Központ
2017. június 29. csütörtök, Péter, Pál
Zivatar valószínű
Ma
Zivatar valószínű
Derült
Holnap
Derült
Zivatar valószínű
Szombat
Zivatar valószínű

A vár nélküli vármegye

Nagy-Bodó Tibor április 6, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Torda, az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá. Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi szóból. Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só, I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda – Torda – várához tartozó sóvámot, mely az Aranas – Aranyos – folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Torda vára a XI. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai helyenként ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. Ezen a héten, erről a ma már nem létező várról írunk a Központ olvasóinak.

Tordától nyugatra egy erős castrum épül

Torda Kolozsvártól délkeletre, az Aranyos folyó és a Rákos – az egykori Túri – patak találkozásánál fekszik. Előbb Torda, majd az Aranyos-székkel egyesített Torda-Aranyos vármegye székhelye, ma megyei jogú város.

Egyes vélemények szerint, a város helyén dákok Dierna nevű települése állott. A dák uradalom bukása után Traianus császársága idején a római legio VII. Claudia itt alapította meg Putaissa vicust – falut – ; Severus alatt előbb municípium, később colonia lett.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból derül ki, hogy a száztíz körül kiépített Potaissa és Napoca – Kolozsvár – közötti főút, valamint a környék sóbányáinak védelmére Tordától nyugatra egy erős castrumot építettek, amit a Túri-patak és az Aranyos találkozásánál cölöpökre vert fahíddal kötötték össze a várossal.

A legrégibb várispánságok egyike

Potaissa a következő századok barbár törzseinek betörései során teljesen elpusztult, és amikor a honfoglaló magyarok e vidéken megjelentek, már csak erdővel benőtt romokat találtak.

A megtelepedés után, bár Erdély nagy része Gyula uralma alá tartozott, a tordai- és a dési sóbányák Géza fejedelem kezében voltak.

Amikor I. István 1009 körül az erdélyi püspökséget felállította, az erdélyi püspök a hét vár, a Sieben-bürgen között Torda várát is megkapta megyéjével együtt. A legrégibb várispánságok egyike.

A várat és a várost első ízben a garamszentbenedeki bencés apátság 1075. évi alapítólevele említi, amikor I. Géza a Torda vártához (castrum Turda) tartozó sóvámot – melyet Aranyosban szedtek – fele részben az apátságnak adományozta.

Amit Zsigmond király oklevele is bizonyít

Kiss Gábor, az Erdélyi várak várkastélyok című munkájában ír arról, hogy fent említett oklevélben szereplő vár a tatárjárás előtt az egykori római hídfőtől tizenöt kilométerre nyugatra lévő Várfalva nevű falu fölött állt, ahol az Árpád-kori földvár ovális alakú sáncainak és kőfalának maradványai részben még ma is megtalálhatók.

Ezt bizonyítja Zsigmond király 1394-ben kelt oklevele is, melyben Turdawar alaias Varfalva szerepel.
Az 1117. évi határjárás szerint a mai Torda déli részén az aradi prépostságnak is voltak birtokai, és ugyanakkor említés történik a szász vendégnépekről is, akiket a XII. században telepítettek le a sóbányák művelésére.

A várra vonatkozó utolsó okleveles adat 1289-ből származik

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a tatárok 1241-ben a várost felgyújtották, és környékével együtt kirabolták.

A várra vonatkozó utolsó okleveles adat 1289-ből származik, amikor IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a tordai királyi vár Aranyos nevű földjét.


A feljegyzések szerint így keletkezett a székely Aranyos-szék melynek helységeit Károly Róbert 1313-ban sorolja fel.

Az új telepesek megalapítják Újtordát

1313 után többé sehol sem szerepel Torda vára, amely feltehetően a tatárok második betörése során, 1285 első felében pusztult el.

Torda városa viszont felbukkan az oklevelekben, amikor Ótorda mellett az új telepesek megalapították Újtordát.
Ótorda a mai város déli részén, a Rákos-patak és az Aranyos folyó találkozásánál települt a XII. században. Az 1332-

1337. évi pápai tizedjegyzékben Turda Antiqua, Thorda néven a vármegye székhelye.
Tőle északra, a Rákos-patak és a Sós-patak közti területen épült ki Újtorda, mely ugyancsak szerepel a pápai tizedjegyzékben Torda nova alakban.

II. Mikud felépíti a Szentmiklós várat

Ótorda az előzőkben is említett római hídfőjének nyugati részén valaha egy Szentmiklós nevű helység állt, mely Torda városához tartozott és első ízben egy 1197-ben kelt oklevél említi Terra castri de Thord nunc Zenthmyklosfalwa nominatur alakban.

Ez a Kökényes-Radnót nembeliek Doboka ágából származó I. Mikud ispán birtoka volt, kinek fia, II. Mikud 1275-1276 között szörényi bán, és mint zászlósúr a Szentmiklós, Kerekegyháza, Mészkő és Igrictelek közötti területen várat épített, amit Szentmiklós várának neveztek el.

Azt a várat a tatárok 1285-ben elfoglalták, és a tordaiak itt őrzött kiváltság­leveleit megsemmisítették.
Mikud bán 1288-ban, hogy felmentést kapjon szentföldi zarándoklatának fogadalma alól, a szentmiklósi birtokát ötven márkáért az erdélyi püspökségnek adta.

Váráról ekkor már nem történik említés, így azt valószínűleg a tatárok lerombolták.

Feltehetően Zsigmond király engedélyével újra felépítik a várat

Szintén Kiss Gábor közléséből tudjuk meg, hogy Zsigmond király 1406-ban Szentmiklóst az itteni kőházzal, püspöki kúriával és malommal együtt bizonyos Szatmár és Külső-Szolnok vármegyei birtokáért, mint a tordai királyi sókamrához tartozó helyet, elcserélte az erdélyi püspökséggel.

Időközben, a feltehetően Zsigmond király engedélyével újra felépített várat I. Ulaszló 1441. február tizenkilencedikén, a hozzá tartozó faluval együtt, hű szolgálataiért Bogáti Péternek adományozta.

A birtokot V. Ulászló már 1453-ban a várral együtt – mely ekkor már Forró Mihály birtokában volt – a Tomaj nembeli Losonczy Dezsőnek, a volt erdélyi vajdának adományozta.

A Mátyás király adománya

Szintén a feljegyzések világítanak rá arra, hogy Dezsó fia, László, a várat 1455-ben kétszáz aranyforintért Szentiváni Ferencnek zálogosította el.


László és fia 1467-ben részt vett a Mátyás király elleni erdélyi lázadásban, és ezért Szentmiklóst a király 1467. november harmadikán, mint a város határán fekvő pusztát, Tordának adományozta.

Nem sokkal később, egészen pontosan 1469-ben, a város és Losonczy Dezső fiai között létrejött egyezség értelmében, az utóbbiak ötven forintért visszakapták a birtokot.


A várat ekkor nem említik, neve csak 1508-ban tűnik fel ismét, birtokosának említése nélkül.
Sajnos, a várnak a romjai ma már alig lelhetők fel.

Befejezésül: amit még tudni kell

1463-ban Tordán tartották az első országgyűlést, majd 1505-ös országgyűlésen ugyanitt újították meg a három nemzet unióját.


1542. december húszadikán az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek.
Az 1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as a országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot.

Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket.

1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.

1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította.

A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.


(befejező rész a következő lapszámunkban. Benne: Torda magyar templomai)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1449

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.