Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Hétfő
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Az erdélyi magyarság szellemi fellegvárának templomai

Nagy-Bodó Tibor október 26, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Székelyudvarhely a hajdani Udvarhelyszék anyavárosa, a későbbi Udvarhely vármegye székhelye volt. Udvarhely Hargita megye második legnépesebb városa. Fontos közúti csomópont, vasúton viszont végállomás. Ma Székelyudvarhely a Hargita megye nyugati harmadát magában foglaló udvarhelyi körzet központja, az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára. A város az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül. A települést valószínűleg Zsigmond király emelte városi rangra, aki ugyancsak járt a településen, amikor István erdélyi vajdával gyűlt meg a baja, de az erdélyi fejedelmek is megadtak minden kiváltságot a városnak. Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagy-Küküllő mindkét partján elterülő négy kisebb telep és három falu fokozatos egybeolvadásából nőtt várossá.

A városközpont

Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagy-Küküllő mindkét partján elterülő négy kisebb telep és három falu fokozatos egybeolvadásából nőtt várossá.

Az idők folyamán téglalap alakúvá formálódott Főtér és közvetlen környéke alkotja a Belvárost, három főút és néhány utca összefutó öblében. Műemlékei, műemlék jellegű épületei és épülettömbjei itt összpontosulnak: az Ó-város lényege sűrűsödik ott.

A kereskedelmi gócpontot alkotó és patinás műemlék épületekből fölépülő Kossuth Lajos utca, a romantikus és festőien emelkedő, macskakövekkel kirakott Szentimre utca, a virágpiacnak helyet adó Patkóban elhelyezett Vasszékely, a Főgimnáziumhoz fölvezető, és a város panorámájára rálátó, hangulatos lépcsősor, a közelmúltban restaurált Ó-vár nyugat-európai hangulatot árasztó, pazar szórakozóhelyei, a városnak a Küküllő mellett található, andalgásra csábító Sétatere, a Tomcsa Sándor Színház impozáns épülete, a nemzet nagyjait megörökítő

Szoborpark, a szombatfalvi negyed csinos villái, avagy a Malom utcai negyed modern és ízléses épületei nem egy európai nagyváros urbanisztikai összképébe is beleillenének.
Ez a sokszínű, sűrített városkép ragadja meg a látogatót.

A Ferences templom és kolostor

A műemléképületet népiesen Barátok templomának és zárdájának nevezik. A templom és a kolostor 1728-1779 között épült fel, a barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti korszak stílusjegyeit ötvözi.

A templom harminchat méter hosszú, tizenhét méter széles, belső magassága tizennégy méter. Keleti tornyában két harang van.
A XVIII. században a székelyudvarhelyi kolostor az egyik legnépesebb erdélyi ferences ház volt, ahol több káptalani ülést is tartottak, 1755-ban konventi rangot kapott. A kolostor elemi iskolát is működtetett, majdnem a második világháborúig.

1949-ben az épületet hatóságilag lefoglalták, először raktárként, majd fiúbentlakásként működtették.
A rend az 1989-es fordulat után kapta vissza épületeit, 1991-től apácák élnek itt.

A Főtéren, a református templom mellett, a parkban áll Orbán Balázs (1829- 1890), a legnagyobb székely bronzszobra, alkotója Hunyadi László marosvásárhelyi képzőművész.

A műemléktemplomban 1734-ben már miséztek

A mai épületegyüttes építéstörténetének több részlete még tisztázatlan. Az 1712-ben emlegetett munkálatok valószínűleg már a mai épületegyüttesen folytak, ám egybehangzó vélemények szerint a telek déli sarkán álló templom alapkövét csak 1730-ban rakták le.

Ennek ellentmondani látszik a főbejárat keretének oromzatán feltűnő 1728-as évszám, ami az építkezések kezdetét jelezheti, de a kapukeret származhat akár egy régebbi épületből is.

Tény, hogy az épületben 1734-ben már miséztek, a kész templomot ábrázolja a Székelyudvarhelyről készült 1735-ös Johannes Haas-féle vízfestmény a J. Conrad von Weiss-gyűjteményből, és egy 1740 előtt készült metszet a templom Madonna-szobráról.

Weisz Attila közléséből derül ki, hogy Boros Fortunát rendi történetíró a templom átadását 1737-re keltezte, de fontos megjegyezni, hogy 1753-ban Veress Lajos még nem tekintette késznek az épületet, belsejét ekkor valószínűleg még famennyezet fedte, s tornyai is alacsonyabbak voltak.
Mai magasságukat az 1780-as években nyerték el.

A zárókő, ahol az 1728-as felirat olvasható

A templom és a kolostor együttese a már meglévő épületsorba illeszkedik, így a templom sem keletelt – szentélye északkeletre néz.

A templom alaprajza jellegzetesen barokk, utcai oldalán két homlokzati saroktoronnyal, a széles hajót két oldalt alacsonyabb kápolnasor követi három-három kápolnával.

A tornyok négyszöges alaprajzúak, és eredetileg alig nyúltak a főhomlokzat oromfala mögé.

A főkapu késő reneszánsz kerete kőből készült, bejárati nyílása félköríves, lapos faragású, gyöngysoros kompozíciójú füzérek és virágdíszek borítják. Zárókövében az 1728-as felirat olvasható.

A kapu oromzatában a szépen faragott ferences jelvény, a két keresztbe tett kar látható, mögöttük a kettős kereszttel.

A XVIII. századi feszület eredetileg a főoltár főszobra volt

A főbejáratból nyíló, tornyok által közrefogott előcsarnokból két oldalkápolna nyílik a toronyaljban, az egyikben XVIII. századi feszület áll – eredetileg a főoltár főszobra volt.


A hajóhoz három-három oldalkápolna csatlakozik, melyek dongaboltozata félköríves árkádsorral kapcsolódik a hajó fiókos dongaboltozattal fedett teréhez.

A sekrestyék ajtói egyenes záródásúak, a szentélyből a sekrestyékbe ablakok is nyílnak. A templom belső terének építészeti kiképzése sokkal erőteljesebb, sodróbb, barokkosabb, mint a homlokzatoké.

Az épületek befejezése 1752-ben történt

Szintén a fent említett szerző, Weisz Attila ír arról, hogy a kolostor kétszintes épülettömbje négyzetes, belső udvaros kompozíció.

A történeti adatok értelmében a nyugati és az északi szárnyak épültek meg először, így a várostól való elzártság már érvényesülhetett.

Ezeket a szárnyakat a templommal egyszerre kezdhették el, egyik szárnya már 1739-ben állt, amint a belső udvarról nyíló ajtó kőkeretének a felirata mutatja.

Az épületek befejezése 1752-ben történt, de a kolostorudvar teljes bezárására az 1900–1908 közötti építkezésig kellett várni.

Az egyedi alaprajz

Veöreös András építész figyelt fel arra, hogy a templom alaprajza egyedi az erdélyi XVIII. századi ferences templomok között, hiszen a jezsuita – a római Il Gesú alaprajzát követő – térszervezési formát alkalmazza.
Ez a megfigyelés azért igen fontos, mert eszerint az udvarhelyi ferences templomon erdélyi viszonylatban igen korán érvényesült ez a tértípus, a nagybányai (1717–1720) és a kolozsvári (1718–1724), tervezője Christoph Tausch jezsuita templomoknál nem sokkal később.

A református templom

A református templom Székelyudvarhely főterén – a mai Szabadság tér és a Márton Áron tér között – épült fel 1780-81 között, két részre osztva az egykori piacteret.

Építtetője Baczkamadarasi Kis Gergely (1737-1787), a református kollégium neves rektorprofesszora, akinek a KG monogramja a templom nyugatra néző cserépfedelén olvasható az 1781-es évszámmal.

A templom alapterülete ötszázhuszonnyolc négyzetméter, az új templom nem a régebbi Szent Anna kápolna maradványaira épült, a református templom stílusa eltér a plébániatemplom stílusától, a homlokzati felépítése is más.

A templom építését 1781-ben fejezik be

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott szakvéleményezésből tudjuk meg, hogy a templom jó arányú belső tere, a pilléreken nyugvó két oldalkarzat, ezeknek tömör, tükrös mellvédje, a pillérek párkányfejezete és a rájuk támaszkodó félköríves árkádok a klasszicizmus stílusirányzatát rögzítik.

A protestáns barokk elemei- a keleti kiugró bejárati rész hajlított kontűrje, a toronybejárat szemöldökpárkánya, az északi feljárat és az északi oldal három félköríves ablaka kagyló- és levéldísz.

A református templom építését 1781-ben fejezték be, 1782-ben berendezték. Elkészült a díszes márványszék, majd sorra a padok, a szószékkorona, az úrasztala, az orgona.

1783-ban vásárolták a harangokat, 1789-ben kifestették a templomot.

A kisebbik négyszázötven kilogrammos harang 1784-ből való, Dániel István és gróf Mikes Anna ajándéka.

(befejező rész a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Csedő Attila a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1420

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.