Központ
2018. augusztus 19. vasárnap, Huba

Erdély egyik legfontosabb – és leggazdagabb – felsőoktatási intézménye

Nagy-Bodó Tibor július 19, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttese Nagyenyed szívében egy sarokparcellán áll, a Vártemplom bejáratával szemben. Az L alaprajzú főépület két szárnya a parcella utcai, keleti és déli szélein emelkedik. Az együtteshez egy dendrológiai park is tartozik, mely a telek nyugati oldalán emelkedő dombon terül el, a dombtetőn áll Bethlen Gábor emlékműve. Az együttes műemlékileg legértékesebb épületei a főépület, a laboratóriumok – a régi elemi iskola –, a mai elemi iskola, a tornacsarnok és a Bagolyvár. A Kollégium együttesének archív ábrázolásokon is megörökített legkorábbi épülete az a négyszöges, belső udvaros épület, amely az 1720-1740-es években készült angol adományból és 1849-ben pusztult el.

Bethlen Gábor célja

1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collgeium seu Gymnasium Illustre alapítását.
A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket.
Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg.
A fejedelem a kollégium használatába adta saját nagy értékű könyvtárát. 1629-ben, kevéssel halála előtt, Bethlen fejedelem jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fejedelem Németországból szerződtet tanárokat,akik főiskolai szintre emelik az intézményt

Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsófokú tagozata is volt.
Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat.
Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt.
A tatárok Gyulafehérvárt 1658-ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre áthelyezte az iskolát.
Apafi a helyreállított épületben adott helyet 1672-ben az elűzött Sárospataki Református Kollégiumnak.
Az uralkodó 1716-ban a császári katonaság számára elvette az épületet, melyet kaszárnyává alakítottak.
Az iskola Marosvásárhelyre távozott.
1653-tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János rövid ideig tanított is az intézményben.

A nagyenyedi zsinat elfogadja, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjön

1662 októberében, Bethlen János kancellár javaslatára, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki a gyulafehérvári akadémiának Nagyenyedre való áthelyezésére.
Az áthelyezést először csak ideiglenesnek szánták, de 1682-ben a nagyenyedi zsinat elfogadta, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjék.

A Nagyenyedi Bethlen-kollégium újon épült főhomlokzata.

Az intézmény kilenc osztályos elemi tagozatból és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályú gimnáziumból állott.
Aki a gimnáziumban tanult és aláírta törvényeit, deák lett. A deákok két csoportból álltak: a bentlakó deákok voltak a tógátusok – akik magas süveget és violaszínű hosszú tógát viseltek –, a kintlakó deákok voltak a publikusok – ők polgári ruhát viseltek.

Tiege ezredes elpusztítja Enyedet és a Kollégiumot

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a kollégium fejlődését, az 1704-ben bekövetkezendő események szakították meg.


Az év virágvasárnapján, Rabutin tábornok parancsára Tiege ezredes elpusztította Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is.
A polgárság nagy része, beleértve a diákokat, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült.

A kollégium diákjai és a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet.

Az angol pénz

1707-ben a kurucokat üldöző labancok újból feldúlták a várost és a kollégiumot.
A kollégium rektora, Pápai Páriz Ferenc, és gróf Teleki Sándor gondnok az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére; az így kapott összeget később az angol pénz néven emlegették.
1712-ben a fejedelmi tanács megszűntével a kollégium vezetését a Református Egyházi Főtanács vette át. 1720-1743 között, az angol pénzből felépült az ókollégium.
1775-ben a megnövekedett diáklétszám elhelyezésére az intézmény új épülettel gazdagodott – a mai fiúbentlakás.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején híres tanárok jöttek a kollégiumba tanítani, köztük Zágoni Bodola János, Benkő Ferenc, Herepei Ádám, Hegedüs Sámuel, Köteles Sámuel és Szász Károly. Herepei Ádám támogatásával léterjött a kollégium diákjai által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság és a Theatralis Társaság.
1836-ban megépült a jelenlegi épület déli szárnya.

A Kolozsváron beindított tanítóképzőt Nagyenyedre helyezik át

Az 1848-1849-es szabadságharc során 1849. január nyolcadikán éjszaka elpusztították a kollégium nagy részét.
Elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is.
1850 tavaszán Vajna Antal és Incze Dániel a romok között megkezdték a tanítást, negyven elemi és nyolc gimnáziumi tanulóval.
1858-ban Nagyenyedre helyezték át a Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Első választott igazgatója Gáspár János lett.
Az 1867-68-as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt.
1883-1885-ben megépítették az intézmény keleti szárnyát.
A millenniumi ünnepély alkalmával a kormány 30 ezer forint államsegélyt biztosított az iskola bebútorozására és a tornacsarnok építésére.
1920-tól kezdve az állam a kollégium birtokainak nagy részét kényszerbérbe vette át.
1950-től kezdve a tanítóképző hét éven át nem működött, 1957-től óvónőképzővel kiegészülve újraindult.

1963-ban betiltják a Bethlen Gábor Líceum elnevezést

Az 1922-ben megszervezett 300. évforduló ünnepségei már más viszonyok között zajlottak.

Ugyanabban az évben a földreform során a román állam kisajátította a Kollégium birtokainak oroszlánrészét, és ezzel megszűnt a tanintézményt gazdaságilag fenntartó jövedelemforrás.

A működési költségek felemésztették a megmaradt aprócska birtokokat is, hiszen a Kollégium mint református püspökség alá tartozó intézmény nem kapott állami támogatást.

A kommunizmus beköszöntével, 1948-ban két kormányrendelettel a maradék ingatlanokat is államosították, beleértve a székhely épületeit is, a Kollégiumot feloszlatták, és magyar nyelvű pedagógiai líceumot hoztak létre a helyén, amely átvette a tanári kart.

A Bethlen Gábor Líceum elnevezést 1963-ban betiltották, és 1975-ben a hajdan három fakultással működő akadémiát ipari líceummá alacsonyították le.

Az 1989-es fordulat után a tanintézmény elméleti líceummá alakul át, 1993-ban újra felveszi a Bethlen Gábor Kollégium nevet, ma nemzeti kollégiumként működik.

Erdély egyik legfontosabb – és leggazdagabb – felsőoktatási intézménye

A Kollégium mai épülettömegét az állami támogatásból épített keleti szárny 1883-1885 közötti megépülésével nyerte el, tervezője a kolozsvári Szalay Ferenc építész volt.

A keleti szárny megépítésével a Kollégium Nagyenyed második legnagyobb épülete lett a Vártemplom után.

Weisz Attila, az Adatbankban közzétett összeállításában világít rá arra, hogy az elegáns, eklektikus stílusú főhomlokzat a közép- és sarokpavilonjaival a korszak nagyvárosi palotáira emlékeztet, melyek bankok, közigazgatási vagy oktatási intézményeknek székhelyeként épültek.

A szárny építésének idején a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium még Erdély egyik legfontosabb – és leggazdagabb – felsőoktatási intézménye volt, és vezetősége az új épülettel reprezentálni is próbálta ezt.

Több reprezentatív helyiséget historizáló díszítőfestés borított

A keleti szárny is két emeletes, egyenes- és félköríves záródású ablakai elegáns vakolatkerettel rendelkeznek. Az emeletek felől a belső udvarra árkádsor nézett, később az árkádokat beüvegezték.
Az ablakok és az ajtók még őrzik az eredeti asztalosmunkát és vasalatokat, a főbejáratot gazdag fémrács ékesíti, 1885-ös évszámmal, fölötte a Kollégium címere látható.


A keleti szárny építésével egy időben korszerűsítették a déli szárny külső homlokzatát is.

Több reprezentatív helyiséget historizáló díszítőfestés borított, ezek mára legépebben az első emeleten a Természetrajzi Múzeum termeiben és a mai könyvtár melletti hajdani rajzkabinetben maradtak fenn.
Egy archív fotón jól látható a díszterem hasonló dekorációja is.

A múzeum tárlóinak jelentős hányada XIX. századi eredetű

Szintén Weisz Attila közléséből tudjuk meg, hogy a díszterem korabeli bútorzata majdnem teljes egészében megőrződött, de más elrendezésben.
Igen szép darabok a faberakásos pulpitus, a két monumentális, gazdagon díszített öntöttvas kályha, és az öntöttvas oszlopok által alátámasztott karzat. A múzeum tárlóinak jelentős hányada is XIX. századi eredetű.
A kívülről támpillérek által tagolt tornacsarnok a Bagolyvártól nyugatra helyezkedik el, és 1896-ban épült, neogótikus stílusban.
Az együttes északi végében, már a parkban épült 1906-ban a szecessziós díszítést is alkalmazó kollégiumi kórház, majd a tornacsarnok mellett Kós Károly tervei alapján 1936-ban a viszonylag egyszerű tömegformálású, hangulatos megjelenésű régi elemi iskola – a mai laboratóriumok szárnya.

 


A kollégium híres diákjai, tanárai

  • Adorján Jenő szerkesztő
  •  Alvinczi Péter református lelkész, hitvitázó
  •  Aranka György történész, író, költő, filozófus
  •   Áprily Lajos költő, műfordító
  •   Bakó Árpád testnevelő tanár, atléta
  •   Barabás Miklós festőművész
  •   Berde Sándor (Martonos, 1856-Nagyenyed, 1894) – teológiai tanár, egyházi író (Berde Mária édesapja)
  •   Fogarasi Pap József (Szászváros, 1744. augusztus 26. – Marosvásárhely, 1784. december 17.) tanár, bölcsész.
  •   Fogarasi Albert filológus, történész, a kollégium diákja, majd tanára, rektora
  •   Gáspár János, a tanítóképző első választott igazgatója
  •   Gergely Jenő jogász, egyetemi oktató
  •   Kecskés József közgazdász
  •   Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró
  •   Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, könyvtáros
  •   Magyari Bertalan fül-orr-gégész szakorvos, egyetemi oktató
  •   Márkó József közíró
  •   Mihály Károly református lelkész, költő
  •   Mikó Imre államférfi, történész
  •   Náhlik Zoltán neveléstörténész
  •   Nemes János tanító, pedagógiai szakíró, néprajzkutató
  •   Sütő András, író, drámaíró
  •   Szász Béla szerkesztő, műfordító
  •   Szász Ferenc mezőgazdasági szakíró
  •   Szász Dórián festőművész
  •   Szentpétery József orvos, orvosi szakíró
  •   Tamás Lajos mezőgazdász, mezőgazdasági kutató.
  •   Tatár Géza pedagógus, helytörténész
  •   Tóth Vass Mária újságíró, fordító
  •   Újváry Imre bőrgyógyász, egyetemi tanár
  •   Varga Árpád emlékíró
  •   Varga Gyula helytörténész
  •   Vásárhelyi Boldizsár református egyházi író
  •   Dr. Vásárhelyi Boldizsár mérnök, a korszerű útépítés magyarországi úttörője
  •   Vass Albert festőművész
  •   Vincze Imre kántortanító
  •   M. Veress Zsuzsanna költő, prózaíró
  •   Vita Sándor közgazdász, politikus
  •   Zöld Mihály költő, református lelkész, egyházi író
  •   Zöld Zoltán pedagógus, zeneszerző

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 3099

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.