Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Erdély egyik legszebb királyi birtoka és vára

Nagy-Bodó Tibor június 29, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból)

Fogaras várát 1310 körül Kán László erdélyi vajda építtette. A tatárok által kipusztított magyarság helyébe a XIII. századtól román telepesek költöztek. A XIV. században a havasalföldi fejedelmek birtoka lett, de 1464-ben Hunyadi Mátyás kivette a kezükből, és Geréb Jánosnak, a későbbi erdélyi vajdának adta. A XIV. század végétől a fogarasi birtok gazdája gyakran változott. A XV. század végén és a XVI. század elején Korvin János birtoka volt. Az ő 1505-ben bekövetkezett halála után II. Ulászló Bornemisza Jánosnak adományozta, utóbb a Majláth családé lett.

A román lakosság állandó lázongásai

Miután 1366-tól a szász, valamint a havasalföldi és a Fogaras vidéki román lakosság állandóan lázongott az erdélyi vajda ellen 1393-ban Gobelin püspök lépett fel a béke megteremtése érdekében.
Megtiltotta a románoknak a szászok legelőinek használatát, és egyben rájuk bízta Talmácstól „a nagy oláh városig” – nyilván Fogarasig – a határ őrzését.
Tudni kell azt, hogy ebben az időben Mircse havasalföldi vajda volt Fogaras ura, akit Vlád Drakul, majd Dán követett.
Uralkodása alatt gyakoriak voltak a török beütések Erdélyben, melyeket Hunyadi János temesi gróf, szörényi bán, erdélyi vajda szüntetett meg 1441. évi nagyszebeni és 1442. évi vaskapui győzelmével.

Mátyás király kiveszi Fogarast a havasalföldi vajdák kezéből

Miután a zavargások továbbra sem szűntek meg, Mátyás király 1464-ben kivette Fogarast a havasalföldi vajdák kezéből, és azt Vingárti Jánosnak, a későbbi erdélyi vajdának és fiainak adományozta.

Azonban még azt is meg kell jegyezzük, hogy jogot formáltak rá a szászok is, akik a románok által okozott károk ellenértékeként 1472-ben meg is kaptak a királytól.
Az emiatt indított per eredményeként Mátyás az uradalmat visszavette a szászoktól, és ismét Geréb Jánosnak és fiainak adta.

Mátyás parancsa: az oláhokat le kell csendesíteni!

Az 1484-ben kitört parasztlázadáskor Mátyás november tizenhetedikén parancsot adott Szentgyörgyi és Bazini János gróf erdélyi vajdának, hogy:
„… az oláhokat, kik bár szabadságra nem hivatottak, mégis szabadságot akarnak, csendesítse le, a lázongók fejeit szükség esetén vétesse le, ha tovább is ellenállni merészeknek…”.
Az oklevél szerint: „… licet Olachi nec ad libertatem vocati, nec ad libertatem nati, tamen libertatem… arrogare audeant…”.
A lázadást ugyan leverték, de vérengzésekre nem került sor.

Életét veszti a magyar seregek vezére

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a XV. század végén Mátyás király Fogarast fiának, Korvin Jánosnak adományozta, kinek halála után, 1505 őszén II. Ulászló király Bornemissza Jánosnak adta.
Bornemissza Tomori Pált nevezte ki ide várnagynak, aki 1514-ben innen sietett Budára, a parasztfelkelés hírére, hogy segítségül legyen Bornemissza budai várnagynak. Majd Szapolyai János erdélyi vajda segítségére ment Temesvár alá, ahol döntő győzelmet arattak a keresztesek felett.
1520-ban belépett a Ferenc-rendiek szerémújlaki zárdájába, majd a mohácsi csatában mint a magyar seregek vezére, életét veszti.

Évenként szenved ostromot a fogarasi vár…

I. Ferdinánd király 1527-ben Fogarast Gerendi Mihály erdélyi kincstárnoknak ígérte, de miután Majláth István II. Lajos kincseivel hozzá pártolt, a vár fele részét neki, míg másik felét Nádasdy Tamásnak adományozta.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy Majláth, azért, hogy egész Fogarast megszerezze, János király pártjára állt, feleségül vette Nádasdy Tamás országbíró testvérhúgát, Annát, akinek javára aztán 1532-ben Nádasdy lemondott Fogarasról és tartozékairól.

Az ezt követő időszakokban szinte évenként szenvedett ostromot a vár, melyet 1540-ben még Török Bálint is el akart foglalni, de támadásai nem vezettek eredményre.
Végül is a törökök körülzárták Fogarast, Majláthot kicsalták és Konstantinápolyba vitték, ahol 1550 karácsonyán meghalt.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy Majláth bukása után Fogaras és uradalma továbbra is megmaradt özvegyének birtokában, melyre 1558-ban Izabella királynétól új adományt is nyert.
Anna asszony halála után fiának, Majláth Gábornak a birtokába került, aki feleségével, az alsó-lindvai Bánffy László királyi főajtónállómester leányával, Bánffy Annával ide költözött.

A fogarasi uradalmat harmincezer forintért adják el

I. Szulejmán szultánnak 1566. évi magyarországi hadjárata idején Majláth Gábor lett az erdélyi hadak egyik vezére, de Békés Gáspár elhitette vele, hogy a fejedelem el akarja fogatni, és a töröknek ki akarja szolgáltatni.
Félelmében Majláth, a fogarasi zászlós uradalmat tartozékaival együtt, a gyalui várban 1566. augusztus hatodikán kötött szerződéssel harminc ezer forintért eladta a fejedelemnek, ő pedig előbb Felső Magyarországra költözött, majd Morvaországon vett magának birtokot, ahol 1577. július huszonkettedikén elhunyt.

János Zsigmond két heti ostrom után elfoglalja Fogarast

János Zsigmond 1567-ben harmincezer forintért elzálogosította Fogarast Békés Gáspárnak, majd amikor 1571. május huszonötödikén Báthori István lett a fejedelem, és megtudta, hogy Békés a fejedelemségre tör, 1573 októberében két heti ostrom után elfoglalta Fogarast.

Békés fiát és kincseit megbízható emberére, Gyulai Pálra bízta, ő pedig a vár „kis-kapu”-ján kimenekülve, hét napi bolyongás után érkezett meg a kassai főkapitányhoz.
Fogaras uradalmával együtt Báthori Jánosé, majd ennek halála után az 1588. december nyolcadikán fejedelemmé választott Báthori Zsigmondé lett, aki viszont az osztrák házból választott feleségének, Mária Krisztierna főhercegnőnek kötötte le hitbér fejében.

Mihály vajda hűséget fogad az erdélyi fejedelemnek

Mihály havasalföldi vajda, 1599. június huszonhatodikán Tergovistyén, hűséget fogadott az új erdélyi fejedelemnek, Báthori Andrásnak.

Szádeczky Lajos fordítását idézve:
„… Én Mihály vajda, Havasalföldének ura és az fölséges erdélyi, moldvai s havasalföldi etc. fejedelemnek híve és tanácsa… esküszöm az élő istenre… hogy mint az Zsigmond fejedelemnek, azon hűséggel, igazsággal s engedelmességgel leszek ű felségének is ez mostani fejedelmünknek Báthory Andrásnak…”.

Alig hangzott el Mihály vajda fogadalma, már 1599. október negyedikén a prágai Udvari Tanács támogatásával, megkezdte az előkészületeket Erdély megtámadására.
1599. október tizenötödikén meg is indult hadaival Ploieștiből, és október tizenhetedikén a Bodza szoroson át betört Erdélybe, majd a székelyeket maga mellé állítva egymás után foglalta el és hódította meg az Erdély déli részén levő várakat és városokat.

Mihály vajda elfoglalja Fogaras várát

Szintén Kiss Gábor közléséből derül ki, hogy Mihály vajda mintegy harmincezer főnyi serege október huszonötödikén vonult át Fogaras vidékén, miközben elfoglalta és feleségének adományozta Fogaras várát és gazdag uradalmát:
„… a mely ősi jogon az oláh vajdák tulajdonát képzi” – írják a biztosok 1600. február tizenötödikén kelt jelentésükben, és mint mondják, a vajda „… gubernátor, possessor et absolutus patronus”-ként viselkedik.
A vajda 1600. július húszadikára országgyűlést hívott össze Gyulafehérvárra, ahonnan Kornis Gáspár és Theodosius logofet személyében követeket küldött Rudolf királyhoz.

A vajda tizenkét pontban gyűjtötte össze követeléseit, melynek a harmadik pontja az alábbit tartalmazza:
„… kévánsága ez ő ngának: Erdély-országban kévánja Görgint, Gyalut, Vécset és Fogarast, minden tartományival és jövedelmivel egyetemben, fiúról fiúra, ad utrumque sexum; ha az fiú ágnak magva szakadna, szálljanak az leányágra azok, senki őket meg ne háborgassa azokban az ő nga szolgálatjáért; és ilyen conditióval, hogy ha más fejedelem lenne Erdélyben, annak lehessen arra való authoritása és hatalma azokat kivenni fiú, az vagy leányág kezéből…”.

A király megbízásából a követeléseket elutasítják

1600. július végén a király megbízásából a követeléseket a biztosok elutasították, mire a vajda válaszlevélben újabb kívánságait terjesztette elő, melyek ötödik pontja a következő:
„… Minemű bizontalan legyen az embereknek életek s nem tudom mikor hozza el az Úristen az én életemnek végét, kívánom, hogy ű fge az én sok fáradsággal, munkával való szolgálatomat megtekéntvén, adja énnekem ürüküben és az én maradékomnak itt ez országban Gürgént, Vécset, Fogarast – cum pertinentis suis –; Magyarországon pedig Kűvárat, hasztot – azvagy Tokajt – és vagy Morvában, vagy Csehországban egy jó-hasznú várat mox et facto, hogy én is mind az én fiammal együtt nagyobb szívem szerint szolgálhassak ű fgének és az egész kereszténységnek…”.

A király válasza

A király válasza 1600. szeptember tizenkettedikén kelt.
Idézzük: „… A kért várak nem adhatók át a vajdának. Fogaras Krisztiernáé, Gyalu az erdélyi püspökséghez tartozó egyházi jószág, Görgényre és Vécsre Bocskay jogigénye megvizsgálható, de ha megnyeri is azokat, a fiscushoz csatolják: végül Huszt és Kővár Magyarországhoz tartozik…”.

A vajda ellen 1600. szeptember másodikán Tordára összegyűlt nemesek felkelésre szólították fel az országot.
Ugyanekkor, szeptember kilencedikén a vajda is összehívta a hadait, és fegyverbe szólított mindenkit.
Dokumentumokból idézve:
„… Fogaras tartományból minden háztól egy embert kívánt, a mihez azonban a községnek semmi kedve nem volt, mint az uraimnak a sós káposztához…” – írja egy névtelen jelentés.

(befejező rész a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be szerkesztőségünkbe.


 

Share Button
Ennyien olvasták: 2200

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.