Központ
2019. április 20. szombat, Tivadar

Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemléke

Nagy-Bodó Tibor március 22, 2019 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

(folytatás előző lapszámunkból)

Székelyderzset először az 1334. évi pápai tizedjegyzékben említették Thomas sacerdos de Ers solvit II. banales antiquos alakban. Az egykori kápolna az 1300-as évek elején épülhetett, majd száz évvel később kibővítették. A középkori templom hajójának építési ideje a XIII–XIV. század fordulóján lehetett, erre utal a diadalív falában elhelyezett rovásírásos tégla. A műemléképület belső falát díszítő Szent László-legenda freskósorozat 1419-ben készült. A templom mai késő gótikus formáinak kialakítása a XV. század végén történt, a XIV. század elején épült kora gótikus épület felhasználásával.

Emlékeztető

A korábban meghatározó feltételezések szerint a Giorgio Basta seregei által feldúlt templomot az 1600-as évek elején megerősítették, várfalakkal vették körül, védelmi célokra átalakított tetőzettel, szuroköntőkkel látták el, és akkor épült a toronybástya is.

Az oldalfalak tetején körbefutó, a támpillérekre támaszkodó, ikerárkádos kialakítású, kissé előreugró védelmi emelet, a fordított kulcslyuk alakú lőréseivel és szuroköntő nyílásaival valószínűleg XVII. századi kiegészítés.

Ezzel szemben dendrokronológiai kutatások kimutatták, hogy a szentélyhez használt fákat 1494-1495 telén, a hajó feletti tetőszerkezethez használt fákat pedig 1499-1500 telén vágták ki, ez alapján a szász erődtemplomok között is viszonylag korai védelmi szerkezetnek számít.

A régebben zsindellyel fedett magas tetőzetet 1760-ban cseréppel fedték be. A vártemplom javításának ideje: 1606, 1622, 1781, 1788, 1834.

Az 1686. évi toronymagasításkor előkerült  gerendába vésett felirat tanúsága

Orbán Balázs töredékes rajz- és fényképhagyatékában található egy ceruzarajz, amely a templomerődöt ábrázolja a tőle északra fekvő dombról nézve. Ezen a rajzon a tornyot még erkélyes sisak fedi.

A Székelyföld leírásában közölt metszeten is kivehető az erkély deszkából készült mellvédje, valamint a tetőszerkezet kémlelőnyílása, ettől felfelé a sisak nyolcszög alapú gúlában folytatódott.

Hasonló kémlelőnyílás, a közeli Erked község evangélikus szász templomerődje harangtornyának sisakján is látható.

A szóban forgó erkélyes toronysisakot az 1605. évi dúlás után építették, amint arról az 1686. évi toronymagasításkor előkerült, gerendába vésett felirat tanúskodik:

„…TURRIS HAEC VIVENTE LUCA ORMÁM PASTORE EUIUS – DE(m) LOCI RENOVATA EST AN.(no) DO.(mini) 1606 FLOREBAT E.G. AC GEN. JOHAN PETKI JUDEX REGIUS JOCIUS (!) SICULIAS AB.Do. 1606.  …”.

Az egykori harangszéken ez állt:

„…1607 PITHA JANOS GHEORG CZUKOR PETR. ORMANI. ”.

Orbán Balázs közölte a Petki János által öntetett harang feliratát is:

„…JOANES PETKI REGNI TRANSILVANIAE CANCELLARIUS ET SICULORUM GENERALIS CAPITANEUS M. PAULUS NEIDEL PROPTER UTILITATEM ME FIERI FECIT: An. Do. 1607. MENSE AUGUSTI 21. ”.

A délkeleti védőtorony 1605 és 1637 között épülhetett

Gyöngyössy János, a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy egyházi adatok szerint a torony egyik ajtaján is az 1606-os évszám volt látható.

Az 1605. évi pusztítás után a szomorú tapasztalatokon okulva, a falu népe, talán éppen a Petki család buzdítására és anyagi támogatásával nagyméretű erődítési munkálatokhoz fogott.

Ennek során a XVII. század első felében a templom köré felépítették a ma is épségben fennálló saroktornyos várat.

Az egyházközség Petki Borbálának egy 1653-ban keltesett adománylevelét őrzi, amelyben a délkeleti védőtorony használatáról intézkedik, megemlékezve az építéséről is.

Apafi Györgyné – Apafi Mihály fejedelem nagyanyja – Kornis Kata volt, a már többször említett Petki János felesége, akinek sírköve időközben a közeli Székelydályába került.

Ennek felirata szerint Kornis Kata 1581-ben született és 1637-ben halt meg. Innen arra következtethetünk, hogy a délkeleti védőtorony valamikor 1605 és 1637 között épülhetett.

Egy másik kutató, név szerint Bărbulescu szerint az északkeleti védőtorony belsejében a vakolatba karcolva az 1639-es évszám látható, és ez akár a torony építésének befejezési időpontja is lehetett.

Az erődítmény 1661 előtt nyeri el végső formáját

A délnyugati védőtorony sarokkövének A.D.I. 1622/MI felirata feltehetően szintén a torony építésének befejezését jelzi.

Csupán az északnyugati védőtornyon nem került elő eddigelé semmiféle évszámos felirat.

Az itt felsorolt adatok a védőfalak és saroktornyok XVII. század eleji, 1605 után elkezdett építése mellett szólnak, és egyben arról is tanúskodnak, hogy a teljes védőrendszer kiépítése közel három évtizedig elhúzódott.

Igen valószínű, hogy a templom védelmi emelete is ugyanebben a periódusban épült.

Az emelet ilyen késői építési időpontja nem zárható ki, hiszen tudható az, hogy elavult formák és erődítési megoldások a vidéki védelmi jellegű építkezésében még hosszú idő múlva is jelentkezhettek.

Kitűnő példa erre a marosvásárhelyi vártemplom várrá való kiépítése, amelynek során a XVII. század elején magát a templomot is megerősítették, holott az abban az időben már Erdély-szerte sem tartozott a korszerű védelmi megoldások közé.

1661-ben, amikor a derzsiek Apafi Mihály fejedelemtől templomkastélyuk védelmére őrzőket kérnek, az erődítmény már elnyerte végső formáját.

Egyházi adatok szerint a falakon körbefutó védőfolyosót 1788-ban bontják le

A XVIII. század elejétől a templomerőd védelmi jelentősége fokozatosan csökkent.

A saroktornyokat a XVIII. század nyolcvanas éveiben cseréppel fedték. Szintén Gyöngyössy közléséből tudjuk meg, hogy a falakon körbefutó védőfolyosót – egyházi adatok szerint – 1788-ban bontották le, és helyébe zsindellyel fedett, félnyeregtetős színt építettek, amely a falak peremére, valamint az udvaron sorakozó pillérekre támaszkodott.

Ebben a tágas színben, szuszékokban gabonát, közvetlenül a tető alatt pedig festett kelengyeládákban értékesebb ruhadarabokat, ágyneműt, és szőtteseket tartottak. A tornyokban többnyire szalonnát és sonkát tároltak.

 

 

1834-ben a védőfalhoz egy ötödik védőtornyot csatolnak

Az 1789. évi vizitáció a templomkastély keleti ajtaján belül, jobb kéz felől említi a kastély mindenkori gondviselőjének házát, emellett pedig két nagyméretű gabonatartót is, amelyet Demeter János, valamint a Sebesi család építtetett az egyház engedélyével.

A nyugati oldalon a védőfalhoz 1834-ben egy ötödik védőtornyot csatoltak. Természetesen ez az új épület kizárólag raktározás céljára épült és csupán hagyománytiszteletből öltött bástya alakot.

Az építésről egy ma már olvashatatlanná kopott felirat tájékoztat.

A fal felépítése szerint nemcsak az említett tornyot építették ekkor, hanem a nyugati védőfal felső részét is, a nyugati oldal két támpillérével együtt.

A torony lappancsos lőrései régiek, minden valószínűséggel az átépítés előtt a nyugati falszakasz lőrései voltak.

Orbán Balázs közölte a délnyugati védőtorony eresze alatt lévő feliratot, a kronosztikon megfejtésével:

„…HEXAMETER SCRIPTUS DICIT QUIS LABITUR ANNUS/HEC TEGITUR COCTO DUM CIDADELLA LUTO (1782). …”.

A templom műrészletei magukra vonják a szakértők figyelmét…

A torony erkélyes sisakját 1868-ban lebontották, és ekkor került elő az 1606. évi javítást megörökítő felirat.

A torony felső részének építését Michael Graef segesvári mester vezette, a mai harangszék gerendájába pedig az ácsmesterek vésték be neveiket:

„N.A. GYÖRGY, PÁL ELEK 1869-DIKÉVBEN IMREJ JÁNOS 1868, MÁTÉ GYÖRGY 1868”.

1952-1953-ban a templomot a Műemlékvédelmi Igazgatóság tervei szerint javították, akkor erősítették meg egy támpillérrel az északnyugati bástyát.

A templom műrészletei, freskói, meglehetősen jól nyomon követhető építéstörténete már korán magukra vonta a szakértők figyelmét, és méltán állítható, hogy a székelyderzsi a művészettörténeti irodalomban legtöbbet emlegetett udvarhelyszéki templom.

Talán éppen ezzel magyarázható, hogy az erődítményeket, a kevesebb díszítménnyel épült védőtornyokat és várfalakat kissé beárnyékolta a pompás középkori templom, így ezekről sokkal felületesebb ismertetést nyújt a szakirodalom.

(folytatás a következő lapszámunkban)

* A rendelkezésünkre bocsá­tott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza mű­építész, műemlékvédő szakmér­nöknek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, és gyűjtemé­nyéből küldte be a szerkesztő­ségünkbe. További képek: Magyari Hunor fotográfus.

Share Button
Ennyien olvasták: 1833

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.