Központ
2018. december 12. szerda, Gabriella

Ahol Erdélyország minden aranyát és garasát verték

Nagy-Bodó Tibor február 5, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folyatás előző lapszámunkból)

Nagybányát valamikor a XIII. század második felében alapíthatták a király által betelepített német bányászok és aranymosók. A település első okleveles említése – 1327, Zazarbánya – után megsokasodnak a vonatkozó írott források. 1329-ben városként említik Zazarbánya ikertelepülését, Asszonypatakát. Ekkor a két helységnek azonos volt a bírája, de feltehetőleg külön templommal rendelkeztek. Nagy Lajos király 1347-ben megerősítette Rivulus Dominarum és Zazarbánya vendégei szövetségének privilégiumait, és az oklevél a város templomára is utal.

1672-ben levegőbe röpítetik a város védrendszerének jelentős részét

1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől, és Nagybánya városára ruházta át.

A XVII. század közepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 1660 elején a váradi Ali pasa portyázó csapatai dúltak a környéken.

1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cobb császári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét.

1685-ben a császári hadak Máramarosban teleltek, megszállás alatt tartva a vidéket. 1687-ben a reformátusok elvesztették az István-templomot és az iskolájukat, amit a jezsuiták 1691-ben vettek át.

1692-ben a minorita rend megkapta a várostól a Szent Miklósról nevezett kispiaci templomot, ami mellé rendházat építettek.

Evlija Cselebi a várról szóló feljegyzései

Várad eleste után 1661-ben Nagybánya a szomszédos Felsőbányával együtt tízezer talléron váltotta meg magát a töröktől.

Evlija Cselebi a török csapatokkal 1661. augusztus negyedikén érkezett Nagybánya várához, amelyet Nikbán-ezsder várának nevezett, mert amint mondja:

„…foglyaink azt beszélték, hogy Ádsemországból Nemucseher gyermekei közül Mikbán, vagyis jó király erre a földre jött s itt egy sárkányt – ezsder – ölt meg és róla nevezik Nikbán-ezsdernek…”.

Továbbá, a várról még az alábbiakat írja:

„…az Ilides (Hévvíz) vize partján, négy oldalról magas hegyek által körülvett völgyben fekszik… Vára az említett völgyben négyszög alakú, magas kőkerítésű nagy vár. Kerülete teljes ötezer lépés. Nyugati oldala mesterségesen készült mocsáros hely, mely a városbeliek menedékhelye. A város széles, de nem mély és tele van vízzel. Déli oldalán van a város kapuja. Három kapuja van, három különböző irányba néző erős kapu. A vár nem igen erős, lakossága pedig híres kereskedő nép, ezért félelemből meghódolt…, így a vár nem gyújtatott fel. Én szegény is, lópatkók és szegek vásárlására bementem a várba s megnéztem azt. Ezer katona van benne. Tizenegy tornyos monostora van. Főiskolája, papi házai, csársija és bazárja jól rendezettek… E városban ezüstbánya van s megjegyzésre méltó, hogy egy ország ezüstbányájához sem hasonlít ez; három helyen olyan vastag drágaköveket vettek ki, mint az ember dereka. Bányáját nem láthattam, de a vár közepén, a városház közelében levő pénzverő épület érdekes látnivaló; Erdélyország minden aranyát és gurusát – garas – itt verik. A váron kívül Irem kertjéhez hasonló nagy külvárosa van, mely a folyó két partján fekvő díszes város… A folyón magyar szerkezetű, mesterséges vízimalmok vannak, melyek különféle finom lisztet szolgáltatnak…”.

A város elveszti a régi kiváltságait

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy a vasvári békét követően, 1664-ben német őrséget helyeztek falai közé.

1672-ben rövid időre a kurucok birtokába került, kiktől még ebben az évben a már említett Cobb tábornok foglalta vissza, és a polgárokkal romboltatta le a város bástyáit és falait.

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy a Kollonich érsek által képviselt politikai és egyházi irányzat következtében a város elvesztette a régi kiváltságait, a reformátusok a vallásszabadságukat, és 1687-ben templomukat és iskolájukat át kellett adniuk a jezsuitáknak.

1847-ben Petőfi Sándor is meglátogatja a várost

  1. Rákóczy Ferenc szabadságharca idején a város 1703. augusztus tizennegyedikén hódolt meg a fejedelemnek, majd az 1705-ben Szécsényben megtartott országgyűlés kimondta, hogy:

„… a Szent István tiszteletére szentelt templom adassék a hozzá tartozó pertinentiával a helvét confessión levőknek…”.

A szatmári béke 1711-ben azonban visszaállította a régi helyzetet.

1847-ben Petőfi Sándor is meglátogatta a várost, és benyomásairól így ír Kerényi Frigyesnek:

„… végre eléri az ember, az Őrhegyet, mely tulajdonképpen csak halom s ha ennek tetejére feljut, akkor fönvan és soha le nem megy róla, mert páratlan szépségű látvány nyílik meg előtte… kelet felé a völgy vége, melyet félhold alakban kerítenek körül a roppant magasságú hegyek. Ezeknek a tövében fekszik Nagybánya ószerű épületeivel s gót tornyával, mint egy darab középkor, mit itt felejtett az idő… Félóra alatt benn voltam az Őrhegyről Nagybányán. Óh, mennyire szeretem e várost, már negyedszer vagyok itt s egyre jobban tetszik. Ezek a vén házak ollyan barátságosan köszöntik az érkezőt, mint valami kedélyes öregurak. – Azt óhajtom, hogy ott haljak meg, a hol születtem, az alföld rónáin… De ha nem az alföldön halok, ha hegyek között kell meghalnom: úgy leginkább  óhajtom, hogy itt temessenek el Nagybánya regényes völgyében…”.

Nagybánya díszpolgárává választja Kossuth Lajost

Szintén a fent említett szerző, Kiss Gábor adataiból tudjuk meg, hogy az 1848-as márciusi események hatására Nagybánya volt az első város, amely díszpolgárává választotta Kossuth Lajost. Továbbá nemzetőrséget szerveztek, tisztújítást tartottak, és adakozásokkal segítették a szabadságharcot.

1848 decemberében Bem is megfordult a városban. A világosi fegyverletétel után Urbán tábornok vonult be a császári csapataival.

Nagybánya várából, védőfalaiból és tornyaiból csupán egyetlenegy maradt meg, a XV. században épített Mészárosok tornya.

A város másik középkori emléke az 1347-től a XV. századig épült Szent István-torony, melyet többszöri helyreállítás és javítás után 1896-ban is restauráltak. Tornyán a város címere és a pallosjogot jelző Roland-szobor látható.

Megvan még az XVIII. századból származó öreg fogadó is, ahol 1847-ben Petőfi és Szendrey Júlia töltötték a nászéjszakájukat.

1919 után a közoktatás nyelve a román lesz…

1919. január kilencedikén bevonultak a román királyi csapatok. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödtek a román intézmények.

A középoktatás nyelve román lett, a görög katolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözött, de eredménytelen harc folyt azért, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék.

A második bécsi döntés értelmében 1940. szeptember hetedikén Nagybányára is bevonult a magyar honvédség.

A honvédség tiszteletére állított diadalkaput nem sokkal korábban egy román harckocsi letarolta.

1941. június huszonhetedikén, egy nappal a kassai bombázás után a szovjet légierő bombázta Nagybányát.

A Második Világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett.

Ezzel egy időben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jöttek létre. Bevándorlás nyomán a lakosok száma 18 ezerről 170 ezerre nőtt.

Az 1989-es forradalom óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak. Sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent.

A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnik, és a város fő gazdasági ereje a kereskedelemben van.

(befejező rész a következő lapszámunkban.

Benne: „…egy darab középkor, mit itt felejtett az idő…”

 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 2722

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.