Központ
2017. június 23. péntek, Zoltán
Zivatar
Ma
Zivatar
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Vasárnap
Derült

A történeti Királyföld egyik vára

Nagy-Bodó Tibor május 11, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Szászkézd Segesvártól mintegy húsz kilométerre délkeletre, a történeti Királyföld szélén fekszik. Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először 1308-ban Kizd néven szerepelt, későbbi említései: Kezd, Kyzdy és Zaazkezd. 1161 után települt székelyekkel. Őket a XIII. század elején a mai Kézdiszékbe költöztették, amely a településről kapta a nevét. A székelyek emlékét a Segesvárra vezető utca Seklergasse neve őrzi.

A települést a XIII. század végéig székelyek lakták

Az eredetileg honfoglaláskori magyar falut a XIII. század végéig székelyek lakták, mely kiköltözésüket követően szász kézre került.

A település mellett emelkedő hegy tetejét koronázó paraszt- vagy menedékvárat a történelem nemigen említi, ostromáról nincsenek adatok.
Az első világháború előtti időkben még épségben fennállott épületegyüttes ma meglehetősen lepusztult állapotban van.

A XV-XVI. század fordulóján háromszoros védőgyűrűvel épült – ezek közül ma csak a belső áll még – ovális alakú várba a déli oldalon álló kaputornyon át lehet bejutni.

A kaputoronyból pedig a védőfolyosóra feljutni, a másodiktól a harmadik kapuig sikátorszerű út vezet, majd innen a vár elgazosodott udvarára jut a látogató. Itt épületnyomok és egy kút helye tűnik elő.

A körülbelül kilenc-tíz méter magas várfalat lőrésekkel ellátott három torony és ugyanennyi bástya erősíti, ezek még meglehetősen jó állapotban vannak…

A tekintélyes vár romjai

Segesvártól délkeletre, a Kőhalom felé vezető út mellett települt a kis szász falu. A nyugati szélén emelkedő hegy tetején tekintélyes vár romjai láthatók.

A falu nyugati szélén emelkedő ötszázharminchat méter magas hegyen állnak parasztvárának tekintélyes maradványai.
1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált menhelyül.

1704-ben elfoglalták a kurucok, de rövidesen visszafoglalták a császáriak.
A vár a XX. század elején még épen állt, később a lakosok széthordták. A várhegy alatt a középkor végén kolostor állt.

Az észak-déli irányú, ovális alaprajzú vár déli végén épült, kaputoronnyal védett bejáratán keresztül egy szűk sikátoron át vezet az út a harmadik kapuhoz, ahonnan az udvarra juthatunk.

A vár falai részben ma is mintegy tíz méter magasan állnak hat vastag falú, kör alakú toronnyal.

A parasztvár

A településtől nyugatra tehát, egy magaslaton állnak – mintegy megkoronázva a tájat – a késő középkorban épült szászkézdi Parasztvár tekintélyes romjai.

Az Erdélyi várak közléséből tudjuk meg, hogy a vár kezdetben három toronyból – Kaputorony, Iskola torony és Fejedelem torony – és védőfalból állt. A XVII. századig viszont újabb tornyokat emeltek.
Ez a Paptorony és a Lőportorony.

A kaputornyot külső Őrtoronnyal és zwingerrel erősítették meg. Az őrtorony egy 8 x 5,5 méteres alapterületű építmény, másodlagosan kapcsolódik a keleti várfal külső oldalához. A boltozott földszintet kívülről fakapu zárta le, az emeleti szinten négyszögletes lőrések helyezkedtek el.

A tornyot nyitott konzolokra fektetett tornácos tetőszerkezet zárta le. Az Őrtornyot a Kaputoronnyal összekötő falszoros párhuzamosan haladt a keleti fallal, külső oldalát támpillérek erősítették meg.

Szakvéleményezésekből derül ki, hogy a Kaputorony a vár egyik legerősebb védműve lehetett. A torony aljában árkádíves átjáró vezetett a vár belsejébe, ezt függőlegesen felvonható fakapu védte.

Egy kápolna maradványai

A Kaputorony vár belsejében elhelyezkedő északi oldalán egy fal fut a Pap-toronyig.
A fal melletti a kiindulási pontnál egy lépcső visz fel a kaputorony felső szintjére, illetve a várfal belső oldalán futó gyilokjáróra is fel lehetett jutni.

A vár közepén a téglalap alakú északkelet-délnyugat tájolású épület maradványai találhatóak.
Szintén a fent említett forrásból tudjuk meg, hogy a hagyomány szerint a kápolna maradványai ezek, bár nem kizárható hogy valamelyik toronyban – pl. a Pap-toronyban – lehetett alternatívaként még a kápolna.

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy a várat mindössze egyetlen korabeli írott forrás említi, egy 1470-ben kelt oklevél, melyben az erdélyi vajda meghagyja, hogy háború esetén a szászkézdiek fele otthon maradhat a váruk védelmének érdekében.

1467-ben Mátyás innen bocsát ki oklevelet

Amit még Szászkézdről tudni kell, hogy első említésétől (1308-1310) fogva dékánátus székhelye. 1337 és 1440 között az úgynevezett Szászkézdszék székhelye is volt, királybíróval.

A XV. század közepén a szék központját Kőhalomra helyezték át. 1419-ben említették először városként: „civitatis nostrae Zaazkyzd”, később oppidum.
1467-ben itt járt Mátyás és innen bocsátott ki egy oklevelet.

Továbbá: 1663-ban I. Apafi Mihály országgyűlést tartott Szászkézden.

1678-ban az országgyűlés megerősíti Szászkézd Segesvárszékhez való tartozását

Szászkézd évszázadokon keresztül Segesvárral is versengett, ugyan a XV. század második felétől Segesvárszékhez tartozott.

A hadak vonulásától és természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtak Segesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Delegációjukat, amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni, a segesvári szenátus börtönbe vetette.

A konfliktus több évig tartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.

A vár ostromáról nincsenek adatok

A szászkézdi várról még azt kell megjegyezzük, hogy a XIV-XV. század fordulója körül építették a megújuló török támadások kivédésére.
Ostromáról azonban nincsenek adatok, és meglehetően kevés történeti esemény fűződik hozzá.
Amint azt már röviden említettük, I. Apafi Mihály 1663-ban ide hívott össze erdélyi országgyűlést, amelyen az 1662-ben Szentimrén hozott ítéletet – a Kemény János fiára vonatkozók kivételével – megsemmisítették.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg azt, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1704-ben Sándor János vezetésével a kurucok Szászkézdet is elfoglalták, de nem sokkal később a császáriak vették ismét birtokukba.
A Parasztvár a XX. század elején még épen állott, de mára már gondozás hiányában rommá lett, udvarát gaz nőtte be.

A szászok kivándorlása

A települést 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.
1899 és 1913 között az egyik olyan erdélyi község volt, ahonnan a legnagyobb arányban vándoroltak ki a lakosok Amerikába, szászok és románok egyaránt.


A Ceauşescu-diktatúra idején szász lakosságának nagy részét eladták Nyugat-Németországnak, az itt maradtak nagy része az 1990 utáni években követte a falu szász közösségét Németországba.
Az egyházak alakulása

Szászkézd evangélikus egyháza 1766-ban négyszáznyolcvankét férfit és ötszázhuszonhat asszonyt számlált. 1786-ban negyvenegy polgár, száznyolcvan szabadparaszt, százhatvannyolc zsellér és harminchét más család lakta.
1770-ben még csupán húsz román és ugyanannyi cigány család, a XIX. század elején már mintegy nyolcvan román és harminc cigány család is élt Szászkézden – közben román jobbágyok költöztek be, főleg a környező jobbágyfalvakból.
Ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá, görög katolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult, húsz családdal. A két felekezet 1846-ig ugyanazt a templomot használta.

Az evangélikus templom tehát nem a régi templomra épült

Roșu Máriától tudjuk meg, hogy a mai Szászkéznek valamikor a XII-XIII. század fordulóján már volt temploma. Két véletlenül előkerült kockafejezet tanúskodik róla.
Ez a románkori stílusban épült, feltehetően bazilikás elrendezésű templom Szászkézd északi részére lokalizálható a Székelyek utcája 35. szám alatt.


A templom később gótikus elemeket kapott. Az okiratok két gótikus ablakról tanúskodnak. A templom romjai a XIX. században még magasan álltak. Ma már csak egy alagsori rész létezik amit, osszáriumnak használtak.
Kiemelten fontos tudni azt, hogy az evangélikus templom tehát nem a régi, vagyis nem a XII-XIII. századi templomra épült – ez és a temetője a reformáció koráig, körülbelül 1545-ig használatban lehetett -, hanem a helység egy előzően tűzvészben elpusztult részén.

A templom alapozása alatt leégett házak nyomát találták, ezt egy 1446 Hunyadi érem keltezi. Az evangélikus templomot legkorábban 1490-1500-ban kezdték építeni (két Mátyás és egy II. Ulászló dénárral keltezve).

Befejezésül

Százszkézd szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, és 1663-ban országgyűlés színhelye volt. 1677-ben teljesen átépítették, 1878–1879-ben boltozatát lecserélték. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a XIX. században lerombolták.

Eredetileg a XV. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. 1832-ben átépítették.
1986-ban egy földrengés súlyosan megrongálta.
Mostani összeállításunkban még arról is írnunk kell, hogy a település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható.
A XVIII. században két nagy tűzvész pusztította Szászkézd házait:
1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több teljes utca.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Roșu Mária és Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1162

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.