Központ
2017. június 23. péntek, Zoltán
Zivatar
Ma
Zivatar
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Vasárnap
Derült

Az ismeretlen sorsú királyi vár

Nagy-Bodó Tibor április 27, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Doboka Kolozsvártól mintegy szűk negyven kilométerre északra fekszik, a Lóna-patak völgyében. Kendilóna és Lónapoklostelke tartozik hozzá. Neve a régi magyar Doboka személynévből származik. Nevét Doboka vezérről kapta, aki Csanádnak, Szent István unokatestvérének apja volt. Vára államalapítás kori földvár volt, az egykori Doboka vármegye székhelye. 1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Utolsó várnagyát Izabella királyné idejében említik. Valószínűleg a XVI-XVII. századig lakták, sorsa ismeretlen. A vár régészeti feltárása az 1940-es évek elején kezdődött, 1960-ban a vár sáncát két méter magasságban helyreállították. A középkori falu a mai település központjától mintegy másfél kilométer távolságban feküdt.

A vármegyének nevet adó település

Bonchidától nyugatra, a Lóna-patak völgyében települt a ma jelentéktelen, de hajdanán a vármegyének nevet adó község, Doboka.
Nevét minden bizonnyal az I. István király korában élt Doboka – Dobuca – vezértől kapta, akinek fia, Csanád, Anonymus szerint a király unokatestvére volt.


Írott dokumentumokból derül ki, hogy a település vára államalapítás kori földváraink egyike, melyet az 1009-ben felállított erdélyi püspökség a hét vár – Seieben-bürgen – egyikeként kapott meg megyéjével együtt a királytól.

A feldarabolt vármegye

Doboka elég képtelen formájú vármegye volt. Ez ugyan egy tömbből állt, ám egészen furcsa alakban: a kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló megye körülbelül százötven kilométerhosszú, ám mindössze húsz-harminc kilométer széles volt.


Nem is csoda, hogy később lassan „feldarabolódott”, egyes részeit fokozatosan a szomszéd, illetve újonnan kialakuló megyékhez csatolták.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból derül ki, hogy a megye székhelye először Doboka vára volt, a Szent István idején épült négy erdélyi királyi vár egyike, később Bonchida, még később pedig Szék.

Ami mára bebizonyosodott…

Egykor Doboka megye területén feküdt – később Kolozs vármegyéhez került át – az a bizonyos Nagyesküllő nevű falu is, mely arról nevezetes, hogy miután Töhötöm (Tétény) vezér legyőzte az erdélyi blakok vezérét, ,,Gelou”-t (Gyalu), Erdély blak lakói itt tettek hűségesküt a győztesnek, és a helyet ennek emlékére nevezték el Esküllőnek.


A névhasonlóság miatt sokáig azt hitték – illetve saját származás-elméletük ,,alátámasztására” a román történészek többsége máig szajkózza alaptalanul – , hogy a blakok a ,,vlach”-okkal, tehát a románokkal azonosak.
Mára bebizonyosodott, hogy a honfoglalás idején itt élő blakok keleti, törökségi eredetű népek voltak, tehát semmi közük nem volt a környékre bő négyszáz évvel később beszivárogni kezdő románokhoz.

A földvár a Várhegy legmagasabb pontján épül

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy a földvár a falu határában emelkedő Várhegy legmagasabb pontján épült, megközelítően háromszög alakban, melynek északi végében egy sánccal körülvett belső várat alakítottak ki, tetejére pedig három-öt méter magas, ma már meg nem határozható magasságú kőfalat raktak.


Krónikáink szerint 1068-ban a moldvai besenyők Gyula vezér Osul nevű főemberének vezetésével betörtek Erdélybe. Bihar és a Nyírség feldúlása után, a Szamos völgyében indultak haza.


Salamon király Géza és László hercegekkel a dobokai várból indult a kerlési – cserhalmi – ütközetbe, ahol a támadók seregét szétverték.
Fontos tudni még azt is, hogy ebben a csatában győzte le László a kun vitézt és szabadította meg az elrabolt leányt.

A várispánság utoljára egy 1279-ben kelt oklevélben szerepel

Szintén Kiss Gábor, a fent már említett munkájából derül ki az is, hogy a Castrum Dobuka kezdetben királyi vár, és a hasonló nevű várispánság központja.


Első okleveles említése a „Váradi Regestrum”-ban történik, amikor 1214-ben Voivoda, dobokai várispán szemlét tartott seregén.
A várispánság utoljára IV. László 1279-ben kelt oklevelében szerepel, melyben a Doboka várához tartozó bizonyos földeket, melyeket még V. Istvántól nyert adományba, és új adományként Mikud bánnak adta.

A lezúduló föld maga alá temeti az ellenséget

A dobokai vár kedvenc tartózkodási helye volt Szapolyai János özvegyének, Izabella királynénak.
A vár, melyet az elengedett tized fejében később környékbeli nemesek gondoztak feltehetően Basta hadjáratában pusztult el.

A település nyugati határában hepehupás agyagdombok fölött, mintha lemetszették volna a hegyet, meredek agyagfal emelkedik.
A helybeliek tatárvágásnak nevezik.


Állítólag 1242-ben keletkezett, amikor tatárok törtek a környékre. A dobokaiak jószágaikkal a hegyre menekültek, ám a tatárok észrevették őket és utánuk eredtek. Azonban alig jutottak a magaslat közepéig, a hegy hirtelen omlani kezdett és a lezúduló föld maga alá temette az ellenséget.

Az utolsó ismert várnagy: Bádoki Mátyás

Mátyás király 1467-ben Dobokai Miklóstól, aki részt vett a Szentgyörgyi és Szapolyai grófok vezette összeesküvésben, ezt a birtokát is elvette.
Utolsó ismert várnagyát, Bádoki Mátyást Izabella királyné idejében említik. Tudni kell azt, hogy ebben az időben a vár még épségében állott.
Az 1960-as években végzett feltárás során megtalálták a sánc maradványait is, és ekkor kőfalát mintegy két méter magasságban helyreállították.

A középkori templomok

A Boldogasszony-templom a régi temetőnél állott, ahol Bodiga helynév jelzi helyét. Első ismert plébánosa nevét a pápai tizedjegyzék hozza. Ekkor papja, János 1332-ben negyven dénárt fizet, majd újra negyvenkét dénárt és egy garast, 1333-ban két garast és huszonkét dénárt, 1344-ben négy garast.

Az elpusztult istenháza

A Boldogasszony-templom a reformáció után még állott. A XVII. század végén elpusztul. Falainak alapjai a múlt században még látszottak.
Lestyán Ferenc adatai szerint 1741-ben köveinek felhasználásával Káli Kun István és neje papilakot építtet, majd a következő évben új templomot, de már nem a régi helyén, hanem a régitől jóval alább, a bádoki út mellett, amint a felirat mondja: „igaz kövekből”.


Az új templom formájában a régi jellegzetességeit megtartotta.
Sajnos, a következő századra annyira megrongálódik, hogy 1867-ben használhatatlannak nyilvánítják és újjáépítik.

Az 1200-as évek elején épült templom

A mai református templomon alul a Szent Erzsébet-templom állott. Bizonyosra vehető, hogy az Árpádházi Szent Erzsébet szentté avatása utáni évtizedekben épült, tehát az 1200-as évek elején.


A reformáció után, az unitáriusok megerősödésekor az unitáriusok temploma lesz.
Miután az unitárius egyházközség 1730 körül megszűnik, a templom romlásnak indul.


Az 1830-as években kövei még látszottak. Állítólag gróf Kornis magtárát a templom romjaiból építette, annak helyére.

A Boldogasszony-templom a reformátusok birtokába kerül

Dobokának a középkorban tekintélyes és népes katolikus népessége volt, amire bizonyság két temploma és az is, hogy Dobokától kapta nevét a főesperesség is. A reformációig más vallásról, egyházról nincs adat.


A XVI. században a reformáció gyorsan tért hódít, így a katolikus egyház teljesen megszűnik. „Gazdag fekvőségei világiak kezébe kerültek.”
Később a Boldogasszony-templom a reformátusok birtokába kerül, a Szent Erzsébet pedig az unitáriusoké lesz.


Az unitárius egyházközség megszűnésével a templom is elpusztul.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 2114

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.