A Szászrégentől keletre, a Görgény-patak partján elterülő község mellett emelkedik a kúp alakú Várhegy. Tetején, ahova szerpentines út vezet fel, látható a vár alapfalának néhány részlete és egy pince dongaboltozata. A vár keletkezésének idejét nem ismerjük, de feltűnése óta királyi vár volt, és mint ilyen, mindenkor az erdélyi vajdának, illetve a székelyek ispánjának irányítása alá tartozott. Fontos tudni, hogy e két tisztséget legtöbb esetben ugyanaz a személy töltötte be. Ezen a héten a görgényszentimrei várról írunk.
Az örökösödési szerződés
A vár első okleveles említése 1364-ből való Gurgen alakban, amikor a királyi várban az erdélyi vajda és várnagya lakott.
Kiss Gábor az Erdélyi várak és várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy 1443-ban I. Ulászló a várat Hunyadi János erdélyi vajdának adományozta.
Ennek ellenére, amikor 1445-ben Cillei Frigyes és fia, Ulrik kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek Újlaki Miklós erdélyi vajdával – ugyanakkor Hunyadi János is erdélyi vajda volt – ez utóbbinak birtokai között sorolták fel Castrum Gergint is.
Izabella királyné jegyajándéka
A vár a mohácsi csata után Szapolyai János birtoka lett, és kedvenc vadászóhelye volt az ifjú János Zsigmondnak, akit halálos betegen innen szállítottak Gyulafehérvárra, ahol 1571. március 14-én elhunyt.
Izabella királyné jegyajándékul kapta az uradalmat János királytól, akinek címerét 1652-ben a vár leltározói még látták (erre a későbbiekben még visszatérünk).
A várban 1572-1573 között Báthori István folytatott építkezéseket, de erről nincsenek részletesebb adataink.
A vár a kincstár kezébe kerül
Görgényt 1585-ben Hagymási Kristóf kancellár szerezte meg, fele részét pedig Kovacsószy Farkas vette zálogba.
Hagymásiról azt kell tudni, hogy részt vett a fejedelem elleni lázadásban, ezért Báthori Zsigmond az ellenzéki nemesekkel együtt 1594-ben elfogatta, és közülük tízet, köztük Hagymásit és Kovacsószyt is kivégeztette.
Báthori a várat 1595-ben nagybátyjának, Bocskai Istvánnak ajándékozta, akinek halála után az épület a kincstár kezére került.
A hűségért visszaszerzett birtok
A fent már említett Kiss Gábor még arról is tud, hogy Kovacsószy Farkas fia, István, Bethlen Gábor fejedelem titkára lett, így több ízben járt követként külföldön, majd kancellárrá nevezték ki. A fejedelem iránti hűségéért visszakapja apja görgényi birtokait, amiket 1634-ben, halálakor felesége, Telegdy Zsófia és Kata nevű leánya, Petki Istvánné örökölt.
A vár másik felét ez időben Barcsay Zsigmond bírhatta, mert I. Rákóczi György 1638-ban azzal a kikötéssel adta 29 ezer forintért Allia Sámuelnek és feleségének, Lórántffy Katának, hogy 12 ezer forintot fizessenek meg Barcsaynak.
Úgy látszik, időközben két részt egyesítettek, mert a fejedelem 1643. szeptember 25-én Kovacsószy Kata, ekkor már mint Bálintit Györgyné halála esetére, saját kisebbik fiának, Rákóczi Zsigmondnak kötötte le 40 ezer forintban.
Az építő Rákóczi
Görgény I. Rákóczi György kedvelt tartózkodási helye volt, ahova nem csak vadászni járt, de sokat is épített és változtatott a váron.
Erről Szalárdi így ír:
„…Görgény várának, hogy csak az éjszakrul való szőlőhegyről állíthatnék lövéssel való ártalma, az ellen egy igen-igen erős kőrakású, kétszárnyú öreg kazamatás bástyát indíttatott vala…, … az város Görgényszentimre felől a vár hegye alatt fejedelmi friss házakat fundamentumábul építtetett, azon vár hegyének napkelet felől való részén egy igen nagy cserepes-gazos erdőt kiírtván, a vár nagy alkalmatosságával szép kaszálókká tetette vala…”.
A tatárjárást követően a földvárak helyett kőerődítések és kővárak épülnek
A görgényi vár tehát, mint sok más korabeli társa, romjaiban áll a magaslaton.
Kővári László erről így ír:
„…volt idő a haza felett, midőn alig nézhetett szét a honfi, hogy tekintete ne találkozott volna a folyamok felett elvonuló hegyláncok csúcsain álló lovagárakkal, a falukból kiemelkedő erődített kastélyokkal…”.
Okleveleink és a hiteles történeti adataink a honfoglalás korától kezdve beszélnek a királyi várakról. Keresztes Gyula, Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében rávilágít arra, hogy Szent István a vármegyék szervezése után kezdeményezte a várak építését. Ezt az építőtevékenységet az 1241-es tatárjárás szakította félbe, de utána már a földvárak helyett kőerődítések és kővárak épültek.
Erdély végvárai
II. Béla idejében Erdélyben több várat emeltek. Mint például: Bálványosvár, Hátszeg, Torockó, Csicsó, Mentő és még sorolhatnánk.
A XIV. században a hadászati követelményeknek megfelelően végvárak épülnek. Az ismertek közül Küküllővár (1335), Gyalu (1373), és az 1364 előtt épült, a Görgény vize felett kiemelkedő dombon, Görgényszentimre várát soroljuk fel.
Valamennyi királyi, fejedelmi várként, az erdélyi történelem nevezetes eseményeinek színhelyeiként ismeretes. Azokat a történelem vihara és az emberek kapzsisága romba döntötte, és anyagát elhordták új építkezésekhez. Létezésüket és helyüket romos falmaradványok igazolják, illetve jelzik.
A castellumok építkezésének aranykora
A XVI. és XVII. század fordulóján és később is, a vár és várkastély építkezés fellendül, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György és mások építőtevékenysége jelenti Erdély építőművészetének fénykorát. Ebben az időben épült a legtöbb castellum. A fejedelmek, vajdák építőkedvét átveszik azok főtanácsurai, a vezető családok, és építtetik kastélyaikat Erdély területein.
Hogy még csak néhány nevet soroljunk fel: Bánffyak, Hallerek, Bornemiszák, Lázárok, Telekiek építenek szebbnél szebb kastélyokat.
A görgényi vár egykori különlegességei
Azonban kanyarodjunk vissza a görgényszentimrei várhoz. Ez azért is fontos, mert az 1652-ben kelt részletes leírásból megtudjuk, hogy a vár kapuja előtt „kősziklából ásott mély árkon egy deszkahíd” vezetett át a bejárathoz, az árokszélen pedig „jobb kéz felől egy újonnan kezdett, üszögében álló bástya” volt.
A belső, régi kapu „előtt való árkon által egy kis emelcsős híd” vezetett, és a „kapuközi pogon-bolthajtásra” készült. A kapuköz után „bal kézre van egy kűfal, annak oldalán az kút lélekző lyuka, száján hat vasból álló pántok”-kal.
Innen lehetett feljutni a „kapu felett való házba”, mely előtt „tornác” volt. Ebben a helyiségben tartották a használaton kívüli fegyvereket, a bányászfelszereléseket, és egyéb gazdasági eszközöket.
Az épület „szegleteiben vagyon egy eleven kút, tizenöt ágasokon álló, négyszegre csinált” volt, melynek közelében a „tárház”, majd az „ebédlőlalota”, ezek alatt pedig a pincét találták. Az egyik „ajtaja felett kopjatartó”, és a falban „kűbűl kifaragva Kovacsóczy István czimere” volt látható. Innen „huszonöt fogú grádics” vezetett fel a „Horgasház hújára”, onnan kőfal a „Harcsafark-bástyáig”, melynek „ajtaja felett van Izabella királyné czimere”.
A különböző rendeltetésű épületeken kívül a leltár megemlíti a Veresbástyát, egy kör alaprajzú kis bástyát, „Az vár közepén a tömlöc”-öt, a Pataki-bástyát: „idvezült urunk írása rajta” kazamatájával, a gyümölcsös kerteket és különféle gazdasági épületeket.
(folytatás a következő lapszámunkban)
