászföld első gótikus épülete, amely példája és ihletforrása lett a később épített szász erődített templomoknak.
A ciszterci apátok nagyon vallásos és sajátos életvitelükről voltak híresek.
1474-ben Mátyás Király felszámolta a monostort, mert a lakosok panaszai szerint miattuk ostromolták olyan gyakran a települést.
A kezdetben fa-, majd kőtemplomot 1230 környékén kerítőfallal vették körül a Franciahonból idekerült szerzetesek.
Az eredetileg román stílusú épületet a tatárjárás után a román és a gótikus közötti átmeneti stílusban építették újjá.
A Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett kolostornak a XV. században is dacolnia kellett a betörő török és havasalföldi támadásokkal.
A kerci apátságban kódexmásoló műhely is működött
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a kolostor épületeinek nagy része a XVI. századtól kezdődően szép lassan rommá változik.
Több száz évet él túl azonban a kétemeletnyi magas nyugati fal gyönyörű rozettájával, valamint az 1495-ben épített torony.
A szerzetesi hangulat lengi át Kerc falait napjainkban is, némi fantáziával ideképzelhető az egykori szorgalmas egyházi élet: az imádkozáson és oktatáson kívül az írás-másolás mindennapos tevékenység lehetett itt egykoron, mert a kerci apátságban kódexmásoló műhely is működött.
Jól látható a hajdani háromhajós, kereszthajós, bazilikás elrendezésű templom oromzatán a nagy rózsaablak, szentélyének kettős csúcsíves ablakai, zárókövei pedig a híres ciszterci építőmesterekre jellemzően az Égi Királynő domborművével díszítettek.
A magyarul és németül is beszélő helyi lelkésztől lehet a bejutáshoz elkérni a kulcsot, érdemes tornyába felmenni, mert szép időben gyönyörűen látszanak a Fogarasi-havasok.
A templom nyugati homlokzata
A ciszterci templomoknak nem volt külön tornyuk, a szentélynégyzet fölé magasodó fiatoronnyal oldották meg a torony kérdését.
Ilyen kis tornyot a homlokzathoz kapcsolódóan csak ritkán látunk – például Pontigny-ban.
Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert az egresi apátság, a kerci anyakolostora is Pontigny-ből népesült be, és sok forrás Kercnél is a Pontigny-ből érkező szerzetesekről beszélnek. Abban minden művészettörténész egyetért, hogy a kerci kolostor franciás stílusú.
Az egykori főhajó
A templom háromhajós, gótikus bazilika volt. Az ötvennégy méteres hosszával a pilisi, III. Béla alapította, igen fontos apátsággal volt egy kategória. A Magyar Királyság ismert ciszterci apátságai közül – összesen tizennyolc volt – csak a zirci volt nagyobb a maga hetvenöt méterével.
Magyar földön az első ciszterci apátság a cikádori (bátaszéki) volt, de ez „csak” negyven méteres volt, akárcsak a legépebben fennmaradt bélhámorkúti.
Zircről, Pilisből, Bátaszékről csak föld alól részben kiásott alapok maradtak fenn. Az egykori hajóban ma első világháborús német katonasírok vannak.
A művészien faragott rozettás zárókő
A vadrózsa Mária szimbóluma volt. A kolostor sokat szenvedett a középkor során a vlach, román, majd török fosztogatások miatt. Ugyanakkor több királyunktól is sok adományban, privilégiumban részesült.
Kerc gazdag kolostorrá vált, ami az elvilágiasodás problémáját is magával hozta. Ugyanakkor a XV. századra a rend egész Európában válságba került, a hazai kolostorok is.
Az agonizálásnak Mátyás király vetett véget, és a kerci apátságot feloszlatta, és mint már írtuk, az apátságot pedig nagyszebeni prépostságnak adta. A nagyszebeni prépostság azonban nem bizonyult jó gazdának, a kolostor a XV. században romlásnak indult.
A XVIII. század elején a még épségben álló szentélyt evangélikus templommá alapítják
Az oltára a segesvári Barátok-templomának oltárával mutat rokonságot. A szentélyben megfigyelhetjük a kerci építőműhely legfőbb jellegzetességét, a kettős ablaksort.
Az egyszerű mérmű nélküli gótikus ablak, és felette a hat karéjos kerek ablakot.
Ezt az ablaktípust számos más koragótikus erdélyi szász templomon látjuk, és mintegy védjegye lesz a kerci XIII. század második felében működő építőműhelynek.
Ahol „spártai fegyelem uralkodott
A XIII. század elején az itteni szerzetesek legfőbb hivatása a kereszténység terjesztése volt, de földművelésre és szőlőtermesztésre is megtanították a környékbeli lakosságot.
Az Árpád-házi királyok falvakat és birtokokat adományoztak az apátságnak, így egy időben a Nagyszeben melletti Felektől egészen Fogarasig terjedt a birtokuk.
A hajdani írásos emlékek arról is beszámolnak, hogy a kolostorban szigorú – mondhatni „spártai” – fegyelem uralkodott.
Ez a fegyelem a XV. század második felében egyre lazább lett. Az 1470-es évek elején Rajmond (Raymund) apát kirívó kicsapongásairól számolnak be a korabeli írásos feljegyzések. A kerci szerzetesek erkölcstelen életmódjának rossz híre eljutott a budai királyi udvarba is.
Befejezésül, avagy amit még tudni kell
A XV. század végén a kolostor javítási költségeit már Szeben fedezte, az utolsó javításokat pedig 1506-ban végezték el rajta.
A XVI. században a templom és a kolostor jelentős része rommá változott. 1648-ban a hajó boltozata még állt, de az északi (oldal-) hajó és a kápolna boltozata már beomlott.
Romhalmazzá vált a kolostorépület jelentős része is, amelynek ma már csak a keleti fala van meg, két emeletnyi magasságban.
Erdélyi Gyopár szavaival élve, e fenséges romok láttán, akarva-akaratlanul azokra a szerzetesekre gondolunk, akik évszázadokkal ezelőtt benépesítették a hajdani kolostort, tanították a lakosságot, közben állandóan építkeztek.
Egyik-másik szerzetesnek mindennapi elfoglaltságot jelentett az írás, a másolás, mivel a kerci cisztercita kolostorban kódexmásoló műhely is működött. Pezsgő, sokrétű munka folyt a kolostor falain belül és kívül egyaránt.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. További képek: Csedő Attila fotográfus.
