A Szeben megyei Darlac Erzsébetvárostól tizennyolc kilométerre fekszik. Az azonos nevű községség központja. Lutheránus temploma a XV. század elején épült gótikus stílusban a korábbi román stílusú templom helyett. 1500-ban boltozták, sík mennyezetű, de szentélye keresztboltozatos. A templomban levő szobrok valószínűleg még az első templomból maradtak meg, a XIII. század végén vagy a XIV. elején készülhettek. A szentély festményekkel gazdagon díszített, korukat a XVI. század elejére teszik. Királyföld a Nagy-Küküllő és az Olt közötti történelmi tájegység neve. Néha Szászföld vagy Szászok földje néven is említik. Régebben hívták Tulajdonnak és Fiskális földnek is.
A szász székek területe
A szász székek területe eredetileg százkilencven kilométer hosszú, keskeny földsáv volt Dél-Erdélyben, mely Szászvárostól a Homoród-mentéig nyúlt el. E területsáv a későbbiekben észak-déli irányban gyarapodott.
A Királyfölddel szomszédos területek: északon Küküllő vármegye, Fehér vármegye és Udvarhelyszék, keleten Udvarhelyszék, Miklósvárszék, Sepsiszék és Felső-Fehér vármegye, délen a Havasalföldtől elválasztó hegységek, nyugaton Hunyad, Fehér és Küküllő vármegye.
Az Erdélyi Három Nemzet – magyarok, székelyek, szászok – Uniója
Az erdélyi szászok XII. századi betelepülését követően az 1224-es Andreanum rendezte jogi helyzetüket és szabta meg autonómiájukat, amelyet 1486-ban Mátyás király megerősített.
Felettes szervük a szebeni ispán lett. Vásártartási jogot és adókedvezményt, sőt Nagyszeben árumegállító jogot is kapott Nagy Lajostól.
1437-ben az Erdélyi Három Nemzet – magyarok, székelyek, szászok – Uniója is kodifikálást nyert, ezt az uniót (Unio Trium Nationum) többször megerősítették.
A XV. századtól a szász universitas újabb önrendelkezési eredményeket ért el, így a saját bíráskodás – a királybíró, illetve a szász önkormányzat vezetőjének kijelölése (comes Saxonum), aki egyben a főszék fővárosa, Nagyszeben polgármestere is volt.
A jogilag különálló székek, melyek egymással universitast alkottak, az 1876-os vármegyerendezésig maradtak fenn, ezután Brassó vármegye, Szeben vármegye, Nagy-Küküllő vármegye illetve Beszterce-Naszód vármegye részét képezték.
Az asszimiláció már a XX. század elején beindult, például Brassó lakossága a román impérium alatt vált német többségűből magyar többségűvé. Ma román többségű. Ma, az 1970-es évek erőltetett kivándorlása folytán, a terület német lakossága minimális.
Számos település pedig bár megindult az önállósodás útján, végül nem lett teljes jogú székváros; ilyen például Nagyekemező.
Jellegzetes építészeti emlékük az erődtemplom.
Egyedi tájnyelvük a luxemburgihoz áll közel. Kiemelten fontos tudni azt is, hogy Nagyszeben város 2007-ben – két társrendező településsel – Európa kulturális fővárosa volt.
Először II. Géza hív erre a vidékre szászokat
Királyföldnek vagy Szászföldnek nevezzük tehát azt az Erdély déli részén fekvő területet, ahol a szászok is megtelepedtek: nyugat-kelet irányban Szászvárostól Barótig, északon a Marosig és a Nagy-Küküllőig, délen az Oltig és a Déli-Kárpátokig húzódik.
Először II. Géza hívott Nagyszeben, Újegyház és Nagysink vidékére szászokat, akik a XIII. század elejétől nyugat felé Szerdahely, Szászorbó, Szászsebes, Szászváros, kelet felé pedig Szászkézd, Kőhalom és Barót vidékéig települtek.
1224-ben a területet II. András a szász közösség tulajdonának minősítette (lásd az Andreanum című királyi oklevelet).
A középkor folyamán gyorsan megindult a vidék városiasodása, a települések egykori gazdagságának mementói az erődített templomok is, amilyen a szászbogácsi is.
Darlac XV. századi temploma
Amint azt a felvezetőben röviden már említettük, Darlac szeben megyében található. Első említése 1317-ből maradt fenn Darlaz néven.
További névváltozatai: Dorlaz (1325), Darlas (1392), Darlacz (1543). Késő gótikus temploma a 15. században épült.
Lutheránus temploma a XV. század elején épült gótikus stílusban, a korábbi román stílusú templom helyett.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Hermann a pápai tizedjegyzék szerint tizenhét régi banálist fizet.
A mai templom
Mai templomát megelőzte egy a XIII–XIV. század fordulóján épült templom. Mostani temploma a XV. század első negyedéből való késő gótikus alkotás.
Egyhajós, torony nélküli templomok mintájára épült. Falusi méretekhez viszonyítva nagy templom.
Hajója kezdettől egyszerű mennyezettel volt fedve. 1500-ban boltozták. 1837-től újra sík mennyezetű. Szentélye és apszisa azonban keresztboltozatos és többszöggel zárul. A diadalív félköríves.
Ablakai változatos formájú gótikus kőráccsal díszítettek. Gyámköveit faragott figurák, szobrok domborművei ékesítik. Közülük Mária és János apostol azonosítható. A boltozat zárókövén Jézus látható.
Két szobra – Mária és János – a román korra utal, és a feltételezett előbbi templom emlékének tekinthető, amelynek papja a fent említett Hermann plébános volt.
Az egykori sekrestye ajtókerete megmaradt a falban és mellette a szószékre felvezető egykori ajtó kőkerete is, mely reneszánsz díszítésű. Szentélyfülkéje gótikus.
A falfestmények korát a XVI. század elejére teszik
A szentélyt kívül-belül rendkívül gazdagon festményekkel díszítették. A szentély külső oldalán Jézus elfogatása, a Keresztrefeszítés és Szent Kristóf nagy alakja vehető ki, sötét égszínkékben. 1975-ben tárták fel.
A keleti és északi fal falfestményei nagyon kopottak. A belső szentélyfalon újabban oltárfüggönyös és indadíszítéses festményeket tártak fel.
Az oltárkredenc fülkéjében két szent harcos látható.
A falfestmények korát a XVI. század elejére teszik és rokonságba hozzák a szászbudai tizenkét apostol képével.
A falfestményeken azonosították még: Utolsó vacsora, négy evangélista, vértanúk, Dávid, Salamon, Krisztus, Szent István és Szt. László, angyalok, szerzetes, ördög. A szentélyben Jézus szenvedésének jelenetei. Megmaradt a szentségfülke is.
Darlac középkori katolikus lakói lutheránusok lesznek
Az oromzatos homlokzat közepén díszes csúcsíves kapuzat áll, melynek fejezeteit levéldíszek, szőlőfürtök ékesítik.
A kapu feletti fiatornyocskákkal díszített koronázó részen vakmérműves párkányt képeztek ki. A kapuzat fölött Krisztus, Mária és Szent János között. Valamikor várfal vette körül.
A templomnak nincs tornya, de mérműves – kőrácsos – ablakai gazdagon díszítettek, s különlegessé teszi a templomot, hogy külső falába római kori faragványokat falaztak be!
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az.
A régiségek megőrzése kifejezi a kontinuitást,
a folytonosságot az apostoli egyház és az evangélikus egyház között
Isó M. Emese közléséből tudjuk meg, hogy a művészettörténeti kutatásban mára elterjedt az a felismerés, hogy nem véletlen az, hogy a Németország és Hollandia területén álló evangélikus templomokban több középkori emlékanyag – liturgikus felszerelés – maradt meg épen, mint más felekezetű templomokban.
A szerző meglátása szerint az ok egyszerű: a régiségek megőrzése kifejezi a kontinuitást, a folytonosságot az apostoli egyház és az evangélikus egyház között.
Ennek megfelelően – a lutheri tanításon alapulva – az evangélikusság mindig is megvédendő örökségként tekintett az elődeitől reá hagyott értékeire: ezt láthatjuk az erdélyi templomokra tekintve is.
A freskókon Szent Kristóf alakja is kivehető
A látogató egy másik érdekességet is felfedezhet: a templom kívülről is festett volt, a szentély falain a mai napig látszanak a freskók, köztük a Keresztrefeszítés jelenete, illetve – a korszakra jellemző, de számunkra meglepő módon – Szent Kristóf hatalmas alakja is kivehető, aki vállán hordozza a gyermek Jézust.
Sokan úgy ismerik, mint a vándorok védelmezőjét, azonban egy másik értelmezése magyarázza, hogy miért jelenítik meg általában a templomok külső falán alakját: a hirtelen halál ellen véd, amitől a középkorban joggal tartottak a hívek, és remélték, hogy Kristóf látványa, a hozzá szóló ima segíti őket abban, hogy elkerüljék az utolsó kenet nélküli halált.
A páratlan látvány
A templomba lépve hihetetlen látvány tárul elénk, ami a gazdag kifestésnek köszönhető. Feltűnik az Utolsó ítélet, a Fájdalmak férfija, a magyar királyszentek, Szent Katalin legendája.
A fent említett szerző, Isó M. Emese még azt is megjegyzi, hogy De Gerando Ágost (1819–1849) e templom kapcsán írta le az itteni lelkész beszámolója nyomán, hogy az evangélikus közösség még egyszer sem kérte a falképek lefestését, de ha erre sor kerülne, maga a gyülekezet vezetője akadályozná azt meg!
A római kori temetkezési relikviák
A hívek nélküli darlaci lutheránus templomot még nem újították fel. Szomszédságában – bal oldalon – református, és – jobb oldalon – római katolikus templom található.
Az ablakkeretek gazdagon díszítettek és a templom hátsó részén Erdélyben ritkán látható elem hívja fel magára a figyelmet a külső falon festmények láthatóak.
Szűz Mária karján kis Jézussal, Jézus kínszenvedései jelennek meg a freskókon. A templom falába római kori temetkezési relikviák vannak beépítve.
Befejezés, avagy amit még tudni kell…
Darlac tehát Erzsébetváros mellett helyezkedik el. Léstyán Ferenc is igazolja azt a tényt, hogy „mai templomát megelőzte egy, a XIII. és a XVI. század fordulóján épült korábbi templom.
Egyhajós, torony nélküli templomok mintájára épült. Falusi méretekhez viszonyítva nagy templom. Hajója kezdettől egyszerű mennyezettel volt fedve”.
A lutherános templomot a szászok kitelepedését követően egy ideig a görögkeletiek használták – feltehetően csak a új templomuk építése idején –, ma már használaton kívüli. Magyarul is beszélő férfi nyitotta ki.
A már többször is említett település mindig híres szőlőtermesztő vidék volt.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.
