Központ
2018. június 20. szerda, Rafael

Nagyajta gótikus templomerődje

Nagy-Bodó Tibor június 14, 2018 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

A Kovászna megyei Nagyajta Sepsiszentgyörgytől szűk negyvenöt kilométerre északnyugatra, az Ajta-patak völgyének torkolatánál, az Olt völgyének jobb parti teraszán fekszik, Középajta tartozik hozzá. 1332-ben Ahch néven említik először a pápai tizedjegyzékben. A falu 1703-ban vásártartási szabadalmat kapott Lipót császártól, de mivel 1705-ben kitört a kuruc-labanc háború, így ezt nem gyakorolhatta, 1783-ban viszont újra megkapta a vásártartási jogot. Unitárius templomerődje a román kori templom helyére épült a XV. században késő gótikus stílusban, öt méter magas falát két sarokbástya erősíti, melyek XVI. század végiek. Utólag egy kapubástyával is kitoldották az északi oldalon. Az 1802. évi földrengés után 1802 és 1814 között átépítették.

A mai templom legrégebbi része

A templommal és az erődítményekkel kapcsolatban Kelemen Lajos említette, hogy 1732-ben hosszas pereskedés után Nagyajta lakossága úgy döntött, hogy a vár legyen az egész falu tulajdona, felekezeti különbség nélkül, a templom pedig maradjon az unitáriusoké.
Debreczeni László szerint a mai templom legrégibb része a hajó, melynek építését a XIV. század elejére teszi.
Szerinte a mai sokszögzáródású szentély, az egykori sekrestye és talán a diadalív is a XV. század derekán épült.
Az eredetileg alacsonyabb hajó magasítására, boltozatának és pilléreinek megépítésére a XV. század végén vagy még későbben kerülhetett sor.
A szentély pillérei egybeépültek a fallal, a hajóéi azonban nyilvánvalóan későbbi hozzáépítések. Ez utóbbiak elhelyezése nem felel meg az egykori boltozat gyámköveinek.
Megállapítható tehát, hogy míg a szentély egységes építkezés eredménye, a hajó utólagos magasítás és boltozás után nyerte el gótikus jellegét.
A XV-XVI. század fordulóján a hajó nyugati oromfalához tornyot építettek, és ennek mint az akkortájt épült székelyföldi templomtornyok többségének, védelmi rendeltetése is volt.

Egy püspöki vizitáció értékes adatai

Debreczeni a hajóra és a szentélyre kiterjedő védelmi emeletet egyidősnek tartja a toronnyal.
Figyelembe véve a templomok emeleti lőréseit, amelyek méreteik szerint kizárólag tűzfegyverek számára készültek, a védelmi emelet a kialakult vélemények szerint valamivel később, a XVI. század második felében, vagy az említett század végén épülhetett.
Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy az 1789. évi unitárius püspöki vizitáció jegyzőkönyve értékes adatokat tartalmaz a később megrongálódott és részben átépített gótikus templomról, valamint a szintén középkori harangtoronyra vonatkozóan is.

A szószék 1710-ből, az úrasztala 1755-ből származik

A harangtorony minden bizonnyal középkori eredetű. A hajót és szentélyt hálóboltozat födte. A hajó nyugati végében a karzat szintén gótikus lehetett.
Ritka megoldásként tartják számon a karzatfeljárónak a déli falhoz való építését.
A fent említett jegyzőkönyv a templom berendezését is bemutatta, többek közt az 1710-ből származó szószéket és az 1755-ben készített úrasztalát is.

A templomot sokszor alakítják

A templom második nagyméretű átépítésére az 1802. évi földrengést követő javítások folyamán került sor, de a későbbiekben is sokat alakították. Ez utóbbiakról 1885-ben Huszka József írt.
A templom és az erődítmények részletes műszaki vizsgálatát a nagyajtai unitárius egyház kérésére Debreczeni László készítette el 1955-ben. Az ezt követő években Tüdős Kinga foglalkozott az épületegyüttes történetével.
A kézirat formájában fennmaradt leírásban a szerző, Debreczeni a rá jellemző alapossággal ismertette előbb a templom műrészleteit, majd az erődítményeket.

A torony az elmúlt században nyeri el a mai formáját

A hármas térfűzésű, torony-hajó-szentély együtteséből álló keletelt templom a gótika jegyeit viseli, bár a több rendbéli átépítés során sokat vesztett egykori szépségéből.

A torony, amely az elmúlt század elején nyerte el a mai formáját, megközelítőleg hat méter magasságig középkori eredetű.
Ezen az alsó részen a nyugati irányba néző félköríves záródású ablak egy későbbi kivágás eredménye vagy egy korábbi lőrés kibontása által jött létre.

Úgyszintén lőrésszerű a torony második emeletének délre néző ablaka. A hat méter magasságban végigfutó övpárkányon felül a sarkokat kívülről erőteljes, lábazatos és fejezetes lizénák díszítik. A legfelső emeletnek mind a négy oldalán egy-egy félköríves záródású hangablak nyílik.

Nem ismerni a középkori bejárat egyik helyét

A hajó déli oldalán két, egykor minden bizonnyal csúcsíves kiképzésű ablak látható, és egy bejárati ajtó, nyitott portikusz védelme alatt.
Szintén Gyöngyössy János tud arról, hogy az említett ajtót 1879-ben vágták a falba, feltehetően egy korábbi, lebontott támpillér helyébe.
Déli bejáratnak a középkorban is léteznie kellett, ennek azonban a pontos helyét nem ismerjük.
A szentély déli oldalán két csúcsíves ablak nyílik, a délkeleti oldal hasonló kiképzésű ablakát pedig 1910-ben karzatfeljáró ajtóvá alakították. Ugyanitt, a keleti oldalon egy elfalazott csúcsíves ablak is látható.

Hasonló ablaknyílás a hajó északi oldalán is található, erről azonban ismeretes, hogy 1879-ben nyitották, abban az évben, amikor a korábbi ablakok mérműveit kitörték.
A hajó támpillérei, ellentétben a szentély támpilléreivel, nem épültek szabályosan, a belső boltozatnak megfelelően. Több akad köztük, amely szemmel láthatóan későbbi hozzáépítés eredménye.

A szentély boltozata épen maradt, a hajót viszont egyszerű dongaboltozat fedi. Ennek stukkódíszei feltételezhetően az egykori hálóboltozat rajzolatát őrzik.

A hajó déli és északi falán, belül fennmaradtak az egykori boltozat gyámkövei, amelyek orsós kialakításúak.

Nem maradt fenn a boltozat felirata és ennek díszítése sem

A szentélyt és a hajót csúcsíves diadalív választja el egymástól. Nem tisztázódott még, hogy az eredeti gótikus diadalívet mennyire alakították át a hajó újrabútorozásakor.

A szentélyben az északi falon a befalazott sekrestyeajtó későgótikus, szemöldökgyámos, gazdagon tagozott kerete látható.
Ugyanitt található egy kőből faragott, kehely alakú szószék is, amely 1710-ben Donáth György költségén készült. Az ide felvezető lépcső akantuszleveles, bábos korláttal készült.

A középső báb belső oldalán a mester kézjegye látható: J. Kőfa(ragó?)
kiemelten fontos megemlíteni még azt is, hogy Debreczeni szerint a szentély hornyolt bordáit és gyámköveit egykor téglavörös vonalak szegték.
A diadalív déli vállköve alatt a szentély felé néző oldalon valamikor vörös festékkel írt három szó állt:
LAUREn/Aytay/1593
Sem a boltozat díszítése, sem a fenti felirat nem maradt meg.
Egyházi adatok szerint a diadalív szentély felé néző oldalán is állt egy felirat:
„Renovat Anno D(omi)ni 1512.”.
Ezt a feliratot azonban Debreczeni nem említi a feljegyzéseiben és ma sem látható.

A középkori harangtorony összeomlik, és maga alá temeti a gótikus karzatot is

Szintén Gyöngyössy közléséből tudjuk meg, hogy az 1802. évi földrengéskor a középkori harangtorony összeomlott, megrongálva a hajó boltozatát és maga alá temetve a gótikus karzatot.

A megsérült templomot 1806-ban renoválták és ekkor épült a mai harangtorony felső kétharmada és a hajót borító dongaboltozat is.
1879-ben a déli oldalon új ajtót nyitottak, de sajnos a korábbi bejárat ajtókerete nem maradt fenn.
Szintén ekkor törték ki a csúcsíves ablakok mérműveit is, a hajó északi oldalán pedig egy csúcsíves ablakot nyitottak.
1910-ben a szentély délkeletre néző ablakát karzatfeljáróvá alakították.

A templomot négyszög idomú erős várkastély övezi

A vizitáció második határozata a várfalak és védőtornyok javítását rendelte el, mivel ezek, mint mondják:„… megromladozott és majd minden securitason kívül való állapotban vagynak…”.

Orbán Balázs a templom rövid ismertetése után az alábbiakat írta:
„… E templomot négyszög idomú erős várkastély övezi, melynek hossza keletről nyugatra hatvan lépés, szélessége ötven lépés. Szögleteiben négy erős négyeg bástya szökel ki a várfalak vonalából. Bejárata az északi oldal közepén levő kapubástya alatt van, melyet egy háromszögbe épített előváracs fedezett (ez utóbbinak most csak nyomai látszanak). A kastélyt kívülről hatalmas földtöltés és mély sáncz övezte, és így a maga idejében tisztességes erőd lehetett…”.
Nyilvánvaló, hogy tévedett, amikor négy sarokbástyát jegyzett föl, ellenben fontos adatként tartjuk számon a kaputorony védelmére épült elővár – barbakán – említését.
Ennek napjainkban ma már nyoma sem látszik.

(folytatás a következő lapszámunkban)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe. A mai állapotról Csedő Attila fotográfus fényképei tanúskodnak.


Share Button
Ennyien olvasták: 850

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.