Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Havazás
Ma
Havazás
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Egy újabb kastély pusztulása a végéhez közeledik…

Nagy-Bodó Tibor augusztus 12, 2016 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Alvincxx (10)

(befejező rész)

Alvincről tudni kell, hogy szász hospesek alapították. A XIII. századtól a marosi sóút átkelőhelye volt, vámmal. 1300-ban ferencesek építettek itt templomot. A XV. század során az 1438-as és 1442-es török betörések és a pestis miatt meggyérült szász lakossága mellé a török elől menekülő magyarok és katolikus délszlávok települtek be. Az alvinci református templomtól néhány száz méterre, a Maros és a Pián patak összefolyásánál emelkedő kisebb magaslaton a reneszánsz stílusban épült egykori Martinuzzi-várkastély romjai állnak. Helyén eredetileg egy, a XIV. században alapított Domonkos-rendi kolostor állt.

Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik

Alvincxx (9)

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából derül ki, hogy az alvinci várkastélyt a Herbort Comes özvegyének hagyatékából a XIV. század közepén alapított Domonkos-rendi kolostor helyén és annak anyagának felhasználásával építették fel. Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546 és 1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vétette körül. Martinuzzi azonban nem tudta befejezni az építkezéseket, mert 1551. de­cember 17-én megölték.

Alvincxx (8)

Castaldo gaztettje

Istvánffy leírásából idézve: „…úgy látszott, hogy egykor új viszálykodás támadt György barát és Castaldo között. Castaldo a csapatokat a téli táborban Erdély egyes városaiban akarta elosztatni … a barát azonban ennek ellentmondott… azután, Báthori közbenjárására, lecsillapult haraggal úgy váltak el egymástól, hogy a csapatok azokban a várakban szállásoltassanak el, melyek az ellenséghez közel vannak, egy részüket azonban… a városok és ezek külvárosai fogadják szállással és ott teleljenek. Castaldo tudniillik arra az esetre, ha elköveti a nagy gaztettet, hogy a barátot elteszi láb alól, a saját oltalma érdekében biztosítani akarta magát…”.

Alvincxx (7)

A gyilkosság végrehajtatik

Miután Alvinchez érkeztek, és a csapatok nagy részét Marosvásárhelyen és más városokban helyezték el: „…Castaldo Pallavicini Sforzát… Lopez Andrást, a spanyol gyalogosok csapatának parancsnokát… utasítja, hogy a kaput a lehető legnagyobb csendben és zaj nélkül foglalja el. Sforza… magához vette az olaszországi Alessandriából jött ferrarai születésű Márk Antalt, Castaldo íródeákját, Campeggio Lőrincet, Morvino Jánost, egy Scaramuccia nevűt két piacenzai orgyilkost, továbbá Mercado Jánost és Avilai Pétert, hogy velük a gyilkosságot végrehajtsa… Márk Antal egy tőrrel s egy kicsi, és éppen ezért könnyen elrejthető puskával felfegyverkezve, az éppen a reggeli imáját végző barátnak…, jelenti, hogy fontos és nagy jelentőségű közölnivalója van. Miután a szobába bebocsátották, előhúz egy… a barát nevében Ferdinánd királyhoz írt levelet, és tisztelettel arra kéri a barátot, hogy írja alá a nevét. Amikor ez, az írondádat kezébe véve, a levél fölé hajolt, az írnok hátulról tőrével a nyakát halálos szúrással átdöfte…”.

Alvincxx (6)

Martinuzzi holtteste  több mint hetven napig temetetlenül hever a tett színhelyén…

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból:
„…amikor erre zaj és még kiáltozás is támadt, Sforza és a többiek, szám szerint tízen betörtek, s őt… körülállják és csapásokat mérnek rá. Márk Antal, mint valami vadállat, a lebukó és még vergődő mellének irányítja a puskát, s golyóval átlövi… Ezután, a gyilkosságot végignéző Vass Ferencet, a barát apródját is megölték, Mercado pedig Martinuzzi fülét, mint bizonyítékot magával vitte Ferdinándhoz…”.
Martinuzzi holteste több mint hetven napig temetetlenül hevert a gyilkosság színhelyén, és csak 1552 márciusában temették el a gyulafehérvári káptalan papjai a Szent Mihály-templomban. Így végezte be éle­tét Erdély egyik legnagyobb politikusa.

Alvincxx (5)

A XVI. század végi Maros menti tája

„…A szép Maros völgyében Alvinc a legkisebb falvak egyike Erdélyben. Termékeny szántóföldek simulnak alatta, gazdag aratást ígérve a szorgalmas földmívelőnek; a Maroson túl elevenzöld szőlőhegyek emelkednek, melyek alatt regényes fekvésben tűnnek ki a szemben fekvő Borbereknek egyszerű szalmafödelei…” – olvashatjuk Jósika Miklós romantikus hangvételű regényében, melyek a XVI. század végi Maros menti tájat idézik meg.
Dr. Fekete Albert, Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében megjegyzi, hogy bár a sugár alakban kiépített kerti ösvények eléggé egyértelműen rajzolják elénk a jellegzetes barokk kert lúdlábszerű alaprajzát, mégis nehéz elhinni, hogy kevesebb mint tíz évvel a versailles-i barokk kert lényegesebb elemeinek megépítése után, még a schön­brunni kastélykert építésének megkezdése előtt, Alvincen már megjelent volna a „lúdláb-allé”.
Annál is inkább, hiszen ebben a korszakban Erdély-szerte, ha díszkertről beszélünk, akkor egyértelműen a reneszánsz kertek jöhettek szóba.
Fekete tudomása szerint az első erdélyi barokk kertépítészeti alkotás, melyről hiteles forrásanyag maradt fenn, az a bonchidai Bánffy-kastélykert, és ezt az 1750-es években, tehát a szóban forgó alvinci kertnél
het­v­en­öt évvel később építettek meg.

Alvincxx (4)

A luxemburgi jezsuita szerzetes örvendezése

Egy 1696-os leltár „…romladozott, többnyire elpusztult…” kastélyról regél, melynek befejezetlen vizesárka félig betemetődött. A fejedelemség megszűnése után 1715-ben a kastély és tartozékai az erdélyi püspök birtokába mentek át.
Az egyházi tulajdon időszakából ugyancsak feltételeznünk kell egy valamirevaló kert létezését, hiszen François Xavier de Feller luxemburgi jezsuita szerzetes, aki magyarországi utazásai során kolostorainkban nemigen találkozott kertekkel, különösen megörült az alvinci ferences rendház szépen kialakított kertjének.

Alvincxx (3)

Amit a vadászkastélyról még tudni kell

Martinuzzi meggyilkolása után a kastély további sorsa homályban maradt 1607-ig, amikor Báthori Gábor szerezte meg magának, majd Bethlen Gábor fejedelemé lett, aki feleségének Károlyi Zsuzsannának adományozta.
A fejedelem 1617-től  kezdve a várkastélyt reneszánsz stílusban, hatszögletűre építtette át, falait pártázatos lőrésekkel látta el, és belső díszítését felújíttatta.
A palota mennyezetének festését Mezőbándi Egerházi, másként Képíró János készítette el, amiért nemességet kapott.
Bethlent azonban halála megakadályozta abban, hogy elképzeléseit végrehajthassa. A délkeleti sarokbástyát befejezni nem tudta, és ezen a részen a vizesárok sem készült el.

Alvincxx (2)

Az idegen országokból hozott mesterek privilégiumai

Bethlen Gábor 1622-ben telepeseket hozott ide:
„…az országba idegen országból nagy költséggel – írja Szalárdi – mindenféle jó mesterembereket, tudós fundálókat, kőműveseket behozott vala. Magyarországból az új keresztyének közül majd kétszázig való mindenféle mesterembereket (ha nem többet) mind feleségekkel, gyermekekkel behozatván, és azokat Alvincen, az Maros fordulatában igen alkalmatos kis helyre bizonyos privilégiumokkal, szabadságokkal megtelepítvén, azhol az hegyek között igen makas kőszikla tetőn, nagy erős helyen egy puszta várat (Alvinccel szemben, a Maros túlsó partján levő Zebernik várat) is adván nekik…”.
Fontos leírni azt, hogy az új keresztények a vagyonközösségben élő anabaptisták voltak, akik elsősorban a fazekasságban tűntek ki, és Morvaországból menekültek Alvincra.

Alvincxx (2)

A „kőépületű” erős vár

Szintén írásos dokumentumokból derül ki az a tény is, hogy 1658-ban a tatárok felgyújtották a várkastélyt.
Evlija Cselebi 1661-ben járt Alvincon és környékén. Őt idézve:
„…Vincsazvár vára Erdély királyai alá tartozik, de az elhunyt átkozott Rákóczy birtoka s a benne levő ezer harcedzett német éppen nem hódolt meg, hanem ötszáz ágyúlövést tett s az iszlám seregnek lehetetlen volt azt megközelíteni… Ez a Vincsazvár a Maros folyó túlsó partján az ég csúcsához hasonló hegy tetején kőépületű, erős vár… A Maros folyó innenső oldalán a hídfőnél nagy külvárosa van, melyet nagy templomok, házak, fogadók, csársik és bazárok díszítenek. Egyik éjjel a szélgyorsaságú tatár sereg ennek a városnak minden emberét elfogta s … a várost felgyújtotta és elpusztította…”.

Alvincxx (1)

Alvinc királyi birtok lesz

Ugyancsak a már említett Kiss Gábor tud arról, hogy a fejedelemség megszűnése után Alvinc királyi birtok lett, 1696-ban felvették a vár és a hozzá tartozó ingó és ingatlan javak részletes leírását:
„…vagyon kegyelmes urunk, felséges római császár és koronás királyunknak őfelségének Erdélyben lévő királyi fiskusának nemes Fejér vármegyében, Alvinc mezővárosában, az megírt város alsó végén egy romladozott, többnyire elpusztult kastélya, mely kastélynak körös-körül való árka csak fél készületben maradott volt ab antiquo, de most már nagy részben betölt…” – a leltár igen nagy részletességgel sorolja fel a várkastélyban talált épületeket, bástyákat, gazdasági- és egyéb helyiségeket, az ott talált különböző berendezési tárgyakat, valamit a hozzá tartozó földeket.

Alvincxx (1)

A helyreállítási terv elkészül, de a várat mégsem restaurálják. A siralmas állapot…

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy az elhanyagolt alvinci várkastélyt és uradalmát 1715-ben szerezte meg a gyulafehérvári káptalan. 1733-ban Gergely Sorger püspök barokk kapuzatot építtetett hozzá.
A várkastély 1792-ben leégett, és bár a XIX. század elején elkészítették a helyreállítási tervét, mégsem restaurálták. Az elmúlt században már csak az északi szárnyát és az északkeleti rész néhány helyiségét lakták.
Fekete Albert szavaival élve: a kastély pusztulása lassan a végéhez közeledik…
Ma az emeletes északi palotaszárny siralmas állapotban, mellette egy négyszög alapú torony és az ehhez csatlakozó barokk kapu, az északnyugati sarkon egy négyszög alapú nagyobb bástya, az ehhez támaszkodó épületszárny lépcsőházának maradványaival, a nyugati sarokbástya egy négyszög alapú torony romjaival, valamint az északkeleti és délkeleti, az udvart két oldalról kerítőfalak részben még állnak, de nagyon romos állapotban…


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet:Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek, és dr. Fekete Albertnek.


Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és régész kiegészítése az összeállításunkhoz:

SumegiPal professzorAmikor II. András királyunk 1224-ben kiadta az Andreánumot, azaz a Barót és Szászváros közötti erdélyi szászoknak adott kiváltságlevelét, akkor egyértelműen a volt a célja, hogy olyan ipartűző, kereskedő, bányászközösséget alkotó, városi közösségeket szervezzen a Magyar Királyság területére, amelyek révén a különböző egymás mellett élő gazdasági közösségek, népcsoportok valamennyien nyertesek legyenek az együttélés nyomán. A több évszázados együttélést és szimbiózist elindító kiváltságlevél kiemelte a különböző ispánok fennhatósága alól az erdélyi szászokat, és szabályozta a magyar király és a szász telepesek viszonyát.
Károly Róbert, I. Lajos, Luxemburgi Zsigmond királyaink megerősítették ezeket a kiváltásokat, míg Mátyás királyunk az egész száz közösségre kiterjesztette. A kiváltságokat II. József Habsburg uralkodó helyezte hatályon kívül 1785-ben.
A kiváló mezőgazdasági adottságokkal jellemezhető, a marosi sóút mentén található területen a szász hospesek települést alakítottak ki a XIII. században, amelyet ma Alvinc néven ismerünk, amelyhez átkelőhely és sóvám is kapcsolódott. Alvincet Zsigmond király tette szabad királyi várossá és adta meg a településnek az erdélyi szász kiváltságokat. A kiváló települési adottságok a Maros menti fő kereskedelmi és közlekedési úthoz kapcsolódó pozíció hátrányba fordult az oszmán hódítások idején, mivel az oszmán csapatoknak és a velük szembenálló katonaságnak egyaránt a Maros völgye volt a legfontosabb felvonulási területe.
Ennek nyomán az eddig virágzó település pusztulásnak indult, és a szász telepesek mellé magyar, katolikus délszláv menekülteket telepítettek. A terület legnagyobb történelmi nevezetessége a ma már pusztulóban lévő Martinuzzi-kastély.
Martinuzzi, vagy a magyar történelemben ismertebb nevén Fráter György, népi nyelvén, a fehér barát a középkorban a Magyar Királysághoz tartozó Horvátország területén született, és a Martinuzzi név a velencei származású édesanyja családi nevének eltorzításából alakult ki.  A területet Szapolyai János magyar király adományozta Fráter (Martinuzzi) Györgynek mint fejedelmi birtokot. Fráter (Martinuzzi) György egy a Maros parton található dombon, egy korábbi, XIV. századi Domonkos-rendi kolostorra egy megerősített, reneszánsz kastélyt kezdett kiépíteni. Viszont az építkezést nem tudta véghezvinni, mert a Magyar Királyság újraegyesítésért küzdő, de az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között ingapolitikát folytató egyházfőt és politikust 1551. december 17-én az épülőfélben lévő várkastélyában Habsburg Ferdinánd megbízásából a Habsburg fővezér, Castaldo meggyilkoltatja. Alvincen, Erdély szívében a legfontosabb erdélyi út, a Maros mentén, a két birodalom közötti ingapolitika következményeként halt meg az erdélyi eszme és különállás megalkotója, a XVI. századi magyar és erdélyi politika egyik legnagyobb alakja, Fráter (Martinuzzi) György. Így a kastély előbb Báthori Gábor, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek tulajdonába kerül. Bethlen Gábor fejedelem ismeri fel legjobban a várkastély kiváló pozícióját, és igyekszik befejezni az építkezést és megerősíteni a várkastélyt, de ebben halála megakadályozza. Ugyanakkor Bethlen Gábor fejedelem telepíti a kiváló mezőgazdasági és kereskedelmi adottságú Alvinc településre az újrakeresztelő anabaptista mestereket 1621-ben Felvidékről, Morvaországból. Az anabaptisták kerámiaművészetükkel új színt hoztak az erdélyi mesterségek közé, és kialakították a méltán világhírű erdélyi habán kerámiát.
A kolozsvári országgyűlés 1622-ben erősíti meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által az anabaptistáknak adományozott jogokat. A várkastély 1658-ban a tatárok felgyújtják, majd az Erdélyi Fejedelemség függetlenségének felszámolása után 1696-ban Alvinc településsel együtt Habsburg királyi birtok lett.
A várkastélyt 1715-ben a gyulafehérvári káptalan kapja meg, barokk stílusú átalakítást végez a kastélyon, de a kastély 1792-ben leégett és ettől kezdve pusztulásnak indult. Terveket készítettek a felújítására, de az elmúlt 230 évben a kastély a megsemmisülés szélére került. Méltatlan állapot ez a kastély történelmi jelentőségét figyelembe véve, különösen azért, mert kiváló geográfiai helyzetben, szinte Erdély mértani közepén van maga a település és a várkastély egyaránt.
A Maros menti erdélyi fő közlekedési útvonal, a Maros folyó mind kiváló tényezők a turizmus szempontjából és egy ilyen fontos történelmi helyet alkotó várkastély felújítása, szálloda, vendégfogadó és turista centrummá alakítása kiváló lehetőséget teremtene a kiépülő erdélyi autópályákat használó és Erdély történelmi, néprajzi, földrajzi csodáival megismerkedni kívánó turisták számára. S figyelembe véve Alvinc és a várkastély történelmét kiváló helyszín lenne erdélyi gondolat, szellemiség, vallástolerancia bemutatására, amely példaértékű lehetne a mai erdélyi népek, nemzetek és közösségek számára is.

Share Button
Ennyien olvasták: 1659

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

1 Hozzászólás

  1. Peter augusztus 16, 2016 at 12:35 de.

    Sajnos ezen a romon nincs már mit felújítani. Aki személyesen ott jár az láthatja, viszont vele szenben Petrichevich Horváth Inczédy Ödön kastélya most lett felújítva.
    Pár száz méterrel beljebb pedig áll az a csodálatos és nagy református templom ami megmentésre felújításra várna.

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.