Kerc Nagyszebentől bő ötven kilométerre keletre, az Olt bal partján fekszik. Egy 1207-es oklevél szerint Benedek erdélyi vajda beiktatta a néhány évvel korábban alapított kerci ciszterci monostort a románoktól elvett földbirtokába. 1223-ban Kerch alakban fordul elő. 1252-ben a románokat Kercről nevezték, ami azt valószínűsíti, hogy Kerc volt az első román központ a Kárpát-medencében. A település legnevezetesebb műemléke cisztercita temploma és kolostora, mely a XIII. század közepén épült, de alapítását a korabeli források 1202-re teszik. Szerzetesei a franciaországi pontignyi apátságból kerültek ide. A XVI. században indult pusztulásnak. Kolostorának egy része emeletnyi magasan áll, templomának szentélyét szász evangélikus templommá alakították át. 1648-ban említenek itt egy udvarházat, melyet ekkor állítanak helyre a megrongálódott templommal együtt. 1910-ben 954, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Fogaras vármegye Alsóárpási járásához tartozott. A kis létszámú magyar lakosság ellenére, a kolostor melletti iskola falán mai napig is csupán német és magyar nyelven szerepel az „elemi iskola” felirat.
Ami a szerzeteseknek köszönhető
1205 és 1206 között tizenhárom szerzetes érkezett Kercre a Temes megyei Egres ciszterci monostorból, hogy igét hirdessen és templomot építsen. Ez utóbbi, a jelenlegi Románia területének első ciszterci monostora melyet 1179-ben hoztak létre.
Franciaországi kőműves mesterek segítségivel hamarosan felépült Szászföld első gótikus épülete, amely példája és ihletforrása lett a később épített szász erődített templomoknak.
A ciszterci apátok nagyon vallásos és sajátos életvitelükről voltak híresek. Burgundiai szőlőfajokat hoztak magukkal, és egyesek szerint az ebből készült bor volt az apátok egyetlen energiaforrása, hiszen enni csak nagyon keveset szoktak.
Évente egyszer, nyáron, a kerci ciszterci apátok a franciaországi Pontigny anya monostorhoz mentek látogatóba, hogy tudomást szerezzenek a legújabb felfedezésekről. A legenda szerint a monostor közelében menekülő alagutakat véstek a föld alatt az Olt folyóig.
1474-ben Mátyás Király felszámolta a monostort, mert a lakosok panaszai szerint miattuk ostromolták olyan gyakran a települést.
A pusztítások után is a műemlék impozáns maradt: magas oszlopok, díszített kulcskövek, gótikus ablakok és a XV. századi nyugati bejárat. Napjainkban rendszeresen tartanak itt evangélikus istentiszteletet.
Még egy kis történelem
Ahogyan azt a felvezetőnkben már röviden említettük, a kerci monostort 1202-ben Imre király (1196-1204) alapította Erdélyben, Fogarasföldön és azt a Boldogságos Szűz Máriáról nevezték el.
A király a monostort a Csanád vármegyei egresi monostorból népesítette be, birtokai a Kerc patak és Árpás patak között az Olttól a Fogarasi-havasokig terjedtek és a fennmaradt adatok szerint már 1206-ban működött.
Ez volt a ciszterciek legkeletibb, és egyben Erdély és Fogarasföld legjelentősebb kolostora, melyben hiteleshely is működött.
Az oklevelekben a monostorról 1211-ből való adatok szerint apátja ekkor III. Honoriusz pápa megbízásából békéltető volt a király és a Német Lovagrend között, majd egy újabb oklevél adatai szerint 1223-ban II. András káplánja, Gocelinus magister, a király jóváhagyásával a monostornak adományozta a kisdisznódi templomot és birtokait, majd egy 1240-ben kelt újabb oklevél szerint a Barcaságban megkapta Barcaszentpéter, Botfalu, Földvár és Prázsmár plébániáit is. 1241-ben a tatárok ezt is feldúlták, de 1247-ben sikerült újra életre kelteni.
A magyar királyok által alapított kerci cisztercita apátságban sok királyi ős pihen
1280-1262 között a kunok ostromolták valószínűleg azért, mert V. (Kun) László (1272-1290) a biztonság érdekében ide szállíttatta a királyi koronát és egyéb, az uralkodói hatalmat reprezentáló tárgyakat.
1264-ben István ifjú király kiváltsága szerint népe csak a királynak adózott és a szebeniek szabadságjogait élvezte.
1322-ben Károly Róbert királytól is kiváltságokat kapott.
Szebenszéki birtokai voltak: Apátfalva, Földvár, Glimboka, Kerc, Kisdisznód, Kolun, Mese, Miklóstelke, Oláhkerc.
1343-ban az apátságot a pápa fölszólítására Telegdi Csanád érsek vette védelmébe. Az 1357. évi adatok szerint ekkor az apát és tizenkét szerzetes lakta.
1398-ban Zsigmond király oklevele említést tett arról, hogy a magyar királyok által alapított kerci cisztercita apátságban sok királyi ős pihen.
1469-ben Mátyás király a kerci cisztercita apátságot eltörölte, birtokait pedig a szebeni prépostsághoz csatolta.
A XVI. században már részben romos állapotba került; 1648-ban már az északi hajó és a kápolna boltozata is beomlott.
Az apátság uradalma a XVI. század közepétől 1848-ig Nagyszeben város birtokai közé tartozott, a városi tanács egyik tagja pedig a kerci ispán címét viselte.
Amit a Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett kolostorról tudni kell
A kezdetben fa, majd kőtemplomot 1230 környékén kerítőfallal vették körül a Franciahonból idekerült szerzetesek.
A barátok a kereszténység terjesztése és a gazdálkodás mellett folyamatosan gondot fordítottak az apátság bővítésére, melynek a tatárjárás után még nagyobb jelentősége lett, a jelentős pusztítást követően újult erővel láttak munkának.
Az eredetileg román stílusú épületet a tatárjárás után a román és a gótikus közötti átmeneti stílusban építették újjá.
A Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett kolostornak a XV. században is dacolnia kellett a betörő török és havasalföldi támadásokkal.
A rend ereje azonban megtörik, így Mátyás király a szebeni prépostsághoz csatolja 1477-ben.
Az egykori épületegyüttes templomának romosodó főszentélyét átalakítják, mely a falu evangélikus templomává lesz ezután mind a mai napig.
(befejező rész a következő lapszámunkban)
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. További képek: Csedő Attila fotográfus – köszönet érte!
