(folytatás 15. lapszámunkból. Befejező rész)
Szatmárnémeti óvárosában, az úgynevezett „régi főtéren” található, a Pannónia szálló épülete mellett a főtér arculatának legmeghatározóbb épülete. Közvetlen szomszédságában, tőle jobbra helyezkedik el a hozzá igazodó stílusú egykori plébániaépület – a ma használt plébánia egy ennél díszesebb épület, szintén a régi főtéren –, mögötte a kanonokpaloták, velük szemben pedig a püspöki palota. A szatmárnémeti római katolikus székesegyház, más néven Nagytemplom vagy Urunk Mennybemenetele székesegyház a Szatmári egyházmegye püspöki székesegyháza, Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb római katolikus műemléktemploma. 1830-1837 között építtette Hám János püspök, Hild József tervei nyomán, a helyén korábban álló – 1786 és 1837 közt épült – barokk székesegyház egyes részeinek felhasználásával. Külső építészeti megoldásaiban dominánsan klasszicista stílusú; csak néhol maradtak meg a barokkra utaló elemek, belső terében viszont nagyobb súllyal vannak jelen barokk vonások. Az épület előtti parkosított részen található építtetője, Hám János püspök szobra, melyet Nm. és Ft. Reizer Pál megyés püspök emeltetett a nagy előd tiszteletére.
A monumentális Székesegyház
A város régi központjában található a klasszikus stílusban épült monumentális Székesegyház, mely mostani, végleges alakját a XIX. század harmincas éveiben kapta meg.
Az épület az egykori plébániatemplom helyén áll, melynek hosszas átalakításával alakult ki a mostani Székesegyház épülete.
1804-ben megalapították a Szatmári Püspökséget, és emiatt a városnak szüksége lett egy Székesegyházra, ám ahogy a hívek száma nőtt, úgy nőtt az igény is egy nagyobb székesegyházra.
Az átépítést, megnagyobbítást Fischer István püspök kezdte, és Hám János püspök fejezte be.
A végső alakítások terveit utóbbi az Európa-szerte ismert építésszel, Hild Józseffel készíttette –a későbbiekben erre még visszatérünk.
A munkálatok következtében két mellékhajóval bővült az épület, a templom főhajót pedig kupolával bővítették, és ekkor alakították ki a templom előcsarnokát is.
A Székesegyház főoltárát carrarai márványból készítették 1905-ben, ez alatt alakították ki a kriptát, amelyben többek között Hám János püspök és a 2011-ben boldoggá avatott Scheffler János vértanú püspök teste is pihen. A templom orgonáját 1925-ben készítették és az egész karzatot betölti.
Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült
Szatmáron a katolikus vallásgyakorlat a reformáció következtében nagyon visszaszorult, a XVII. században évtizedekig szünetelt, bár időnként a jezsuiták is működhettek a városban.
Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült.
Amikor I. Ferenc király 1804-ben az egri római katolikus püspökséget érseki tartománnyá szervezte, Szatmárnémetit az újonnan felállított Szatmári egyházmegye székhelyévé tette.
Rövidesen meg is kezdték a székesegyház kiépítését, amelyhez a korábbi templom bizonyos részeit is felhasználták. A munkálatok csak 1837-ben, Hám János püspök idejében fejeződtek be.
A tervező ismeretlen, a pesti Hild József szerepe vitatott, de biztosan állítható, hogy az általa tervezett egri székesegyház nagy hatást gyakorolt az itteni épületre is.
A Székesegyház alapja az egykori alacsony, egytornyú régi plébániatemplom
Mai alakját a XIX. század harmincas éveiben, több szakaszban történő átépítés nyomán nyerte el. Alapja az egykori alacsony, egytornyú régi plébániatemplom – 1786-1798 között épült –, amit még a várban álló régi plébániatemplom helyett emeltetett a szatmári plébánia, miután az romba dőlt.
Az új templom számára a Debreczeni-telket jelölték ki, itt történt meg 1786. július másodikán az alapkőletétel.
Ez a templom jóval kisebb volt mai „utódjánál”, egyetlen tornyát a templom mellé építették az északi oldalán.
A templomot 1798. november elsején Tájer György egri kanonok szentelte fel. 1804-ben, a szatmári püspökség megalapítása alkalmával a templomot székesegyházi rangra emelték. A hívek számának növekedése következtében szükségessé vált megnagyobbítása.
Báró Fischer István püspök megterveztette és megkezdte a szentély meghosszabbítását és magasabbra emelését.
A megkezdett munkát Klobusiczky Péter megyés püspök fejezte be. Ekkor készült el az emeletesnek tervezett két sekrestye és a püspöki kripta is. Ő készíttette a székesegyház kanonoki székeit (stallum), a papnövendékek padjait a szentélyben és a szószéket is.
Ezt a templomot alakíttatta át a már említett Hám János püspök, hogy az egyházmegye rangjához illő székesegyháza legyen püspökségének. Az átalakítás terveit Hild József európai hírű műépítésszel készíttette el.
A Megváltó szobra többször is leesik a templom homlokzatáról
A templom hajóját ekkor bővítették ki a kör alakú kupolával és a két mellékhajóval. Lebontották a templom régi tornyát, és megépítették a két új tornyot, valamint a két torony között a bejáratnál a hat hatalmas kőoszlopon nyugvó előcsarnokot.
A két torony felső közét a püspök a Megváltó, és jobbról-balról Szent Péter és Szent Pál apostol kőszobraival díszíttette.
A Megváltó szobra 1852-ben egy vihar következtében leesett a templom homlokzatáról. Kijavították, visszahelyezték.
1875-ben ismét leesett, és áttörte a déli torony falait, a mostani lourdes-i kápolnáig.
Az akkori szobrot cementtel összeragasztották, majd Pelikán József kanonok kertjében állították fel. A kert államosításakor visszakerült a székesegyház cintermébe.
Meszlényi püspök a Megváltó szobra helyett Jézus Szíve-szobrot állíttatott a templom homlokzatára.
Az építési munkálatok idején, 1834-ben, a földrengés következtében a templom falai több helyen veszélyesen megrepedeztek.
A bezárt templom javítási munkálatai három éven át tartottak, a megújított székesegyházat Hám János püspök 1837. augusztus huszadikán szentelte fel. A főoltár képét – Krisztus mennybemenetele – Pesky József, a kupolafestményt – A 12 éves Jézus a templomban – Reidler János készítette a XIX. század harmincas éveiben.
A székesegyház főoltárát carrarai márványból Tomán Félix készítette 1905-ben.
A hívekkel szembenéző oltár carrarai márványból, 1975. november huszonharmadikán, Krisztus Király ünnepén szentelték fel.
A Székesegyház külső képét a monumentális főhomlokzat határozza meg
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a hosszan elnyújtott szentélyhez – amely a plébániatemplomból maradt –, egy kupolával fedett kör alaprajzú hajó csatlakozik, amely a két homlokzati torony által közrefogott négyszögletes térrészben folytatódik.
A székesegyház külső képét a monumentális főhomlokzat határozza meg: az egyetlen főbejárat előtt hat, korinthoszi fejezetű oszlopon álló, timpanonnal záródó előcsarnok emelkedik.
A timpanonban sugárzó felhőkön a Hitet megjelenítő nőalak trónol, kezében kelyhet és keresztet tartva.
A portikusz mögött, a hajó oromfalán három szobor kapott helyet, középen Jézus szíve – eredetileg a Föltámadt Krisztus állt itt, jelenleg a templom udvarán –, két oldalán Pál és Péter apostolokkal.
Az eredeti oltárképek jelenleg a püspöki palotában találhatóak
A hasáb alakú tornyok fölső szintje hengeres, körüljáró erkélyekkel, a toronysisakok nyújtott ívűek – ez a megoldás különösen emlékeztet Egerre. A tornyok és a hajó falait párkányok és pilaszterek tagolják, a tornyok alsó szintjén, a főhomlokzaton Szent István és Szent László királyok szobrai állnak.
A templom belsejét színes díszítőfestés, és néhány bibliai jelenetet ábrázoló kép borítja, figyelemre méltó a kupolában, látszat-architektúrába helyezett, a Tizenkétéves Jézus a jeruzsálemi templomban jelenetét ábrázoló festmény, amely Riedler János munkája 1836-ból.
A főoltár képe Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, eredetije a pesti Pesky festőcsalád valamelyik tagjának műve, a kanonoki stallumokon és a gyóntatószékeken látható ovális formájú képekkel együtt.
A fehér márvány főoltár 1905-ben készült, Félix Toman szobrász munkája. A diadalív két oldalán szürke márványozású a Szent János evangélistának és Szent István királynak szentelt két mellékoltár.
Az eredeti oltárképek ugyancsak a Peskyek munkái, jelenleg a püspöki palotában találhatóak. Különös szépségű a kupolában felállított, későbarokk stílusú, sötétszürke márványozású Szent Kereszt és Fájdalmas Mária oltár. A főhajóban áll még a Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Alajosnak szentelt oltár is.
A déli torony alatti kápolna Lourdesi Mária oltárát az 1870-es években állították, a soproni id. Storno Ferenc tervei alapján.
A templom berendezésének különösen szép darabjai a klasszicista stallumok és gyóntatószékek.
A sekrestyékben kaptak helyet az egykori püspöki képtár szép darabjai is.
A klasszicista kialakítású karzaton álló orgonát 1925-ben építtetek.
A püspöki kripta
A templom alagsorában található a szatmári püspökök kriptája. Itt nyugszanak Szatmár püspökei, Nm. és Ft. Reizer Pál kivételével, akit – végakarata szerint – a híd melletti katolikus temetőben helyeztek örök nyugalomra, a papok parcellájában.
Olyan jelentős püspökök sírhelyei találhatók itt, mint Hám János vagy Scheffler János.
A Jézus szobor
Említésre méltó az északi sekrestye és a fölötte húzódó oratórium helyiségeiben található, Meszlényi Gyula püspök (1887-1905) által létrehozott egyháztörténeti gyűjtemény és képtár, mely felbecsülhetetlen művelődéstörténeti és művészettörténeti értékű műtárgyakat (festményeket, klenódiumokat, textíliákat, liturgikus tárgyakat) őriz.
A templom körüli kertben két szobor is helyet kapott: 1960-ban állították fel a szentély szomszédságában azt a Jézus szobrot, melyet 1852-ben egy szélvihar döntött le a templom főhomlokzatának koronázópárkányáról, 1999-ben pedig Hám János püspök Lakatos Pál szobrászművész által készített mellszobrát állították a székesegyház főhomlokzata elé.
A székesegyház a partiumi klasszicista építészet legjelentősebb képviselőjeként monumentalitásával jelentős mértékben meghatározza a város főtérének jellegét.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerkesztőségünkbe.
