Központ
2018. április 19. csütörtök, Emma

Ahol a világ legnagyobb székelykapuja található

Nagy-Bodó Tibor január 18, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Torja Kézdivásárhelytől tizenegy kilométerre északnyugatra, a Torja-patak völgyében nyolc kilométer hosszan elnyúlva fekszik. Az 1899-ben egyesített Altorja és Feltorjából, valamint az 1917-ben hozzácsatolt Karatnavolálból áll. Ide tartozik Bálványosfürdő és 1968 óta Futásfalva is. A Bálványosfürdő felé vezető országút menti Altorja és Feltorja mindig Háromszékhez tartozott, a velük szomszédos Karatna, valamint Alsó- és Felsővolál azonban 1876-ig Felső-Fehér vármegye része volt. A községhez tartozik a délre három kilométer távolságra, a hegységperem egyik kis völgyében fekvő Futásfalva, amelynek első írásos emléke 1567-ből való, tizenhárom kapuszámmal, valamint északon nyolc kilométer távolságra a legendás hírű, festői táji szépséggel bíró Bálványos.

Az első említés és egy vár romjai

A szóban forgó községet, Torját 1307-ben Thoria alakban írva említik először. Nevének eredetéről sem írásos emlék, de még monda sem maradt fenn.
A Torja-patak völgyében emelkedő domb tetején találhatók Torja egykori terjedelmes várának csekély maradványai. Eredete, sorsa ismeretlen.
Altorján áll az Apor család XVII. századi klasszicista kastélya, kissé távolabb az Aporok temetőkápolnája. Feltorján áll a gótikus, megújított erődített templom.

Felsőháromszék egyik legnagyobb és legrégebbi települése

A mai Torját alkotó falvak tatárjárás előttiek, legkésőbb a X-XI. században már azon a helyen léteztek, ahol most is vannak.
A Torja patak két oldalán hosszan elnyúló község öt, teljesen egybeépült faluból tevődik össze: Alsó és Felsőtorja, Karatna, Alsó és Felsővolál.
A jobb parton levő Alsó és Felsőtorja Háromszékhez, a bal parti Karatna Alsó és Felsővolál pedig Felső-Fehér vármegyéhez tartozott.
Felsőháromszék egyik legnagyobb és legrégebbi települése. Első okleveles említése 1307-ből való terra sen possesio Thorya néven.
Hogy a környék legkiemelkedőbb helysége volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Luxemburgi Zsigmond király 1427-ben a mai Kézdivásárhelyt Torja vására néven részesíti városi kiváltságlevélben, ami azt jelentette, hogy kezdetben Torja határán és hozzá tartozó kis vásáros településként jött létre Kézdivásárhely, amely aztán elnyerte önállóságát és szabad fejlődésének feltételeit.

Szent István törvénye

A székelyföldi egyházalapítás Szent István törvénye: minden tíz faluból álló magyar településcsoport kötelezve volt egy templom építtetésére, a templomot a falvak saját költségükön kellett felépítsék.
Szent László kötelezővé tette a templomok mellé való temetkezést a régi pogánytemetőkkel felhagyták, és a templomok körül új temetőket nyitottak, a közös templomot építtető falvak egy egyházközséget, megyét alkottak.

Az Apor família

Altorja legismertebb családja a főrangú báró Aporok voltak. Apor László erdélyi vajda, székelyek és szászok ispánja volt. Apor István az 1506-os agyagfalvi székely nemzetgyűlésen Kézdiszék küldöttjeként vett részt.
A család 1693-ban, Apor István idején nyert báróságot. A többgenerációs Aporok közül a legismertebb Apor Péter (1676-1752) író volt.
Apja, Apor János még fia születésének évében meghalt. Az árvát nagybátyja Apor István nevelte. Torján tanult, majd jogot és filozófiát Szombathelyen.
Először háromszéki főkirálybíró, majd Küküllő vármegyei főispán volt.
Fő munkája: Metamorphosis Transylvaniae, alcíme: Erdélynek régi együgyű alázatos idejében való gazdagságából e mostani kevély, cifra, felfordult állapotján koldusságra való változása.

Amit egy legendából tudunk meg

Altorja templomának védőszentje Szent Miklós, így régi iratokban a helységet Szent Miklós Torjának is nevezték, 1334-ben pedig Torya inferiorként jegyzik nevét.
A Torja patak völgyének jobb partján, Altorja folytatásaként alakult ki Felsőtorja. Temploma 1332-ben már létezett azon a helyen, ahol ma is áll.
A hagyomány szerint a reformáció terjedésekor, Ikafalváról hittérítők érkeztek Felsőtorjára, ahol olyan sikerrel hirdették az új tanokat, hogy a község nagy része áttért a megújított vallásra.
A legenda az 1830-as években keletkezett, a felsőtorjai templomnak a fejedelmi biztosok általi átadását a reformátusok számára minden valószínűség szerint 1597-ben akadályozta meg Apor Péter dédanyja, Apor Andrásné, Lázár Borbála. Ez lehet a Szent Ilona legenda alapja.

A XVI. századi református templom

A középkori templomot – melynek titulusa Szent Márton volt – és a várfalakat mindeddig Orbán Balázs írta le a legrészletesebben.
Elemezve Orbán megállapításait, Gyöngyössy János is egyetért azzal, hogy a hajó déli bejáratát nem román korinak, hanem egy késő gótikus remissziónak lehet tekinteni, és így az 1516-os évszámmal ellátott feliratot helyesen olvasottnak tartotta.
Érveinek alátámasztására a szentély alatti kripta létét is felhozta, mondván, hogy ilyen kriptákat a XVI. században kezdték építeni a templomok szentélye alá a gazdagabb családok és patrónusok temetkezési helyéül.
A fönnmaradt adatok alapján csak feltételezésekre hagyatkozva vázolható fel a templom építéstörténete.

A templom egyik ajtaja az átmeneti kor alkotásának tekinthető

Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében világít rá arra, hogy az a tény, hogy az Orbán által leírt templom hajója alacsonyabb volt a szentélynél, arra utal, hogy a templom e két része nem egy időben épült, sőt mi több, még azt is valószínűvé teszi, hogy a hajó szentélyénél korábbi lehetett.
Ez utóbbit látszik igazolni a hajó déli bejáratának félköríves záródású, egyetlen hengertaggal ellátott ajtaja is, amelyik inkább tekinthető az átmeneti kor alkotásának, mint késő gótikus remissziónak.
A XIII-XIV. század fordulóján épült román kori templom szentélyét a XVI. század elején lebontották, és a nyolcszög öt oldalával záruló, csúcsíves és mérműves ablakokkal ellátott gótikus szentélyt építettek helyébe. Alatta temetkezési helynek kriptát is létesítettek.

Az egykori szentélyben látható felirat

Az új szentély kialakításával párhuzamosan a régi hajót boltozattal látták el, és ekkor kerültek külső falaira a boltozat oldalnyomását felfogó kettős tagozatú, hornyolt vízvetőkkel ellátott támpillérek.
A szentély az akkori szokásoknak megfelelően tagozott lábazattal épült, amelyet – az egységes külső kialakítása végett – a hajón is körbefuttattak.
Ezeknek az építkezéseknek befejezését az egykori szentélyen látható felirat 1516-ra tette, és mint patrónust a torjai Apor család egyik tagját, Istvánt jelölte meg.

Az 1770-ből származó bevésett felirat tanúsága

Szintén a fent említett szerző közléséből tudjuk meg, hogy a késő gótikus átépítéssel egy időben felépült a templomot övező várfal és a bejárat védelmét biztosító kaputorony is.
A várfal vastagsága az alapnál száznegyven centiméter, mai magassága 4,5-5 méter között van.
A keleti és déli oldalon a védőfal vonala hétszer megtörik, a nyugati és északi oldalon pedig egyenletes görbületet követ. A délnyugati oldalon, kívül két támpillér erősíti a falat, ezek a jelek szerint a várfallal egyidősek.
A délkeleti oldalon, a torony mellett egy ajtó nyílik, amely későbbi kivágásnak látszik. Ez ma a cinterem egyetlen bejárata.
Az ajtó elé faragott gerendákból egy zsindellyel fedett portikuszt emeltek, melynek egyik tartógerendáján a következő bevésett felirat olvasható:
„1770 építtetett ezen kis Czinterem Isten ditsőségére Bartok Mihály és Ferencz industriájából”.

Az 1838. évi földrengéskor a templom boltozata beszakad

A torony falán a legfelső emeletet kivéve sem lőrést, sem annak nyomát nem találni. Valószínű, hogy a toronyba való feljárást a középkorban is, akárcsak ma, a kapualjból induló grádics biztosította.
A tornyot zsindelyes, nyolcszögű hegyes gúlában végződő sisak borítja, amelyet az enyhébb lejtésű alsó résztől egy tornácos kiképzésű figyelő választ el. Feltehetően a XVIII. században készült, talán az oldalbejárat ácsolt portikuszával egy időben.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy a bikfalvi torony 1768-as, ma részben elfalazott tornácos tetőszerkezete sokban hasonlított a feltorjaira. Ez a tornácos figyelő elsősorban a harang hangjának terjedését segítette elő.
Formavilága még a régi, a védelmét és megfigyelését biztosító erkélyes toronysisakok jegyeit hordozza.
Gyöngyössy munkájából még azt is megtudni, hogy egyházi adatok szerint az 1838. évi földrengéskor a templom boltozata beszakadt, és ezt egyszerű, lapos deszkamennyezetre cserélték fel. A templomot ekkor még zsindelytető fedte.
A mai templom 1914-1918 között épült, alaprajza feltehetően a középkori templom falainak vonalát követi.
Sajnos látható középkori részletet nem őrzött meg.

A világ legnagyobb székelykapuja

A világ legnagyobb székelykapuját 2005-ben avatták fel a háromszéki Torja községben. A 9, 4 méter magas, tizenöt méter széles kapu elkészítéséhez húsz köbméter tölgyfát használt fel alkotója, Pethő Sándor.

A székelykapu az Európa-szerte előforduló fedeles kapu helyi változata. Míg azonban a magyar nyelvterület központi vidékein állított fedett kiskapuk feltűnően barokkos jellegűek, Erdélyben középkori eredetű ácsszerkezetekkel, gótikus arányokkal, esetleg reneszánsz gyökerű ornamentikával rendelkeznek.

Kovács Piroska, a székelykapuiról híres Máréfalván élő néprajzkutató egyik tanulmányában megállapítja:

„A legrégebbi tárgyi emlék az 1673-ból való mikházai ferences kolostor előtt álló, geometrikus díszítésű galambbúgos kapu, amit a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Egyes szakemberek a székelykapuk legtökéletesebb példányának tartják”.

 


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak, és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. Az illusztrációkat és a képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1970

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.