Központ
2018. április 20. péntek, Tivadar

Erdély legnagyobb parasztvára

Nagy-Bodó Tibor március 22, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Barcarozsnyó Brassótól szűk húsz kilométerre, délnyugatra, a Vidombák-patak partján, a Törcsvári-szoros bejáratánál fekszik. Nevének végső forrása valószínűleg a szláv žrŭnovy „malomhoz tartozó”-ből alakult; ebből népetimológiával keletkezhetett a nyelvjárási német alak (első említése 1331-ből: Rosnou) – utóbbi a német Rosenau („rózsaliget”) szónak felel meg. Magyar neve szintén a németből származik, előtagját pedig a helységnévrendezés során a felvidéki Rozsnyótól való megkülönböztethetősége érdekében toldották hozzá. Oklevelek tanúsága szerint, a rómaiak Cumidava vagy Comidava néven 106 után castrumot építettek a mai várostól négy kilométerre északkeletre. Valószínű, hogy azonos néven a város határában korábban dák erőd is létezett, de nem világos, hogy a castrum helyén vagy a várhegyen. A castrum 250 körül leégett.

Erdély legdélebbi szász települése

A rozsnyói várat egyes vélemények szerint a Német Lovagrend építette 1215 körül, mások az első, 1241-1242-es tatár betörés utánra teszik építését.
Első írásos említése 1331-ből való, 1335-ben már ellenállt a tatárok támadásának.
A település első lakói szász telepesek voltak, a XIV. század végétől költöztek be déli fertályára görögkeletiek. Őket a korabeli iratok bolgároknak nevezik, de valószínűbb, hogy vlachok lehettek – negyedüket a brassói Bolgárszeghez hasonlóan Belgereynek nevezték.
1421-ben a török dúlta fel a települést. 1427-ben a vár a város birtoka lett. Ugyanezen évben az itt időző Luxemburgi Zsigmond vásártartási joggal látta el. 1513-ban ismét a török pusztította, 1585-ben leégett.

1612-ben Báthori Gábor foglalta el a várat, miután a védőknek elfogyott az ivóvizük. 1655-ben és 1658-ban a tatár, 1660-ban Mikes Mihály kancellár hadai eredménytelenül ostromolták a várat, de a várost feldúlták.
1688-ban Badeni Lajos őrgróf csapatai fosztották ki.
1708-ban Rabutin serege felégette, majd 1718-ban ismét leégett, 1719-ben pedig pestisjárvány pusztította.

A nehezen megközelíthető vár

A város keleti részén emelkedő százötven méter magas Várhegy tetején épült a kelet-nyugat irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár, melynek tekintélyes maradványai emelkednek a magasba.
A nehezen megközelítő várhoz két út vezet fel. Az egyik egy könnyebben járható régebbi szekérút, a másik pedig a város főteréről induló meredek gyalogút.

A vár tornyai

A vár délkeleti szegletében lévő egyetlen, felvonható védőráccsal védett bejáratát, a felette emelkedő négyszög alaprajzú kaputornyot, az eléje épített, megközelítően kör alakú, közel húsz méter átmérőjű, felvonóhíddal megerősített külső védőmű védte.

A kaputornyon át az út a háromszög alaprajzú belső udvarba vezet, melynek szélessége körülbelül ötven méter, hosszúsága pedig százhatvan méter.
A keleti fal középső részén egy ötszögletű, ágyúlőrésekkel ellátott kétemeletes védőtornyot, északi végén pedig egy négyszögletes tornyot építettek.

A sziklába vésett kút

A belső vár déli falát két-, az északit három négyzet alakú külső torony, a nyugati csúcsban végződő falat pedig egy félkör alakú külső erődítmény védelmezte.
A falak tetejét pártázatos védőfolyosóval látták el, melyek maradványai ma is megfigyelhetők.
A várudvar északnyugati részén van a körülbelül száznegyvenhat méter mélységű kút, melyet 1623 és 1640 között véstek a sziklába.

Az udvart különböző rendeltetésű épületek fogták körül, melynek többsége a védőfal belső oldalához épült.
A várudvar sziklás és egyenetlen felszínén állt az 1650-ben emelt várkápolna.

A vár épületeinek nagy része összeomlik

A már említett keleti fal északkeleti és délkeleti bástyáitól egy magas védőfal indul ki félkör alakban, közel kétholdnyi területet véve körül; a falak találkozásánál egy erős, négyszög alaprajzú kaputorony épült melynek maradványai még megtalálhatók.

A vár épületeinek nagy része az 1502. október huszonhatodikai földrengéskor az öregtoronnyal és a kápolnával együtt összedőlt.
A romokból új épületeket építettek, az egyikben egykor iskola volt, a másikban pedig múzeum működik.

Már a rómaiak erődöt emeltek a Barca-patak partján, melynek neve Comidava volt

Egyes vélemények szerint a várat a XIII. század elején a II. Endre király által betelepített, de tizenkét év múlva kiűzött német lovagrend építette.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyuk című munkájában ír arról, hogy a német lovagoknak itt – okleveleink tanúsága szerint – Kreutzburg nevű kővárukon kívül négy faváruk volt, de azt nem tudjuk, hogy Rozsnyó köztük volt-e.

Valószínűbbnek látszik, hogy a várat a XIV. század végén vagy a XV. század elején építették, hiszen a török gyakran veszélyeztette ezt a vidéket.
A város meglétére egy 1331-ben kelt oklevél személyneve: Johannis et Iacobi fratum megni de Rosnau utal.

Ahogyan felvezetőnkben röviden már mi is említettük, ez évben a Rozsnyai, vagy más néven a Brassai család tagjai Feketehalom várát átadták a királynak, és ezért rokonuk, a hűtlenségbe esett Salamon brassai ispán összes birtokait, köztük Rozsnyót is megkapták.

A várat Báthori Gábor ostroma után átalakítják

Zsigmond király 1427-ben Rozsnyó királyi mezővárosban keltezi levelét, melyben Maróthi János macsói bánnak birtokokat adományozott.
Ez évben lett a vár Rozsnyó lakóinak birtoka, akik tovább később bővítették és erősítették.
Ebben az időben a település lakói az élelmiszerkészlet és vagyontárgyak biztonságosabb elhelyezésére kamrákat építettek, ahol maguk is menedéket találtak.
Más adatok szerint viszont a várat csak Báthori Gábor 1612. évi ostroma után alakítottak át.

Báthori országos vásár tartását engedélyezi

Zsigmond király gyakran kereste fel a várost, melynek csütörtöki napra vásártartást engedélyezett, és más kiváltságokban is részesítette.
Báthori Gábor 1612-ben nemcsak megerősítette ezeket a kiváltságokat, hanem évi két országos vásár tartását is engedélyezte.
A rozsnyóiaik 1540-ben váruk erősítésére évi huszonöt forint adóelengedésben részesültek, mely összeg azt mutatja, hogy nem lehetett valami nagy vár, hiszen ekkor mindössze egy porkoláb és négy darabont volt az őrség létszáma.

A szászok kétszínű magatartása miatt Báthori elfoglalja a várat

Szintén Kiss Gábor mutat rá arra, hogy egy feljegyzés szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult itt.
1612-ben a szászok kétszínű magatartása miatt Báthori Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mikre a lakosság a várba menekült.
Báthori kétnapi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat.
Orbán szerint viszont, Düzmer Péter bíró csak a hetedik nap adta fel a várat vízhiány miatt.
Egy év múlva a fejedelem megbocsátott, és Törcsvárával együtt Rozsnyót is visszaadta a szászoknak.

1650-ben felépül a vártemplom

Okiratok tanúskodnak arról, hogy a vár kijavítását azonnal megkezdték. A kút kivéséséhez is hozzáfogtak, ami 2 ezer forintba került, és egyes feljegyzések szerint állítólag huszonnyolc évig tartott.
1650-ben a felépült a vártemplom és a lelkész lakása is.
A jószágok védelmére a vár keleti oldalán kétholdnyi területet fallal kerítettek be, melynek bejáratára erős kaputornyot emeltek.

Bádeni Lajos őrgróf csapatai kifosztják a várost

A vár kiépítésének köszönhetően az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen álltak ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta.
1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Bádeni Lajos őrgróf csapatait, akik ennek ellenére kifosztották a várost.

Rozsnyó-vára

A földrengés következményei: leomlik az öregtorony, a kápolna…

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és az utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót. A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékaivá lettek.
Alig állították helyre, 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek.
Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött és Rozsnyó vára pusztulásnak indult.

(befejező rész a következő lapszámunkban. Benne: Barcarozsnyó régi templomai)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1518

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.