Központ
2017. június 27. kedd, László
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Zivatar valószínű
Csütörtök
Zivatar valószínű

Háromszék egyik legnagyobb templomvára

Nagy-Bodó Tibor június 16, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Kézdiszentlélek templomát 1332-ben, a pápai tizedjegyzékben említették először. A korabeli dokumentumok szerint a XIV. század elején a falunak már volt plébániatemploma. Az egykori román stílusú templom helyére a XV. század végén egy nagyméretű gótikus templomot építettek. A reneszánsz stílusú faragott bejárati kapu a XVII. századból származik. A XVIII. század végén a templomot és a templombelsőt barokk stílusban átalakították. A gótikus boltozatot lebontották, a kapubástyát felújították, a déli oldal portikusza is akkor épülhetett. 1713-ban a középkori templomtornyot magasították és a hangablakos felső rész is akkor készült. Az orgonakarzat építési ideje: 1736. A műemléktemplomot 1701-ben, 1773-ban, 1834-ben, 1892-ben, 1913-ban és 1969-ben javították. Az 1996-os felújítás során a szentély délkeleti oldalán a tetőpárkány alatt egy XVI. századi freskó fríz került elő. Ugyanakkor semmisült meg a hajó külső falát díszítő középkori falképes felület.

A barokk átalakítások meglehetősen átformálják az épületegyüttest

A Kászon vize völgytorkolatának bal oldalán magasló Perkő aljában fekszik Kézdiszentlélek.
A falu központjában, annak Polyán felé eső végében, az országút mellett emelkedik a keletelt, középkori eredetű templom, amelyet több szögre épült védőfal vesz körül.
Az épületegyüttest, különöséképpen a templom belsejét és a kapubástyát a barokk átalakítások meglehetősen átformálták és a köréje épült védművek a legnagyobb épségben napjainkig fennmaradtak.

Amit a templomvárról tudni kell

A szóban forgó római katolikus templom a legnagyobb háromszéki templomok egyike, harmincnyolc méter hosszúságú. A hajó szélessége tíz méter, hossza huszonkét méter, a sokszögzáródású szentély nyolc méter széles és tizenkét méter hosszú.
Nyugati oromfalának sarkait átlósan elhelyezkedő pillérek erősítik, fölöttük az alábbi felirat olvasható:

„ERECTUM ANNO 1401 REAEDIFICATUM 1622
RENOVATUM ANNO 1701, 1773, 1892, 1931, 1969. ”.

A karzatra egy szűk, középkori lépcsőn lehet feljutni

A hajó északi oldalán lévő pilléreken faragványok láthatók, az egyik egy ökörfejet ábrázol, amely Szent Lukács evangélista jelképe.
Keleti irányban a második támpilléren egy durván faragott emberfej – angyalfej – van, vagyis Szent Máté evangélista szimbóluma.
A templomhajó nyugati oldalán álló karzatot négy nyolcszögű, kőből faragott késő gótikus oszlop tartja.
A templomtér délnyugati sarkában egy elkülönített, szűk középkori lépcsőn lehet feljutni a karzatra. A templom nyugati bejárata, valamint a sekrestye ajtókerete szemöldökgyámos.


Említésre méltó, a részben elfalazott, késő gótikus szentségtartó fülke, amely egyenesen záródó nyílással rendelkezik, faragott kőkerete fiatornyos megoldással készült. A szentségtartó fülke mellett nyílik a homokkőből faragott, átszelt lóhereívvel záródó sekrestyeajtó.

A legszebb alkotás a XVIII. századi főoltár

A szentélyt és a tengelyétől kissé északi irányba eltolódott hajót csúcsíves diadalív választja el.
A hajó belsejét a déli oldalon három gótikus ablak világítja meg, amelyen kétszer hármas lóhereív és kör alakú díszítés látható.
A poligon záródású szentély keleti falán egy befalazott csúcsíves ablak körvonalazódik. A templombelső régi emlékei közé tartoznak a gazdagon faragott szárnyasoltárok.
A legszebb alkotás a XVIII. századi főoltár, amelyen a Szent Anna oltárkép látható. A Kálvária mellékoltár szintén a templom szépen díszített darabja.

A XV. századra datálják a templom faragványainak készítését

A kézdiszentléleki templom eltér nemcsak a háromszéki, de általában a székelyföldi emlékektől is. Egyértelmű tehát, hogy az erődített templom több tekintetben is felhívja magára a figyelmet.


A fentiek ellenére a rá vonatkozó legbővebb – és talán egyetlen – korábbi leírás Orbán Balázs könyvében olvasható.

Kiemelten fontos tudni azt, hogy Orbán a templomvár délkeleti oldaláról felvett metszetét is közölte, amelyen a mai állapothoz viszonyítva említésre méltó különbség nem látható.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból derül ki, hogy a templommal, a faragott műrészletek értékelésével a későbbiekben Entz Géza, Keöpeczi Sebestyén József és Virgil Vătășianu foglalkozott behatóbban. Újabban Tüdős Kinga és Gyöngyössy János tett kísérletet az eddigi részeredmények összegzésére.

Az Orbán Balázs által említett 1401-es építési időpontot, amelyet később Keöpeczi Sebestyén József is elfogadott, éppen a már említett késő gótikus formák alapján vitathatónak tarthatjuk.

Megjegyzendő, hogy ezen a véleményen volt Virgil Vătășianu is, aki a
kézdiszentléleki templom faragványainak készítését a XV. század második felére tette.

Keöpeczi bebizonyítja: az ökörfejes emlék nem Moldva címere!

Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy Orbán Balázs az 1401-béli építést, az általa Moldva címerének hitt ökörfejes faragvánnyal támasztotta alá, és így az építtetést Apor Katának, Sándor moldvai vajda feleségének tulajdonította.
Keöpeczi azonban kimutatta, hogy az északi sarokpilléren – feltehetően másodlagosan – elhelyezett ökörfejes faragvány nem Moldva címere, mivel hiányzik a többi heraldikai elem – csillag, rózsa, félhold.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A faragványok datálására is tett Keöpeczi kísérleteket. Hipotézise újabb vitára ad azonban alkalmat, mivel e két faragvány éppúgy lehetett egy-egy gyámkő is, amely a késő gótikus templombelső barokk átalakításakor került a támpillérekre.

Gyöngyössy szerint joggal feltételezhető, hogy a korai időkben a falunak kőből épített román stílusú temploma volt.
A ma is fennálló templom építése, a rajta fellelhető késő gótikus faragványok alapján a XVI. század első felében, de legkorábban a XV. század végén fejeződhetett be.

Kérdéses, hogy milyen építkezésre utal az 1622-ből származó felirat

Amint azt már röviden említettük, a XVIII. század folyamán a templomot és különösképpen a templombelsőt barokk stílusban átalakították.
Ekkor bontották le a gótikus boltozatot, és talán ekkor alakították át a kapubástyát is.


Szintén a fent említett szerző világít rá arra is, hogy a déli oldal portikusza is ekkor épülhetett, és ugyanekkor magasították a középkori templomtornyot és képezték ki a hangablakos felső részt.
Nem tudható pontosan, hogy mikor kerülhetett sor erre az átalakításra, de a hajó déli oldalán látható renoválási évszámok közül talán az 1773-as a legvalószínűbb.


Kérdéses marad továbbra is, hogy milyen „újraépítést” takar, egyáltalán milyen építkezésre utal az említett felirat: „REAEDIFICATUM 1622” sora.

A szokatlan alaprajz egyedülálló a Székelyföldön

A templomot kerítő saroktornyos, kapubástyás erődítmény szokatlan alaprajza egyedülálló a Székelyföldön.
Az ollós védművekre emlékeztető várfalak, az alacsonyan elhelyezett lőrések, a várfal és a tornyok nyolcvan centiméteres vastagsága és alig négy méteres magassága mind-mind egy aránylag késői, XVII. századi (századvégi?, megj. Gyöngyössy János) építés mellett szólnak.


Elvileg a védművek építési időszakának a XVIII. század első évtizede is elfogadható, azonban ennek valószínűségét azonban igencsak csökkenti az a tény, miszerint a szatmári béke után, de már az azt megelőző néhány évtizedben is, templomok erődítéséről aligha beszélhetünk.

Ez idő tájt csupán a már meglévő falak javítására kerülhetett sor, sőt ezt is inkább gazdasági – például raktározási – meggondolásból végezték, és nem a védelem biztosításáért.

Az erődítmények építése a XVII. századra tehető

Gyöngyössy munkájából azt is megtudjuk, hogy Orbán Balázs minden valószínűséggel tévedett, amikor a falakat és a védőtornyokat egykor magasabbnak vélte.
Entz a kézdiszentléleki templom erődítményeinek építését a XVII. századra tette, ugyanakkor Kónya Ádám pedig a következőket írta:
„Meglepetésként hat a kézdiszentléleki vár tört vonalú falával, amelyben alighanem a XVIII. században elterjedt barokk kori erődítésrendszerek úgynevezett ollóinak helyi változatát szemlélhetjük”.

Az 1802. évi földrengés megrongálja az épületegyüttest

Figyelmet érdemelnek a templomon és védműveken egyaránt megjelenő, festéssel hangsúlyozott vakolatdíszek, amelyeknél a fehérre meszelt sima falszakaszokat durvább felületű, sárgás-barna keretbe fogták.
Ez a faldíszítés, amely Kézdiszék katolikus vidéke mellett elsősorban a csíki templomokra és cinteremfalakra jellemző, valószínűleg a XVIII. század folyamán vált divatossá.
Orbán Balázs illusztrációján a kézdiszentléleki templomon és várfalain már a maihoz hasonló díszítmények láthatók.
Az 1802. évi földrengés feltehetően megrongálta az épületegyüttest, és talán ezért jelent meg a renoválási évek közt az 1834-es évszám.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1194

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.