Központ
2019. október 15. kedd, Teréz

Erdély hét csodájának egyike

Nagy-Bodó Tibor október 4, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Gelence négy székely falu, Alszeg, Felszeg, Szaladár és Ladia nevű részekből áll, eredetileg Szaladár és Ladia összeolvadásából keletkezett. A Kovászna megyei falu Kézdivásárhelytől mintegy tizenkét kilométerre délkeletre, a Gelencei-patak völgyében fekszik. Neve a szláv gol (= üres, puszta) melléknév többesszámú golinci alakjából származhat, de lehet a szláv glina (= agyag) főnév glinica alakváltozatából is. Egy másik magyarázat szerint a gerinc – hegygerinc – szóból eredhet. Területe ősidők óta lakott. Határában több ezer éves kultúrák nyomai kerültek elő. Temploma a XIII. században épült. A települést először csak 1538-ban említik Gelenche néven. 1585-ben Gelenczefalva formában szerepelt. Az első világháborúban a román betörésnek már az első napján – 1916. augusztus huszonhetedikén – elérték a támadó román csapatok Gelencét. A falu székely lakossága fegyvert fogott, de a túlerőben lévő román hadsereg lemészárolta őket…

Gelencéről röviden

A zabolai gróf Mikes család ipari méretű, európai viszonylatban is jelentős fűrésztelepet működtetett (Zernye, Putna, Zabola, Bereck, Sepsibükszád).
A kötélpályás – húsz kilométer –, vízi-, illetve úszócsatornás szállítás mellett, a gelencei üzemtől a Brassó–Háromszéki vasúttal való találkozásig.
1905-ben gróf Mikes Ármin tizenhét kilométer hosszúságú erdei vasutat épített.
Amint azt már a felvezetőnkben röviden említettük, az első világháborúban a román betörésnek már az első napján, 1916. augusztus huszonhetedikén elérték a támadó román csapatok Gelencét.
A falu székely lakossága fegyvert fogott, de a túlerőben lévő román hadsereg lemészárolta őket.
A gelencei római katolikus Domus História szerint nem támadták meg a román csapatokat a falubeliek. Pilisi állítása téves.
„Augusztus huszonnyolcadikán, a betörés napján Ojczinger János telepi munkást, aki éppen a hegyoldalon a legelőre terelte a kecskéit, és aki süketsége miatt nem hallotta meg a rákiáltó katonát, ennek golyója megölte” – írja Ft. Sólyom Géza gelencei plébános, aki 1900 és 1936 között szolgált Gelencén. Ez az egy halott volt a betöréskor.

A Szent Imre tiszteletére szentelt templom

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom.
A falu közepén álló templom román kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható XIV. századi freskók is.
Az egykori templomot a XV. században tovább bővítették, akkor készült a védőfal és a fatornáccal magasított harangtorony. A szentély cikkelyekre osztott boltozata a XV. század végén, vagy a XVI. század elején készülhetett.

Amit a középkori freskórész vakolatdarabja igazol

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be. 1766-ban a hajó északi és nyugati falszakaszán karzatot emeltek, amelyen barokk festményeket helyzetek el.
Az 1932-es restaurálási munkálatok során tárták fel a gótikus szentély terméskővel burkolt padlózata alatt a félköríves román kori szentélyt.
A feltárás alkalmával Sebestyén József egy lehullott középkori freskórész vakolatdarabjáról számolt be, amelyen néhány rovásírásos betű állott.
Ugyancsak a templom rovásírásos emlékeiről tett említést Kónya Ádám az Évszámos rovásírás Gelencén című írásában, amelyben az északi fal passió jelenetének felületén lévő hat rovásjelre utal. A 3,8 centiméter nagyságú betűk fölött az 1497-es évszám olvasható.

A kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke

A műemléktemplom legújabb restaurálása 1966-ban kezdődött, a munkálatok során megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.
A várfallal körülvett, kisméretű, hajó-szentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke.
A román kori épület maradványa a 13,5 méter hosszú és 8,2 méter széles templomhajó, valamint a félköríves záródású szentély.
A templom gótikus kőfaragványokat őriz, erre utalnak a hajó déli és nyugati bejáratánál álló, kőből faragott egyszerű, leszelt lóhereíves gótikus ajtókeretek.

A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze reneszánsz indás levélsorral díszített

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a szentélyben osztósudárral felezett gótikus ablakok nyílnak, amelyeknek csúcsíveit halhólyag és kör alakú rozetták díszítik.
A hajó déli oldalán is hasonló ablakok lehettek, ezeket később nagyméretű barokk stílusúra cserélték ki.
A kívülről támpillérekkel erősített poligon záródású szentély boltozata cikkelyekre osztott. A kettősen hornyolt bordák szövedékét falba beépített gyámkövek gyűjtik össze, amelyeken sematikusan ábrázolt emberfejek és geometrikus formák láthatók.
A szentély északi oldalán lóhereíves keretű, kőből faragott sekrestyeajtó nyílik, közelében a falba beépített szentségtartófülke látható.
A szerény díszítésű gyámkövek és ajtókeretek körüli falrészek festett reneszánsz kerettel szegélyezettek. A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze szintén reneszánsz indás levélsorral díszített.

A kazetták között a Naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható

A hajó deszkával fedett gerendás mennyezete tizenkét sorban összesen százhárom kazettára van felosztva. Alapfestésük fehér, nagyságuk 85 x 77 centiméter.
A kazettákat nagyobbrészt rozettákkal és növényi ornamentikával díszítették, de vannak közöttük egyházi vonatkozású és heraldikai ábrák is.
A mennyezet szépségét az ötágú csillagszerű formában, zöld koszorúban elhelyezett virágmintás díszítés adja.
A mesterien elkészített, kiváló stílusérzékkel mintázott színes táblák barokk hangulatot árasztanak.
A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a Naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható.
A hajó nyugati és északi részén ma lebontva áll az 1766-ban készített karzat, amelynek tábláin élénk színekkel festett szentek képei láthatók.

A XIV-XV. századból származó freskósorozatok

A gelencei műemléktemplom legnagyobb értékei a belső falfelületeit díszítő XIV-XV. századi freskósorozatok.
Az 1882-ben Huszka József által feltárt falképek a hajó északi, déli és nyugati oldalán sávokban sorakoznak.
Az északi falon a felső regiszterben egy donátor jelenet után a Szent László-legenda jelenetei láthatók: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviadal, A kun lefejezése.
A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike. A freskósoron a késő román kori és az átmeneti korszak művészetében jelentkező realisztikus ábrázolásmód is felismerhető.
A freskók stílusa Balogh Jolán szerint az absztrakt francia ábrázolásmóddal rokonítható, más kutatók észak olasz hatásra utalnak.
Színskálája nagyon változatos, a szürke, sárga, barna, fehér, barnáspiros és fekete színek mind megtalálhatók a falképeken (a későbbiekben ezekre még visszatérünk).
A Szent László-legenda freskósora alatt a Krisztus passiója jeleneteit ábrázoló képek láthatók: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Keresztrefeszítés.
A nyugati falképeken a Szent Jakab-legenda töredékei körvonalazódnak: a kakascsoda, az akasztott fiú jelenetei.
A déli oldalon a bejárati ajtó feletti falmezőben az utolsó ítélet töredékei állnak, keleti irányban a Paradicsom ábrázolása alatt a feltámadás jelenete látható.
A déli falrészen összefüggő képsorokban Alexandriai Szent Katalin legendája elevenedik meg: Szent Katalinnak a Kis Jézus gyűrűt nyújt – Szent Katalin eljegyzése –, Szent Katalin vitája Maxentinus császárral és tudósaival, Szent Katalin a börtönben, Szent Katalint katonák kínozzák, Szent Katalin lelkét az angyal a Sinai hegyre viszi. A falképsorozat elkészülésének ideje a XV. századra tehető.
A templom külső falán, a déli bejáratnál két térdelő angyal között Madonna mellképe látható. Az északi külső falon Krisztus király vagy milicia Christi jelenet töredéke látható.

A templom várfala

A tágas udvar közepén álló középkori templomot XVII. századi szabálytalan várfal veszi körül.
A terméskőből készült várfal eredeti állapotában alacsony lehetett, lőrései az udvar szintjéről mellmagasságig nyíltak.
A déli oldalon a várfal elé ugró egyetlen toronynak ma csupán az első szintje látható, amelyet 1967 előtt fából épített egyszerű toronyrésszel bővítettek ki.
A későbbiekben a toronyrészt lecserélték, helyére egy nyitott galériájú alacsonyabb faépítményt emeltek.

(folytatás a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. További képek: Csedő Attila fotográfus – köszönet érte!


Share Button
Ennyien olvasták: 767

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.