Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Az árkosi Szentkereszty-kastély

Nagy-Bodó Tibor március 10, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Árkos Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre északnyugatra, a Baróti-hegységben eredő Árkos-patak völgyében fekszik, és az azonos nevű község központja. Nevét egyesek a régi avar kori sáncokból, mások egy Árkos nevű székely őstől származtatják. A települést 1332-ben Arkus néven említik először. 1802-ben, 1829-ben és 1838-ban földrengés pusztította. 1910-ben 1721 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. Unitárius vártemploma az Árkos patak völgyében egy magaslaton áll. XIII. századi templomát a XVI. században átépítették, védőfalai XVII. századiak 1640-ből. Öt saroktornya és harangtornya volt. Délkeleti tornya a XIX. századi földrengésekben ledőlt, harangtornya megrongálódott. 1830-ban a régi templomot lebontották és 1830 és 1833 között újat építettek helyébe. 1844-ben épült mai harangtornya. A faluban áll báró Szentkereszty Zsigmond kastélya, a nagy park közepén. A kastély 1870-ben épült, 1980-ban átalakították.

A kastély a Szentkereszty család tulajdonába kerül

Az árkosi Szentkereszty-kastély a XIX. század végén épült újbarokk műemlék épület. A napjainkban látható Szentkereszty-kastély helyén egykor a Benkő család tulajdonát képező udvarház állott.
A XIX. század első felében a vargyasi Daniel Elek (1783-1848) vásárolta meg a birtokot, majd 1840-ben Kálnoky György (1810-1844) lett a tulajdonosa.
1847-ben Kálnoky özvegye Szentkereszty Zsigmonddal kötött házasságot, így a kastély a Szentkereszty család tulajdonába került.

Átalakítások és a mai forma kialakulása

1870-ben Szentkereszty Zsigmond és Haller Anna (1816-1878) a kastélyt újjáépíttették, körülötte parkot, lovasiskolát és tekepályát is létrehoztak.
Az 1890-es évek elején egy újabb átépítés során a kastély elnyerte mai formáját.
A felújításokat báró Szentkereszty Béla (1850-1925) Háromszék vármegye főispánja végeztette. A XIX. század végi neobarokk átépítés Fort Sándor budapesti építész tervei alapján készült.

1945 után a kastélyt államosítják és az épületet az államfő számára tartják fenn

A kastélyparkban a XIX. század közepén neogótikus stílusú kápolna épült. A kastély utolsó tulajdonosa báró Szentkereszty Béla (1885-1944) volt, aki a kastély közelében lévő vendégházban lakott. Az egykori vendégház földszintes, oszlopos klasszicista épület volt.
1945 után a kastélyt államosították. Ezt követően egy ideig az árvaház, majd a mezőgépészeti iskola kapott helyet, utána a termelőszövetkezetet költöztették az épületbe.
1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került és az államfő számára tartották fenn az épületet. Az elnöki lakosztályként berendezett kastélyban kicserélték a bútorzatot és új díszítőelemekkel látták el az épület belsejét.
A rendszerváltás után a műemléképület a Művelődési Minisztérium igazgatósága alá került, így visszakapva régebbi rendeltetését, művelődési központ székhelye lett.

A kastély homlokzatai reneszánsz elemeket tartalmaznak

A kastély a falu alsó végében helyezkedik el, a főútról jegenyesor által határolt út vezet fel hozzá. A historizáló stílusú – neobarokk és neoreneszánsz elemeket ötvöző – kastély épülete két fő tömbből áll, egy tíz ablaktengelyes tömböt keresztez aszimmetrikusan egy rövidebb szárny.
Az épület hosszú szárnyát nyeregtető fedi, amelyet két végén csigavonalas oromzat zár le. A keresztszárny a keleti valamint a nyugati homlokzaton rizalitot alkot, amelyet magas manzárdtető fed.
A manzárdtető kovácsoltvas kerítéssel körülvett teraszban végződik, e tetőépítmény barokkos jelleget kölcsönöz az épületnek, de a homlokzatok többi része reneszánsz elemeket tartalmaz.

A műemléképület főhomlokzata régen egy szökőkútra nézett

A látogató előtt először az északi oldalhomlokzat tárul fel. Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár közlése szerint ez cselédbejáró lehetett, ennek ellenére nagy hangsúlyt fektettek a díszes kialakítására.
A homlokzat előtt kváderköves terasz húzódik, amelyet kovácsoltvas mellvéd és kandeláberek díszítenek. Ezen homlokzat – akárcsak a déli homlokzat – csigavonalas, lépcsőzetes kialakítású oromzatban zárul, melynek csúcsát egy kagylómotívum alkotja.
A kastély keleti, főhomlokzata régen egy szökőkútra nézett, a homlokzatot a teraszos középrizalit uralja.
Hat nagyméretű toszkán oszlop tartja a kovácsoltvas mellvéddel ellátott teraszt, az emeleten három félköríves nyílás jelenik meg korisztoszi fejezetes pilaszterek közé foglalva.
A tető alatti széles párkányon barokkos motívumsor fut végig, szintén neobarokk jellegű a középrizalitok tetőzetét díszítő csigavonalas építmény.

A kastély külseje megőrizte a XIX. század végi állapotot

Az angolkertre és a tóra néző kerti – nyugati – homlokzatot a lépcsőfeljárós széles terasz uralja, amely a bejárati rizalit előtt helyezkedik el. A földszintes terasz mellvédjének sarkain mitológiai és bibliai ábrázolásokkal díszített hatalmas vázák állnak.
A kerti homlokzat többi részének kialakítása azonos a főhomlokzatéval, a manzárdtetővel és csigavonalas timpanonnal együtt. A kastély két szintjén a helyiségek két sorban helyezkednek el, a termek egymásból nyílnak.
Az épületnek két lépcsőháza van, a nagyobbik a keresztszárny mellett található, a reprezentatív földszinti nagyterem szomszédságában. A kisebb lépcsőház a kastély déli végében található.
Szintén az Adatbank közléséből derül ki, hogy a kastély külseje megőrizte a XIX. század végi állapotot, azonban a belsőben lényeges változások történtek.
Csupán néhány terem egykori berendezését ismerjük, amelyeket a korabeli képeslapok alapján ismertetünk.

A nagyméretű gobelineken tájképek jelennek meg

Bordás Beáta munkájából tudjuk meg, hogy a család repre­zentatív célokra a földszinti két nagy termet használta. A kisebb terem, amely a szökőkútra nézett, a berendezéséből ítélve valószínűleg bálterem lehetett. A teremben néhány rokokó szék és egy dívány, valamint egy díszes rokokó kályha képezték a berendezést.
A padlót táblás parketta díszítette, a mennyezetet német reneszánsz ihletésű veretdíszes stukkó díszítményekkel alakították ki.
A stukkók ma is láthatóak a terem mennyezetén. A terem legfontosabb dísze a négy nagyméretű gobelin volt, amelyeken részletesen kidolgozott tájképek jelennek meg.

Szentkereszty báró dolgozószobája

A legnagyobb földszinti terem ajtaja a kertbe nyílott. Az impozáns, fogsordíszes párkánnyal határolt tölgyfagerendás famennyezet jelenleg is látható.
A padlót egykor a korban divatos rombuszos motívumokból összeállított parketta burkolta. A szomszédos terembe vezető ajtó oromzatát német reneszánsz formakincsű faragványokkal díszítették.
A terem zsúfolt berendezése alapján szintén egy reprezentatív helyiség lehetett, ahová összegyűjtötték a fontosabb festményeket és bútorokat, ez eredményezte az eklektikus berendezést. Ebből a teremből az épület déli, hosszú traktusa felé haladva egy szoba nyílt, amelynek berendezéséből csak egy asztal és szék látható, ez talán a báró dolgozószobája lehetett.

A korabeli felvételeken látható enteriőrök kiváló példái a historizmus korában divatos lakberendezési módnak

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból még azt is megtudni, hogy a földszinten a keleti oldalon húzódó nagyteremből, vagyis a táncteremből nyílott a szalon.
Ebben a teremben klasszicista bútorok kisebb csoportjai és egy veretdísszel borított kandalló, felette egy rokokó tükör kapott helyet.
A szalonból nyílt egy táblásan kialakított famennyezettel ellátott szoba, amelyben egy nagy asztal, körülötte kárpitozott, rojtos karosszékek találhatóak.
A korabeli felvételeken látható enteriőrök kiváló példái a historizmus korában divatos lakberendezési módnak, amely alapján a szobabelsőket leginkább eklektikus stílusban alakították ki, fontos architektonikus szerepet a faburkolatok, gipszből vagy stukkóból készült párkányzatok, kazettás famennyezetek, mennyezetdíszek kaptak.

A vendégház a kastély közvetlen közelében állt

A többi terem egykori berendezését és rendeltetését nem ismerjük, de a kor szokásához híven valószínűleg az első emeleten kaptak helyet a család magánlakosztályai, mint például az úr és az úrnő hálószobái, dolgozószobák, a gyerekszobák, egy vagy több fürdőszoba, valamint a kiszolgáló személyzet szobái, elkülönítve a tulajdonosokétól.
A vendégház a kastély közvetlen közelében állott egykor, az archív felvételeken egy fölszintes, klasszicizáló páros oszlopsoros épület rajzolódik ki, egy összeírás szerint hét szobája volt.
Ez az épület készülhetett a kápolnával egy időben, tehát 1840-1845 körül, de nem tudhatunk semmi biztosat róla, mert az épület ma már nem áll.

(befejező rész a következő lapszámunkban, benne Gyöngyössy János kiegészítése az árkosi unitárius templomról)

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1611

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.