Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

A Thököly-vár

Nagy-Bodó Tibor december 6, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Szilágycseh a Szilágy patak völgyében fekszik, harminc kilométerre Zilahtól Tövishát központja. A vármegye/megye északkeleti részének legjelentősebb helysége. A település története szorosan összefonódott a város fölötti magaslaton épült Cseh várával, melyet 1319-ben említettek először az oklevelek. A város neve két részből tevődik össze: a cseh utónév az itt megtelepedett cseh vagy morva telepesekre utal, a Szilágy előtag a Szilágy-patak mellékét jelöli, amely a település nyugati szélén folyik.

Szilágycseh főbb birtokos családjai a XV. század folyamán a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak voltak, mely utóbbiaknak később sikerült megszerezniük a teljes uradalmat. A város műemléktemploma 1519-ben épült mint kápolna. Építtetői a Drágffyak és a Jakcsok voltak, címereik megtalálhatók a templomban: a Drágffy családé hold és nyíl, a két oldalán egy-egy hatágú csillaggal, a Jakcsoké pedig egy koronából kinövő mancspár. A templom nyugati homlokzatán az 1614-ben épített torony emelkedik, melynek barokkos bádogsisakja 1869-ből való, addig fiatornyos sisak fedte. Szilágycseh római katolikus temploma 1865-ben épült. A város román lakosságát a XVIII. század első felében említették először. Napjainkban is látható templomuk 1935-1940 között épült a főtér nyugati oldalán. Az épületet 1948-tól, a görög katolikus vallás betiltása óta, az ortodox felekezet használja. A második világháborúig a településen jelentős zsidó közösség is élt, akik díszes templomot építettek maguknak, melyet az 1960-as évek elején lebontottak. A településen 2004-ben már harmadszor rendezik meg a Zsibai Tábor elnevezésű rendezvénysorozatot, ahol többek között szilágysági és kalotaszegi néptáncokat tanulhatnak az érdeklődők. Szilágycseh északi részén épült várának maradványai ma is jól láthatók, és a helybeliek Thököly-várnak nevezik.

A király jutalma, avagy a vár birtokosai

A város első ízben 1405-ben tűnik fel Chehy alakban. A várat 1319-ben említik castrum Chehy, illetve Cheewar néven, amikor Elefánti Dezső volt a birtokosa.
Az oklevél szerint a király azért jutalmazta meg Elefánti Dezső sebesvári várnagyot különböző birtokokkal, mert:
„… midőn ezen Dezső a király megbízása következtében Csehvár királyi várát őrizné, István, a Loránd vajda fia és Bekcs a Kopasz ismert lázadók fia által a vár megtámadtatván és felgyújtatott, ezen Dezső a várból kitőrve velük szemben szállott s dicsősségesen megharcolt…”.
1351-ben a romos vár aranyosmedgyesi Pok Simon birtokaként szerepelt. Ezután a kusalyi Jakcs János bélteki Drágffy Miklósnak zálogosította el, aki további összeg lefizetése után 1464-ben végleg megszerezte a birtokot.

A végrendelet nem említi a nyomtalanul megsemmisült régi várat

Bélteki Drágffy János a régi vár helyén vagy annak közelében egy várkastélyt építtetett, melyről az 1526-ban „… Mohács mezején, Szent János nyaka vágása napjának előtte való hétfőn…”, II. Lajos király táborában Perényi Ferenc váradi püspök és mások előtt, mint „… Közép-Szolnok vármegyének és Krasznának eörökre való ispánja…” tett újabb végrendeletében írja:
„… a mely kastélyt most csináltattam, melynek neve Cseh: hagyom minden tartományostól Ferencz fiamnak, a kit kivettem én a fattyúságból és igaz fiammá tettem, mint akármelyik fiamat…” .
A végrendelet nem említi a korábban már nyomtalanul megsemmisült régi várat, így ekkor tehát egy teljesen új, a mohácsi csata előtt néhány évvel épült, megerősített várkastély hagyományozásáról van szó.

A vár újabb birtokosai

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy Bélteki Drágffy György halála után Izabella királyné Cseh várát és uradalmát Báthori Györgynek, Szatmár, Szabolcs, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék főispánjának adományozta, ami ellen 1557-ben eredménytelenül tiltakoztak Kusalyi Jakcs Mihály fiai.
1569-ben a hűtlen Báthori Györgytől elvett birtokot János Zsigmond fejedelem rátóti Gyulaffy Lászlónak adományozta a várkastéllyal együtt. Gyulaffy halála után, 1606-ban özvegyét, Széchy Katát iktatták be e birtokba.

Szilágycseh a Prépostvári család kezében marad

Bethlen Gábor 1616-ban „… Csehit megszállja – írja Sepsi Laczkó Máté – ágyúval lőteti, megveszi, Prépostvári Zsigmondot benne megfogák…”, kinek csak Széchy György közbenjárására – 40 ezer forintért – kegyelmezett meg.
Prépostvári ugyanis a fejedelem ellen fellázadva nem engedte át Cseh várát a császáriaknak.
Úgy látszik azonban, hogy Szilágycseh továbbra is a Prépostvári család kezében maradt, mert 1616. december huszonhetedikén Bethlen Gábor Nagyváradról írt levelet Prépostvári Zsigmondnénak, Széchy Katának, aki a várban hagyott katonaság ellen panaszkodott.
„…Afféle dolognak – írja Bethlen Gábor – békét hagyjanak és vagy kend akar az urához jönni, vagy az ura oda bemenni, szabados kijövetel, bemenetel és ott való mulatás engedtessék tőlük…”.

A veszély közeledtekor a lakosság elhagyja a várost

Szintén Kiss Gábor közléséből tudjuk meg, hogy 1667-ben, a Várad elfoglalása és a török terjeszkedése miatt sokat szenvedett vidék védelmének érdekében a rendek elhatározták, hogy – bár a csehi vár magánbirtok – őrségét országos adóból fizessék.
Lakossága a veszély közeledtekor elhagyta a várost, majd amikor visszatérhettek, levélben fordultak segítségért az ország rendjeihez:
„… mivel a nem régen elmúlt siralmas esztendőben a hatalmas török nemzetnek rajtunk eltöltött rettenetes és elviselhetetlen sarczoltatását semmiképpen el nem szenvedhetvén, kényszeríttettünk volt lakóhelyünket pusztán hagyni és ide s tova szélylyel elbujdosni; már azon naponként innét amonnét elő bolyongván, feleskén visszatelepedünk . . . Ngtoknak és Kgyteknek könyörgünk alázatosan, tekintsen reánk kegyelmesen s vegye méltó tekintetbe kérésünket . . . néha dicséretes fejedelmektől . . . adatott privilégiumunkban megtartani és kegyelmes protekciója alá venni méltóztassék. Mely Ngtok és Kgytek velünk ügye-fogyotokkal cselekedendő kegyelmességéért hogy Isten kegyelmeteket hosszú élettel megáldja . . .” .
A visszatelepülők három esztendei adó elengedéséért könyörögtek, hogy elpusztult városukat, lakóházaikat felépíthessék.
A fejedelem a kérést teljesítette.

A várkastély elrendezéséről kevés adat van

Szilágycseh 1671-ben házasság révén Thököly Imre birtoka lett.
A Keresztes Gáza műépítész, műemlékvédő szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból tudjuk meg, hogy Thököly Imre harcai után, 1685-ben II. Apafi Mihály birtoka lett, majd öröklési joggal Kászoni Jánosnak adták el az uradalmat.
Később a Wesselényi családnak és számos kisnemesnek is voltak itt részbirtokai.
A várkastély elrendezéséről kevés adat van. I. Rákóczi György fejedelem egy 1638-ban kelt levelében Barcsai Zsigmondné Gyulaffy Borbála védelmére utasította a vármegyét, mert Barcsainé azt panaszolta, hogy:
„… Thökölyi prefectusa, udvarbírája s egyéb alattok való tisztek miatt nem kicsin injuriája és háborgatása volna Cseh várbeli Felső-Hosszúház és az alatt való két házainak bírásától tilalmazva…”, amelyeket a birtokosztálykor neki adtak.
Egy XVII. század végéről származó keltezés nélküli irat szerint a kastélynak a kapu mellett való oldala „…ki akar dőlni egész a bástyáig…”

A lakosság széthordja a lakóház köveit

A várkastély falait az elmúlt század ötvenes éveiben rombolták le.
1887-ben Bunyitay egyszerű, földszintes lakóházat látott a várkastély helyén, melynek köveit a lakosság építkezéseihez hordta szét:
„…De kútja még a régi – írja Bunyitay – Kámvája faragott és szép, renaissance ízlésű díszítése van rajta. Hihetőleg maga a vár is több ilyen csínos és ízléses részlettel bírt…”.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 435

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.