Központ
2018. december 14. péntek, Szilárda

Felcsík legjelentősebb erődtemploma

Nagy-Bodó Tibor szeptember 29, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Hargita megyei Karcfalva – más néven Csíkkarcfalva – Karcfalva, Ábránfalva és Tótfalva összeolvadásából keletkezett, már az 1330-as években létezett. Egykori járási székhely, mely Csíkjenőfalvával, Csíkdánfalvával és Csíkmadarassal együtt alkotta a Csíknagyboldogasszony községet. Madaras 1742-ben önállósul, Dánfalva az 1920-as években. Ma Csíkjenőfalva tartozik hozzá. Neve népies magyarázat szerint az egykori Harcfalva alakból képződött, mások szerint a kepe régi karc alakjával függ össze. Nevét egyesek szerint egy Kurs nevű törzsről nyerte. Ritkábban használatos a Csíknagyboldogasszony egyházközség név is. Ezt a nevet a Karcfalva és Jenőfalva határán épült vártemplom után kapta. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus vártemploma Hunyadi János adományából 1448 körül épült a régebbi templom újjáépítésével, 1720-ban, 1796-ban és 1922-ben átépítették. Védőfalai a XV-XVI. század fordulóján épültek, védőfolyosóinak kialakítása egyedülálló a Székelyföldön. Tornyát 1720-ban magasították, 1850-ben bádoggal fedték be. A templom 1796-os átépítésekor sok pogány rituális emléket találtak.

Amit Karcfalváról tudni kell

Karcfalva Csíkszeredától huszonegy kilométerre északra, a Madicsa és a Székászó-patak Oltba ömlésénél fekszik. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mai Madicsa helyén feküdt és Nagymadicsa volt a neve.
1566-ban Karchijfalva néven említik. 1840-ben vásárjogot kapott.
1853-ban a falu leégett. 1910-ben túlnyomórészt magyar lakosai voltak. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

Felcsík egykori egyetlen templomának romjai

A közigazgatásilag Csíkkarcfalva községközponthoz tartozó Csíkjenőfalva és Csíkszenttamás a Hargita aljában még abban az időben települt, amikor a medence nagy része mocsaras volt.
A község határában, a Csonkatoronynak nevezett rom Felcsík egyetlen templomának maradványa, ahová a hívek még csónakkal jártak misére.
A három falu közül Csíkkarcfalva lakossága a legkevesebb, mégis előnyös fekvése és fejlettsége a környék központjává tette.
Egy időben járásszékhely is volt. A templom alatti tér ünnep- és vasárnapokon piactérré alakult, majd 1840-ben Bécsben szerzett vásárjog alapján minden csütörtökön hetivásárt tartottak. Ez a hetivásár mai napig fennmaradt.
A hetivásárok mellett számtalan üzlete és kisipari termékeket előállító műhelye is működött.
1863-ban a településen nagy tűz pusztított, ezért nem találhatók túlságosan öreg házak a faluban.

Amit az évszázadosnál idősebb hársfa tudna mesélni…

Már az 1800-as években Csíkkarcfalvának volt gyógyszertára, és itt működött Felcsík egyetlen kórháza.
A várfalon belül áll a terebélyes, évszázadosnál idősebb hársfa. Ha beszélni tudna, elmesélné, hogy 1334-ben még csak Jenőfalváról van írásos emlék, 1567-ben is még Jenőfalva volt népesebb.
Később Karcfalva vette át a vezető szerepet, anyaegyházához tartozott Madaras és Dánfalva is. Csíkmadaras a XVIII. századig volt filiája, Csíkdánfalva pedig még 1830-ban is hozzá tartozott.
A hársfa tehát sokat mesélhetne a templomról, mely a Csíki-medence legszebb vártemploma…

Az iskola is nagy múltra tekint vissza

A székelység, a szászok mintájára, azután kezdte a templomokat fallal körülvenni, miután az 1396. évi nikápolyi csatavesztést követően a török betörések rendszeressé váltak Erdélyben.
Karcfalva két önálló tízese, Ábrahámfalva és Tóthfalva is a XVII. századi török dúlások nyomán néptelenedett el.
Nagy múltra tekint vissza az iskola, melynek léte 1585-ig vezethető vissza.
A 2000. augusztusi Nagyboldogasszony Napokon, amelyet a Nagyboldogasszony alapítvány szervezett, az iskolát a falu szülöttéről, Mártonffy György püspökről nevezték el.
Ugyancsak Karcfalván tevékenykedett Léstyán Ferenc plébános, aki Megszentelt kövek címmel összeírta Erdély összes templomát.
A polgárosodás éveiben Karcfalva városias külsőt öltött. Előnyös fekvése a szűkebb vidék központjává tette. Az Olt vizén több malom működött, sok iparos dolgozott a faluban, a templom alatti tér pedig piactér volt.

Az erődített templom

Amint azt már röviden jeleztük, a szóban forgó község a Madicsa és Székászó patakok mellett fekszik.
A település és a szomszédos Csíkjenőfalva közös erődített temploma a két falu találkozásánál, a Madicsa-hegy keleti kiszögellésénél, meredek, sziklás hegyfokon áll.
Kiemelten fontos tudni azt, hogy bizonyos források szerint az 1334. évi pápai tizedjegyzék még csak Jenőfalváról tud, ahol: „…Item Stephanus sacerdos de Sancto Johanne (!) slovit I. grosum…”.

János Zsigmond adománylevele 1566-ban Karchijfalwa néven nevezte.
Az 1567-es összeíráskor Jenőfalva volt a népesebb, mivel az ott behajtott harminchat dénár adóhoz képest Karcfalva csak huszonegy dénárt fizetett.
Az adómennyiség szerint mindkét falu a közepes lélekszámú csíki települések közé tartozott.

Az elnéptelenedett és egybeolvadt falvak

Gyöngyössy János, a Székelyföldi Vártemplomok című könyvében ír arról, hogy mind a karcfalvi, mind a jenőfalvi plébániatemplomnak számos filiája volt. Ide tartozott Karcfalva két némileg önálló tízese: Ábrahámfalva és Tóthfalva is, amelyek feltehetően a XVII. század török-tatár dúlásainak nyomán néptelenedtek el.

Tudjuk, hogy Csíkmadaras a XVIII. század végéig volt filiája a karcfalvi és csíkjenőfalvi egyháznak; Csíkdánfalva pedig 1930-ban is hozzá tartozott.
Ennek az együvé tartozásnak az emléke a Tarkő-havas, amelyet a legutóbbi időkig a három plébánia – Karcfalva, Dánfalva és Madaras – közösen használt.
Napjainkra Karcfalva és Jenőfalva teljesen egybeolvadt. Híres Madicsa nevű ásványvizéről. A lakosság döntő többsége római katolikus vallású.

Egy évszámos kő több vitára ad alkalmat

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt gótikus temploma a XV. században épült. Építésében a filiák minden bizonnyal jelentős szerepet vállaltak.
Datálása a templomban található évszámos kő alapján sok vitára adott alkalmat. A számos levélben és publikációban olvasható a 888 évszám helyes olvasata talán 1444, 1448, 1484 vagy 1488.

Ezek közül elvileg bármelyik időpont elfogadható, de az is bizonyos, hogy az építkezést egyetlen év leforgása alatt nem fejezhették be.
A Historia Domus szerint a fehérmészkőből faragott szentségház 1478-ban készült el. Ám erre vonatkozólag a dokumentum semmiféle forrást nem nevez meg.

Egyházi adatok szerint a tornyot 1720-ban magasítják

A templom építésével párhuzamosan vagy azt követően a kaputorony is felépült. Befejezése a XV. század végére vagy a XVI. század legelejére tehető.
Ez a torony eredetileg zömök, kétemeletes építmény volt, és egy testet képezett a szintén ez idő tájt készített várfal, amelynek bejáratát védte.
Igen valószínű, hogy a csíki templomtornyok nagy többségétől eltérően, a csíkkarcfalvinak ekkor még nem voltak csúcsíves hangablakai.

Nem kizárt, hogy az akkor már minden bizonnyal létező harangját egy erkélyes toronysisaknak nyitott fedélszékében állították föl.
A külvilág felé eső, eredetileg boltíves kapunyílást később védelmi meggondolásból ajtónyi nagyságura szűkítettek az újonnan húzott falban, a bejárattól balra pedig egy lőrést nyitottak.

A bejárat elé húzott pajzsfal későbbi, mint maga a várfal. Alacsony és meglehetősen vékony falával XVII. századi bővítésnek látszik.
A fent említett szerző, Gyöngyössy még arra is rávilágít, hogy egyházi adatok szerint, a tornyot 1720-ban magasították.
Feltehetően ekkor készült el a középfaltól erős övpárkánnyal elválasztott harmadik lés negyedik emelet.
Ez utóbbit a csíkvidéki hagyományokhoz híven csúcsíves hangablakkal látták el.

Az Istenházát átépítik

1796-ban a templomot barokk ízlés szerint átépítették, a gótikus szentélyt azonban megtartották.
Farkas János plébános leveléből kitűnik, hogy az új hajót az eredetinél nemcsak hosszabbra, hanem szélesebbre is építették.
Vámszer Géza szerint, ekkor építették a toronyra a mai ötödik emeletet is, a barokk harangházat.
Némethy József csíkkarcfalvi főesperes-kanonok Aranka Györgyhöz címzett, 1802-es keltezésű levelében további információk olvashatók az épületről.
A XIX. század közepén a templomot és a tornyot bádogsisakkal fedték be.

A nyomtalanul eltűnt védőfalak az elővárral egyidősek lehettek

Orbán Balázs a vár nyugati oldalán sáncot és egy második védelmi gyűrűt említett, amelynek azonban már ő is csak a nyomait regisztrálhatta.
Mint írta, ez a külső védmű csakis a nyugati részen létezett, mivel meredek, sziklás keleti oldalán nem volt rá szükség. Ennek a falszakasznak két pontban kellett csatlakoznia a ma is meglévő várfalakhoz.

Mivel ez utóbbinak külsején sehol sem láthatók kiálló szegletkövek, sem egyéb jele annak, hogy a külső fal szervesen egybeépült volna a mai várfallal, valószínűnek látszik, hogy e második védelmi gyűrű későbbi bővítés eredménye lehetett.
Nincs kizárva, hogy a mára nyomtalanul elpusztult védőfalak a kaputorony bejáratát védő pajzsfallal – elővárral – egyidősek lehettek.

(folytatás a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.


Share Button
Ennyien olvasták: 1720

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.