Központ
2018. július 16. hétfő, Valter

 „Ha ilyen fiataljaink vannak és itthon maradnak, nem féltem a jövőt”

Nagy-Bodó Tibor február 10, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Toldalagi-palota őrei

Az Örökségünk Őrei verseny egyik csapata a marosvásárhelyi barokk egyik kiemelkedő emlékművét, a Toldalagi palotát fogadta örökbe. A Bolyai X. B. osztályának BolyaiBB Toldalagi Palota nevű csapatából Márton Kincső, Tündérligeti Sámuel és Nyulas Áron számol be műemlékvédő és ismeretterjesztő tevékenységükről. Eredményeikhez mentoruk, dr. Puskás Attila vallástörténész-egyházügyi referens is hozzászól.

– Milyen eseményeket szerveztetek eddig a palotánál, és ezekkel mi volt a célotok?

Márton Kincső: Az elején az arculatunkat alakítottuk ki. Decemberben két flashmobot szerveztünk, először kétnyelvű logónkat adtuk a járókelőknek forró tea kíséretében. Másodszor barokk ruhában és zene mellett kétnyelvű ismertetőt ajándékoztunk a járókelőknek, a tea ezennel sem maradhatott el. Azóta több rádiónál megfordultunk, komoly adásaink készültek, van pletyka-, tudod-e rovatunk a Facebookon, voltunk a Magyar Kultúra Napjának egyik városi rendezvényén. Idegenvezetéseket tartottunk bolyaisoknak, ahová városlakók is csatakoztak. Rendeztünk egy kisfilmet is a palota létrejöttéről korabeli ruhákban. Továbbá van Facebook- és weboldalunk is. Célunk mindig ugyanaz: minél jobban megismertetni az épületet románokkal, magyarokkal, mert rengetegen nem tudják, hogy Vásárhely a Toldalagiak nélkül nem lenne több egy egyszerű városkánál. Szeretnénk leseperni a port a műemlék múltjáról, és újra népszerűvé tenni azt.

– Mi a minimum, amit tudni kell a Toldalagi Palotáról?

Márton Kincső: A Rózsák tere nyugati során áll, szomszédja a Bányai-palota, másik a „csonkatorony”, északról a ferences kolostor helyén nyitott Színház tér határolja. Zárt belső udvarú, négyzet alaprajzú épület, egy főhomlokzati és egy hátsó bejárattal. Cseréphéjazatú manzárdtető fedi, a gerincen csillaggal díszített pléhgombokkal. A Királyi Tábla beköltözését követően a városban épített főúri paloták első és egyben legigényesebb példája. Építtetője gróf Toldalagi László, a Királyi Tábla ülnöke. Építése 1759-ben kezdődött, és több szakaszban 1772-ig tartott. Tervezője Luidor János, a szobrok, kőelemek elkészítése a korabeli Erdély legfontosabb szobrászára, Schuchbauer Antonra hárultak. A család számadáskönyvei a szebeni Johannes Schmidt és a régeni Enyedi Márton lakatosok nevét is őrzik, a kályhákat a nagysajói Céra János és a szászrégeni Jámbor Sámuel rakta, az üvegesek pedig segesváriak voltak. Az épület legértékesebb része a gazdagon díszített főhomlokzat, amelyen kilencágú grófi korona alatt a Toldalagi és Wass családok kőből faragott címereit helyezték el, mivel Toldalagi László és felesége, Wass Kata voltak a palota építtetői.

– Kik voltak a Toldalagiak?

Márton Kincső: Erdély régi, történelmi szerepet játszott családjainak egyike. Nevét Toldalag helységről vette fel a XIV. században, amit első ismert őse 1268-ban szerzett meg. A XVI. században a család két ágra szakadt: a nagyercsei és a nagyiklódi Toldalagi családra. Több jelentős birtokkal és kastéllyal rendelkeztek.

– A homlokzaton a Toldalagi-címer is látható. Kutattatok-e az után, hogy mit ábrázol ez a jelkép?

Tündérligeti Sámuel: Ennek igencsak érdekes a története. Egyik ősük a magyar királyt kísérte át egy sebes folyón, amikor a szekér kerekszege kiesett. Toldalagi gyorsan cselekedett, és páncélos ujjával helyettesítette a szeget. Mivel megmentette a király életét, jutalmul jószágokat és címert kapott, ami egy szekérkereket tartó páncélos kezet ábrázol.

– Minek volt még otthona a palota?

Tündérligeti Sámuel: A palotában 1786-ban működött a város első nyomdája, amit 1802-ben a Református Kollégiumnak adományoztak. Az 1920-as években az Erdélyi Bank Rt. működött a front felőli részen, hátul a család lakott. Ma, mint tudjuk, a Néprajzi Múzeum van itt.

 

– Mit kell tudni a Bolyiak és a Toldalagiak kapcsolatáról?

Márton Kincső: Bolyai Farkas a grófi családdal különösen közeli viszonyban volt. Toldalagi Viktor neve napjára is írt köszöntőt, de megírta Toldalagi Zsigmond nekrológját, akiről tudni kell, hogy a professzori hivatalba iktatta Török Jánost, a székely vértanúk egyikét. Toldalagi Zsigmond a Református Kollégium főgondnoka volt 1830-tól 1847-ig, haláláig. Rendkívüli egyéniség lehetett, akire közel hetvenéves unokája így emlékezik: ,,…régi mágnás, amilyenek csak 1848 előtt éltek… (…) Mi gyerekek nagyon szerettük, de a tisztelet tiltotta, hogy sokat beszéljünk vele; a török háborúról, amelyben huszárhadnagyként vett részt, csak akkor mesélt, ha jó kedve volt, és megmutatta görbe ujját, amelyet a háborúban vágtak el. Télen Marosvásárhelyen lakott, nyáron Szentbenedeken…”. Bolyai Farkas megjegyzi: hogy „…Gróf Toldalagi Sigmond holtig minden tanárnak évenként húsz véka tiszta búzát…. fizette…”. Az iskolában, egy 1917-es történelmi tablón felfedeztük Toldalagi Józsefet, katonaruhában ábrázolva.

– Említettétek, hogy idegenvezetést is szerveztetek a palotában. Mit találtak érdekesnek a diákok?

Nyulas Áron: A palota érdekes, de mivel fiatalabb gyerekeket tartalmazó osztályok is voltak, nagyon érdekesnek találták az autót. Ez új tárgy a múzeumban, amiről senkitől sem sikerült információt szerezni, ezért utána olvastam. Egy Ford Prefect, a cég második, nem amerikai piacra szánt terméke. Jobbkormányos, angol és ausztrál piacra tervezték, 1938-1961 között gyártották. Nem olcsó kategória, olyan extrák vannak benne, mint például az állítható futómű vagy a tetőablak. Más érdekes megoldás még a jelző berendezés is. Ez egy rúd, ami a jól észrevehető kis ajtón keresztül nyílt ki az autó oldalán, de nincs égő benne. A fékek dobfékek, ez elég is, hiszen akkoriban az átlag autónak mindössze tizennyolc hp ereje volt a mai százzal szemben.

–  Miért érdemes egy ilyen programban részt venni?

Márton Kincső: személyes kötődés, kapcsolat alakul ki az épület és az ember között, és szerintem a szépérzék a jelen és jövő generációnak is ugyanúgy érték marad. Saját múltunkat ismerhetjük meg. Mindez szerintem a nemzeti önidentitásunk kialakításához fontos.

Tündérligeti Sámuel: Felvilágosíthatjuk városunk lakóit, ugyanis sokan nem tudják, milyen értékek lapulnak orrunk előtt. A főterünk kellős közepén áll, mégis az emberek minden nap tudatlanul sétálnak el mellette. Az eddigi eredményeink is igazolják, hogy a programjaink bevonzzák az embereket. Ugyanakkor mi is jobban megismerhetjük saját magunkat, ha a történelmünket is ismerjük. Nem várható el a mai generációtól, hogy a történelmet élvezze, ha száraz, elavult eszközökkel tanítanak.

– Hogyan látjátok, érdekli-e a mai fiatalokat az örökségvédelem?

Tündérligeti Sámuel: A fiatalokat akkor érdekli az örökségvédelem, ha olyasmivel kötjük össze, amit szeretnek és ismernek. Erre jó példa az internetes világ, az interaktív programok. Önszántukból nem fognak elmenni múzeumba, de mi olyan programokat ajánlunk, amelyek érdeklik őket. Így akarva-akaratlanul ragad rájuk valami és rájönnek, hogy érdemes örökségvédelemmel foglalkozni.

– Ti mit gondoltok, kinek a felelőssége a műemlékvédelem?

Márton Kincső: Nem csak az a felelős, akinek nevén szerepel az adott épület, hanem mindenki.

Tündérligeti Sámuel: Ha senkit sem érdekel a műemlék, mert nincsen kihasználva, akkor senki sem fog foglalkozni vele, még az állam vagy a felelősök sem. Már az is műemlékápolásnak számít, ha nem dobjuk el a szemetet az épület előtt. Minden apró figyelmesség számít. A palota azért áll századok óta, mivel eddig is tudtak rá vigyázni és figyelni az emberek. Kövessük példájukat.

  • Befejezésül: dr. Puskás Attila véleménye a fiatalok tevékenységéről…

Büszke vagyok rájuk, mert a kezdeti idegenkedés után és iskolai kötelezettségeik mellett szívvel-lélekkel kutatnak és szervezik a népszerűsítést. Életük részévé vált a palota. Ezt az idegenvezetések alkalmával éreztem leginkább. A mai fiatalok sem rosszabbak, mint mi voltunk, csak mások. Látják a szépet és jót, de éleslátással, kemény igazságérzettel néha kemény kritikákkal szembesítenek, mint például, hogy miért látogatják oly kevesen a palotát, miért egy néprajzi múzeum van benne egy barokk tárlat helyett, miért hever kihasználatlanul lábaink előtt egy ilyen pompás műemlék… Ha ilyen fiataljaink vannak és itthon is maradnak, nem féltem a jövőt.

Share Button
Ennyien olvasták: 1758

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.