Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

Szent György vértanú középkori temploma

Nagy-Bodó Tibor július 29, 2016 ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÜNK

Szent György templom (9)

(folytatás előző lapszámunkból)
Ahogyan azt már a múltheti lapszámunkban jeleztük, Marosszentgyörgy első írásos említése 1332-ből származik, amikor már önálló egyházközség volt. Hogy a templom ebből a korból való, azt a szentély félkör alakú apszisa és a máig fennmaradt gyönyörű, román stílusú ablaka bizonyítja. 1556-ban a templom a lu­theránusoké volt, 1572-től 1720-ig pedig a reformátusoké, amikor gr. Petki Dávid, a falu akkori tulajdonosa visszavette, és a teljesen tönkrement templomot felújította. Befejezésül ezen a héten – többek között – még a marosszentgyörgyi középkori templomról írunk a Központ olvasóinak.

Szent György templom (15)

A „Salz Qu” nevet viselő forrás és a Petki család sírboltja

A Máriaffy-kastély alatt elterülő réten, a hajdani kastélykert északnyugati sarkánál sós-jódos ásványvíz tör fel, amelyre kis fürdőtelep épült, és amely 1914-ben a Marosszentgyörgyfürdő hivatalos nevet kapta.
Dr. Fekete Albert arról is tud, hogy a forrást már a Harmadik Katonai Felmérés térképszelvénye is ábrázolja, „Salz Qu” néven.
1960-ban fúrt kútjaiból nagyhozamú jódos-sós vizet nyertek. Ma is sikerrel használják nemcsak a vizét, hanem gyógyiszapját is, többek között a reumatikus tünetek enyhítésére.
Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy Marosvásárhely és Marosszentgyörgy között egy dombtetőn van a Petki család sírboltja és kis kápolnával. Ez utóbbi helye fellelhető az Első Katonai felmérésen.

Szent György templom (7)

A település temploma középkori

A Marosvásárhelytől északi irányba vezető országút mentén az első község Marosszentgyörgy, amely részben a Maros első teraszán, részben a kelet felé emelkedő lankás domboldalon terül el.
A község ma már Marosvásárhely elővárosának tekinthető építészeti és kulturális szempontból egyaránt. Nevét a XIII. század második feléből származó, Szent György tiszteletére felszentelt templomáról kapta. A domboldalon épült templom Fábián nevű papja nagy összeget fizetett pápai adó fejében:
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból:
„Fabianus sacredos de Sancto Georgio solvit X banales antiquos.”.
A befizetett összegből arra lehet következtetni, hogy az egyházközség nagy lélekszámú lehetett.

Szent György templom (6)

Szent György templom (13)
Az Istenháza román építészeti stílusban épült

Keresztes Gyula, a Maros megye középkori templomainak ismertetése helységenként című munkájában világít rá arra, hogy a templom két szoba méretének megfelelő hajóból, a diadalívvel hozzá csatlakozó, kisebb szélességű szentélyből és a hozzá tartozó sekrestyéből áll. Román építészeti stílusban épült.
Hajójának hosszanti falait támpillérek tagolják, a sarkokon átlósan elhelyezve. Ablakai nyomott ívű, csúcsíves záródású, mérműves kiképzésűek.
A szentély keskeny, magas ablakai félköríves záródásúak. A templom főpárkányának fríze – az eresz alatti rész – íves vonalú, díszítése töredékesen végighúzódik a szentélyen is.

Szent György templom (8)

Szent György templom (12)

1750-ben leég a templom famennyezete

Csúcsíves főkapuja béletes, kőből faragott. A templom eredetileg torony nélkül épült, harangját faszerkezetű haranglábban függesztették fel.
Összességében a templomon a román építészet és korai gótika jegyei ismerhetők fel.
A későbbi átalakítások és felújítások során is megtartották ezeket a jegyeket.
1750-ben a templom famennyezetét tűz pusztította el. A pótlásként készült kazettás mennyezet reneszánsz utánérzésű. A mennyezet nyolcvanegy festett táblából áll össze. A kazetták színárnyalata sötét, és azokat egyforma, leveles indadísz rajzolata borítja.
Közepén egy különlegesen nagyméretű táblát helyeztek el, amelyen a lován ülő Szent György viaskodik a sárkánnyal. A szent alakja, a ló feje és helyzete a megszokott ábrázolásmódban készült.

Szent György templom (12)

Szent György templom (1)

1720-ban a templom visszakerül az egykori tulajdonosaihoz

A szentélyben lévő oltárképen is Szent György alakja látható, hasonló beállításban. A templom belső falán a vastag mészréteg alól is előtűnik egy falfestmény, amelyen Szent István látható ülő helyzetben, egyik kezében kereszttel, míg a másikkal egy repülő sas csőréből kihulló gyűrű után nyúl .
A római katolikus falu lakói a reformáció után az új hit követőivé váltak, a templom is az ő használatukba került.
A katolikus restauráció idején, jó másfél évszázad múltán, 1720-ban templomfoglalás révén került vissza eredeti tulajdonosaihoz.
Szintén Keresztes Gyula ír arról, hogy száz évvel később, 1820-ban, a templom hajójához csatoltan épült a magas torony, amelynek sisakja és főpárkánya a barokk építészet hatását mutatja.
Az említettek által a középkori templom eredeti románkori és gótikus jegyei, reneszánsz és barokk elemekkel egészülnek ki.

Szent György templom (2)

Szent György templom (4)


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet dr. Fekete Albertnek és Keresztes Pálnak; a régi és a mai képekért, Orbán Pálnak.


Prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár, geológus és régész kiegészítése az összeállításunkhoz:

Sumegi Pal (Foto Jakab Gusztáv).Egy XIX. századi angol költőnő, Christina Rusetti szavaival élnék, amikor Marosszentgyörgy és környékének kulturális értékeiről beszélgetünk: „Óvatosan lépkedj! Hisz megszentelt földre lépsz”…
Igaz ez a Kárpát – medence minden területére, Erdély összes rögére, de különösen igaz Maros völgyére, és XI. századtól folyamatosan lakott, és 1323-tól már írásokban is városként számon tartott Marosvásárhely környékére, amelynek északi előterében a Marosvásárhelyi Metropolisz – Agglomeráció – Övezet részeként a majd 8 ezer fős Marosszentgyörgy község elhelyezkedik. A régészeti adatok nyomán tudnunk kell, hogy ez a terület már több ezer éve lakott volt.
A régészeti és történeti források felemlítésének fontos aktualitását adja, hogy a marosvásárhelyi elkerülő utak előkészítéséhez igen fontos eredményeket felmutató ásatások kapcsolódnak.
Meg kell említenünk ezeket az eredményeket felmutató Bereczki Sándor ásatásvezető régészt, Győrffy Zalán, László Keve, Sófalvi András régészeket is.
Külön ki kell emelnünk Marosszentgyörgyről 2015-ben készült feldolgozást, a Nemes Gyula szerkesztette, a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatala és Helyi Tanácsa támogatásával megjelent kiadványt az „Öreg tölgyfák árnyékában – tanulmányok Marosszentgyörgyről”, mivel átfogó képet ad a községről, benne a kastélyról, a kastélyt birtokló családokról és a katolikus templomnál végzett ásatásokról.
Ez utóbbi részt László Keve és Gál Szilárd Sándor készítette. Fontos megemlítenünk még a Máriaffy család elhagyott és az önkormányzat által megvásárolt kastélyánál végzett régészeti ásatást is, amelynek eredményeiről Nemes Gyula számolt be tavaly szeptemberben a Maros megyei hetilap, a Központ digitális felületén.
A kastélynál történt ásatásokat Csók Zsolt és László Keve régészek vezették. Az ásatások alapján a kastélyt egy XV–XVI. századi épületen alakították ki. Valószínűsíthető, hogy Máriaffy család előtt a területet birtokló Petki család, mindenekelőtt I. Apafi Mihály alatt erdélyi helytartó és udvarmester, Petki István által kialakított eredeti középkor végi kastély falait felhasználva emelték a XIX. században a máig fennmaradt kastély épületét.
Ez a két kastély egymásra épülése, mondhatni szimbiózisa példaértékű, mert rámutat, hogy a múlt tartja fenn a jelent, és ez a folyamatosság az egyik legfontosabb erő a Kárpát-medencebeli és benne az erdélyi világunkban. Ugyanis a generációk egymásra épülése, a múlt fennmaradása és iránymutatása értelmet ad a jelen cselekedeteinek is, mivel így biztosak lehetünk benne, hogy munkánk és azok eredményei folytatódnak a következő generációkban és nem vesznek el, hanem fennmaradnak és visszatekintést adnak életünkbe.
Ennek révén érdemes elgondolkodni, hogy vajon a legalább a XIII. századig visszavezethető Marosszentgyörgy község miért ott alakult ki, ahol ma is található, miért pont Marosvásárhely északi előterében, néhány kilométerre a középkori várostól?
A választ egy német gazdálkodó, gazdaságtörténettel foglalkozó Johann Heinrich von Thünen fogalmazta meg 1823-ban, amikor német városok és a környező települések viszonyát, az ideális beszállítási árértékre kereste a választ.
Thünen rájött, hogy a piaccal rendelkező, központi helyet betöltő középkori városok – mondhatni vásárhelyek! – környékén a települések és a települések funkciói egy gazdasági térszerkezetet, homogén térben kör alakú munkamegosztási övezeteket alakítanak ki.
Arra is rájött, hogy ezeket a gazdasági övezeteket a folyó átalakítja, ezért a folyók mentén nem kör alakú, hanem a folyó mentén elnyúlt gazdasági terek jönnek létre. A piaccal rendelkező város – vásárhely – körül kialakuló gyűrűknek a legbelső hagymahéján, gyűrűjén belül közvetlen városellátó, a központi helyet friss zöldséggel, gyümölccsel, virággal, tejtermékkel ellátó szerepe van.
Így Marosszentgyörgy középkorban kialakult településének is ez volt a gazdasági funkciója és maradt fenn mind a mai napig a kiterjedő Marosvásárhelyi Agglomerációban (Metropolisz Övezetben) is.
Vagyis a középkorban kialakult települési szerkezet mindmáig ható funkciókat és egymásra épülést, egymás mellett és egymásért élést, szimbiózist alakított ki Marosvásárhely és Marosszentgyörgy között.
Ennek révén ezen települések lakói az Árpádkorban, legalább 700–800 éve létrejött gazdasági és társadalmi szerkezeti keretek között élik ma is életüket és bizonyítják, hogy a köztünk és bennünk élő múlt meghatározza napjaink életét és cselekedeteit is.


Share Button
Ennyien olvasták: 1660

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.