Központ
2018. december 09. vasárnap, Natália

Erdővidék egyik legszebb templomkastélya

Nagy-Bodó Tibor május 11, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Bölön Sepsiszentgyörgytől harminchét kilométerre északnyugatra, a Baróti-hegység nyugati előterében az Oltba ömlő Bölön-patak mellett fekszik. Nagy- és Kisbölön összeolvadásából, valamint a Korlát-patak völgyében fekvő Kircz falu csatlakozásából keletkezett. Bölönpatak tartozik hozzá. Területe ősidők óta lakott, 1885-ben Lügetárnyék nevű határrészén bronzkori leletek kerültek elő. 1334-ben Belen alakban említik először. A településnek egykor a mainál sokkal nagyobb jelentősége volt, Izabella királynétól szabadalmakat és vásárjogot nyert. Bölönről az első írásos emlékünk 1332-ből származik. A XVI. században Bölön a vidék legnagyobb települése volt. Az 1567-es összeírás szerint százharminc kapujával nagyobb, mint a százhuszonöt kaput számláló Marosvásárhely, a hatvan kaput számláló Kézdivásárhely, a hatvanhárom kaput számláló Sepsiszentgyörgy és a csak ötvennégy kaput számláló Székelyudvarhely. A Paphegyen álló vártemplom eredete a XIV. századig nyúl vissza.

A kezdet, avagy az unitáriusok Rómája

Az impozáns várfalakkal és saroktornyokkal övezett régi vártemplom 1612-ben kiállta a brassói bíró seregének ostromát.
A középkori templom helyére 1893-1894-ben új – a környék templomait tekintve szinte székesegyház méretű – keleti stílusú templomot emeltek a Törökországot bejáró Pákey Lajos tervei alapján, mely messze kimagaslik a vidéken.
Innen is az elnevezés, hogy Bölön az unitáriusok Rómája. Az erődöt 1940-ben a földrengés nagyon megrongálta.

Az erődítmény

A monumentális épület tornya az egykori templomtól nyugatra áll, és 1893-ig kaputoronyként szolgált. Védőművei ma is meglehetősen jó állapotban találhatók.
A várfalak mentén három védőtorony látható. Délen egy félnyeregtetős, homlokzati oldalán szuroköntővel, peremén pártadísz-maradványokkal.
Délkeleten egy kőtáblába vésett feliratot őrző torony, északon pedig egy téglalap alaprajzú, lappancsos lőrésekkel ellátott torony áll.
A cinterembe a délnyugati oldalon diadalívszerű kapu nyílik, amit a torony alatti bejárat megszüntetésével egyidejűleg építettek.

Sikerrel védik magukat a szászokkal szemben

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy a XVII. század elején az időközben Bölönbe települt reformátusok is egyházközséget alapítottak, és a helybéli unitáriusokkal egészen a XIX. századig vagyonközösségben éltek.
A Báthori Gábor fejedelem ellen felkelt brassói szászok 1612-ben Bölön erősségét ostromolták. Biztosra vehető, hogy ekkor a bölöni templomot már számottevő erődítmények övezeték, amelyek védelme alatt a község és a környező falvak lakossága sikerrel védte magát a szászokkal szemben.

Az első erődítési munkálatok

A templom, melyet 1512-ben említenek először eredetileg román stílusban épülhetett, és a XV-XVI. század fordulóján gótikus átépítésen esett át.
A tőle különálló harangtorony építése a XV. század végére, de talán nagyobb valószínűséggel a XVI. század első felére tehető.
A különálló kőtorony a kaput is magába foglalta, és következésképpen vele egy időben vagy kevéssel utóbb a védőfalak is felépültek.
Az első erődítési munkálatok során emelték az északi és keleti oldal keskeny-magas lőrésekkel ellátott védőfalát, valamint a délnyugati oldalnak a fal síkjából kiugró, szuroköntőkkel ellátott falszakaszát a délnyugati félnyeregtetős védőtoronnyal együtt.

Amit a torony falán elhelyezett kőtábla tanúsít

Az 1612-es ostrom idején a templomot egy ovális alaprajzra épült várfal kerítette, nyugati oldalán kaputoronnyal, délnyugaton pedig egy védőtoronnyal megerősítve.
Néhány évvel az ostrom után – talán a bekövetkezett rombolást követő javítás során – újabb védelmi jellegű építkezésekre kerül sor.
Ekkor épült mai formájában a déli oldal védőfala, falba süllyesztett szuroköntőkkel, fölötte lőréssorral. Szintén ekkor emelték a délkeleti, trapezoid alaprajzú védőtornyot is.
Ez az építkezés, amint a torony falán elhelyezett kőtábla tanúsítja, 1617-ben fejeződött be. Valószínűleg ekkor készült a falak peremét díszítő pártázat, sőt e díszítményeket a korábbi várfalak egy részére is kiterjesztették.

A falu lakossága újból a templomkastélyra kényszerül

Valamikor 1617 után, de legkésőbb a XVII. század hatvanas éveiben épülhetett az északi oldal lappancsos lőrésekkel ellátott téglalap alaprajzú védőtornya, amely az oldalfedezet nélkül maradt északi falszakasz védelmét biztosította.
Az 1658. és 1662. évi török-tatár pusztítás valószínűleg Bölönt sem kímélte, bár erről írásos emlék nem maradt fönn.
1690-ben Thököly hadainak átvonulásakor a falu lakossága újból a templomkastélyba szorult. Ekkor állították össze a vár szabályzatát is.

A templom és a falu írásos emlékei megsemmisülnek

Szintén a fent említett szerző tud arról, hogy az 1720-as tűzvész a templomot és a védelmi építményeket alaposan megrongálta. Valószínűleg ekkor omlott be vagy ezután bontották le a hajó gótikus boltozatát, a szentélyé azonban megmaradt.
A tűzvész a védőfalak belső felén körbefutó védőfolyosónak csak az északi részét pusztította el, mivel a XVIII. század végén a gyilokjáró az említett északi részt kivéve még állott.
A javítás során berendezését teljesen felújították. A leégett bástyákat újrafedték, mivel ezeket ekkor már raktározásra használták.
Egyházi adatok szerint a tűzvész idején pusztultak el a templom és falu történetéről szóló írásos emlékek.

Megállapítható, hogy a földszint és az első emelet középkori eredetű

A templom két bejárata elé 1776-ban portikuszokat építettek, 1788-ban pedig a tornyot magasították.
Az 1802. évi földrengés a templomot és a várat alaposan megrongálta. Talán a torony szenvedett nagyobb kárt, mert annak felső részét már 1804-ben kijavították Sáfrányi Ferenc bibarcfalvi pallér vezetésével.
A torony falazatát megvizsgálva megállapítható, hogy a földszint és az első emelet középkori eredetű, tehát ezt a részt az 1504. évi újjáépítést nem érintette.
A megrongálódott templomot 1815-ig használták, ekkor a Sebessi nevű határrészből a szénafüvet hat évre eladták, és az így nyert összegből a templomot is kijavították.

1893-ben lebontják a régi templomot

A hajó nyugati végében ekkor bolthajtásos karzat épült, amelyre 1825-ben orgonát szereltek fel.
Bár Orbán Balázs a templomot még jó állapotban találta, Bölön lakossága 1890-ben elhatározta, hogy a régi helyébe új, tágasabb és – akkori szemmel nézve – mutatósabb templomot épít.
Az első tervet Északi Károly kolozsvári építész készítette el, de ezt, a véleményezésre felkért Gyárfás Győző sepsiszentgyörgyi mérnök elutasította. Végül Pákei Lajos kolozsvári építész terveit fogadták el.
1893-ban lebontották a régi templomot, és 1894-re felépítették 44 ezer korona költséggel a ma is látható nyugati toronnyal ellátott épületet. Igényes asztalosmunkájú berendezése a templom építésével egyidős.
A vár védőtornyait a helybéliek még az elmúlt század első felében is raktározásra használták: a félnyeregtetősben szalonnát, a másik kettőben pedig gabonát tároltak.

A templomkastély legrészletesebb leírása 1789-ből származik

1940-ben a földrengés a templomot és a várat ismét megrongálta. A károkat csak 1957-ben javították ki, de a munkálatok kizárólag a templomra és a toronyra terjedtek ki.
Gyöngyössy János közléséből még azt is megtudjuk, hogy a templomkastély első, és talán mindmáig legrészletesebb leírása az 1789. évi unitárius püspöki vizsgálati jegyzőkönyvben olvasható, meglehetősen pontos képet nyújtva a templomtól különépült harangtoronyról.
Ez a bolthajtásos kaput is magába foglalta, a feljárást pedig itt is, akárcsak Székelyderzsen, az udvar felől az első emeletre nyíló ajtó és az ehhez vezető grádics biztosította.
A cseréppel fedett tornyot 1788-ban egy öllel magasították.

A templom két bejárati ajtaját 1776-ban készült portikuszok védték

Az ekkor készült, részben vallásos jellegű, részben az építkezés körülményeire utaló és az akkori elöljárókat felsoroló feliratokat a jegyzőkönyv teljes terjedelemben közli.
A leírás a templom ismertetésével zárul, mely: „… napkelet felől részben bolthajtásos és napnyugta felől nagyobb részében mennyezetes…”.
Szerzője elsősorban a templom az 1720. évi tűzvész utáni berendezésével foglalkozott.
Két bejárati ajtaját 1776-ban épült portikuszok védtek, az ajtók maguk „… fenyődeszkából valók, béléssel és párkányozással, vassarkokkal és zárakkal…”.
A bélés és a párkányzat említése faragott ajtókeretek létére utal.

Több értékes adattal szolgál Orbán Balázs illusztrációja is

Orbán Balázs közölte elsőként az 1690-ben keletkezett Constitutio-t, valamint néhány feliratot, köztük az 1617. évi építkezést megörökítő kőtábla szövegét is.
Akárcsak az 1789-es jegyzőkönyv készítője, ő is felfigyelt a pártázatos díszítményekre: „… a fal tetőpárkányán fogrovátkos záródás közt szarvszerűn ékítmények fordulnak elő…”.
Több értékes adattal szolgál Orbán Balázs illusztrációja is. Az egykori gótikus templom keletelt épületét egységes nyeregtető borította. A harangtorony, ha korábbi sisakkal is, de már a mai magasságot és hangablakos kiképzést mutatta.

Különös figyelmet érdemelnek a pártadíszek. Bár Rusz Károly metszete apróbb részleteiben némi bizonytalankodásról tanúskodik, kétségtelen, hogy a harangtorony és a félnyeregtetős védőtorony közti falszakaszon néhány lépcsőzetes alakú pártadísz látható, és hasonló oromzat díszítette a védőtorony homlokzatának peremét. Ezeknek ma már nyoma is alig látszik.

A déli oldal pártadíszei – mivel az eredeti fényképfelvétel rövidülésben ábrázolta őket – eléggé bizonytalan alakban jelennek meg a grafikán. Szerencsére egy részük napjainkra is fennmaradt, és ezek eléggé biztos támpontot jelentenek a pártázat egészének lehetséges elméleti rekonstruálásában.

A harangtorony csúcsíves ajtónyílását befalazzák

A kőből épült harangtorony, amely egykor az erődítmény kaputornya volt, a többszöri átépítés ellenére is – harangházát kivéve – középkori eredetű.
Földszinti részének bejárati csúcsíves ajtaját leszűkítették, az udvar felé nyíló, téglából rakott csúcsíves ajtónyílását pedig az elmúlt század végén elfalazták.
Falait belül vakolat fedi, emiatt nehéz eldönteni, hogy hol nyílhatott az első emeleti ajtó, amelyik az udvar felől a toronyba való feljárást biztosította. Nincs kizárva, hogy az udvar felé néző első emeleti résablak az egykori ajtó leszűkítéséből származik.
A második és harmadik emelet északi falán egy-egy keskeny lőrés nyílik. Ezeknek fülkéi felül szemöldökgerendákkal zárulnak.

(folytatás a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. További fotók: Csedő Attila.


Share Button
Ennyien olvasták: 1532

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.