Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Bernády György lenyűgöző épülete: a Városháza

Központ október 2, 2014 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

vhBernády György lenyűgöző épülete: a Városháza

A marosvásárhelyi Közigazgatási Palota, vagyis a Maros Megyei Főispánság épületét Bernády György polgármester kérésére építették 1905-1907 között. Eredetileg városházaként – polgármesteri hivatalként – funkcionált. Gyakran csak Cifra Palotának hívták, mivel az akkori kisvárosban szokatlan volt az ilyen impozáns épület.  A szomszédos Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság  címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet, Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üvegeket tettek.  2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amelyet a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogatott. Az épület északkeleti részén van a több mint ötven méter magas torony, amely a város majdnem minden pontjáról látható. Óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette.  Ezen a héten, befejezésül még erről az épületről írunk.

Az épület új formaként jelent meg Vásárhely képében

A részben kétemeletes székház belső, zártudvaros megoldású udvar felöli folyosókkal, áttekintő alaprajzzal készült. Főhomlokzata ötsíkú, szimmetrikus, amelynek északkeleti sarkában, hangsúlyozott beállításban áll a több mint félszáz méter magas torony, uralva az épület tömegét.

Ahogyan azt Keresztes Gyula Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében is említi, az épület nyugodt tömegével, színesmázas cseréppel fedett tetőzetével, a főpárkány fölötti attikafalak virágdíszeivel élénkítve, új formaként jelent meg jelent meg Vásárhely képében.

A tölcsérboltozatos, oszlopos előcsarnok a vajdahunyadi vár lovagtermére emlékeztet, és a fő­lépcsővel együtt előkelő képet nyújt a belépőnek.


Az eredeti feliratot és a régi címert lecserélik…

A nagy gyűléstermet az első emeleten, a főhomlokzat középső rizalitjának teljes hosszában helyezték el. A főbejárat feletti szecessziós vonalvezetésű attikafal – a pártázat – díszítése sokszor változott. Eredetileg a város régi címere színes majolika virágdíszek közé került, a Marosvásárhely szabad királyi város székháza felirattal.

A feliratot és a címert a húszas években a Primăria felirattal cserélték fel, és negyventől kezdődően néhány évig a falon nem volt felirat. Az ötvenes évek végén a virágdíszeket is leszedték, és a város címere és kétnyelvű felirata jelezte a Városi Néptanács székházát.

Hatvanötben a városcímer helyett a Román Kommunista Párt jelvénye került oda. A főbejárat előtti kocsifelhajtó és nyitott terasz felépítményének kőből faragott mellvédjéről a város, az ország és a vármegye címerét lefaragták.

A különleges óra és a torony

Abban az időben szinte futószalagon gyártották az olyan órákat, mint amilyen a Városháza tornyán van. Ez a szerkezet mégis különleges, mert a negyedet és a felet is jelzi.

Ami magát a tornyot illeti, a tűzoltók őrhelye volt, és annak idején egyáltalán nem merült fel, hogy esetleg nyissák meg a nagyközönség előtt. Erre csak 2005-ben került sor, az átfogó restaurálási munkálatok után. Valami igazán különlegeset akartak nyújtani az ide látogatóknak, és valóban, ez lett a város egyik fő turisztikai látványossága.

Az épület bizonyos részei a barokk palotákra emlékeztetnek

A térszerkezet szempontjából számos barokk elem is fellelhető az épületen. A főbejárat körüli rész festett üvegablakai és a szembeötlően elhelyezett oldaltornyok általi tetőemelés egyaránt a barokk palotákra emlékeztetnek, akárcsak az előcsarnok díszítése, illetve a felhasznált anyagok.

A főbejárat dekorációi viszont már a szecessziót idézik. Ez a színvilág, a formák és a díszítőelemek egyébként a korabeli erdélyi textíliákon is fellelhetők. A tetőzet máza és dekorációi szintén szecessziós ihletésűek. Nagyon fontos tudni, hogy ezt követően épült meg 1908-ban az egykori Nyugdíjpalota, majd tizenegy és tizenhárom között a Kultúrpalota.

A megsemmisített emléktábla

Az előcsarnok oldalfalába helyezték el a nagy emléktáblát a díszes ülőpaddal. Sajnos az emléktáblát megsemmisítették. A főlépcső pihenőjén, a nagy ablak ólomba rakott üvegfestményei közül a nagy kép a székházat ábrázolja, az alatta lévő képek a korabeli házak képét – emlékeztetve a szemlélőt arra a földszintes házsorra, mely a székház helyén állt.

A berakásos üvegablak díszítése között, eredetileg a város színes címere is helyet kapott, de azt is kivették, helyére, az ólomkeretbe közönséges üveget tettek.

A vandalizmus: a kalapáccsal darabokra tört márványtábla

Keresztes Gyula emlékszik meg arról, hogy a lépcsőpihenő két oldalán díszes keretben egy-egy rózsaszínű márványtáblát helyeztek el, melynek felirata örökítette meg a székház tervezőinek és kivitelezőinek nevét: „Épült/ Maros-Vásárhely Sz.Kir./ Város közönségének/ áldozatkészségéből/ az 1906-1908 években/ Dr. Bernády György/ polgármester idejében/ Komor Marcell és Jakab Dezső/ budapesti építészek tervei szerint/ Flesch Adaolf v. főmérnök és Radó Sándor tb. v. főmérnök/ ellenőrzése mellett/ ifj. Csiszár Lajos Marosvásárhelyi építőmester vállalatában/ A szakmunkákat Komor Marcell és Jakab Dezső művezetése alatt/ ifj. Csiszár Lajos építőmester, Mestitz Mihály és Fiai/ asztalos gyárosok, Bersten­brein Tamás kőfaragó mester/ Nagy Károly bádogos, Koós Ferenc, Victor Géza/ lakatosok, Nagy Jenő és Dezső szobafestők/ Barabás Gergely szobrász, Zsolnai Vilmos/ kerámiai gyára, Magyar Fém. és/ Lámpagyár, Müller János órás/ és Thury Ferenc harangöntők végezték. / Pallérok voltak: / Ambrus János kőműves mester és/ Aszalos János ácsmester/ Az aszfalt-munkákat a Magyar Asphalt Részvénytársaság végezte/ a bútorokat Thoroczkai Wigand Ede tervezte…”.

Sajnos, az ötvenes évek végén a két márványtáblát kalapáccsal darabokra törték…


Az üvegablakok emlékei

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még az is kiderül, hogy az előcsarnok, a főlép­csőház és az első emeleti hall, valamint a gyűlésterem fal- és mennyezet díszítőfestése részben szabadkézi munka.

A gyűlésterem ólomberakásos öt színes üvegablakai közül a középső ablak Ferenc Józsefet, Magyarország királyát ábrázolta Szent István palástjával, a többiekben Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc és Kossuth Lajos portréi voltak.

Sajnos a gyűlésterem nagy ablakainak üvegképeit és a város címerét huszonegyben kiszedték, amint azt, a Székelyföld című erdélyi lap 1921. február 12. száma ilyen címmel tudatja: „Biztonságba helyezik a Városháza üvegfestményeit”…  További sorsuk ismeretlen.

Keresztes Gyula még tudni véli azt is, hogy a színesüveg ablakok értéke 700 ezer korona építési költségből mintegy 50 ezer koronát jelentett, de azok művészi értéke messzemenően nagyobb volt.

 

A bankok hitelt ajánlanak az építkezéshez

Tehát az építési munkálatokhoz szükséges pénz egy része a helyi költségvetésből került ki, a másik része pedig kölcsönökből származott.

Bernády megválasztása után alig egy évvel, 1903-ban már nem volt deficites költségvetési egyenleg, vagyis fizetőképes volt a város, és bankhitelhez folyamodhatott. Ugyanakkor, látva, hogy milyen nagyméretű befektetéseket eszközölnek a településen – akkor építették ki a csatornarendszert, és vezették be a földgázt –, több bankár is hitelt ajánlott fel. Számukra is világos volt, hogy ez az elöljáróság végzi a dolgát, és hogy nem végződhet számokra veszteségesen ez az üzlet.

Csak az üvegablakok 50 ezer koronába kerültek, ami óriási összegnek számított abban az időben, azelőtt ugyanis nem végeztek hasonló munkálatokat a környéken.

Ugyanakkor, mind az üvegablakok, mind pedig a nagy tanácsterem fa- és kovácsoltvas-burkolata helyi vállalatok munkáit dicséri. A bútorzatot például a Mestitz Mihály és Fiai cég készítette, amely aztán pár év múlva a Kultúrpalotában is dolgozott.

Végezetül még valami, amit nem sokan tudnak: Bernády tagja volt a szabadkőműves páholynak, akárcsak Komor és Jakab.

Ennél többet erről, már nem is szabad most írni…

***

A város polgárságának áldozatkészségéből épített Városháza rendeltetését a párthatalom hatvanötben megváltoztatta, és székházként foglalta el. A diktatúra megdöntése után a Városházát megyeházként használják.

 


A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek

Share Button
Ennyien olvasták: 840

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.