A Kolozs megyei Sebesvár Bánffyhunyadtól tizennégy kilométerre északnyugatra, a Sebes-Körös bal partján fekszik. Egykori földvára római castrum helyén állott, a népvándorlás korában elpusztult. Ennek helyén épült fel kővára a tatárjárás után, amely uradalmának központi helye után a Hunyad nevet is viselte. 1317-ben Elefánthy Dezső foglalta el a Borsáktól a király számára. 1399-től Mircea havasalföldi vajdáé, majd 1408-ban újra az erdélyi vajdáké. A XV. században bővítették. 1660. május 22-én ide hozták a fenesi csatában megsebesült II. Rákóczi Györgyöt, majd innen vitték Váradra. 1709-ben az osztrákok lerombolták, de az 1800-as években egy részét újra felépítették. A várral szemben a patak túloldalán levő hegytetőn római erőd maradványai láthatók. Ezen a héten Kalotaszeg váráról írunk a Központ olvasóinak.
IV. Béla király parancsa
Az erődítményt régen Hunyad várnak és Kalotaszeg várának is nevezték, Bánffyhunyad, illetve Kalotaszeg neve után. Római település helyén álló egykori földvára a népvándorlás korában elpusztult.
A kőből épült királyi várat az 1241-1242-es tatárjárás után, nagy valószínűséggel IV. Béla király parancsára emelték a Nagyvárad és Kolozsvár közti fontos kereskedelmi és hadi út védelmére.
A vár tekintélyes maradványai
A Sebes-patak és a Körös találkozásánál fekvő kisközség közelében, a Körös bal partján, egy hegyorom tetején találhatók a vár tekintélyes maradványai.
Az észak-dél irányú, szabálytalan alaprajzú, külsőtornyos vár déli végében egy kör alakú, mintegy huszonöt méter magas torony áll, beomlott tetővel.
A torony falában két szinten részben még láthatók a födémet elválasztó gerendafészkek nyomai és az emeletekre felvezető kőlépcső maradványai.
A várudvar északi részét és nyugati oldalait, valamint az öregtorony keleti oldalán levő kaput egy-egy félkör alakú rondellával erősítették meg.
A lakóépületek nyomai ma már nem láthatók
A nyolcvan méter hosszú és húsz méter széles erősség bejárata felvonóhíddal védelmezett kapu volt, mely egy hatalmas rondella udvarára nyílt. A kapun belül gazdasági épületek is álltak. Az egykori hosszúkás várudvar két oldalán lehettek a lakóépületek, ám ezeknek már a maradványai sem láthatók.
Az első okleveles említése szerint 1319-ben már az Anjou-házból származó Károly Róbert egyik híve, a Nyitra vármegyéből származó Elefánthy Dezső volt a várnagya.
Ma a vár déli oldalán egy betömött kút, a keletin a kapu helye, egyes épületek, istállók, a déli kör alakú torony, a négyzetes öregtorony, a rondellák és a tíz-tizenöt méter magas védőfalak romjai láthatók…
A várbirtokon aranybányák és aranymosó helyek is voltak
A középkor további évszázadaiban a Bánffy család birtokolta a katonai szempontból egyre kevéssé fontos erősséget.
A kitűnő fekvésű várhoz, amely egyben vámhely is volt, birtokok, falvak, legelők, valamint Bánffyhunyad városa tartozott. Még aranybányák és aranymosó helyek is voltak a várbirtokokon. 1483-ban Báthory István országbíró ötszáz aranyforintot fizetett csupán azért, hogy ezek hasznának fele egy évre az övé lehessen.
Az erődítmény a Kolozsvár felé vezető út felett őrködött
A vár alatt fekvő helység a római határ, a limes fontos helye volt. Ez a rómaiak által Resculumnak nevezett település, és az erődítmény őrködött a Kolozsvár felé vezető út felett.
A római erődítmény – castrum Afica – helyén állott később feltehetően az agahtyrzek földvára, mely eddigi ismereteink szerint a népvándorlás korában elpusztult.
Az Erdélybe telepedett magyarság a várat romjaiból építi újjá
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy az utóbbi ásatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a honfoglaláskor az Erdélybe telepedett magyarság a várat romjaiból felépítette, és az 1241. évi tatárjárásig használta.
Ez a nem nagyméretű erősség a mongol-tatár hadak dúlásának esett áldozatul. Helyén épült fel később az új kővár, vagyis a romjaiban ma is látható Sebesvár.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy nevét az itt folyó Sebes-patakról, illetve az alatta fekvő falutól vette, de amint azt már röviden említettük, nevezték még Hunyad várának, Bánffyhunyad után és Kalotaszeg várának is Kalotaszeg vidéke után, mivel korábban mind a kettő tartozéka volt.
Az erődítmény királyi vár volt és királyi kézben tartották a későbbiek során is
A vár építését a Geregy nembelieknek tulajdonítják, akik a tatárjárás után a sólyomkői és almásvölgyi uradalmakat birtokolták.
Szintén Kiss Gábor közléséből derül ki, hogy a vár neve első ízben egy 1319-ben kelt oklevélben tűnik fel, melyben Károly Róbert bizonyos birtokokat adományozott Elefánthy Dezső sebesvári várnagynak (magister Deseu de Elewanth Castellanus de Sebuswar). Királyi vár volt és királyi késben tartották a későbbiek során is.
Adományozások és tulajdonosok
Zsigmond király 1399-ben Mircea cel Bătrîn havasalföldi vajdának adományozta a várat, ami néhány év múlva ismét királyi tulajdon, és így szerepel 1408-ban is.
Zsigmond adományozta 1420 körül a Tomaj nembeli Losonczy-Bánffy családnak. Mindenesetre 1435-ben castrum Sebeswar a Losonczy-Banffy Dénes fiainak birtokában volt.
A Bánffyak csak akkor tartózkodtak itt, ha családjukat biztonságban akarták tudni
A vár bővítése, a kaput védő északi rondella és a várudvar két oldalán levő rondellák építése is a fent említett testvérek nevéhez fűződik.
Tudni kell azt, hogy 1473-ban Bánffy György, 1483-ban ő és Mihály, valamint testvérük, Báthori István országbírót és erdélyi vajdát a Sebes várához tartozó aranybányáikban egy évre ötszáz forintért, fele nyereségre társukul fogadták.
A nagy vagyonú Bánffyaknak sokfelé voltak kastélyaik, váraik és ezért ritkán laktak a zord Sebesvárban.
Itt csak akkor tartózkodtak, amikor a XVI-XVII. században Erdélyt a török gyakran támadta, és a család biztonságban akart lenni.
1598-ben Báthori Zsigmond 15 ezer főnyi seregével itt tartózkodott, amikor a törökök Váradot ostromolták, de nem ment a védők segítségére.
1660-ban ide menekítik II. Rákóczi Györgyöt
A XVI. század közepétől, amikor Erdély állami önállósághoz jutott, a vár az erdélyi végvárrendszer tagja lett, ezért jelentősebb mértékben kibővítették, de továbbra is csak másodrendű szerepet jutott Sebesvárnak.
1598-ban a nemesi rendek országgyűlést tartottak a falai között.
1660. május huszonkettedikén a fenesi ütközetben súlyosan megsebesült II. Rákóczi György fejedelmet hozták ide, és másnap innen vitték Váradra, ahol két hét múlva meghalt.
Elrendelik a vár lerombolását
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudni, hogy Várad még ebben az évben elesett, és a hírre az országgyűlés őrséget helyezett el Sebes várában.
Ez ellen Bánffy Dénes tiltakozott, mire elrendelték a vár lerombolását. Úgy látszik, ez nem történt meg, mert 1687-ben Apafi Mihály fejedelem egy hadnagyot, tizenegy katonát és egy tüzért tartott benne Rácz Mihály parancsnoksága alatt.
Befejezésül közzé tesszük még azt is, hogy az erdélyi fejedelemség megszűnése után I. Lipót király katonái foglalták el, akik azonban 1703-ban II. Rákóczi Ferenc vezérének, Bóné Ferenc ezredesnek a felszólítására megadták magukat.
A szabadságharc végén, 1709-ben az osztrákok lerombolták.
1910-ben Kós Károly felmérte a várat és elkészítette helyreállítási terveit, de csak a kerek öregtornyot fedték le.
A második világháború végéig a Bánffy család tulajdona maradt.
Napjainkban a romos, autóval és vonattal ugyan könnyen megközelíthető egykori erősség alig szolgál turisztikai célokat.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész műemlékvédő szakmérnöknek; a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Minier Csaba gyűjteményükből bocsátották rendelkezésünkre.
Szuper ebből is tanultam valamit az iskolába ilyent nem tanìtottak lehet érdekesebb lett volna a történelem óra ,tökéletesek a képek kár hogy már csak kevés van meg belőle ,tanulságos az alátámasztás ,ennyi dátumot biztos 74 évesen
már nem fogok tudni megjegyezni ,de ha szükségem lesz rá majd újra olvasom.
Könönöm!