Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Borús
Csütörtök
Borús

Egy vár, melynek ma már nyoma sincs

Nagy-Bodó Tibor szeptember 29, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

 

Lippa Aradtól bő harminc kilométerre keletre, a Maros bal partján fekszik. Nevének eredeti formája az ősszláv lipova, vagyis „hársas hely”. Német neve a magyarból, román neve a szerbből származik. Első említése Lipwa néven 1315-ben vagy 1316-ban történik. Várát valószínűleg IV. Béla emeltette a tatárjárás után. 1285-ben visszaverte Nogáj tatár kán ostromát. Károly Róbert alatt nagy fontosságú várossá fejlődött, 1315 és 1317 között a király gyakran tartózkodott itt. 1325-ben ferences kolostort alapítottak benne. 1333-ban Arad vármegye legnagyobb városa volt. 1440-ben, a solymosi uradalom tartozékaként Hunyadi János szerezte meg.

Erdély egyik nagy fontosságú városa

Aradtól bő harminc kilométerre keletre épült a középkori Erdély egyik nagy fontosságú városa: Lippa. Egyes vélemények szerint IV. Béla király építette az 1241. évi tatárjárás után.
IV. László uralkodása alatt olyan jelentékeny erősséggé vált, hogy 1285-ben a tatárok nem tudják bevenni. Okleveleinkben azonban csak 1324-ben tűnik fel, amikor Szécsényi Tamás erdélyi vajda a várnagya.

Lippa várának XVI-XVII. századbeli rekonstruált látképe. Helyszíni nyomok és Ricaut művében fönmaradt metszet nyomán rekonstruálta és rajzolta Eisenkolb Aurél tanár. 1. A nagy körárok felső szádája. – 2. török csajka-raj. – 3. Lippai szőlők. – 4. Serif Mohamed effendi sejkh mohamedán vértanú síremléke. Zarándokló hely. – 5. Új-vár (tömlöcz-erőd). Török fellegvár. – 6. Minoprita rendház és templom. – 7. Jagmur Baba kolostora (Búcsújáróhely). – 8. Középső vár (szigeten). A régi várkastély. – 9. Külváros és gör.-kel. kistemplom. – 10. Gör.-kel szerb nagytemplom. – 11. Váróvó-hegy. Evlia Cselebi szerint törökösen ferdítve “Váróvak”. – 12. A nagy Dsámi (főmecset). – 13. A Maros-folyó. – 14. Temesvári Dsámi. – a) Híd-kapu. – b) Aráb-kapu. – c) Víz-kapu. – d) Batal- vagy belső-kapu. – e) Martalócz-kapu.

A város jelentősége a középkorban oly méretekben növekedett, hogy Arad városáé csökkent. Különösen Károly Róbert uralkodása alatt fejlődött, hiszen 1315 és 1317 között gyakran tartózkodott a királyi udvar a városban. Külön meg kell jegyezzük még azt is, hogy a király itt ad ki több oklevelet, köztük azt, melyben a város az első privilégiumait kapja.

Adományok és tulajdonosok

A fent említett időszak után Lippát hosszú ideig csak ritkán említik. Mátyás király 1459-ben a fogságból kiszabadult Szilágyi Mihály volt kormányzónak adományozta.
1462-ben viszont Brandisi Giskra János cseh huszita vezér kapta meg, 1463-ban azonban ismét a királyé lett, aki 1473-ban dengelegi Pongrácz Jánosnak zálogosította el.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy 1482-ben Castrum Lyppa-t új adományként Bánffy Miklós aradi és pozsonyi főispánnak és testvérének, Jakabnak adta, akik még beiktatásuk előtt önkényesen elfoglalták a várat, mire Mátyás király 1487-ben meghagyta a nemeseinek, hogy Dóczy Péter és Jaksics István királyi biztosokat segítsék a vár visszavételében.
Dóczy el is foglalta a várat, amit a király saját fiának, Korvin Jánosnak adományozott.
Korvin János halála után özvegyét, Beatrixot Brandenburgi György őrgróf vette feleségül, akit II. Ulászló 1510-ben Korvin összes birtokaival, köztük Lippa várával is megajándékozott.

Lippát falakkal és erődítményekkel veszik körül

Brandenburgi György utasítására a várost a várnagyok falakkal, bástyákkal és védőművekkel erősítették meg.
„…Lippát, melyet azelőtt semmi várfal sem vett körül – írja Istvánffy – , György Brandenburgi őrgróf, feleségül véve Korvin János özvegyét, Frangepán Beatrixot, s birtokába véve a helyet, első ízben erősítette meg falakkal és erődítményekkel. Egész élete folyamán csupán ezt az egy jeles tette vitte véghez, mert különben tékozló és dőzsölő ember volt.”

Lippát a szabad királyi városok sorába emelik, és Buda városának jogaival látják el

Szintén a fent említett szerző könyvéből derül ki az is, hogy az 1512-ben kinevezett új várnagy, Bodó Miklós, bár letette a hűségesküt, 1514-ben a keresztesek által körülzárt várat harc nélkül adta át Dózsa György vezérének, Székely Györgynek.
A felkelés leverése után Szapolyai János szállta meg Lippát, majd 1516. június hatodikán Perényi Imre nádornak adta át, aki viszont néhány nappal később ismét elcserélte Szapolyai Jánossal a sárosi uradalomért.


Szapolyai 1529-ben Lippát a szabad királyi városok sorába emelte, és Buda városának jogaival látta el.
Buda eleste után Szulejmán szultán Izabella királyné és a gyermek János Zsigmond részére Lippát jelölte ki lakhelyül, akik ide is költöztek, magukkal hozva a királyi koronát, a koronázási jelvényeket, melyeket 1542 májusáig őriztek itt.

A várat kardcsapás nélkül adják át az ellenségnek

1551-ben Martinuzzi György Ferdinánd királynak adta át a várat, aki Báthori Andrást nevezte ki ide várkapitánynak.
Báthori a török közeledtének hírére a védelmet Gersei Pethő Jánosra bízta, aki a várat egy karcsapás nélkül adta át az ellenségnek.

Lippa 1692-ben. Részlet Visconti olasz mérnök egykorú tervrajzából. Az olasz szöveg magyarázata: A = temesvári kapu. – D = contrascarpa (külső ároklejtő). – E = új temesvári kapu. – F = közlekedés a Marosra és a tér elzárására. – G = a szénaraktárnak és egyéb szükségesnek, úgyszintén támadás esetén a lovasságnak fenntartására. – H = lerombolt régi templom. – I = lerombolandó fal. – a = külső ároklejtő. – b = kastélykapu. – c = temesvári bástya. – d = főbástya. – e = erdélyi bástya. – f = Maros-bástya. – g = katonai laktanyák. – h = kemenczék. – i = tornyok a puskapor és rakéták részére. – k = kút. – l = fedett hely az élelmi czikkeket tartalmazó hordók részére. – m = szénlerakodóhely. – Riserua per fieno = szénásnak fönntartva.

Még ez év november elsején Castaldo foglalta vissza, de 1552 tavaszán ismét a törökök kezére került, akiktől Báthori Zsigmond fejedelem vezére, Simai Borbély György vette vissza 1595 augusztusában.
1600-ban Mihály vajda, 1604-ben Bocskai István, 1605-ben Hasszán temesvári pasa foglalta el, akiktől 1606-ban Petneházy István jenei kapitány vette vissza.

Ami „Bethlen javaslatára és Erdély szabadságáért” történik

Miután Bethlen Gábor lett az erdélyi fejedelem, a szultán, ahogy elődeit, úgy őt is felszólította a lippai vár átadására.
Hosszú halogatás után végül is az 1616. évi országgyűlés „Bethlen javaslatára és Erdély szabadságáért” a vár átadását határozta el.
A határozatnak azonban Vajda István lippai kapitány nem tett eleget, és az őrséget is feleskette az ellenállásra, mire a fejedelem kénytelen volt ostrom alá venni Lippát, és elfoglalása után más várakkal együtt átadta a temesvári beglerbégnek.

Erről az eseményről írta keserűen Dóczy József:
„…elég keserves és keresztényekhez méltatlan dolog, hogy keresztény kereszténytől a várat elvegye és a töröknek adja és hogy keresztény keresztényre vívjon a pogány számára…”.
Az aradi várnál is fontosabb Lippát a törökök azonnal helyreállították. A falakat, a bástyákat kijavították, megfelelő létszámú őrséggel látták el és biztosan tartották a kezükben.

Amit Cselebi örökít

Evlija Cselebi ezt a várat is meglátogatta, és leírása szerint:
„…a Várovah hegy – Cselebi így nevezi a város melletti alacsony hegyet – szélénél ötszög alakú erős, kőépítkezésű szép vár, melynek kerülete körülbelül tízezer lépés… A Maros folyó az északi oldalán levő falat csapkodva folydogál s mivel e vár némely helyeit megrongálta, erős tömésfal kerítést készítettek oda. Öt kapuja van: északi oldalon Híd-kapu… attól kétszáz lépésnyi távolban az Azáb-kapu, attól ötszáz lépésnyi távolban a Vízi-kapu, attól ötszáz lépésnyire a Batal-kapu, … attól háromszáz a Temesvári-kapu, azután kívül van a … Martalóc-kapu és a Sorompó-kapu. E nagy várnak déli oldalán álló középső vár ötszög alakú, igen erős és szilárd bástyájú vár melynek kerülete körülbelül ötezer nyolcvan láb… Ötven lábnyi, emeletes, erős tömésfala van, nem kőépület, hanem véges-végig fából készült erős palánka vár… Csupán egyetlen, keletre néző kapuja…, szép felvonóhídja van. Összesen öt bástyája van… Az új vár két tornyú, kőépítkezésű szép vár, melynek árkában víz folyik. Egy felvonóhídja s csakis egy erős kapuja van… E várban a parancsnokon, imámon és müezzineken kívül senki sem lakik…”.

Befejezésül: amit a várról még tudni kell

Kiss Gábor még rávilágít arra is, hogy a török által jól megerősített várat Caraffa Antal tábornagy foglalta vissza 1686. június huszonegyedikén, de 1695. szeptember hetedikén már ismét a töröké lett.
Ez utóbbi ostrom során a falak annyira megrongálódtak, hogy a törökök nem tartották érdemesnek a kijavításukat, ezért a még álló falakat is lerombolták, és Temesvárra vonultak.
Az 1699. január huszonhatodikán kötött karlócai béke értelmében Lippa a töröké maradt, de csak 1717-ben került vissza, amikor Löffelholz császári ezredes, aradi várparancsnok a még megmaradt részeket is lebontatta.
A vár maradványaiból a századforduló idején már csak a Maros folyó közelében volt látható egy csekély sánc, és a várfal alapjai.
A török hódoltság idejére az egykori török bazár árkádos épülete emlékeztet.

Lippa a XIX. században

1848-ban a település lakossága a magyar forradalom mellé állt. 1848. Június huszonegyedikén Atanasiu Desco vármegyei ügyészt választották képviselőjévé a pesti országgyűlésbe. Ugyanebben az évben, november tizennegyedikén a temesvári helyőrség egyik különítménye itt verte meg Máriássy János őrnagy seregét és teremtett összeköttetést az ostromlott aradi várral. A XIX. században a marosi tutajozás fontos állomása volt – idáig úsztatták az erdélyi tutajosok az összefogott szálfákat. A lippai tutajos vállalkozók 1855-ben társaságba tömörültek, és a század folyamán – a hasonló szászrégeni társasággal együtt – egyeduralkodóvá váltak a Maroson. Fűrészmalmot tartottak fönn, zsindelykészítőket alkalmaztak, megszervezték a Hunyad megyei erdőkitermelést és üzemeltették a lippai tutajkikötőt.
A XIX. században kézművesei közül a legnagyobb hírnévre a fazekasok tettek szert. Saját céhük 1819-ben nyert kiváltságot. 1828-ban mind a száznyolc fazekasmester a Hafnergasséban, vagyis a Fezekasok utcájában lakott.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Roșu Mária és Demján László műemlékvédő építész gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1634

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.