Központ
2019. július 17. szerda, Endre, Elek

Az egykori vár, melyet a honfoglalás leírásában is említenek

Nagy-Bodó Tibor június 28, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Szatmárnémeti, köznapi nevén Szatmár az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett. Az Alföld északkeleti szélén, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján, Románia legészak-nyugatibb megyeközpontjaként, Nagyváradtól százharmincöt kilométerre, északkeletre fekszik. A legközelebbi település Magyarország mai területéről Csengersima szűk tizenöt kilométerre. Neve az ősi magyar Zothmar személynévből ered. Utótagja a német népnév birtoklást kifejező származéka. Román neve a magyarból való. Ma a város nevét hivatalosan és a román köznyelvben is leginkább Satu Mareként említik, de a hagyományos Sătmar megnevezés tovább él a népnyelvben, illetve a város nevének toldalékolt változataiban. Szatmár vára Szatmárnémeti belvárosának helyén állt. Ma már semmi nem látható belőle…

Az Anonymus-féle említés

A Szamos partján, a magyar határhoz közel fekvő megyeszékhely egyike a legrégibb településeinknek.
Eredetileg két faluból állt: a Szamos egyik partján Szatmár, vele szemben pedig Németi, melyeket csak 1715-ben egyesítettek Szatmárnémeti néven.
Egykori várát Anonymus említi a honfoglalás leírásában, a nem létezett Ménmarót kazár fejedelemmel összefüggésben:
„…azután pedig Szabolcs és Tas innen [ti. Sárvárról] tovább indulva, Szatmár váráig [ad castrum Zotmar] jutott. Háromnapos megszállás és harc után győzelmet arattak. Negyednap a várba behatolva, Mén-Marót vezér katonáit, akiket ott kaphattak, vasbilincsbe verték. … A várat katonáikkal megrakva otthagyták maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz…”.

A Váradi Regestrum 1215-ból származó említése

Szatmár falu és földvárának keletkezési ideje sajnos nem ismeretes, de bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok már itt találták.
Németit II. Endre király 1230-ban kelt aranypecsétes kiváltságlevele szerint azok a német telepesek alapították, akik Gizella királyné védelmében jöttek Magyarországra.
Mivel I. István 995-ben vette feleségül II. (Civakodó) Henrik bajor herceg leányát, Gizellát, az alapítás erre az időre tehető.
Szatmár várának első említése 1215-ben, a Váradi Regestrumban történik, amikor Endre hadnagy, Péter és Sebrec századosok vádlóként léptek fel.
1231-ben pedig II. Endre a szatmári vár – Castrum de Zotmar – tartozékai közül adományozott egy erdőt Tamás comesnek.

1460 után várkastély épül a városban

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok c. munkájából tudjuk meg, hogy a várat és Németi városát a tatárok 1241-ben felgyújtották és földig rombolták.
Elvonulásuk után Németi ugyan újra felépült, de a vár továbbra is romokban hevert, egészen 1543-ig, amikor a Báthoriak helyreállították.
Zsigmond király 1411-ben Szatmárt, Nagybányát, Felsőbányát más birtokokkal együtt előbb Lazarevics István, majd Brankovics György szerb despotákkal cserélte el Nándorfehérvárért.
Miután Brankovics 1448-ban a török győzelemmel végződött rigómezei csatából menekülő Hunyadi Jánost elfogta és börtönbe zárta, Hunyadi szabadságának visszanyerése után a despotától minden magyarországi birtokát elvette, és ekkor Szatmárt is a maga városának nevezte.
1460 után egy várkastély is épült a városban, melynek várnagyát – castellanus de Zathmar – említik, birtokosának megjelölése nélkül. Ezt követően mindkét város a Szapolyaiak birtokába került.

A bosszú: Ferdinánd katonáit felakasztják

Szatmár városát és Németit 1535-ben Bánffy Boldizsár, I. Ferdinánd vezére felgyújtotta, kirabolta, és miután arról értesült, hogy János király híve, Kun Kocsárd nagy haddal indult a városok felmentésére, a várat megerősítette, és védelmét Horváth Mátyás kapitányra bízta.
Kun elfoglalta a várat, de halálos sebet kapott. János király azzal bosszulta meg vezére elvesztését, hogy Ferdinánd katonáit a váradi mezőn felakasztatta, Horváthot pedig karóba húzatta.

A Báthoriak kőből álló új várat építenek

Szapolyai halálával mindkét város I. Ferdinánd kezére került, aki 1543-ban a pártjára állt Báthoriaknak adományozta.
Ők a lerombolt régin vár helyén a Szamos szegletében egy új, nagyrészt kőből álló várat építettek fel. Mivel erről leírás nem maradt fenn, alaprajza és belső elrendezése nem ismeretes.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy Giulio Baldigara 1569-1573 között készült terve, illetve Nicolo Anghelini tervrajza szerint Szatmár vára ötszög alaprajzú volt, minden sarkán egy-egy fülesbástyával. Mély vízárok vette körül, melybe a szigetet körülfolyó Szamos vizét engedték.

A vár újra gazdát cserél

Ferdinánd a várat Ferdinánd 1560-ban Balassa Menyhértnek adta. Amikor 1564-ben Balassa „… a tokaji vidékeken – írja egy korabeli kézirat – szüretelőknek fosztására s a hegyaljai boroknak elprédálására…” ment, a szatmáriak titokban somlyai Báthori István váradi kapitányt kérték meg a vár elfoglalására.
Báthori gyalogos katonái este, a városba visszatérő szarvasmarhák között megbújva bejutottak a várba, az őrséget levágták, a várat elfoglalták, Balassa Menyhért feleségét, fiával és leányával együtt foglyul ejtették.

A szatmári várat Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek adják át

Schwendi Lázár kassai főkapitány 1565-ben Báthori András császári vezérrel indult Szatmár visszafoglalására. Közeledtükre Báthori István várkapitány a várat felgyújtotta, falait felrobbantotta és elvonult Váradra, az így elhagyott várat pedig a császáriak megszállták.
Bocskai István 1605-ben vette ostrom alá a várat, amit az őrség négyhónapi körülzárás után adott fel.

Az 1621-ben kelt nikolsburgi béke értelmében a szatmári várat Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek adták át, aki „… megparancsolta Rosályi Kun László Szatmári vára kapitánjának, azonkívül Szathmár vártában megrendelendő tisztartójának: hogy a városban lakó nemesek, ha mit bírnak a városi javakban, az azokra háromló terheket viselni kötelesek legyenek…”.

Szatmár városát megsarcolják

Az 1645. december tizenhatodikán Linzben kötött béke alapján a szatmári vár uradalmával együtt I. Rákóczi György birtokába került, aki minden közadó fizetése alól felmentette a város polgárságát.
Kiss Gábor adatai szerint, Szatmár fejlődését II. Rákóczi György 1657. évi hadjárata akasztotta meg, amikor több mint tíz ezer fős lengyel sereg tört be a védtelenül maradt Vereckei-hágón, felégette Munkácsot és egészen Szatmárig nyomult előre.
Szartmár városát megsarcolták, a vidéket feldúlták, és nagy zsákmánnyal tértek vissza Lengyelországba.

A várat a töröknek nem sikerült elfoglalnia

1661 nyarán a Porta Ali temesvári pasát nagy sereggel küldte Erdélybe Kemény János fejedelem megbuktatására.
A seregben ott volt Evlija Cselebi is, aki erről az időszakról így ír:
„… Nagy Isten! Oly nagy síkság ez s oly népes vidék, hogy szóval elmondani s tollal leírni lehetetlen. Mikor azonban felégettetett, annyira elpusztult, hogy csak földje, kőtemplomai és tornyai maradtak meg…”.
Az őrség hősies küzdelemben verte vissza a török támadásokat:
„… Lengyelországban, Csehországban és Németországban – folytatja elbeszélését Cselebi – ilyen nagy és erős vár nincsen. Vára egy nagy síkságon álló fehér vár, magaslata semmi nincs. Négy oldala tó s elfoglalása lehetetlen. Egyik oldalról sem lehet aknákat és lövősáncokat készíteni. Az egetverő ágyúzás miatt a várat nem szemlélhettem meg, csak kerületét, árkait és bástyáit nézhettem meg. Kedvünk szerint nem tekinthettük meg, csupán a benne levő templomok, tornyok és paloták voltak láthatók”.
A várat tehát a töröknek nem sikerült elfoglalnia, de a környező falvakat felégették, kirabolták és lakosaikat fogságba hurcolták.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 1677

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.