Központ
2017. május 25. csütörtök, Orbán
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Derült
Vasárnap
Derült

Az Árkoson található 1727 előtti Szentkereszty-feszület

Nagy-Bodó Tibor március 17, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Szentkereszty-kastély Árkoson található. Árkos egy erdélyi falu Kovászna megyében, az Árkos-patak partján. Unitárius vártemplomáról és leginkább az említett Szentkereszty-kastélyról ismert helység. A ma látható Szentkereszty-kastély helyén eredetileg egy udvarház állt, mely a Benkő családhoz tartozott. Ezt követően több tulajdonosváltáson ment keresztül. Az 1800-as évek elején Dániel Elek vásárolta meg, 1840-ben került Kálnoky György tulajdonába, aki 1844-ben halt meg. Özvegye 1847-ben házasságot kötött Szentkereszty Zsigmonddal, aki huszár főhadnagyként harcolt a szabadságharcban. Ettől kezdve a terület Szentkereszty családé lett. Ezen a héten, befejezésül még az árkosi kastélyról és az itt található unitárius templomról írunk a Központ olvasóinak.

Emlékeztető

A mai Szentkereszty-kastély őse egy olyan épület lehetett, amelyet először 1773-ban említenek az inventáriumok. A Benkő családnak 1773-ban két udvarháza volt Árkoson, ezek közül az egyik kőből készült ház a falu alsó részében feküdt, malom is tartozott hozzá.
Gróf Kálnoky György 1840-ben vásárolta meg az árkosi birtokot Daniel Elektől, de nemsokára, 1844-ben elhunyt. Halála után özvegye, gróf Haller Anna (1816–1878) tulajdonába került a birtok.
Valószínű, hogy a házaspár építette a kastély mellett lévő kápolnát, valamikor 1840 és 1845 között, ugyanis a Szent György tiszteletére felszentelt kápolna Szent Annáról elnevezett harangját 1845-ben öntötték.

A hagyomány várai

Árkos határában az Égevesze és a Súgó-patak által közrefogott hegyfokon vár nyomai látszanak. A vár valószínűleg a falu lakóinak menedékhelye volt. A hagyomány a Pisztrángos-patak feletti gerincen még több várat is feltételez: Macskavár a Macskaponk tetején, feljebb Kisasszonyvár és a mai Kovácsmás nevű helyen Kovácsvár állott.

Az újbarokk stílus építészeti elemei

Az újbarokk stílusban épült kétemeletes kastély keleti főhomlokzatát hat oszlopos terasz díszíti. A műemléképület két fő részből áll, a hosszabb tíz ablaktengelyes részt egy rövidebb keresztszárny töri át.


A hosszanti szárny északi és déli homlokzatait csigavonalas oromzat zárja le, csúcsa kagylómotívumban végződik.
A keresztszárnyat hatalmas manzárdtető fedi, amelyen egy kovácsoltvas keretezésű, négyszögű terasz látható. A fő homlokzatot kihangsúlyozza a hat klasszikus oszlop által tartott terasz, az északi és a déli részen pedig kiemelkednek a nagy, újbarokk stílusú építészeti elemekben gazdag díszítések.

A műemléképület 1867-ben készül el teljesen

A kastély építésénél többek között Gabriel Máté kőfaragót – kerti lépcsők és az ebédlő teraszának oszlopai –, egy bizonyos Wencelt – mennyezetek elkészítése –, valamint brassói festőket, pesti bádogosokat és asztalosokat foglalkoztattak.

1896-ban elkészültek a kastély belső munkálatai, a berendezés és az ebédlő terasza. Bordás Beáta munkájából derül ki, hogy a kastély 1897-ban készülhetett el teljesen, ekkorra a külseje a maihoz hasonlóan nézett ki.

Az első világháborúban feldúlták és kifosztották az épületet, az értékes szőnyegek, festmények, könyvek közül sok eltűnt.

Az egykori pompás belső berendezésről csupán néhány archív felvétel és képeslap árulkodik, amelyek ismeretében valószínűsíthető egyes termek eredeti funkciója. A kastély utolsó birtokosai az ifjú báró Szentkereszty Béla (1885–1944) és Elsa nevű nővére voltak.

A műemlék épület külseje jó állapotban van, a XIX. századi állapotokat az épület homlokzatai, a klasszicizáló és gótizáló tendenciákat elegyítő kápolna, valamint az egykor pompás dendrológiai park maradványai őrzik.

A Szent György-sírkápolna

A kastélyt többhektáros arborétum övezi, ahol számos faritkaság található, ilyen a tulipánfa, olajfűz és a vérbükk. Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár közlése szerint a parkban csónakázásra alkalmas tó látható. Ugyanakkor a kertben működő művésztáborok résztvevői néhány fából készült szobrot is elhelyeztek.


A kastélyparkban újgótikus stílusban épült kápolna látható. A Szent György-sírkápolnát, amely egykor a család temetkezési helyéül szolgált, az államosítás utáni években kifosztották.

Amit a kápolnáról tudni kell

A kastély hosszanti tömegével párhuzamosan, attól nyugatra fekvő dombon, észak-dél irányban helyezkedik el tehát a Szentkereszty család temetkezési helyéül szolgáló kápolna.

Az Adatbank szakvéleményezése szerint az épület egyterű, téglalap alaprajzú és kosáríves szentéllyel végződik, hossza körülbelül 10,5 méter, és nyolc méter széles.

Kis mérete ellenére jelentős építészeti értéket képvisel, hiszen egyszerű, klasszicizáló homlokzatába korai gótizáló faajtó illeszkedik, valamint az épület oldalhomlokzatain csúcsíves ablakok sorakoznak.

Ez a korai gótizálást és klasszicizmust elegyítő építészeti tendencia pedig nagyon kevés magyar vonatkozású épületen található meg, hasonló szellemben készült például a palkonyai katolikus templom és a budapesti ferenchalmi kápolna.

A fából készült Szentkereszty-feszület

A kápolnát többször kifosztották, így nehezen lehet eldönteni, hogy a jelenleg látható berendezési tárgyak közül melyek a XIX. századi, eredeti berendezés elemei.
A jelenlegi berendezés legértékesebb eleme egy fából készült feszület. A szobor egyes részleteit nagyon plasztikusan munkálták meg, Krisztus testének anatómiája is többnyire helyesen van ábrázolva.
A családi legenda a feszületet „Szentkereszty-feszület”-ként emlegeti, amely a család ősi fészkéből, a magyarországi Szentkereszt mezővárosból származik, tehát 1727 előtti lehet.

Az unitárius templom

Árkos központjában, a főút melletti magaslaton áll a jelenlegi formájában a XIX. század első felében épült temploma.

Ötszög alaprajzú erődítmény övezi, déli szögletén harangtoronnyal. Délkeleti, északkeleti és északnyugati sarkán egy-egy olaszbástya alaprajzú torony emelkedik. Délnyugati szögletén négyzet alaprajzú védőtorony áll.

A falu katolikus lakossága az 1560-as években tért át az unitárius hitre.

A középkori templom feltehetően a XIII. század első felében épült

A templomot a szakirodalomban először Orbán Balázs ismertette, majd Entz Géza és Kónya Ádám foglalkozott építéstörténetével.

Középkori temploma első formájában feltehetően a XIII. század első felében épült. Ezt a XV-XVI. század fordulóján, talán még nagyobb valószínűséggel a XVI. század első felében átépítették.

Ez a késő gótikus munkálat azonban csak a hajót érintette, a román kori épület félköríves szentélye ugyanis még 1830-ig fennmaradt.

Barabás János 1831-ből származó visszaemlékezése arra utal, hogy az átépítéskor a régi hajót nem bontották le, csupán átalakították az új, megnövekedett igényeknek megfelelően: falait megmagasítva boltozattal látták el.

A vakolatba karcolt 1639-es és az 1640-es évszám

A XVII. század első felében, talán még Bethlen Gábor fejedelemsége idején, Árkos lakosai hatalmas építkezésbe kezdtek. A feltételezhető régi cinteremfalakat lebontva, templomukat ötszögre épült saroktornyos várral vették körül.

Ennek az építkezésnek a befejezését jelzi a vakolatba karcolt 1639-es és az 1640-es évszám.

Az olasz rendszerű saroktornyok alapozásánál és felépítésénél bizonyára jelentős szerep jutott azoknak a székely mesterembereknek, akik Bethlen

Gábor építőtelepein dolgozva az olaszbástyás típusú fejedelmi építkezések tevékeny részesei voltak.

E tekintetben különösen szembetűnő a váradi fejedelmi palota és az árkosi erődítmény alaprajza közötti hasonlóság.

A kazettás mennyezet

Valószínű, hogy a Háromszéket pusztító török-tatár csapatok 1658 nyarán az illyefalvi, a sepsiszentgyörgyi és a gidófalvi templomkastély feldúlása idején az árkosi vártemplomot sem kímélték.

1746 körül az időközben leromlott harangtorony felső részét ácsolt szerkezettel emelték meg, majd 1767-ben átalakították.

Az 1789-es unitárius püspöki vizitáció ebben az állapotban találta a tornyot, ahol két kisebb és egy nagyobb harang volt. A hajó gótikus boltozatát még 1759-ben lebontották és kazettás mennyezetet készítettek helyette.

A korona felirata

Ugyancsak 1759-ben a hajó nyugati végébe festett karzatot állítottak. A karzatra egy korábban készült pulpitust állítottak a következő felirattal: Extructa in Symbolum Pietatis Sumpt(ibus) Blasii Györke Vargyasi 1693.

Az északi oldalon kehely alakú, talapzatán orsós, mellvédjén sokszögű szószék állt. Koronájának felirata szerint 1759-ben készítették.

Feltételezhetően a középkori harang anyagából 1781-ben egy nagy, 1788-ban pedig egy kisebb harangot öntöttek.

Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlik

Az 1829. évi földrengéskor a templom és a délnyugati torony súlyosan megrongálódott, ami elkerülhetetlenné tette 1830-ban a lebontását. Az eseményt az akkori árkosi jegyző, Barabás János írásban is megörökítette.

1831-re már elkészült a ma is álló templom, amelynek a szószéktől nyugatra eső északi oldala a falkutatások szerint még középkori alapokon nyugszik.

A délnyugati tornyot szintén az 1830-as években javították ki, illetve építették újjá a mai formájában. Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlott.


Újjáépítését csak 1842-ben kezdték el, Hübner Ferenc kőműves-pallér vezetésével.
A kilenc öl magas, ma is fönnálló építményt 1844-re fejezték be.


Összeállította: Nagy-Bodó Tibor és Gyöngyössy János


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 834

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.