Központ
2017. április 25. kedd, Márk
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

A vár, mely „Erdély részeinek kulcsa”

Nagy-Bodó Tibor február 10, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Kosd-patak partján, Nagyküküllő vármegyében fekszik Kőhalom község, előbb város, a régi Kőhalomszék főhelye. Székelyek voltak az első lakói, de aztán elszászosodott: német neve Reps – a magyar név latin fordításából. Rupes – eltorzítva – , csak a XVII. században bukkan fel. A falu már a tatárjárás után megvolt, és ekkor merülhetett fel a szüksége, hogy a község nyugati szélén emelkedő, körülbelül százhúsz méter magas bazaltcsúcsra várat építsenek, amely védelmezője és egyúttal féken tartója legyen a környék népének.

Emlékeztetőül, röviden

A hagyomány szerint a település, Kőhalom már a honfoglaláskor létezett. A feljegyzések szerint: Kozd vagy Koos néven. Ez az 1241. évi tatárjáráskor elpusztult, és ennek romjain épült fel a mostani város. Mindezekre azonban okleveles bizonyítékok sajnos nincsenek.

A kőhalmi várba menekül a felkelők csapatának egy része

Kiemelten fontos tudni azt, hogy Kőhalom egy 1324-ben kelt oklevélben szerepel először mint királyi vár, amikor Károly Róbert király híve, Tamás erdélyi vajda erőszakkal elfoglalta a szebeni ispánságot, és a szentpéteri Henning szász gróf fellázadt ellene.


Tamás vajda hamarosan leverte a lázadást, és a harcban maga Henning is elesett. A felkelők kisebb csapata Kőhalom várába menekült, de rövid ostrom után ők is megadták magukat.

A fejedelmek a várat átadják a városnak

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a várat 1421-ben a törökök dúlják fel.
Az oklevelek egy ideig hallgatnak róla, így csak feltételezhető, hogy a XV-XVI. század vége felé épültek ki a tornyokkal megerősített falai.
Aonban még arról is tudunk, hogy a XVI. század vége felé a fejedelmek a várat átadták a városnak.

Az erődítményt bővítik és megerősítik

Miután a kőhalmi polgárok a várat átvették, azonnal hozzáfogtak az erődítmény bővítéséhez és a megerősítéséhez.
Az 1620-as években a fellegvár körül kialakították a középső vár felső udvarát, és a már múltheti lapszámunkban említett védelmet nyújtó kamrákat.
Weyprauch Dávid királybíró idején emelték a nyugati falat, kutat véstek az alsó várban és az erődítmény megrongálódott falait is kijavították.


Szintén a fent már említett szerző közléséből derül ki az is, hogy nem sokkal ezután épült fel a Szalonnás torony és a Szolgák tornya, majd a későbbiekben, egészen pontosan 1643-ban a középső kapu, továbbá 1718-ban pedig a tévesen templomnak nevezett épület.

Schmidt generális ötlete: a várat katonai erősséggé kell kialakítani

Az Erdélyben dúló gyakori háborúkban a kőhalmi vár semmiféle szerepet nem játszott. Csak egyszer, amikor Lipót császár bekebelezte Erdélyt, támadt egy német generálisnak, bizonyos Schmidt Györgynek az az ötlete, hogy katonai erősséget csinál belőle.


Rengeteg közmunkát fordított rá, hordatta a fát, a sánckosarakhoz való karókat és vesszőt.

A jegyzőkönyvek tanúsága

A Tarsoly közléséből derül ki az is, hogy ebben az időben épült a Szalonnás-torony mellett a katonai raktár, a vár legterjedelmesebb épülete.

Időnként több-kevesebb katonát szállásoltak el a várban, és így alkalmuk nyílt a lojális kőhalmiaknak megtanulni, mit tesz a császárt szolgálni.

A jegyzőkönyvek szerint 1691-től 1699-ig többek között 136.546 forintot, hetvenhárom tallért, tizennégy aranyat, 8.029 mázsa húst, hetvenkilenc vágómarhát, 10.864 kenyeret, 22.689 köböl árpát, 51.833 köböl zabot és ötszáznyolc hordó bort szolgáltattak ki a német katonaságnak, nem is szólva arról, hogy sok éven át minden katona részére hét öl vásznat kellett a kőhalmi menyecskéknek szőni.


A sok áldozat azonban semmi haszonnal nem járt, mert amikor aztán a kurucok jöttek, a jól táplált császári helyőrség meg sem kísérelte a vár védelmét, hanem igyekezett elvonulni baj nélkül.

1704-től 1708-ig ültek Rákóczi Ferenc fejedelem vitézei a helyőrség nyakán, de a magyarok kellemesebbnek találták lent a helyiségben szállásolni, és a várat meghagyták a város kezelésében.

Az erdélyi királyok alá tartozó szász-magyar vár Erdély részeinek kulcsa

Evlija Cselebi 1661-ben járt a várban, amikor a törökök Ali pasa vezetése alatt elfoglalták. Cselebit idézve:

,,…Ez is az erdélyi királyok alá tartozó szász-magyar vár… A győzelmes szerdár… behajtott padisahi vagyont a főszerdári kincsekkel és egyéb vezíri vagyonnal együtt valamennyit Kőhalom  várába helyezte el, és Khászim Mehemed pasát, Csatalbas pasát és Pir Haszán pasát kapuőrökkel rendelte melléjük. E vár a hódítás markolatába szépen belefoglaltatott, és az egész sereg a vár alatt sátorok alatt megállapodott és a vár megtekintésére mentek.

E vár ugyanis igen erős és tisztelt levén, Erdély részeinek kulcsa…, kellemes, gazdag és szép vár. Két völgy között, egy magas földhalmon fekvő, téglaépítkezésű, kerek alakú, csinos vár… egy kapuval, hét templommal, teljes felszereléssel bíró, fellegvár nélküli, nagy kereskedelmi hely ez… A város körül sorompós, igen meredek és erős várszerű bástyafal van, egyszeres fallal, három kapuval, nyolc bástyával és egészen megtelt hosszú árokkal…”.

A táborban közölt történelmi hír

A Kőhalom alatti táborban kapta a főszerdár a hírt, mi szerint I. Lipót király:
,,…ötvenezer főnyi sereget összegyűjtvén, a Buda közelében lévő várak közül Hamzabég, Ercsi, Pentele – ma Dunaújváros –, Dsánkurtartán – az Adony melletti Bolondvár –, Zsámbék, Vörösvár, Palota, Csákvár, Battyán-Nádas – Szabadbattyán: Kula vár –, nevű palánlákat, várakat, városokat… elfoglalta”.

És még fontos tudni azt is, hogy innen indult Iszmáil pasa Ali parancsára a fent felsorolt várak visszafoglalására.
A várat a császáriak 1691-1699 között helyreállították. Amikor 1704-ben II. Rákóczi Ferenc kurucai megjelentek a vár falai alatt, védői minden ellenállás nélkül feladták.

A későbbi években a vár a hadi jelentőségét elveszítve pusztulásnak indult. A lakosság csak néhány épületét használta raktárnak.
A műemléket 2011 és 2013 között a Brassó megyei önkormányzat újíttatta fel az Európai Unió Regionális Operatív Programja támogatásával.
Kőhalom főterén fallal övezett templom áll, melynek tornya a kerítőfalban van.

 


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész műemlékvédő szakmérnöknek; a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre.

Share Button
Ennyien olvasták: 1522

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.