(folytatás előző lapszámunkból – befejező rész)
Ádámos községközpont, Kincses, Küküllődombó, Magyarherepe, Magyarkirályfalva és Sövényfalva tartozik hozzá. Első okleveles említése: 1405. 1435-ben Adamus néven említik. A falunak 1518-ban épített gótikus unitárius temploma van, ahol az egyház több zsinatot tartott. Az unitárius templom gót stílusú. Festett kazettás mennyezete a legrégibb magyar mennyezetfestmény, ma a budapesti Néprajzi Múzeumban található. A mennyezeti festményeken a kápolnai Bornemissza család címere látható. A milleniumi ünnepségek alkalmával kopjafát állítottak a templomépítő Hadadi Kovácsi Sándor emlékére és a háborús hősök tiszteletére. Több nemesi udvarház is volt a faluban, így a Haller-, a Mikes-, a Wesselényi- és Szánter-udvarházak.
Emlékeztető
Az unitárius templomról a legelső adat 1526-ból ismeretes, amikor kazettás mennyezete készül. Nyilvánvaló, hogy a templom legkésőbb az előző században már állott. A diadalíven az 1909-es évi javításkor az 1518-as évszám tűnt elő, ami az előző századi építkezés befejezését jelezheti vagy e korra jellemző szentélyújítást. Egy okirat még arról is tanúskodik, hogy 1543-ban plébánosát Királyfalvára küldik kivizsgálásra.
Maga a templom stílusa is a XV. századra utal: késő gótikus alkotás, de hajója megőrizte eredeti alakját.
Egykori csúcsíves nyugati és déli ajtaját később félkörívesre módosították. Szentélye keskeny, hosszúkás, diadalíve késő gótikus, ablakai fokozatosan mélyülő magas csúcsívvel készültek, de díszművek nélkül.
Kőbordás boltozata volt, amelyet a múlt században, a legutolsó renováláskor lebontottak és kopár festésű deszkamennyezettel helyettesítettek.
Hajójának mennyezetét 1900-ig az a szép kazettás mennyezet díszítette, amelyet – mint már említettük – a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt meg. Készítésének idejét a negyedik táblában, a pajzs mezejében látható évszám jelzi: 1526.
A szép kúriás belsőségek
A Kis-Küküllő bal partján fekvő falu egy része egy térre épült, más része emelkedettebb, oldalas fekvésű, és a község alsó részén két, egymás mellé épített templom vonja magára a figyelmet.
Közelükben néhány móddal épült régebbi nemesház mellett az iskolát találjuk.
Kelemen Lajos Művészettörténeti tanulmányok című munkájában tesz említést arról, hogy szomszédjukban, a községi keresztutak találkozójánál egykor kis piac alakult ki boltokkal és mészárszékkel.
Innen egy patakocska mellett utca húzódik dél felé, és vele párhuzamosan, a patak túlsó oldalán, a Nemesek utcájában a régi Küküllő megyei kisnemesség néhány egyszerű házát találjuk, míg a keresztúttól keletre három nagyobb szép kúriás belsőség terül el.
Az egyik ezek közül a Horváth-Toldv Lajosnéé, a másik a Kovácsy család tulajdona volt; a harmadik pedig egy tipikus Küküllő megyei százados kúria, mely előbb a Pákei, vele a Kövendi Gál családé, és ezek után sokáig a Szántner családé volt.
A község a történetéről ötszáz évre nyúlnak vissza az okleveles adatok
A templomok és udvarházak környéke a falu legrégibb magva. A déli részen két út szögletében áll egy domboldalon a régi ortodox kis fatemplom és temető.
Kelemen Lajost idézve:
„…közelükben találjuk a zsidó temetőt is. E templomok közül az egyiknek ajtaján az 1692. évszám volt olvasható, és az ádámosi románság legrégebbi épületterméke volt”.
A nagy új templom már a falu felső részére épült. Magának a községnek a történetéről ötszáz évre nyúlnak vissza az okleveles adatok. De kétségtelen, hogy Ádámos ennél sokkal régebbi település.
A falu Sövényfalva felé eső domblépcsőjén, a régi kavicsbányáknál talált ősemberi agyagedény töredékek bizonyítják, hogy ott már több ezer évvel ezelőtt is emberi települések voltak.
Zsigmond király adománya
A falu első okleveles említése 1405-ből való; ekkor Zsigmond király Radnóttal és több mint tíz más környékbeli faluval együtt a Bogáthi Imre fiának, Péternek adományozta.
Ez a Radnóti előnévvel szereplő Bogáthi família azonos volt a szász eredetű Altamberger családdal, de már a XV. század folyamán előkelő magyar családokkal házasodott össze és elmagyarosodott. Később nagy szerepet vitt; de az 1600-as évek elején már ki is halt. Ádámoson 1438-ban ott találjuk a Baládfiakat is.
Abban az évben közülük Péter és Baládfi Tamás fia, István éppen osztályos pert folytattak egymás közt Áclámosért. Ez a család pedig ismét abból a nagy és híres Szalók-nemzetségből származott, melynek a két Küküllő mentén, Küküllővártól a Székelyföldig számos faluja volt; a Baládfiákon kívül e nemzetségből ágaztak ki többek közti a kihalt Kendi, Darlaczi, Czikmártori és Hosszúaszói családok.
Ádámos legnagyobb birtokosai
A Baládfi és Bogáthi családokon kívül az 1526-i oklevelek valószínűleg házasság révén említik még idevaló birtokosokul az ádámosi Horváth, az ádámosi vagy csapói Porkoláb, az Orbonász, valamint az Arad megyei eperjesi Patócsy családot is.
Utóbb a XVI. század végétől a lecskei Sulyok és legvégétől a szamosfalvi Mikola családok a földbirtokosok.
A Mikolákból Ádámos régi birtokosai közül Mikola László volt az utolsó. Mikor az Ő apja, Zsigmond, itt malmot építtetett, ennek útja az unitárius egyház helyén vezetett át, amiből sok békétlenség következett.
Ennek megszüntetésére a katolikus Mikola László 1688-ban malma szombati vámját örökre az unitárius egyháznak engedte át temploma fenntartására.
Ádámosi birtokát különben később elzálogosította Csáky Zsigmondnak, s midőn a Mikola család 1738-ban kihalt, a számos örökségigénylő család közül Haller János erdélyi kormányzó és leányági utódai közül a Mikesek lettek egy időre Ádámos legnagyobb birtokosai.
1686-ban a Végh család itt szerezte címeres nemességét
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a fentieken kívül azonban Ádámosnak mindig számos közép- és kisnemes családja volt, és ezeknek több évszázadon keresztül szép számú magyar és román jobbágy, valamint zsellér szolgált.
Hosszú névsor telne ki belőlük, ha századokon át felsorolhatnánk őket.
Csak ízelítőül említjük közülük a XVII. százévből a rugonfalvi székely Benedekfieket és a héjasfalvi Maróthiakat.
Az egyik erdélyi Végh család itt szerezte 1686-ban címeres nemességét, és innen írja előnevét.
A XVIII. században viszont egy Ádámosról származott Hunyadi Ferenc nevű híres kolozsvári ügyvéd és városi tanácsos kapott ádámosi előnévvel nemességet, és innen írta magát nagy történelmi festőnk, Székely Bertalan is.
A későbbi kisbirtokosok közt hosszabb-rövidebb ideig a Jármiak, Donáthok, Rápoltiak, Pászthayak, aranyosrákosi Nagyok vagy Rákossyak, és velük a Pákeiek, Kövendi Gálok, Pávai Vájnák, a Buda és Mihály család, valamint a főleg székely eredetű családok közül a lokodi Sándorok, a kibédi Péterfiek, Keresztesek, Engiek, az albisi Csomóssok, a karatnai Bodók szerepeltek hosszabb-rövidebb ideig a kisebb birtokosok sorában.
Rajtuk kívül itt éltek vagy élnek még a Bocskai, Jósvai, Köpeczi, Kiss, Kontcz, Szőcs és más családok is.
Amiről az unitárius egyház 1726. évi összeírásában olvashatunk
Azokból az egykori derék jobbágycsaládokból, melyeket egy 1692-ből való oklevél fölemlít, és akik a kisnemességgel együtt dolgozták meg Ádámos határát és népesítették be a falut, Bordi, Csikós, Koncsa, Kocsis, Ponta, Székely és Szentgyörgyi nevűeket találunk. Ez utóbbi család már háromszáz évvel ezelőtt is Ádámoson lakott.
Az unitárius egyház 1726. évi összeírásában Ádámosról Czikra, Horváth, Kovács, Kúti, Pap és Szabó családneveket olvashatunk. Ebben az összeírásban azonban külön szerepelnek a „lengyel atyafiak” is.
Ezek azoknak a lengyel unitáriusoknak az utódaik voltak, akiket hazájukból 1660-ban a vallásukért kiüldöztek.
Közülük mintegy hatszázan Kolozsvárra települtek, és ezekből újra néhány család Betlehembe és Ádámosra ment.
Az utóbbiakról az 1695. évi ádámosi zsinat úgy határozott, hogy az ádámosi unitárius papnak ők is bérrel tartoznak. Idővel aztán, beolvadtak a magyarok közé.
Az utolsó közülük a századfordulón egy Sinczky nevű molnár volt. A község épületei közül legrégibb az unitáriusok több mint négyszáz éves temploma.
A XVII. százévben egyetlen helyen sem tartottak annyi zsinatot, mint Ádámoson
Az 1909-ben hozzáértő szakemberek tervei szerint megújított épület ott fekszik a Kis-Küküllő völgyében az országút mellett, és már csak azért is megérdemli a figyelmet, mert a közeli vidéknek a Kis-Küküllő völgyében a küküllővári több mint hétszázados református és a szentélye lebontástól megcsonkultan álló dicsőszentmártoni unitárius templom után ez a legrégibb eredeti ízlésben maradt templom.
Egy javításakor a belsejében, a falán talált 1518. évszám építési idejét jelezte, festett mennyezete pedig 1526-ban, tehát éppen a mohácsi veszedelem évében készült.
De az ádámosi unitárius templom egyik érdekes erdélyi történelmi nevezetességű emlék ezenkívül is.
Ugyancsak a fent említett szerző munkájából tudjuk meg, hogy a XVII. században egyetlen helyen sem tartottak az unitáriusok annyi zsinatot, mint Ádámoson, és ezek mind ebben a templomban folytak le.
1618-tól 1695-ig tíz zsinat volt itt, és 1659. március harmincadikán az unitárius püspök, valamint a papság itt esküdt föl Barcsai Ákos fejedelem hűségére, 1663. október huszonegyedikén pedig itt választották meg az unitárius egyház egyik legkiválóbb püspökét, Koncz Boldizsárt.
A református egyházközség századokig a szomszéd Sövényfalva leányegyháza volt. Temploma úgymond új épület. Ennek is van azonban egy értékes emléke: több mint százéves, szépen faragott cinteremkapuja, mely egyike e vidék mindjobban ritkuló becses népi faemlékeinek.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.
