Egy görög kereskedő pénzén építették, és Eminescu templomaként vonult be a köztudatba, a híres költő ugyanis marosvásárhelyi tartózkodása idején a pitvarában töltött egy éjszakát. Azonban két fatemplomról kell beszélnünk. Az első 1780-ban leég, így a románok kénytelenek a szomszéd falvakba járni a szertartásokra. A jelenlegi fatemplomot 1793 és 1794 között építették.
1750-ig nem volt román templom Vásárhelyen
De nem csak ettől egyedi a fatemplom. Több műépítész szerint ötvöződik benne a hagyományos román stílus és a barokk. Építője azért választotta ezt a társítást, hogy forma, szépség és fenségesség tekintetében ne maradjon alul a város többi templomához képest…
A város meséi című könyv szerzőjének, Sorina Botanak is tudomása van arról, hogy 1750-ig a románoknak nem volt templomuk Marosvásárhelyen. Akkor kaptak egy telket a jelenlegi Andrei Şaguna utcában, ahol Andrei Grecu kereskedő hathatós támogatásával megépítették „Isten és a pap házát”.
Az égve felejtett gyertya következménye: a románok templom nélkül maradnak
Ez volt tehát a város első román temploma, amelyben ortodox és görög katolikus szertartásokat végeztek. 1780-ban azonban leégett.
A fennmaradt dokumentumok szerint a tűz „Ioan káplán gondatlansága” miatt keletkezett, aki feltehetően égve felejtett egy gyertyát. Így a románok templom nélkül maradtak, és kénytelenek voltak a szomszéd falvakba járni a szertartásokra.
A telket egy magyar asszonytól vásárolják meg
Ugyancsak a fent már megnevezett könyv szerzője tesz említést arról, hogy a jelenlegi Fatemplomot 1793 és 1794 között építették egy görög kereskedő, Constandin Hagi Stoian és felesége, Siriana támogatásával.
A telket ötszázötven forintért vásárolták egy özvegyasszonytól, név szerint Ilyés Máriától.
Nemes Gábor református lelkész levelei
E terület szomszédságában akkor már állt a görög katolikus templom, amelyet Bob püspök emeltetett. Amint elkezdték építeni a fatemplomot, a görög katolikus lelkész levelet intézett a város vezetőségéhez, kérve a munkálatok leállítását és az addig felépített épületrész lebontását.
Azonban Constandin Hagi Stoian a kérelmezést nem hagyja alább. Nem kevesebb, mint négy levelet intézett a város magisztrátusához. A négy levél közül hármat magyar nyelven, egyet pedig latinul írt.
E tekintetben igencsak érdemes megnevezni, hogy ezeket a leveleket egy református lelkész, név szerint Nemes Gábor írta. Ő az, aki először tett említést arról, hogy Mihai Viteazul magánkápolnát rendezett be magának a Vártemplomban…
A görögök jóval tehetősebbek, mint a románok
Sorina Bota arra is megkapta a választ, hogy miért egy görög pénzén épült meg Marosvásárhely első ortodox temploma.
A tizennyolcadik század elejétől egyre több görög kereskedő költözött a városba. Köztudott, hogy Erdély többi részén már évtizedekkel ezelőtt megtelepedtek.
Jóval tehetősebbek lévén, mint a románok, házakat vásároltak és itt is maradtak. Noha Marosvásárhelyen sokkal kevesebb görög kereskedő élt, mint például Nagyszebenben vagy Szamosújváron – ahol úgynevezett kompániákba tömörültek –, itt is fontos szerepet töltöttek be a város életében.
Így történt, hogy a görög Andrei Grecu építtette Vásárhely első román templomát, majd pedig nemzettársa Constandin Hagi Stoian követte az ő példáját.
Az objektum képe római katolikus templom benyomását kelti
Keresztes Gyula meglátása szerint a templom külső képe római katolikus templom benyomását kelti, de belseje tipikusan román templom.
A misztikusan megvilágított ikonosztáz szentképei és azok aranyozása a dongaboltozatra és a szentély falaira festett szentképek, valamint a falak mentén elhelyezett székpadok a mindenkori román templom hagyományait őrzik.
A fatemplom a tizennyolcadik század tipikus ortodox templomai közé sorolható, melyen a népi építkezés hatásai is felismerhető, így a fedett – a torony alatti – léckerítéses tornác.
Alaprajzilag a templom hossztengely mentén elhelyezett előtérből, templombelsőből és szentélyből áll.
A templombelsőt – a pronaost és a naost – nem a szokásos fal választja el, hanem csak egy faragott gerendákból kialakított tömör könyöklőfal. A két rész padlószintje különböző. A szentély ötszög alaprajzú, melyet a templomtértől az ikonosztáz választ el.
A torony a korabeli erdélyi magyar egytornyos templomok mintájára készült
A templombelső mennyezete félkörívű, deszkaboltozatos, míg a szentélyé az alaprajztól eltérően hétszögű alaprajz fölé szerkesztett deszkaboltozat.
Barokkos tornya nagy magasságával és karcsú finom vonalvezetésével a korabeli erdélyi magyar egytornyos templomok mintájára készült.
A favázas, nyolcszögletes barokk tornyot négyszög alaprajzú toronytestre helyezték, és kilátója – lámlása – fölé a bizánci stílus hagymatetős gömbje került.
A torony ablakai íves záródásúak, finom profilozású keretezéssel.
A templombelső megvilágítása kisméretű ablakokon át történik, a szentélyé tokszerkezet nélküli, egyszerű falnyílásos. Feltehető, hogy eredetileg valamennyi ablaknyílás ablakszerkezet nélküli volt.
A kapukeretet 1800 körül eltávolítják
Nincsenek adataink arról, hogy kik vezették a munkálatokat, vagy hogy kik tervezték a templomot, de kétségkívül kitűnő munkát végeztek.
Az objektum szerkezete követi tehát a fatemplomok hagyományos alaprajzát: hajója egyszerű, téglalap alakú, apszisa sokszögű.
Az erdélyi fatemplomok nagy részére ez a felépítés jellemző. A főbejáratnál minden bizonnyal kapukeret is volt, ezt azonban eltávolították a valószínűleg 1800 körül végzett javítási munkálatok során.
És most jön az igazán érdekes rész: a masszív faoszlopokra támaszkodó torony csonka gúla alakú és duplahagymás; az alsó, nyolcszögű hagyma nagyobb, a felső értelemszerűen kisebb. Ez barokk sajátosság, és nagyon ritka a román fatemplomoknál.
Alapítója azért ötvözte a hagyományos román stílust a barokkal, hogy forma-, szépség-, és fenségesség tekintetében ne maradjon alul a templom a római katolikus, a Vártemplom, a ferences vagy a görög katolikus istenházához képest.
(befejező rész a következő lapszámunkban)
Összeállította: Nagy-Bodó Tibor
Régi és mai képek: Madaras József, Nagy-Bodó Szilárd, Szász Attila
