Központ
2017. december 15. péntek, Valér
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Borús
Szombat
Borús
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Egy XIII. századi vár maradványai

Nagy-Bodó Tibor augusztus 19, 2016 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Borberek (2)

A Fehér megyei Borberek a Maros jobb partján, Alvinccel szemközt, Gyulafehérvártól tizennégy kilométerre délnyugatra található. A település neve a német Burgbergből való. Először egy 1421-es másolatban fennmaradt, 1248-ből származó oklevélben említik, Burgberg néven. A „várhegy” jelentésű név Zebernik várára utal. 1320-ban Burperg, 1421-ben már Borberek, 1508-ban Burchbereck, 1733-ban Vurper, majd 1750-ben Verper. A falutól másfél kilométerre északnyugatra állnak Zebernik, más nevén Zebernyik várának romjai – ezen a héten erről írunk…

Borberek (1)

Amit Borberekről tudni kell

Szász hospes lakossággal települt, akik 1248-ban az alvinciakkal együtt megkapták a Nagyszeben vidékén élők szabadságait Lőrinc erdélyi vajdától. 1430-ban Alvinccal együtt, „kettős városként” ugyan szabad királyi városi rangot kapott, de a későbbiekben oppidumként említették. 1488-ban kilencvenkilenc hospes családfő lakta.
1510-ben a szászokon kívül magyarok és délszlávok is éltek benne, volt Magyar és Szász utcája – utóbbi 1658-ban is.

Borberek (7)

Szapolyai János 1526-ban Radu de la Afumați havaselvi vajdának adományozta. A település sokat szenvedett a Szapolyai és Ferdinánd közötti harcokban. A század második felében szász lakói valószínűleg elhagyták, magyar lakossága a református vallás mellett állapodott meg. A XVII. században a mezővárosba sok nemes költözött. 1658-ban a tatárok kirabolták.
A Wikipedia említése szerint a XVIII. században magyarok és románok lakták. Református egyháza 1766-ban hetvennyolc férfit és hetvenhét asszonyt számlált. 1784-ben a zavargásoknak harmincnyolc helyi károsultja volt. 1848-ban a borbereki magyarok Alvincra menekültek. Az 1880-as években Alvinchoz csatolták, és csak 1945 után vált ismét külön településsé.
1701. február 26-án itt halt meg Alvinczi Péter nádori bíró.

Borberek (2)
A vár a rómaiak által emelt castrum alapjaira épült

Zebernik várának maradványai a falu melletti Várhegyen találhatók.
Az alvinci és borbereki szászok építették a XIII. században, parasztvárként – vagyis háborús időkben ide menekült a két település lakossága.
Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár egy itteni földvár-, majd a rómaiak által emelt castrum alapjaira épült.
Délkeleti sarkában egy ciszterna, míg a keskenyebb, északi végében a vár kaputornyának és bejáratának a nyomai láthatók.
Kevés falmaradványa van a keleti oldalon, a nyugati fal mellett pedig kisebb-nagyobb, ismeretlen rendeltetésű helyiségek alapjait tárták fel.

Borberek (3)

A vár keletkezése a tatárjárás utáni évekre tehető!

Az 1966-1967-es években a vár területén végzett ásatások alkalmával V. István király idejéből, vagyis az 1270-1272-es évekből származó pénzeket találtak, így a vár keletkezése a tatárjárás utáni évekre tehető. A vár 1450-ben leégett.
Bethlen Gábor az alvinci habánoknak adományozta, akik megerősítették. A XVII. század második felében a dokumentumok többször Felsővárnak nevezték – az alvinci Martinuzzi-kastélyhoz viszonyítva.
1723-ban még katonaság őrizte. 1728-ban leégett, ezután elhagyták. A vár Kemény Zsigmond Gyulai Pál és Özvegy és leánya című regényében is szerepel.

Borberek (4)
Zebernik váráról első ízben 1622-ben hallunk,

amikor Bethlen Gábor fejedelem „…az országba idegen országokból nagy költséggel – írja Szalárdi – mindenféle jó mesterembereket… behozott vala… és azokat Alvincen, az Maros fordulatjában, megtelepítvén, azhol az hegyek között igen magas kőszikla tetőn, nagy erős helyen egy puszta várat is adván nekik, azt is idővel megépítették, s alatt is az említett helyen olly igen nagy kiterjedt udvart…, műhelyeket, lakóházakat… építvén…”.
Ez időben tehát a vár romos volt, és az új telepesek építették újjá; az alvinciakkel együtt közösen bírták, és itt minden jobb családnak legalább egy külön helyisége volt, melyben veszély esetén védelmet találtak.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a várnak ágyúja is volt, mert I. Apafi Mihály 1663-ban úgy rendelkezett, hogy a Zebernik vár birtokosai Kapi György két ágyúját, melyeket Déváról vittek oda, adják ki. 1723-ban a várban még darabontokat tartottak.

Borberek (5)

Egy leltár tanúsága és a vár pusztulása

A  néhai Bélpataki János borbereki udvarházához tartozó javak 1694. évi leltára szerint:
„…az megírt udvarháznak jobb alkalmatossága vagyon az udvarház után való ház is Zebernik várában, melynek szomszédja egyfelől Vas Mihály háza felé, másfelől a sikátor és az Ecsedi Péter uram háza. Melynek felső és alsó házai, avagy pincéi csak sasfákban felrótt, tapaszos boronafalakból valók, azok is már elavultanak, senyvedtenek, sorvadtanak, lyukadoztatnak, kivált az alsó részekben dőlésekre is maghányatlottanak, minek okáért kívül és belől is támaszokkal gyámolíttatni találtattanak. Nyílik itt az első pincére… párkányos félszer ajtó… Ennek oldalán a kutya, ha igyekszik bebúhatik. Innet kijővén és a felső házakra menvén, azoknak tornácára szolgál egy elsorvadt, deszkázatlan fagrádics, melynek felső grádicsáról szolgál jobb kézre a filegóriára járó, kétlépcsőjű fagrádics…”.

Borberek (6)
Miután a várat a XVIII. században a benne lévő őrség is elhagyta, gondozás hiányában fokozatosan elpusztult.
Napjainkban a sűrű bozótban csak itt-ott figyelhetők meg falai, melyek egyes szakaszokon négy méter magasan állnak.

Borberek (8)

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek.


A református templomrom

Borberek (1)

Borbereknek már 1317-ben volt temploma és egy 1492. évi oklevélből azt is tudjuk, hogy Szent Leonárd volt a templom védőszentje.
Középkori magyar-szász lakói a reformáció idején a protestantizmus helvét ágát követték.
A reformátusok 1590. körül alakítják ki egyházközségüket, nagy valószínűség szerint az alvinci vallásváltoztatások hatására.
Később a szászok elmagyarosodtak. Ezt a folyamatot az is jelezte, hogy 1510-ben ellentétek léteztek a szászok, németek, magyarok és szlávok között.
A Dél-Erdély közlése szerint a XII. századi, a gótikus kor első erdélyi alkotásai közé tartozó temploma ma a Maros árterületén elhagyottan roskadozik. Szentélye szentélynégyszöggel csatlakozik a keresztboltozatos hajóhoz.  
Hajójának gótikus ablakai mindkét oldalon keskeny réssel nyílnak, mérmű nélküli trifóliumokkal. Belterületét az ablakok magasságáig feltöltötte iszappal és homokkal a Maros többször kiöntött árja.
A XVI-XVII. században bővítették a templomot. Egykor erős várfal vette körül, de ebből ma már három méter várfal az iszap alatt van, a XX. század első felében csak másfél méter látszott ki belőle.
Védműveinek nyomai ma alig kivehetőek. A kapubástyának kapuívezete is csak fél magasságra emelkedik ki a hordalékból.
Tornya későbbi toldás. Kis harangja kisbetűs felirata mellett csonkán, 1475-re kiegészíthető dátum volt. Ez a harang Vajasdra került, majd onnan valamelyik Hunyad megyei református közösség kapta meg.
Az Istenháza 1658-ban megszenvedte a tatárok ostromát.
1964-ben Borberek temploma használaton kívülivé lett.

 


Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és régész kiegészítése az összeállításunkhoz:

SumegiPal professzorHa a Maros torkolatától a forrásvidéke, Marosfő felé haladunk, azaz Szegedtől igyekszünk Székelyföld felé a Maros mentén, akkor egy fantasztikus túrában lesz részünk. Ezen az úton mielőtt a középkori virágzó, szászok által alapított, Borberek és Alvinc ikervárosainak mára megmaradt községeihez elérnénk, a Maros egy csodálatos túlfejlett S alakú kanyarulatához érünk.
Itt érdemes megállni és emlékezni a Báthory István erdélyi vajda, Kinizsi Pál temesi ispán vezette magyarok, székely magyarok, erdélyi szászok, délvidéki szerbek, erdélyi és havasalföldi románok hadaira, akik együttes erővel, 1479. október 13-án, elpusztították az Alkenyér település melletti Kenyérmezőn az Erdélybe betörő, ott rablóhadjáratot szervező oszmán hadsereget. Továbbhaladva a Maros mentén a forrásvidék felé a Maros jobb partján érjük el Borberek települést, amelynek határában a Várhegyen található egy hosszan elnyúló középkori vár, Zebernik vára.
A vár jelenleg teljesen romos, mindössze néhány falmaradvány látható a felszínen, de a várban még az 1960-as években ásatásokat szerveztek és ciszternát, a vár bejáratának tornyát, bejáratának nyomait és több helyiséget is feltártak.
Egyértelműen kiderült, hogy az alvinci és borbereki szászok munkája nyomán kialakított, majd a habánok által a XVII. században felújított és kibővített háborús menedékvár egy római castrum és egy középkori földvárra épült. Az ásatás során V. István Árpád-házi magyar király 1270-1272 között veretett pénzei is előkerültek.
Ezek a pénzek azt bizonyítják, hogy a vár kialakításának fő időszaka az Árpádkorban volt, és a tatárjárást követő ország újra építéshez, a tatárok visszatérésére készülő magyar politikai és katonai elit XIII. századi várépítési programjához kapcsolódott a borbereki Zebernik vár kialakítása.
V. István királyunk 1239-ben született és 1272-ben hunyt el. IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária királyné nyolc gyermeke közül Ő volt az elsőszülött fiú. 1246 és 1257 között szlavón herceg, majd erdélyi herceg (dux Transsilvanus), 1258 és 1260 között stájer herceg, majd 1260-tól ismét erdélyi herceg, 1262 végén az ifjabb királyi címet (iuinior rex) felvéve a keleti országrész független uralkodója lett.
Ezt a címét apja, az egész Kárpát-medencét átfogó Magyar Királyságot a tatárjárás után újraépítő IV. Béla ellenében fegyverrel is megvédte, majd 1270-től az 1272-ben bekövetkezett haláláig egész Magyarország (totius Hungariae) királya volt.
Több stájerországi, illetve bolgár hadjáratban bizonyította katonai tehetségét és folytatta apja, IV. Béla várépítési programját, a Magyar Királyság belső területeinek és peremének várakkal történő megerősítését és felkészülést a tatárok visszatérésére.
Figyelembe véve, hogy V. István királyunk pénzei kerültek elő a borbereki Zebernik várból, érdemes közelebbről megismerkedni ezekkel a pénzekkel. Tudnunk kell, hogy V. István ebben is folytatta apja, IV. Béla királyunk politikáját, azaz a II. Endre (András) király által a „kamara haszna” címmel kialakított pénzrontást, az évenként bevont és kevesebb ezüstöt tartalmazó pénz kibocsátását megszüntette.
Ugyancsak megszűntette IV. Béla és utóda V. István a salzburgi érseknek Friesach karinthiai városban vert pénzeinek, az ún. Friesachi denároknak (frisacenses) használatát, amelyek korábban, II. Endre (András) alatt a Magyar Királyság minden részében, így Erdélyben is elterjedtek voltak. Ugyancsak megszűntette IV. Béla és utóda, V. István a XII. századra és a XIII. század kezdetére jellemző értékingadozását a pénznek, és ennek nyomán igen rendezett, és ellenőrzött pénzverési gyakorlatra következtethetünk uralkodásuk alatt.  Ugyanakkor a katolikus egyház által ostorozott, és II. Endre (András) királyunk alatt bevezetett pénzügyi politikát, nevezetesen sóvám és más vámok, bányajövedék, pénzváltás, pénzverés bérbeadását izmaelitáknak (mohamedán vallásúaknak) és hébereknek (zsidó vallásúaknak) nem szüntette meg sem IV. Béla, sem utódja V. István.
Ez egyértelműen megfigyelhető V. István királyunk által veretett dénárokon (1. ábra) és obulusokon (2. ábra), ahol a honfoglaló magyarokra jellemző szimbólumok mellett bibliai jelképek is megjelennek, valamint a héber ábécé egy- egy betűje. A bemutatott példákon (ábrákon) az א = alef betű, amely a pénzverő héber (zsidó) mester nevének kezdőbetűje lehetett. Az ábrák http://www.eremtar.hupont.hu/58/arpadhazi-uralkodok-penzei-iii oldalról származnak.
 
1. ábra V. István királyunk 1270-1271 dénárján megfigyelhető az uralkodó koronás feje, valamint két madár között az א = alef betű a héber abc-ből

erme (1)
 2. ábra V. István királyunk 1270-1271 obulusán megfigyelhető az uralkodó koronás feje, valamint két madár között az א = alef betű a héber abc-ből

erme (2)


 

Share Button
Ennyien olvasták: 919

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.