Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Sólyomkő vára

Nagy-Bodó Tibor szeptember 7, 2017 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból, befejező rész)

Bihar megyében, a Réz-hegység nyugati részén, Sólyomkőpestestől északnyugatra fekvő hegy tetején, négyszáznegyvennyolc méteres tengerszint feletti magasságban fekszenek Sólyomkő várának romjai. A várat még a tatárjárás után, 1242 és1246 között építtette a Dunántúlon birtokos Geregye nemzetségből származó Pál comes Bihar vármegyei birtokai védelmére. Pál comes IV. Béla hű embere volt, aki Bihar vármegyei birtokait katonai érdemeiért kapta. Pál comes 1257-ben készült bevallásakor még bírta Sólyomkőt, ahol a vadászsólymokat tartották, valamint Rév és Kér helységeket is. Pál fiai azonban szembekerültek V. István királlyal és ezért kegyvesztettek lettek, elvesztették bihari birtokaikat, amelyek a Körösök és a Berettyó mentét uraló Borsa nemzetségre szálltak.

Emlékeztető

A XIII. század elején Sólyomkő vára már a Borsa nemzetségbeli Tamás, majd fia Lóránt és Borsa Kopasz nádor birtokában volt. 1316 körül Borsa Kopasz fellázadt Károly Róbert király ellen.
A király a lázadás leverését Borsa Kopasz egyik legnagyobb ellenségére, a Dobi Dorogiakra bízta, akik – mivel tudták, hogy Sólyomkő vára bevehetetlen – a szomszédos hegyekben két várat építtettek, hogy Borsát kiéheztessék.
A kiéheztetett Kopasz így nem tehetett mást, kénytelen volt megnyitni a vár kapuját, és megadni magát.
A vár ezután Kopasz hűtlensége miatt királyi birtok volt egy ideig, ahonnan Kaplai Tamás birtokába került, a későbbiekben pedig Drágffy Miklós lett a birtokosa (a későbbiekben erre még visszatérünk).
1403-ban Zsigmond király, később a Szántai Laczkfiak, majd a Kusalyi Jakcsok, Országh Mihály nádor, Perényi Imre nádor birtokolta, kitől csere útján Drágffy János országbíró kezébe került, és még 1552-ben is az ő özvegyéé volt, majd a losonci Bánffyak, Kanizsai László, később Székely Mózes erdélyi fejedelemmé lett a vár.

A vár új birtokosai

Az 1500-as évek vége felé Bocskai István szerezte meg az akkorra már erősen leromlott erősséget, melyen ekkor jelentős javításokat és a védelmi képesség fokozását szolgáló módosításokat végeztetett, majd Báthory Gábor lett birtokosa.
1630 körül a vár Zólyomi Dávidé, majd leányáé, Zólyomi Erzsébeté lett. A Zólyomiak után II. Rákóczi Györgyöt írták birtokosának.
1660-ban Sólyomkő várát Kemény János fejedelem szerezte meg, kinek idejében, végül II. Rákóczi Ferenc lett a vár ura, akitől a császári katonaság foglalta el.

Amit a várról még tudni kell

Kiss Gábor, az Erdélyi Várak, várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy Drágffy Lajos országbírónak az 1524-ben kötött örökösödési szerződése alapján Kanizsai Lászlót 1525-ben Nyály Simon kanonok, és Bagosi Ferenc jegyző királyi megbízottak iktatták be Sólyomkő vár és tartozékainak birtokába.
Kanizsai László után a XVI. század végén tehát Bocskai István kezére került, aki a várat kijavíttatta, megerősítette, és amint azt már röviden említettük, a későbbiekben Báthory Gáborra hagyományozta.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy 1630 körül Zólyomi Dávid birtoka, 1640-ben pedig:
„…Zolyomi Dávid nótáján – írja Szalárdi János – , Sólyomkő vára Élesddel s szép jószágaival Zólyomi Erzsébetnek (elsőben Imreffy Mihálynénak, azután Gabrillis vajdánénak, utolban kolosvári Bornemissza Lászlónénak) magvaszakadásán jus regiummal adattak, s annak módja szerint iktattattak volna neki is (ti. Rákóczi Györgynek)…”.

Cselebi is járt a vár falai között

Rákóczi után tehát Sólyomkő 1660-ban Kemény János erdélyi fejedelem birtoka lett, papja, a török első felszólítására átadta a várat.
Írott dokumentumok igazolják azt, hogy Evlija Cselebi is megfordult a várban. Ő ezt így örökítette meg:
„…ez a Sólyomkővár fa-palánka lés nagyon erős hely. Benne ezer válogatott (török) van, egy dsámija, gazdag szertára és legjava magyar ágyúi vannak. Nagyon erős vár ez, melynek egy hegy aljára hajló kisebb magaslata van, a hegyen szőllői vannak, csársija (árúcsarnok), bazárja és más középületei még nem készültek el…”.
A török kivonulása után, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem birtoka, akitől a császáriak foglalták el.
1711-ben Löwenburg kapitány vezetésével a németek felrobbantották és lerombolták az erődítményt.

A Batthyány-Bethlen kastély

A műemléképület Élesd nyugati részén áll. Az itt található birtok kezdetben a Batthyány család tulajdonában állt. Ők a XIX. század elején egy barokk stílusú kastélyt építettek a birtokon – néhány klasszicista jellemzővel –, majd a század vége felé az épület a Bethlen családhoz került, mert Bethlen Aladár (1854–1941) házasságot kötött Batthyány Vilma grófnővel.
A kastély kinézetén az új tulajdonosok nem sokat változtattak.
Néhány évtized múlva, 1920-ban, egy pap megvásárolta az ingatlant, ahol így mintegy húsz évig istentiszteleteket tartottak.
Ezek után, az 1950-es években a kastélyt államosították, néptanácsi székhelyként, majd lakatosműhelyként működött.
Napjainkban a helyi kórháznak ad otthont.
A kastély alapja U alakot formáz, egy szintje van. A homlokzat Élesd főútjára néz, az itteni, emeleti ablakokat jón stílusú pilaszterek választják el. Ezeket az ablakokat tükrök tagolják.
Az épület két szárnyból áll, a jobb oldalon található a barokk stílusú kapu, a másik oldalon pedig a jón oszlopok mellett egy üvegtetejű terasz is található.
A kastély hátsó homlokzata szinte megegyezik az elsővel. Ehhez tartoznak a lépcsőházak. A kastélynak egykor kertje is volt, de mára ezt megszüntették.

A magaslaki Zichy-kastély

 

A Zichy-vadászkastélynak helyet adó Magaslak a Réz-hegységben, hétszázhét méterrel a tengerszint felett fekszik. Közigazgatásilag Élesdhez tartozik, a Feketeerdő felé vezető úttól balra, innen mintegy húsz kilométerre érhető el.
A műemlék eklektikus stílusban épült, távol minden településtől, egy hegyoldalban. A vadászlak nyílászáróival és egyéb díszítményeivel egyetemben az építés körülményeit jelző emléktábla eltűnt, amelyen a következő felirat volt olvasható:
„Ez a vadászkastély épült a mi Kegyelmes Urunk Zichi és Vásonkeői Zichy Jenő gróf Ő Nagyméltósága óhajtásából az Úrnak 1891-ik esztendejében a leégett vadászlak helyén. Ezen emléktáblát mély hálából emelte Alföldi Flatt Károly uradalmi tiszttartó.”
Lőwy Nagyvárad.

A kastélyt a Zichyek 1928-ban eladták a La Roche és Darvas fakitermelő részvénytársaságnak.
A kastélyban, amely sokáig őrizte eredeti jellegét,1972-től vendéglő és szálloda működött.
Az 1989-es eseményeket követően, egy ideig katonákat szállásoltak el benne, majd 1996-ban a várad-hegyaljai Szent Kereszt-kolostor görögkeleti apácái vették birtokukba, hogy ott a felújítás után gyermektábort működtessenek. Az értékes homlokzati elemek ekkor tűntek el az épületről, ablakait műanyag keretű, hőszigetelő nyílászárókra cserélték.

A református templom

A református istenházát 1789-1792 között építették, amely 1853-ban beszakadt, így a tornyát kivéve teljes egészében át kellett építeni.
A munkálatok 1904-1906 között zajlottak, amelyek végére a templom szecessziós jegyeket kapott, tervezője Nagy Sándor nagyváradi építészmérnök révén.


Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnökének szakvéleményezése szerint az egyhajós, bádogborítású, kontyolt nyeregtetős templom tornya a nyugati homlokzat előtt áll.
A huszonnégy méter magas, robusztus torony négyszögletű oldalait lizénák és falsávok díszítik.
A torony második emeltének kanellúrázott lizénái függönyszerű fejezetben végződnek, közöttük, minden oldalon félköríves záródású, vállakra futó félköríves szemöldökű, keretelt ablakokkal, alattuk fogazott ívsorral, amely az övpárkányban folytatódik.
A torony legfelső szintje egy nyolcoldalú kisebb torony, amelyen félköríves záródású ablakok és süvegszerű sisak látható.

 

A temető

Élesd lakosai mintegy háromszáz éve temetkeznek ide, a város északi részén lévő lejtős domboldalra. A római katolikus és a református felekezetek számára jól elkülönített parcellákból áll.
A zsidó temető pedig ezektől mintegy ötszáz méterre északkeleti irányban található. A más felekezethez tartozó halottakat vagy a katolikus vagy pedig a református parcellákban helyezték el.
A temető alapításának körülményei nem ismertek, csupán feltételezés, hogy azért választották ezt a helyet, mert már itt állott egy régi sír, a koporsó alakú tumba. Ezt tekintik a temető legrégebbi sírkövének.
A koporsó alakú tumba öt kőlapon nyugszik, észak-dél irányú fekvése van, évszám vagy írás nincs rajta, csupán a déli és északi oldalán van egy halálfej és egy, az egész koporsót lezáró pántos kereszt. A kőlapokat vasszeggel rögzítették. A tumbát a behantolt tér fölé helyezték, s nyilván bizonyos idővel a temetés után készülhetett.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték be a szerkesztőségünkbe.

Share Button
Ennyien olvasták: 1024

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.