Központ
2018. augusztus 17. péntek, Jácint

Háromszék legmagasabb műemléktemploma

Nagy-Bodó Tibor május 31, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból – befejező rész)

Bölön eredetileg két település, Nagy- és Kisbölön egybeolvadásából alakult ki. A templom Nagybölön falurészben állott, ugyanis egy 1512-ben keltezett perlevél a nagybölöni Szent Katalin egyházat említette, amelynek papja az erdélyi vajda előtt pert indított Hidvégi Nemes Mihály ellen, az Olton levő híd vámja miatt. Egyházi adatok szerint a ma is ismert, Kirájszabadja határrészt Izabella királyné adományozta Bölönnek, majd 1557. május másodikán kelt rendeletében arra intette Sepsiszék törvénybíráit, hogy Nagybölön kiváltságait tartsák tiszteletben. Az 1567. évi Regestrumban Bölön százharminc kapuval szerepelt, és eszerint népesebb volt, mint az akkor százhuszonöt kaput számláló Marosvásárhely, és nagyobb mint a Székelyföld bármely jelentősebb települése. E feltűnően nagy kapuszám feltehetően azzal magyarázható, hogy a két települést, Kis- és Nagybölönt az összeíráskor már együvé számlálták. Első unitárius papját, Sikó Györgyöt 1569-ben említették.

Emlékeztető

A falu első románkori temploma a XIII. században épült, amelynek helyére a XV. században újat emeltek. A középkori templom az 1512. évi oklevél szerint Szent Katalin tiszteletére volt felszentelve. A templom a gótikus kor alkotása, ezt a csúcsíves ablakok is bizonyítják.

A vár építési ideje Entz Géza: Székely templomerődök című könyve szerint a XVII. század elejére tehető, erről tanúskodik a várfalon olvasható felirat: „Az erősség és az igen szilárd torony az Úr nevében a bölöni lakosság munkájából épült az Úr 1617. esztendejében”.
A templom két bejárata elé 1776-ban portikuszokat építettek, 1788-ban a tornyot magasították. A harangház, a négy tágas hangablakkal 1804-ben készült. 1720-ban az épületet és a várat tűzvész sújtotta, 1802-ben földrengés rongálta meg. 1815-ben a károkat kijavíttatták, a hajó nyugati végébe bolthajtásos karzat épült, amelyre 1825-ben orgonát szereltek.
Az átalakított templomot a XIX. század végén lebontották és klasszicista stílusban 1894-ben felépítették a mai templomot.
1940-ben egy újabb földrengés a templomot és a várat ismét megrongálta. A károk egyrészét 1957-ben javították ki, akkor csak a templomot és a tornyot restaurálták.

Háromszék legmagasabb műemléktemploma

A falu 1690-ben hozott szabályzatát elsőként Orbán Balázs közölte A Székelyföld leírása című könyvében, ugyanakkor a templomról készült illusztrációk is értékes adatként szolgáltak.
A középkori templom helyén álló bizánci kupolás épület alapkőletételére 1893. június huszonötödikén, felszentelésére 1895. augusztus huszonhatodikán került sor. Háromszék legmagasabb műemléktemploma klasszicista stílusban készült, tervezője Pákei Lajos műépítész volt.
A monumentális keletelt műemlék épület tornya huszonöt méter magas, amely az egykori templomtól nyugatra állt, és 1893-ig kaputoronyként szolgált. A kőből készült harangtorony többszöri átépítés ellenére is, a harangház kivételével középkori eredetű. A harangháznak négy tágas hangablaka van.

Amit az 1789-ból származó oklevél tanúsít, avagy, amit a toronyról még tudni kell

A templom tornyát illetően az 1789. évi egyházvizsgálat jegyzőkönyve említést tesz arról a feljáróról, amely a védőfolyosóra vezetett. Erről a gyilokjáróról nyílt a torony második emeleti ajtaja.
A lőrések feltűnően szűkek és téglalap alakúak. Az emeleteket egymástól elválasztó födémnek csak a tartógerendái maradtak meg, viszont figyelmet érdemel a torony sátortetőjének szerkezete. Külalakja után ítélve legkésőbb is a XVIII. század végéről való.
A torony délnyugatra néző oldalán, kívül az első emelet lőrésétől kissé jobbra egy kőtáblát találunk, rajta az alábbi, gondosan metszett felirat:
PROPUGNACULUM ET / TURRIS FORTISSIMA NO / MEN DOMINI. AEDIFI / CATUM OPERA INCO / RARUM NEOLEON [IENSIUM] AN[NO] DO [MINI] 1617 GE[ORGIUS] KEOPECI.
E kőtábla a jelek szerint eredeti helyén áll, ugyanis föléje egy kissé kiemelkedő épületkövet falaztak, amely ereszként védte a feliratot.

A védőrendszer szerves része

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében tesz említést arról, hogy a keleti várfal mögötti udvarszint alacsonyabb, mint a falakon kívüli földszint, és így belülről mérve a keleti falszakasz a kilenc-tíz méter magasságot is eléri.
Kívül egy közel tíz méter széles 1,5-2 méter mély árok húzódik. Egykor bizonyára a védőrendszer szerves része volt. A várfalak felső részén, egymástól megközelítőleg 3-3,5 méter távolságra keskeny, magas lőrések sorakoznak.

A délkeleti saroktoronytól számított tizedik és tizenegyedik lőrés között mélyre lenyúló függőleges repedés látszik. Ugyanitt a fal egy erős hajlattal nyugatnak fordul.
Az északi vároldal közel nyolc méter hosszúságú szakasza 1977-ben a földrengés áldozata lett, de pártázatos pereme már az 1940-es földrengéskor megsemmisült.

A vár legnagyobb védőtornya

A keleti és északi oldalon a várfal egységes külsőt mutat, és egykor egészen a harangtoronyig tartott. A fal peremét itt egykor fogsoros pártázat díszítette. Nyomait a délkeleti védőtoronytól az északiig mindenütt megtaláljuk.

A sűrű egymásutánban sorakozó fogak a falnál vékonyabbak, annak udvar felőli részén foglalnak helyet, míg a falperem külső sávját habarcsba ágyazott cserepek fedik.

Az északi oldalon áll a vár legnagyobb védőtornya. Alaprajza téglalap, rövid oldalával a védőfalhoz illeszkedik. A két szárnyfal nem épült szervesen össze a várfalakkal. Mindez arra utal, hogy a tornyot utólag építették a már meglévő korábbi eredetű várfalhoz, ami egyébként az udvar felől is felismerhető – akárcsak a délkeleti esetében, az északi torony belső oldalát is a korábbi védőfal képezi.

A földszint és a két emeleti ajtót utólag vágták a falba. Ezeket akkor falazták be, amikor a tornyot gabonatárolóvá alakították.
A védőfal egykor kifelé irányuló három lőrése – akárcsak a déli toronynál – ma a torony belsejébe nyílik.

Az egykori védőfolyosó tartógerendáinak csonkja ezen a szakaszon is föltűnik, néhány gerendafészek társaságában, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyilokjáró egyik feljárója éppen ezen az oldalon állt.

Az épületet csűrnek is használták

Az északi torony földszintre és két emeletre tagolt, mindhárom irányban emeletenként két-két lappancsos lőréssel, az egészet pedig egy újabb keletű kontytető fedi.

Az épületet jó ideig csűrnek használták, és emiatt az udvar felé nyíló ajtó helyett a nyugatra néző szárnyfalba új ajtót vágtak.
Az északnyugati szakasz a fenti toronytól a harangtoronyig tart. Falazásában egy testet alkot a már ismertetett keleti és északi védőfallal, magassága azonban az előbbinek csupán a kétharmada.

Úgy látszik, hogy éppen a vékonyabb falú lőréses mellvédje hiányzik, amely föltehetően földrengés áldozata lett. Ez a falszakasz korábban is gyengébb lehetett a többinél, ugyanis kívül két vaskos – a jelek szerint utólag épített – támpillérekkel kellett megerősíteni.

A hetvenes évek végén még látszott az egykori gyilokjáró egyik alkotóeleme

A védőfal belső oldalán körös-körül, a védőfolyosó magasságában egy közel húsz centiméter széles párkány fut körbe. Itt sorakoznak a falba süllyesztett tartógerendák kiálló csonkjai és az üresen tátongó gerendafészkek.

A hetvenes évek végén a várfal keleti szakaszán még látni lehetett az egykori gyilokjáró egyik alkotóelemét: egy fából kiálló, konzolosan alátámasztott gerendát. A védőfal az alapoknál 1,3-1,5 méter, a mellvéd azonban csak nyolcvan centiméter vastag.

A falap pereme alatt belül, a falsíkba süllyesztve, hosszanti elhelyezésű kötőgerendák láthatók.
Mindamellett, hogy a falperemet erősítették, ezek szerves részei lehettek a védőfolyosó tetőszerkezetének is. A falak peremvonala nem vízszintes, hanem a terep után igazodva lejt vagy emelkedik.

Befejezésül

„… e templomot terjedelmes és igen erős várkastély övezi, melynek falai 5-6 öl magasak, szögletbástyái még most is elég épek. A falakon két soros lőrések, s ezeken felül kiszökellő s igen díszes zúzmüvek (pechnase) vannak; a fal tetőpárkányán fogrovátkos záródás közt szarvszerü ékítmények fordulnak elő…” – írja Orbán Balász A Székelyföld leírásában.

A bölöni vár helyi mesterek tervei szerint és irányításuk alatt készült. Ovális alaprajzú, terméskőből felrakott magas, négy külső toronnyal erődített védőfal, amely mai formáját a XVII. század elején kapta.
A templomvár védőművei ma is jó állapotban találhatók.

 


A református templom

A bölöni református templomot először Csulai György református püspök említi 1653-ban, amikor látogatást tett Háromszéken. Erről tesz bizonyságot egy 1709-ből származó okirat is. Az említett templomot azonban 1712-ben kibővítik, és így elnyeri a mai formáját.
Először 1769-ben renoválták. Semmi feljegyzés nincs ezen javítás folyamatáról, tervezetéről, költségeiről, a javítás dátumát is az utókor jegyezte fel.
Egy újabb, nagyobb méretű felújításra 1851-ben került sor, majd 1898-ban.
1925-re a tetőszerkezet annyira megrongálódott, hogy a leomlás határán levő nyugati falat csak nagy erőfeszítések árán tudták megerősíteni, hiszen bármelyik pillanatban összeomolhatott volna.

A templomot aknatalálat éri

Az 1925-ben történt javításokkal annyira rendbe tették a templomot, hogy egy 1932. január 12-ről származó vizitációs jegyzőkönyv ezt írja:
„…az egyházi épületek annyira rendben vannak Bölönben, hogy Erdővidéken egyik Egyházközségben sincs annyira rendben…”.
Mindez dicséretére vált a bölöni református egyháznak, melyet büszkén jegyeznek fel az írások is.
Sajnos azonban nem sokáig büszkélkedhettek ezzel a kitüntetéssel, hiszen az idő vasfoga ismét kikezdte a templom ódon falait.
Alig telt el egy pár év, és már 1939-ben újabb javítások szükségességéről írnak a jegyzőkönyvek.
Ezek a javítások végül nem hajtattak végre, azonban a javítások szükségességét fokozta az 1940-es földrengés. A világháború azonban, ellehetetlenítette a renoválási munkálatokat.
A baj soha nem jön egyedül, szoktuk mondani, és ezt tapasztalta meg a református egyház is, amikor 1944. szeptember 7-én templomunkat aknatalálat érte, aminek következtében a mennyezet beszakadt.
A presbitérium felkészült a templom újjáépítésére, számba vette forrásait, tervrajzot és költségvetést készíttetett, és ezzel a gyülekezet előkészítette a templom veszélyeztetett részének lebontását. Ez a bontás meg is történt, és ezzel egy időben 1946-ban a templomot teljesen fel is újították.
Egy későbbi javítás 1963-ban, majd 1978-ban történt.

A szakemberek megtiltják az istentiszteletek további tartását

Az idő vasfoga azonban újból próbára tette kicsiny templomunkat, hiszen az északi fal annyira rossz állapotba került, hogy 2004-ben életveszélyesnek nyilvánították. A mérnökök megtiltották az istentiszteletek további tartását a templomban.
2004-ben tehát az egyházközség elkezdte végigjárni a templom renoválásának kálváriáját.
A négy év alatt teljesen felújították a tetőszerkezetet és tornyot. A templom épületének nyolcvan százalékát pedig le kellett bontani és újra kellett építeni.

A torony, a harangok, az orgona és a szószék

A bölöni református gyülekezet templomának sokáig nem volt tornya, mivel az unitáriusokkal együtt használt közös harangok, a közös bástyából hallatták hangjukat. 1853-ban egy haranglábat készíttetnek. 1910-ben építtetik meg, a ma is látható tornyot Martyn Schabel építészmérnökkel
Az idők folyamán a Bölöni Református Egyházközségnek, az unitárius egyházzal való közös harangokon kívül, négy harangja volt.
Az első két külön harangot (1853,1868) a nagy világégések során elvitték.
A mai látható harangok 1911 és 1927-ből származnak.
Az 1911-es harangot Hönig Frigyes készítette Aradon.
Felirata: „Isten dicsőségére a Bölöni Ref. Egyház részére öntötte Hönig Frigyes Aradon 1911.”
Az 1927-es harangot Resicán készítették.
Felirata: „A BÖLÖNI HIVEK / AJÁNDÉKÁBÓL VETETETT / AZ ISTENNEK / DICSOSSÉGÉRE / AZ 1927-IK ÉVBEN.” Másik oldalán: „RECITA”
1816-ban építtetnek egy orgonát, Boldizsár Tamás orgonaművésszel. Ezt az orgonát viszi el a brassói Nagy József 1881-ben, és építi meg a ma is látható orgonát. Az orgona utoljára 1946-ban volt felújítva.
A szószék 1722-ből származik.
Felirata: GEN XXII 4-8 DEUS PRO VIDEBIT SIBI VICTIMAM HOLOCAUSTI: AO 1722. („Isten majd gondoskodik az égő áldozatról.”).
A szószék talapzata egy kőből van faragva.
A szószékkorona 1770-ből származik.
Felirata: AD GLORIAM DEI 1 PORISSINT BUS 7 CURA JOHANES 7 B?ECIPASTOR 0 ECCE REFOR BO M LONIENSIS, ET 1 GEORGIU VARGAS.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak, Bartha Attila bölöni református lelkipásztornak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. A mai állapotról Csedő Attila fotográfus fényképei tanúskodnak.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 767

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.