Központ
2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma

Az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvára

Nagy-Bodó Tibor január 12, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Bálványosvár romja Torjától északnyugatra egy Bálványosfürdő fölé emelkedő 1028 méter magas hegytető, a Torjai-hegység és a Bodoki-hegység találkozásánál, Kovászna megye északi részén található. Tetején várrom áll, innen tiszta időben látszik a Lakóca (1777 méter) és a Pintilő (1772 méter). Nevét onnan kapta, hogy a vár az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvárának számított, a vár birtokosai, az Aporok ugyanis a magyarok keresztény hitre térése után is hosszú ideig megmaradtak őseik hitén. A hagyomány szerint a XII. század legelején tértek át az Aporok a keresztény hitre, a legenda szerint ugyanis a vár akkori ura, Apor Szilamér egyszer részt vett a torjai vásáron, ahol megpillantotta a Mike családból származó Imolát. Szilamér elrabolta a lányt, amiért maga ellen hangolta a hatalmas Mike családot, akik fegyvert ragadtak és Bálványosvár ostromára készültek, hogy így mossák le a gyalázatot. A lány azonban rávette elrablóját, hogy térjen át a keresztény hitre, így végül is a két család kibékült, a két fiatal pedig összeházasodott. Ezt a legendát dolgozta fel később Jókai Mór, „Bálványosvár” című művében…

A sziklahegy, melyet Bálványos vár romjai koronázzák

Kézdivásárhelytől északnyugatra, a Torjai-patak partján települt falu után, további tizenegy kilométerre fekszik Bálványosfürdő.
A község fölött emelkedő 1040 méter magas meredek sziklahegy tetejét az ősi Bálványos vár romjai koronázzák.
A három oldalán meredek, nehezen megközelíthető sziklacsúcs tetejére feljutni csak az északi oldaláról lehet, melyet egy hegynyak köt össze a Törösfej nevű heggyel. Ezen a hegynyakon kanyarog az út a körülbelül százhatvan méter kerületű vár falaihoz.

Az írott források a vár nevét a XII-XIII. században említik először

A hagyomány szerint Opour vezér építette még I. István király uralkodása alatt, hogy zavartalanul tovább őrizhesse ősei hitét.
Az írott források nevét a XII-XIII. században említették először Baluanus, majd 1360-ban Castrum Balwanus néven.

A vár ovális kerítőfalból, északi oldalán négyszögletes toronyból és az ehhez tartozó ciszternából állt. A várat egykor belső és külső várfal is védte.
Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időszak idején Ottó magyar király, a Szent Koronával együtt Erdélybe ment Kán – Apor – Lászlóhoz. Egyes források szerint azért, hogy feleségül vegye a főúr lányát, mások szerint, mert ellenségei elől menekült.

Kán László elfogatta a királyt és Bálványosvárban tartotta fogva, egészen addig, míg Ottó le nem mondott a trónról, és meg nem ígérte, hogy soha többé nem teszi be a lábát az országba.

Apor a koronát is elkobozta, és később átadta Károly Róbertnek.
A várat a XVII. század elejéig az Aporok lakták, míg végül 1603-ban Apor László, a vár akkori ura el nem esett Székely Mózes ellen vívott brassói csatában.

Ezt követően özvegye, Lázár Borbála otthagyta a várat, és leköltözött a Torján épített kényelmes kastélyába.
A vár ezt követően gyors pusztulásnak indult (a későbbiekben erre még visszatérünk).

Az alsó vár falainak alapjai ma már alig láthatóak

A kelet-nyugati irányban elnyúló, ovális alakú vár alsó és felső részből állott. Az északról vezető út az alsó vár egyetlen, délkeleti kapujához vezet, melyet valószínűleg kaputorony és a sziklába vésett árkon átívelő felvonóhíd erősített.

A kaputoronytól északra rövidebb fal húzódik a felső várhoz, míg déli irányban a fal ív alakban halad az alsó vár nyugati sarkában, majd ezt körülvéve kelet felé éri el a vár északi falát.

A külső vagy alsó vár kerülete körülbelül kétszáznegyven méter, falainak vastagsága másfél-két méter, magassága három és fél-négy méter letetett.
A várfalak a felső vártól mintegy harminc méternyire állnak, és az udvar olyan meredek, hogy ide épületeket nem emelhettek.
Az alsó vár falainak ma már alapjai is alig vehetők ki, és az egész területet fák és bokrok borítják.

 

A védőfal közvetlenül a szikla szélén haladt

A felső várat övező fal, mely egy nagyjából lapos fennsíkot vett körül 1,80-2 méter vastag volt, és ma is közel öt-hat méter magasan áll, kivéve déli oldalát, ahol tizenöt-húsz méter hosszúságban már leomlott. Ezen a részen lehetett az alsó várból ide vezető út bejárata.

A védőfal északi része közvetlenül a szikla szélén haladt. Az így bezárt udvar száznegyven-százhatvan méter kerületű lehetett, ahol a különböző rendeltetésű épületek helyezkedtek el.
Ezeknek azonban ma már maradványai sem figyelhetők meg.

A vár legrégebbi része az öregtorony maradványa

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a felső vár északi szegletében, a hegy legmagasabb pontján van a vár legrégebbi része; a válogatott, lapos kövekből épített, mészhabarccsal falazott öregtorony maradványa.


Alapját a sziklába vésték, vastagsága körülbelül másfél-két méter. Az alsó részén párkány látható, ezen nyugszanak a négyzet alaprajzú torony tíz és fél méter hosszú oldalfalai.
Magassága még ma is közel húsz méter.

Falán csak néhány lőrésszerű nyílás látható, ajtónak vagy bejáratnak nyoma sincs, így feltehetően csak a felső részből leeresztett kötélhágcsón lehetett bejutni a négyemeletes toronyba.

Az őrhely nyomai

Az alsó három emeletet fafödémek választották el egymástól, és a tartógerendák fészkei még láthatók.
A negyedik emelet boltozatos volt, erre utal az itt látható maradvány.

A Torony felső részének fala körülbelül hatvan centiméterrel vékonyabb az aljánál. Az északkeleti szögletben egy kerek fülke, talán egy őrhely nyomaira utalnak.

Amit még a hagyomány és egy oklevél tartalma bizonyít: Apor Sándor a királlyal dacolva oltalmazza ősi hitét

Amint azt már röviden említettük, Bálványos várát a hagyomány szerint a hatalmas Apor – Opour – család egyik tagja építette.
Már I. István király korában állott, és falai mögött Apor Sándor a királlyal dacolva oltalmazta ősi hitét.

Erre utal Zsigmond király 1402-ben kelt oklevele, amellyel megerősítette az Apor családot Bálványos várának birtokában.

A várat – amint azt az oklevél mondja –, azért nevezték Arx Idolatriaenek, mert amikor I. István a pogány vallást pártoló Gyulát legyőzte, Apor ide menekült, és itt építette fel várát, ahol zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak, a Hadúrnak, aki hazát szerezni és megtartani segítette a hunokat.
Végül I. István Aport, és a vele szövetkezetteket legyőzte, és a székelyeket a keresztény vallás elfogadására szorította.

A székelyek elűzik a tatárokat

Szintén a fent említett szerző, Kiss Gábor közléséből tudjuk meg még azt is, hogy a székelyek két alkalommal is sikerrel űzték el a tatárokat a falak alól.
Az Árpád-ház kihalta utáni trónviszályok során Apor László erdélyi vajda volt benne az úr.
Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben a falu Terya, Thorya, Troya Inferior – Altorja – néven szerepel.

Apor Lengyelországba menekül és a várat felrobbantatja

A vár egészen a XVII. század elejéig épen állt.
1603-ban a Székely Mózes ellen vívott brassói csatában elesett Apor Miklós özvegye, Lázár Borbála, a nehezen megközelíthető, magasan fekvő várat elhagyta, és a Torján épített kényelmes kastélyba költözött, a vár pedig gondozás hiányában összedőlt.

Más adatok szerint a XVII. század elején Bálványos vára Apor Andrásé, aki a birtokai átjáró királyi adószedőket elfogatta, deresre húzatta, és a Budára küldött hét szekér ezüsttallért magának tartotta meg.

A nádor, hogy az emiatt haragra gerjedt Rudolf királyt kibékítse, parancsot adott ki Apor elfogatására, és a birtokainak elkobzására.
Apor azonban a börtön elől a kincstár javaival Lengyelországba menekült, a várat pedig felrobbantotta.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek. Az illusztrációkat és a képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 2998

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.