Központ
2019. december 13. péntek, Luca, Otília

Ahol a legrégebbi székely rovásírás emléke látható

Nagy-Bodó Tibor június 14, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás a 10. lapszámunkból – befejező rész)

Székelyderzset az írásos emlékekben 1334-ben említik először. A település domboktól ölelve a Lok-patak völgyében fekszik. A templomot a szászok emelik a Petky-família családi fészkében Dersen. A kibővített kápolna hajójának építése a XIII-XIV. század fordulójára tehető, erről fontos rovásírásos emlékünk a Székelyderzsi felirat tanúskodik. Mai késő gótikus formáját a XV. században kapja, a védelmi céllal az 1600-as évek elején erősítik meg, ekkor várfallal veszik körül, szuroköntőkkel és lőrésekkel látják el. A támadások elől a falu és környező népe ide hordta és tárolta élelmét és takarmányát. A saroktornyokban lógtak az oldalszalonnák, ezt a hagyományt a mai napig őrzik. Mai formáját több, egymást követő javításnak és erősítésnek köszönhetően nyeri el a XIX. század közepére.

 

A templom páratlan értékei

Az ötbástyás erődtemplom három egységre tagolt, ezek a torony, a várfal és a templom. A lenyűgöző méretek mellett a már említett templomban talált és téglára vésett rovásírásos emlék, valamint a XV. századi Szent László legendát ábrázoló falképek kiemelkedő fontosságúak.
A hős lovagkirály történetei egész Erdélyben, de különösen a Székelyföldön voltak nagyon népszerűek a középkorban.
A székelyderzsi freskóciklus legszebben kidolgozott jelenetén Szent László fojtogatja a kun harcost, miközben a megmentett magyar lány egy baltával levágja a kun lábfejét.

A rovásírásos tégla és más páratlan emlékek

A szemközti falon a három püspökszent, Szent Mihály páncélos alakja és Pál apostol megtérését ábrázoló képek láthatók. Az orgonakarzat alatt Kálvária-ábrázolást tártak fel.
A rovásírásos emlékekről:
1938-ban a diadalív falában, egy befalazott kis gótikus ablakocskából került elő a székely rovásírás egyik becses emléke, a rovásírásos tégla, amely Balázs András unitárus esperes által vált ismertté.
Ez a székely rovásírás ma ismert legrégebbi emléke 1431-ből való. A rovásírásos tégla egyik lehetséges olvasata: „Miklós dersi pap”.
Nagyon érdekes a szentély oldalán látható groteszk fejeket ábrázoló gótikus dombormű is. A templomban sajátos hangulatot kölcsönöz a kékre festett padok sora, a szentély boltozatát díszítő faragott kövek.
1800-ban épült orgonakarzata megsérült, majd a háborúban hadicélokra hasznosítják, 1946 után azonban sikerült rendbe tenni.
Díszes faragású szószékét festett korona ékesíti, ezt a XVIII. század közepén Bartha Mihály és neje adományozta az egyháznak.

A szuroköntő rések és a védelmi kút

Az erődtemplom öt méter magas fala a török időkben védelmi célokat szolgált, a déli oldal bástyája a legrégebbi, megfigyelőtoronyként használták.
A várfal kettős kapui felett, valamint a templomépület teteje alatt szuroköntő réseket láthatunk. Innen öntötték az ostromló törökökre a forró szurkot.
Vészhelyzetben pedig, mikor már minden kötél szakadt, a templomból a szomszéd faluig futó földalatti alagúton menekülhettek el a falu lakói.
Kuriózum még a délnyugati várfal tövében található védelmi kút, a hagyomány szerint évszázadok óta csak ennek vizével szabad keresztelni.

Ülésrend és kóstoltatás

A templomerőd várfalának belső oldalán, a cserepes tetők alatt élelmiszer és gabona tárolására szolgáló, úgynevezett szuszékok állnak. A toronyban pedig kampókon szalonnát tároltak.
A családokon belül öröklődő tárolókat és kampókat a falu hagyományőrző lakossága mind a mai napig használja.
A több évszázados rend szerint a tulajdonosok a gabonából minden reggel, a szalonnából pedig csak egyszer egy héten vihettek haza.
A falu lakossága még az évszázadok alatt kialakult templomi ülésrendet is szigorúan betartja a mai napig.
A helybeliek hagyományos szalonnatárolási szokása egybefonódott a turizmussal, a látogatók számára igen kedvelt a kóstoltatás, melynek keretében az egyik bástyában a füstölt szalonna mellett a környék többi ételkülönlegessége is megízlelhető.

A XVI. századi Petky-címeres reneszánsz sírkő

A kékre festett padok, a hatalmas, fehérre meszelt falfelületekkel egységes, harmonikus és a látványos késő gótikus hálóboltozattal együtt nagyméretű belső teret teremtenek.
A magas fedélzet régebben zsindellyel volt beborítva, 1760-ban cseréppel fedték be.
A templom nyugati és déli oldalán lévő bejárati ajtók csúcsívesek. A szentélybe a három csúcsíves kőrácson kétosztású ablakok nyílnak, amelyek félig elfalazott keskeny ablaknyílást takarnak. Az egykori csúcsíves ablakok nyomai a keleti és északkeleti szentély falán is látszanak.
A nyugati bejárat előtt egy később épített portikusz áll. A hajó és a szentély déli oldala egységes kialakítású, megújított támpillérrel, amelyekre ikerárkádok támaszkodnak. A második és harmadik támpillér között nyílik a déli csúcsíves bejárat.
A portikuszban kapott helyet a XVI. századi Petky-címeres reneszánsz sírkő. A hajó és a szentély falait gazdagon tagolt koronapárkány zárja le. A hajó nyugati felében tömör mellvédes gótikus karzat áll, amelyet két nyolcszögű pillér és csúcsíves árkádok tartanak.

A templom további értékeinek kronológiája

Az erődítmény építését feltehetően a XVI. század közepén fejezték be. A kaputorony melletti bástyát a Petky-család építtette.
Erről a legkorábbi adat 1653-ból való. Déli homlokfalán napóra látható, szögletkövén A D. 1622 felirattal.
A védelmi rendszer legkorábbi része, a déli oldalon emelkedő negyven méter magas torony, amely egykor megfigyelőtoronyként szolgált.
Alsó végében található a bejárati ajtó, a cinteremből külső falépcsőn lehet feljutni az emeletre. A torony fala tizenegy méter magasságig, a választó övpárkányig középkori és lőrésekkel áttört.
A templom építése különböző időszakokban történt:
A szentély részét – ahol az orgona is található – az 1200-as években, a templomrészt az 1400-as években, a várfalat és a bástyákat az 1500-as években építették.
A templom tetején látható védelmi emelet a lőrésekkel és a szuroköntőkkel 1605-ban épült.
A templomban található fapadokat 1790-ben állították fel, és azokat fizetés arányában osztották ki a családoknak, azzal a kikötéssel, hogy minden családtag csak az ő családjának padjába ülhet.
A templom szószékét művészi faragású és díszítésű, festett korona ékesíti, amely 1759-ben készült, és amint azt már említettük, Bartha Mihály és neje Dénes Judit készíttette. Felirata: „Kiálts teljes torokkal, mint a trombita”.

A Szent László-legenda freskótöredék

A templom déli bejáratával szemben látható az 1419-ben festett Szent László-legenda pompás freskóciklusa, amely a székelyföldi képzőművészet egyik legszebb emléke.
A kompozíciók tisztasága, az alakok és ruházatok részletgazdagsága, az összeválogatott színárnyalatok harmóniája egy tehetséges művész munkáját dicsérik. Nagyszerűen illeszkednek a csillagokkal teleszórt kékes háttérhez, ugyanakkor minden életszerű, könnyedén kifejező.
A hajó északi falán húzódó falképsoron a Szent László-legenda folyamatos jelenetei láthatók, öt képben. Az egész falképsor felső fele csonka, az utólagos építési módosítások miatt.
A nyugati gótikus karzat építésekor a képsor kezdő jeleneteit megrongálták, részben elfedték. Ennek ellenére egyike a legjobb minőségben fennmaradt Szent László-legendát ábrázoló falképeknek.
A Szent László-legendát öt egymásba folyó jelenetben festették meg: Felvonulás és Ütközet, A kun üldözése, Párviadal, A kun lefejezése, László pihenése.
A történet ferde hálókeretbe illeszkedő, csillagos, virágmotívumos háttér előtt játszódik le. A képsor eleje hiányzik, a lemállott részek alatt valószínűleg a Szent László nyomában vágtató magyar sereget ábrázolhatták.
A megszakítatlan jelenetsor kezdőképe vágtató lovakkal a Felvonulás és az Ütközet, ezt követi a kunok üldözésének mozzanata. A második jelenetben László üldözi a kun lovast.
A harmadik kép a Párviadal, László birkózása a kunnal. A küzdők állva összefogóznak, a lány László bárdjával a kun lábához csap, a két ló pedig a háttérben marakodik. A negyedik jelenetből, a kun lefejezéséből csak László alakja maradt épen. A legenda záróképe a Pihenés, ahol a megmentett lány a pihenő király fölé hajlik.
A freskót 1640-ben renoválták, erre utal az északi hajófalon olvasható ötsoros felirat. A hajó fölé öt szakaszos hálóboltozat borul.
A déli falon, a bejárattól keletre húzódó falképsor első részén három szent alakja látható, amelyeket egy később készített félköríves lezárású vakfülke csonkított meg. A második falképen Szent Mihály páncélos alakja áll, jobbjában dárdát, baljában mérleget tart.
A harmadik falkép témája Pál apostol (Saul) megtérésének jelenete. Sault három lovas kíséri, amelyek közül az egyik fegyveres alak, kinek kezében minuszkuláris feliratú zászló látható.
A lovasok felett a Sault megtérítő Krisztus, előtte a földre bukó lován előre hajló Saul, kinek glóriáján S. Paulus felirat olvasható.

Amit még tudni kell…

1871-ig csak Szent György napjától Szent Mihály napjáig volt hallható a déli harangszó. 1871-től napjában háromszor harangoznak: reggel, délben, este.
A napi harangozáson kívül külön harangozás van szertartások alkalmával és „nagy idő” esetén. A toronyban található nagy harangot Petky János öntette Derzsben 1607-ben.
A Petky által öntetett nagyharang mellé a feljegyzések szerint 1674-ben az egyházközség egy kisharangot öntetett, amelyet az I. világháborúban hadicélokra elkoboztak. A jelenlegi kisharangot 1923-ban közadakozásból öntette az egyházközség.
Az orgonakarzat 1800-ban épült. Akkor készült az első orgona is, amelyet, 1837-ben kicseréltek a ma is meglévőre.
Az orgona fémsípjait az I. világháború végén kiszedték és hadi célokra használták fel. Teljesen csak 1946-ban, a II. világháború után sikerült rendbe tenni.
A szentély boltozatát faragott kövek díszítik. A szószéktől jobbra haladva a papi szék fölött két olyan zárókő látható, amelyek csúfolódó arcot ábrázolnak.
A csúfolódó arcok után az első zárókőn a székelység címere, a másodikon egy címerpajzsban ábrázolt eke, a harmadikon a Petky-család címere látható.


* A rendelkezésünkre bocsá­tott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza mű­építész, műemlékvédő szakmér­nöknek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, és gyűjtemé­nyéből küldte be a szerkesztő­ségünkbe. További képek: Magyari Hunor fotográfus.


Share Button
Ennyien olvasták: 4058

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.